Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-28 / 150. szám, péntek

1996. június 27. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó í 1521) Prága ismét lépett egyet a Nyugat felé Tömören és sarkítva fogalmazva: szűkebb és szélesebb pátriánkban kétféle vélemény uralkodik a cseh politikai elit évtizedek óta szemmel látható és a gyakorlatban is érvényesülő azon képességéről, hogy amennyire csak lehet, kikerülje az éles, romboló konfliktusokat, szinte mindig és mindenkivel megpróbáljon valami módon kiegyezni, illetve így vagy úgy, de mégis jól kijönni, ugyanakkor nem feledve a cseh kisember mindennapi értékeit, örömeit, bánatait. Míg az egyik fél ezt előszeretettel nevezi megalkuvásnak, sőt gerincteleriségnek, s bírálja, addig a másik tábor ezt pozitív tulajdonságnak, pragmatizmusnak, természetes kompromisszumkészségnek, politikai szempontból ügyes túlélési nemzetstratégiának tartja. Nem kétséges, hogy éppen ez a kompromisszumkeresés, a megegyezésre való törekvés jellemezte az elmúlt három hét legfőbb cseh belpolitikai eseményét, a koalíciós tárgyalásokat. Ugyanakkor egy pillanatra sem volt kétséges, hogy a tárgyaló felek mind az eddigi kormánykoalíción belül, mind az ellenzéki oldalon olyan megállapodás elérésért

1 dolgoztak, amely nem késztetné őket az önmaguk által vallott alapértékek feladására. A koalíciós szerződés szövegét olvasva úgy tűnik, ez sikerült is. Bár teljesen nyilvánvaló, hogy a politika nem a szeretet és az önzetlen segítségnyújtás vagy megértés magasiskolája, hanem kemény hatalmi és érdekharc, határokon belül és határokon túl, s nincs ez másképpen Csehországban sem, mégis a tegnap délben aláírt új koalíciós szerződést éppen a kompromisszum és pragmatizmus jelzőkkel lehet kifejezni a legjobban. A kölcsönös megértés érdekében a polgári demokrata Václav Klaustól kezdve a szociáldemokrata Miloš Zemanig mindenki hajlandó volt többet-kevesebbet engedni az. eleinte nyilván taktikai okokból túlságosan is magasra emelt követeléseiből. Zeman egyetértett azzal, hogy Klaus legyen az új kormányfő, míg a tiszta piacgazdaságra esküvő Klaus belement abba, hogy az állam mégiscsak nagyobb szerepet vállaljon a lakosság szociális gondjainak megoldásából, mint ahogy azt ő eredetileg elképzelte. A két kisebb koalíciós partner, a Josef Lux vezette kereszténydemokraták és a Jan Kalvoda irányította Polgári Demokratikus Szövetség pedig, ahogy ilyenkor szokás, megjátszotta a helyzetet, s tán többet nyertek, mint amennyire a választási eredmények alapján joguk lett volna. De ez is a politikához tartozik. Látszólag Klausék engedtek a legtöbbet, s egyebek közt belementek abba is, hogy ne legyen az új kormányban többségük. Megfigyelők szerint viszont amit most elvesztettek a réven, azt várhatóan gazdagon visszakapják a vámon. A napokban elvégzett új közvélemény-kutatási eredmények is azt mutatják, hogy a korábban igencsak önzőnek, sőt gőgösnek tartott Klaus „emberségesebb" közszereplése növelte a miniszterelnök népszerűségét, s a lakosság többsége egyértelműen ismét őt kívánja látni a kormány élén. Az is elmondható, hogy a szociáldemokraták is jól vizsgáztak első nagypolitikai ütközetükben, s minden jel arra vall, hogy a következő választások már egyértelműen az ODS és a szociáldemokrácia közti harc jegyében fog lezajlani, és Csehország ezzel a politikai modellel felzárkózik a Nyugathoz. A koalíciós szerződés tehát tető alatt van, a kormányzati és a parlamenti tisztségeket elosztották, s elmondható, hogy a hivatalos kormányalakítási procedúra most már merő formalitás. Azt persze csak a gyakorlat mutathatja meg, hogy a most kialakított, régiónkban szokatlan modell kisebbségi jobboldali kormány erős szociáldemokrata kontroll mellett - mennyire lesz működőképes. A cseh közvélemény egyelőre bizakodó és mérsékelten optimista. Csúcsszakemberek fizetése a költségvetési szférában A kormány keddi ülésén megvitatta és jóváhagyta azt a kormányrendelet-tervezetet, amelynek értelmében ez év július l-jétől a költségvetési szférában 7 százalékkal emelkednek az alkalmazotti fizetések. A kormányrendelet értelmében a csúcsszínvonalú szakemberek többet kaphatnak. Ilyen személynek pedig az tekinthető a rendelet szerint, aki a 7-12. fizetési osztályban van, ezenkívül teljesíti az alábbi négy feltételt: szüntelenül bizonyítja rendkívüli rátermettségét, teljesíti a képzettségi követelményeket, több mint 12 éves gyakorlata van, illetve legalább 5 éven keresztül a munkáltató tevékenységével egyező munkát végez. Az e kategóriába tartozókat külön fizetési tarifa szerint javadalmazzák majd, eszerint az eredetihez viszonyítva 20-40 százalékkal emelkedik fizetésük. Például a legjobban fizetett dolgozó (12. fizetési osztály és 27 évnél több gyakorlat) ma 10 530 koronát kap, a csúcsszakember kategóriában 14 760-at. Ezenkívül 70 százalék bérpótlékot kaphatnak, ha a 7. és 8. fizetési osztályban vannak, és 100 százalékosat akkor, ha a 9-12. osztály valamelyikében. Kamil Vajnorský, a pedagógusok szakszervezeti szövetségének elnöke szerin a csúcsszakemberekre vonatkozó fizetésrendezés a tanügyi szférának csak a 4 százalékát érinti majd (a 150 000 alkalmazott közül csak 6000-et). Az orvosok és a többi egészségügyi dolgozó stabilizálásának hosszú távú stratégiája - amelyet az egészségügyi minisztérium dolgozott ki - a szóban forgó szférában alkalmazottak fizetési tarifáinak további emelkedésével számol. A fizetésemelést 1997. július 1-jéig valósítják meg, éspedig három szakaszban: az 1.-3. fizetési kategóriában 30 százalékkal, a 4.-7. fizetési kategóriában 50 százalékkal, a 8. fizetési kategóriában 60 százalékkal, a 9.-10. fizetési kategóriában pedig 100 százalékkal emelik a fizetéseket. A Szlovák Orvosi Kamara és az Orvosi Szakszervezeti Társulás azonban kétségeinek adott hangot e szándék reális voltával kapcsolatban. Amint azt az Orvosi Szakszervezeti Társulás vezetésével megbízott Tibor Barta hangsúlyozta, az orvosi szakszervezetek határozottan ellenzik a csúcsszakember intézményének a bevezetését. ALICA ČINČAROVA, Národná obroda Cseh gabonasorompó Most, amikor Dél-Szlovákiában már nem hetekben, hanem napokban kezdik számolni az aratás kezdetét, Csehországból jött a hír, hogy Prágában az Állami Piacszabályozási Alap az étkezési búza minimálisan garantált árát 3000 koronáról 3500 cseh koronára emelte. A cseh földműveseknek azonban a világpiaci árakhoz viszonyítva (ott 190-200 dollárt adnak tonnájáért) ez az összeg is kevésnek tűnik, és további áremelést követelnek. A gabonaárak körüli csehországi felbolydulás mindenképpen hatással lesz a szlovákiai gabonaárak alakulására. A két ország között ugyanis érvényben van a vámunió, a maga közös játékszabályaival. Noha a terményárak Csehországban és Szlovákiában nem teljesen azonosak, a gabonaárak terén mindig megtartottak bizonyos egyensúlyt. A csehországi 3000 koronás szintnek felelt meg a tavalyi 3350 szlovák koronás itteni garantált ár. Csakhogy a jelenlegi 3500 cseh korona megfelelője 3920 szlovák korona volna. Ilyen árral - amelyet a mezőgazdasági termelők bizonyára örömmel fogadnának - azonban nálunk nem számoltak. Hogyan is számoltak volna, ha jól értesült források szerint a cseh fél eddig nem konzultálta meg döntését a szlovák féllel... A magasabb gabonaárak bizonyára hozzájárulnának a mezőgazdasági vállalatok gyorsabb talpraállásához. Csakhogy - érthetően a magasabb gabonaárak lecsapódnának a lisztárakban is, nem beszélve a takarmánykeverékek áráról, amely viszont a hús árára lenne hatással. Az, ami történt és történni fog a Morva folyó túloldalán a gabonaárak körül, mindaddig, amíg fennáll a két ország közötti vámunió, a szlovákiai mezőgazdaságot is befolyásolja. Már most felbukkannak olyan információk, melyek szerint cseh vásárlók felvásárolhatják - és állítólag már lábon meg is veszik- a szlovákiai gabonát. Az, akinek égetően szüksége van pénzre, eladja, és egyáltalán nem lesz tekintettel arra, hogy a gabona idehaza marad-e, vagy külföldre kerül. Ami történt, nem hagyható figyelmen kívül. Csaknem bizonyos, hogy a vámunió területén tárgyalást folytatnak majd a gabonaárakról. JOZEF SEDLÁK, Pravda (Rövidítve) í KOMMENTÁRUNK Részvények gyorsított eljárással Amikor 1995 őszén a honatyák áldásukat adták a mezőgazdasági és más szövetkezetek átalakításáról szóló, még az egykori közös szövetségi állam képviselői által jóváhagyott 42/1992-es törvény módosítására, az volt a szándékuk, hogy végre pontot tegyenek a szlovákiai gazdasági rendszerváltás legtöbb embert érintő folyamatának, a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációjának végére. Nem titok, hogy az említett jogszabály módosítását a mezőgazdasági szövetkezetek érdekvédelmi szövetségének vezérkara kezdeményezte, mivel tudatosította, hogy az eredeti transzformációs törvény vagyonkiadással kapcsolatos rendelkezései a hétéves határidő lejárta után milyen katasztrofális következményekkel járhatnak a szövetkezetek működésére. Alapvetően az a szempont határozta meg a 264/95-ös törvény filozófiáját, hogy a még működő szövetkezeti vagyon további szétforgácsolása helyett értékpapírokkal fizessék ki a transzformációban jogosult személyek követeléseit. Mint ismeretes, az új törvény február 29éig lehetőséget adott számukra, hogy eldöntsék, vagyonjogi igényüket a szövetkezettel szemben az eredeti törvény értelmében, tehát a működő vagyon vállalkozási célokra történő kiadásával érvényesítik, vagy pedig megelégszenek a szövetkezeti értékpapírokkal, az ún. részesedésijegyekkel. Az érintettek még jól emlékeznek az utolsó februári napokban tapasztalt kapkodásra, amikor a jogosult személyek közül sokan tájékozatlanság, sőt félretájékoztatás következtében nem tudták, mit tegyenek. Volt, illetve van azonban az említett törvénynek egy másik meghatározott időpontja is, nevezetesen június 30-a. Eddig kell az említett értékpapírok kibocsátóinak, a szövetkezeteknek elintézniük a részesedési jegyek bejegyeztetésével kapcsolatos tennivalókat. Lapunkban már februárban figyelmeztettünk, hogy a pénzügyi szakemberek szerint az értékpapírok bejegyeztetésével kapcsolatos teendők ilyen rövid idő alatt nem végezhetők el, s nagy a valószínűsége annak, hogy a kibocsátók az említett terminust nem fogják tudni betartani. A részvénykibocsátás feltételeit ugyanis külön törvény szabályozza. A szövetkezeti részesedési jegyek körül az. utóbbi napokban tapasztalható lázas tárgyalások és egyeztetések arra utalnak, hogy újra a gombhoz próbálják igazítani a kabátot. Arra való hivatkozással, hogy a részesedési jegyek bejegyzésének utolsó napjaiban az értékpapírközpont nyilvántartási helyein elkerüljék a várható nyomást, a szövetkezetek érdekvédelmi szövetségének sikerült elérnie, hogy az értékpapírok kibocsátásával járó, törvény adta feltételek szigorúságán jelentősen könnyítsenek. Teljesítésük helyett gyakorlatilag csupán egy módosított, nyilvántartási számot igénylő kérvényt kell beadniuk a szövetkezeteknek. Sőt a három hónapnál nem régebbi könyvviteli mérleg kötelező bemutatásától is eltekintenek, ezt a könyvvizsgáló hivatalos nyilatkozata helyettesíti, amely csupán azt állapítja meg, befizették-e a teljes alaptőkét, illetve helyesen számították-e ki a szövetkezeti részesedési jegyek számát és névértékét. Valószínű, hogy ezekkel a könnyítésekkel a szövetkezetek képesek lesznek megtartani a június 30-i határidőt. A kérdés már csak az, hogy az ilyen gyorsított eljárással kibocsátott részvények milyen valós értéket fognak képviselni. Nagy a valószínűsége annak, hogy a „léc alatt átbújtatott" értékpapíroknak a valódi piacon is csak az „asztal alatt" lesz a helyük. S ez azzal a veszéllyel is jár, hogy nem a megbízható befektetők fogják őket megvásárolni, hanem a hazai privatizációs gyakorlat példáin nevelkedett „hiénák", akik elsősorban a gyors nyereségre és a szövetkezetek kizsigerelésére törekszenek majd. Forgalmazásukra minden bizonnyal az is hatással lesz, hogy az előzetes számítások szerint névértéküknek csupán alig 40 százalékáért lesznek értékesíthetők. A jogszabály bevezetése után a szövetkezeti részesedési jegyekkel minden bizonnyal sikerül betömni a jogosult személyek száját, sőt az is valószínű, hogy ezzel pontot is tesznek a szlovákiai mezőgazdasági szövetkezetek átalakításának végére. Tartok tőle azonban, hogy ez a gyorsan odabiggyesztett pont inkább maszatos folt lesz az agrárágazat átalakításának bizonyítványán. AHOGY ÉN LÁTOM Lexa Mečiar mögött felszántotta a síneket A Cseh Köztársaság, Lengyelország és Magyarország fordulat utáni helyzetére az jellemző, hogy 1989 óta hármójuk közül szélsőséges pártoknak egyikben sem sikerült beférkőzniük a végrehajtó hatalomba. Igaz, a prágai parlamentben ott handabandáznak Sládek republikánusai, s az óbolsevikok is jelen vannak (a két párt együttvéve 16 százalékos eredményt ért el), a kormánykoalíció és az ellenzék fő erőinek azonban esze ágában sincs közel ereszteni őket a hatalomhoz. Azóta, hogy Magyarországon az MDF (igaz, véres verejtékkel) megvált Csurka István fasisz.toid híveitől, Budapesten sem kell a polgári demokrácia híveinek attól tartaniuk, hogy valamely szélsőséges politikai erő olyan lépésekre kényszeríti a kormányt, amelyek összeegyeztethetetlenek lennének az Európa felé tartás követelményeivel. És Lengyelországban is hasonló a helyzet. Szlovákiáról - sajnos - ez nem mondható el. A kormánykoalíció fő ereje olyan párttal kényszerült már 1993. január 1-je előtt is szövetségre lépni, amelynek vezetői nem is nagyon tagadják, hogy rokonszenveznek az ország 1939 és 1945 közötti fasiszta garnitúrájával. A miniszterelnök az 1994-es választások után erre még rátett egy lapáttal, Lupták, a „munkásvezér" csapatát is maga mellé vette. így teljesen logikus, hogy alig több mint két év alatt jobban elrothadt a rezsim, mint mondjuk Olaszországban 40 év alatt az ottani kereszténydemokraták rendszere. Egy olyan természetű politikus, mint amilyen Vladimír Mečiar, Slotával és Luptákkal együttműködve csak ezt produkálhatta. Ami a szlovákiai koalíciós válság eddigi heteiben történt, csak azt bizonyítja, amit a huszadik században eddig már számos diktátorjelölt esete is bizonyított. A nemzetiek és a munkásszövetségiek támogatását élvező miniszterelnök úgy belegabalyodott a hatalomgyakorlásba, ahogy általában mindenki belegabalyodik, aki formálisan parlamenti többpártrendszer keretében működik, a valóságban azonban tekintélyuralomra vagy éppen egypárti diktatúrára törekszik. Az elmúlt hetek eseményei azt mutatják, hogy a miniszterelnök olyan helyzetbe kerüli, amelyből visszavonulással nincs kiút. Felszántották mögötte a síneket, így nem tudja pártjának mozdonyát visszatolatni. És ezt nem annak köszönheti, hogy 1994 novemberének elején megszervezte azt a parlamenti éjszakái, amelyet követően a törvényhozásban minden hatalom, minden ellenőrzési lehetőség az ő cimboráinak kezébe került. Az arányosság elvének érvényesítését nem törvény írja elő, hanem csak a politikai jólneveltség. Igaz, a törvényhozási funkciók kisajátítása, a privatizáció és az elektronikus tömegtájékoztatás irányításának és kontrolljának lehappolása, a kötvényes magánosítás bevezetése és a tisztogatások végrehajtása mind otromba lépés volt, de nagyobb- részt még nem jelenti a törvényesség és a tövénytelenség határának túllépését. Igaz, számos intézkedés már-már e határ megsértését jelentette, ennek bizonyítása azonban hosszadalmas procedúra lenne, ha Mečiar egyszer olyan helyzetbe kerülne, amelyben számot kellene adnia tetteiről. A miniszterelnök mással torlaszolta el a visszavonulás útját. Elsősorban azzal, hogy féktelen hajszát indított Michal Kováč köztársasasági elnök ellen, és elvakultsága odáig fajult, hogy eközben egészen nemtelen módszereket alkalmazott és alkalmaztatott. Harmadik miniszterelnöksége alatti működésének leggyengébb láncszemét úgy hívják, hogy Ivan Lexa. A privatizációs túlkapások, a rádió és a televízió körüli anomáliák, a parlamenten belüli mesterkedések úgy-ahogy még a politikacsinálás kategóriájába sorolhatók. Az viszont, hogy olyan előzmények után tette meg a miniszterelnök Ivan Lexát titkosszolgálati főnöknek, amelyeket ország-világ közelről ismer, már nem minősíthető politikacsinálásnak. Itt már a hatalommal való visszaélés minősített esete forog fenn, és Vladimír Mečiar most már nem engedheti meg magának, hogy emberének, Lexának viselt dolgaira fény derüljön. Ha visszaadják ifjabb Michal Kováčnak az útlevelét, ha nem, ha kiutazik vallomástételre, ha nem, előbb-utóbb tisztázódik a kérdés, és egyre valószínűbb, hogy ebben nem sok öröme telik Mečiarnak. Elvették az elnök fiának útlevelét. Aki időt nyer, életet nyer - vélik Mečiarék és a titkosszolgálati bennfentesek. Hosszabb távon azonban az idő nem nekik dolgozik.