Új Szó, 1996. június (49. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-12 / 136. szám, szerda

SPOR T 1996. június 12. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK - ATHÉNTŐL ATLANTÁIG (1976 MONTREAL) A fekete földrész nélkül M ÚJ SZÓ JÉGKORONG NHL Coloradói diadal Négy mérkőzésen megsze­rezte a Stanley Kupa-dia­dalhoz szükséges négy győzelmet, és így megnyer­te az észak-amerikai profi Jégkorongliga 1995/96-os bajnokságát a Colorado Avalanche. A Lavina a rá­játszás tegnap zárult mia­mi összecsapásán a har­madik hosszabbításban, a 105. percben a hórihorgas német Uwe Krupp góljával kerekedett felül a Florida Panthersen. A bajnoki cí­met 4:0-ás (3:1, 8:1, 3:2, 1:0) összesítéssel hódítot­ta el a Colorado. FLORIDA-COLORADO 0:1 (0:0, 0:0, 0:0 - 0:0, 0:0, 0:1) ­háromszoros hosszabbítást kö­vetően. Az utolsó finálét telt ház, 15 000 néző látta. A Sta­nely Kupa tehát első ízben Den­verbe vándorol, itt van ugyanis a Colorado székhelye. Érdekes­ség, hogy a klub egy évvel ezelőtt a kanadai Quebecből költözött ide. Figyelemre méltó: az ottani Nordiquesnek egyszer sem sikerült elhódítania a trófe­át. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a Ava­lanche legjobbja Patrick Roy ka­pus volt, rajta kívül Joe Sakic is tündökölt, az utóbbit választot­ták a play off legeredménye­sebb játékosává. VÉLEMÉNYEK Uwe Krupp, a sorsdöntő gól szerzője: „Ami­kor megkaptam a korongot, lát­tam, hová kell bombáznom. Rálőttem, és már ünnepelhet­tünk. " Patrick Roy, a Colorado kapu­sa: „Az ellenfél portása is jó tel­jesítményt nyújtott, több gólnak látszó lövést hárított. A Florida is remek idényt zárt, le a kalappal előtte." Joe Sakic, a Colorado gólvesz­élyes csatára: „Minden észak­amerikai korongozó el szeretné hódítani a Stanley Kupát. Ez ne­kem sikerült, s végtelenül bol­dog vagyok." (TASR) ^ TIPPELŐKNEK B A NIKÉ-ben a következő mérkőzésekre tippelhetünk... SZERDA, június 12. • Kosárlabda NBA-döntő, ne­gyedik mérkőzés: 60. Seatt­le-Chicago 2,4-18,0-1,5-2,2-1,4. • Magyar labdarúgó NB I: 61. BVSC-FTC (a szuperrangadó a Népstadion lesz) 1,7-2,7-2,4­1,35-1,3; 62. Újpest-Vác 1,45­3,0-6,8-0-2,1; 63. Kispest-Hon­véd- Haladás 1,8-3,0-3,5-1,15­1,65; 64. MTK-Csepel 2,0-2,8­3,2-1,2-1,5; 65. Debrecen-Győri ETO 1,7-3,0-4,0-1,1-1,75; 66. ZTE-Fehérvár '96 1,9-3,0-3,2­1,2-1,6; 67. Békéscsaba-Vasas 2,4~2,8-2,6-1,3-1,35; 67. Pécs-Stadler FC 2,2-2,7-2,9­1,25-1,4. • Finn labdarúgó-baj­nokság: 69. FinnPa-Vaasa 1,7­3,0-4,0-1,1-1,75; 70. I. Tampe­re-HJK Helsinki 2,5-2,8-2,5­1,35-1,35; 71. Jaro-Mikkeli 1,8­3,0-3,5-1,15-1,65; 72. Pori-Val­keakoski 1,7-3,0-4,0-1,1-1,75; 73. Myllykoski-I. Turku 2,0-3,0­,3,0-1,25-1,5; 74. TPS Turku-Ro­vaniemi 1,75-3,0-3,8-1,15-1,7. • Svéd futballbajnokság: 75. HaImstad- Helsingborg 2,3-2,8­2.7-1,3-1,4; 76. Malmö FF-Norr­köping 2,0-3,0-3,0-1,25-1,5. • Osztrák labdarúgó-bajnokság, osztályozó az élvonalba jutásért - visszavágó: 77. Gerasdorf-Ad­mira (az első mérkőzésen 4:3) 2,2-2,8-2,8-1,25-1,4. • Nemzet­közi labdarúgótorna (USA): 78. Egyesült Államok-Bolívia 1,7­2.8-4,4-1,1-1,75; 79. íror­szág-Mexikó 3,9-2,8-1,8-1,65­1,15. • Copa Libertadores­elődöntő, (visszavágó): 80. America Cali-Gremio ( az első mérkőzésn 0:1) 2,4-2,8-2,6-1,3­1,35; 81. River Plate-Univ. de Chile (1:1) 1,4-3,0-8,2-0-2,2. A NOB az 1970-es amszterda­mi ülésén döntött a XXI. nyári játé­kok színhelyéről. A szavazás első fordulójában Moszkva 26, Mont­real 25, Los Angeles 15 voksot kapott. Miután a kaliforniai nagy­város kiesett a jelöltek közül, a második fordulóban Los Angeles korábbi pártfogóinak nagy része Montrealra szavazott. így negyed­szer került sor nyári olimpiára az amerikai kontinensen. Ebben az időben már érez­Anton Tkáč Montrealban a leg­gyorsabban „repült" a pályake­rékpárosok közül hetőek voltak a válság jelei az olimpiai mozgalomban. Kedődött Tajvannal. A kanadai kormány megtagadta a vízumot a tajvani­aktól, erre a NOB, az Olimpiai Chartára hivatkozva, elérte, hogy Tajvan saját neve alatt indulhat a játékokon. A küldöttség azonban hazautazott. Aztán következtek az afrikaiak. Követelték, hogy Új-zélandot zár­ják ki az olimpiáról, mert rögbi­csapata a fajüldöző Dél-Afrikával tartfenn-kapcsolatokat. A NOB és Új-Zéland azzal védekezett, hogy a rögbi nem olimpiai sportág, s a nemzetközi szövetség az olimpiai mozgalom megőrzésére szólítot­ta fel az afrikaiakat. Hiába folytak szinte a nyitóünnepségig a tár­gyalások, a fekete földrész 23 ál­lamának sportolói elhagyták az olimpia színhelyét. Mexikóban nemcsak a verse­nyek színhelyén csillogtak a fegy­verek, hanem mindenütt. A ren­dezők - emlékezve a tragikus müncheni eseményekre - olyan biztonsági intézkedéseket foga­natosítottak, hogy az rányomta bélyegét az olimpia ünnepélyes légkörére. A sportolók és kísérőik védelmére mintegy 16 ezer rendőrt és legalább kétszer annyi katonát mozgósítottak. Állítólag ez volt addig az amerikai konti­nens legnagyob szabású rendőri akciója. 1. AZ..OREG HÖLGY" BÚCSÚJA. Az atlétikában kilenc világcsúcs született. Irena Szewinska-Kir­szenstein életének negyedik olimpiáján - túl a harmincon ­még egyszer megmutatta, ki az igazi klasszis. A 400-as döntő cél­egyenesében valósággal eltán­colt ellenfeleitől, hatalmas fö­lénnyel, fantasztikus világrekord­dal győzött (49,29). Rakétás, gö­rögtüzes búcsú volt. Tokióban 18 évesen második lett a távolugrásban, és 200 mé­teren a lengyel váltó tagiaként pe­dig aranyérmes; Mexikóban 100 méteren bronzérmes, 200-on vi­lágcsúccsal bajnok; Münchenben 200 méteren bronzérmes. Sze­winskánál csak a legendás Fanny Blankers-Koen eredményesseb atlétanő. A „repülő holland házi­asszony" Londonban négy baj­nokságot nyert... Szewinska rakétás búcsújáról Németh Miklós rakétás rajtja jut eszünkbe. Ez egy olyan történet, amilyen még nem volt. Olimpia bajnok dobóapának olimpiai baj­nok dobófia. Németh Imre 1948­ban kalapáccsal, Németh Miklós Montrealban gerellyel. Az olimpiai döntő jószerivel ad­dig tartott, amíg az 504-es rajt­számú versenyző be nem fejezte az első kísérletet. Valami villant szürkén a szemerkélő esőben, s a karcsú szerszám többé földet sem akart érni. 94,58 méter - vi­lágcsúcs. Az ellenfelek egy kissé elcsüggedtek. Alig volt szabályos kísérletük, vagy 7-10 méterrel kevsebbet dobtak. A második Sii­tonen 87,92-őtért el... A hétmérföldes futócipő tulaj­donosa, a jellegzetes stílusáért „lónak" becézett kubai Alberto Ju­antorena történelmet írt Montre­alban. Ő lett a modern olimpiák első atlétája, akinek 400-on is, 800-on is sikerült aranyat szerez­nie. Kosárlabdázónak indult, a 800-at még Montreal küszöbén is afféle állóképességi edzésnek tartotta. Aztán éppen ezen a tá­von ért el világcsúcsot (1:43,5;. „Remélem, Moszkvában is ott leszek, szeretnék indulni Lenin országában rendezendő olimpi­án"- mondotta. Indult. De 400­on a montreali eredményénél egy másodperccel rosszabb idővel csak negyedik lett. 800-on nem jutott a döntőbe. Nem szabad megfeledkezni Tajána Kazankináról. Világre­korddal nyerte a 800-at (1:54,9), és ettől annyira jókedvre derült, hogy csak úgy, levezető edzés­ként elindult 150Ck>n is. És mit ád az ég, győzött. Ő az első nő a világon, aki olimpián mindkét kö­zéptávot megnyerte. Aztán Moszkvában is első lett 1500 mé­teren. 2. MAGYAR, ANDRIANOV, CO­MANECI. Tornában Nyikolaj And­rianov gyűjtötte a legtöbb érmet, de egy 14 esztendős kislány hódí­totta meg Kanadát és a világot. Károlyi Béla tanítványa hét ízben kapott tíz pontot a bíráktól, a ro­mán Nadia Comaneci három baj­nokságot nyert Montrealban. A vé­gére még mosolyogni is megta­nult. Moszkvában is jutott neki két aranyérem. A Magyar-vándor Montrealban, majd Moszkvába vándorolt, és itt is, ott is Magyar-sikert hozott. A ló­lengés kétszeres olimpia bajnoka: Magyar Zoltán. Még Kanadában is elismerték: az egyébként rögzí­tettformalovat ilyen szinten betör­ni nehezebb a legkeményebb ro­deónál. Magyar montreali győzelme előtt így nyilatkozott:. Csak önma­gamtól félek, mint ahogyan koráb­ban mindig. Tudom, ha megcsiná­lom a gyakorlatomat, ismét olim­piai bajnok leszek. Remélem, nem hangzik nagyképűen." Nem hangozott. Megcsinálta a szovjet fővárosban is. Es milyen precízen, elegánsan. Elképesztő verseny volt a mont­reali maratoni. Öt esélyes világk­lasszis (Viren, Shorter, Drayton, Kardong, Lismont) és egy ismeret­len atléta futott az élen. Aztán négy esélyes és egy ismeretlen. Végül az ismeretlen magára ma­radt és győzött (2:09:55,0). Ami­kor Moszkvában ismételt, már mindenki tudta: ö Waldemar Cier­pinski az NDK-ból. No és itt van Stevenson, akinek fegyverviselési engedélyt kellett volna váltania a jobb kezére. Az el­lenfelek rendszerint kettős fede­zékbe bújtak, de a dinamikus ku­bai ellen három olimpián át nem volt menekvés. A legfelső súlycso­port ökölvívó olimpiai bajnoka 72­ben, 76-ban és 80-ban: Teofilo Stevenson. Beállította Papp Lász­ló csúcssorozatát. Őt sem enged­ték megmérkőzni a profi világbaj­noki címért. 3. TKÁČ ÉS AZ ÖTTUSÁZÓK. Aki ismeri a kerékpársportot, ismeri a mondást is: „A biciklin szenvedni kell." Anton Tkáč kilenc évig ült a kínzó nyeregben, naponta négy órát, kettőt az országúton, kettőt a pályán. Tizenkilenc évesen vb­bronzérmet nyert az ezer méteres állórajtos időfutamban. A kétszeres olimpiai bajnok francia Daniel Moreiont tartották a királyi szám, a repülőverseny montreali esélyesének. Tkáčcsal vívta a döntőt. Moreion 32 éves volt, Tkáč 25. Némi előny az utób­bijavára. De Moreion ravasz róka. Világos, hogyTkáčnak az élről kell kezdenie a sprintet, különben Mo­reion percekre leállhat, taktikázik, játszik az ellenfél idegeivel, hogy kellő pillanatban robbantson. Tkáč az első futbamban lehajráz­ta a franciát az utolsó 200 métert (ezt mérik) 10,78 alatt tette meg. Pályarekord. Moreion visszavá­gott. Jött a harmadik futam. Tkáč robbantott, erőteljes hajrába kez­dett, Moreionnak elfogyott az ere­je. Anton Tkáč lett a világ leggyor­sabb kerékpárosa. Szenzációsan tartották magu­kat a csehszlovák öttusázók. Az utolsó szám, a terepfutás előtt a csapat és Jan Bartu áll az élen. De az öttusa keserve öt felvonásból áll. Bartu előnye 58 pont, a csapa­té 514 a magyarok előtt. De mit jelent ez? Szinte sem­mit. Lednyov és Peciak kitűnő fu­tó, akárcsak az angol csapat tag­jai. Bartu útnak indul. Egy kicsit sápadt, de nyugodtnak látszik, édesapja, az edző a stoppert nézi. Az angolok, a magyarok és Led­nyov is kitűnő. A 21 éves Jan Bar­tu erősen kezdett, célbaérés után a földre zuhant. Még nem tudta, hogy harmadik. „Ezerötszáz méte­rnél éreztem a krízist, aztán már csak találomra futottam. Ezt nem lehet elmondani. Ha nem kiabál­tak volna rám, nem tudom, ho­gyan végzek" - mondotta, amikor már magához tért. Egyéniben: 1. Peciak, 2. Lednyov, 3. Bartu. Csa­patban: 1. Anglia, 2. Csehszlová­kia, 3. Magyarország. 4. MAGYAR ÉRMEK. München­hez képest visszaestek a magyar sportolók. A második világháború után ezen az olimpián szerezték a legkevesebb bajnokságot, ennek ellenére továbbra is az élvonalban maradtak a sok jó helyezés révén. Aranyérmesek: Tordasi Ildikó (tőrvívás); Németh Miklós (gerely­hajítás); Magyar Zoltán (lólengés); vízilabdacsapat (Molnár, Szívós, Faragó, Sárosi, Horkai, Csapó, Su­dár, Kenéz, Gerendás, Konrád, Cservenyák). Ezüstérmesek: Sztanity Zoltán (kajak); Csapó Géza (kajak); Kőszegi Gyula (súlyemelés); Balla József (birkózás); Pfeffer-Rajnai (kajak kettes). Bronzérmesek: Réczi Lajos (birkózás); Egervári Márta (torna); női tőrcsapat; Kulcsár Győző (pár­bajtőr); öttusacsapat (Kancsal, Maracskó, Sasics); Rajnai Katalin (kajak); Buday Frey (kenu kettes); Wichmann Tamás (kenu egyes); Bakó-Szabó (Kajak kettes); Buday Frey (kenu kettes 500 m); Tuncsik János (cselgáncs); női kézilabda­csapat. A legeredményesebb orszá­gok: Szovjetunió 47-43-35, NDK 40-25-25; Egyesült Államok 34­35-25, Japán 9-6-10, Lengyelor­szág &6-12, Kuba 6-4-3, Bulgária 5-7-9, Magyarország 4-5-12... Csehszlovákia 2-2-4. (Részletek a szerző Bajnokok és legyőzöttek című olimpiai köny­véből, amely megrendelhető szer­kesztőségünkben.) TOMI VINCE Magyar Zoltán, a lolenges olimpiai bajnoka ÉRSEKÚJVÁROTT MINDENKI A FUTBALLROL BESZEL Harmincegy év után... ... ismét van Érsekújvárnak II. ligás labdarúgócsapata! Pedig nem úgy né­zett ki, hogy a három egymásutáni balszerencsés kísérletet követően az 1995/96-os idényben végre sikerül a feljutás. Annál is inkább, mert az őszi meccseket követően csak a 9. helyen tanyázott az együttes, amelyet a fe­loszlatás veszélye fenyegetett. Edzők jöttek, edzők mentek, az egyesület­ben pedig az év elején teljes volt a ká­osz. Aztán - az utolsó pillanatban ­Csanda Endre főpolgármester és a szponzorok „csapata" megmentette a klubot. A várt Elektrosvit-NFC (az utóbbi klubot eladták Zselizre) fúzió ugyan elmaradt, ám a „cégtáblát" mégis átfestették. Az FKM-től és annak régi-új edzőjétől, az újváriak egykori kitűnő futballistájától, Štefan Haulíktól senki sem várt csodát. A zöld-fehérek egy­hónapost!) késéssel kezdték a téli alapozást, de annál nagyobb lelkese­déssel. Szépen lassan, minden külö­nösebb feltűnés nélkül araszolgattak előre, mígnem a feljutást jelentő első két hely közelébe kerültek. Az igazat megvallva, senki sem számolt a zöld­fehérekkel (korábban kék-fehérek), a szakvezetők is csak a bajnokság haj­rájában kezdtek bízni a bravúrban. A Nyitra-partiak tavasszal vala­mennyi hazai találkozójukat (a városi Ganczner László-stadionban játszot­ták) megnyerték, s idegenből is rend­szeresen pontokkal távoztak (csak Ógyallan kaptak ki, Párkányban és Myjaván remiztek). Amikor az utóbbi helyszínen értékes döntetlent harcol­tak ki, karnyújtásnyira voltak a II. ligá­tól... Az aranyosmarótiak elleni, hazai összecsapáson csupán egy pont kel­lett az üdvösséghez, ennek ellenére az érsekújváriak hallani sem akartak a pontosztozkodásról. Vasárnap dél­után már fél órával a meccs előtt megteltek a ministadion lelátói, s a kezdőrúgást több mint kétezer szur­koló látta. Amint az várható volt, a vendéglátók lerohanták az ellenfelet, de csak a 28. percben szerezték meg a vezetést (Vavrovič). Fordulás után alaposan ráijesztettek az aranyosma­rótiak a feljutást ünneplő újváriakra: az egyenlítő gól, majd a négy százszá­zalékos vendéghelyzet (Kantár káprá­zatosan hárított) igencsak elnémítot­ta a drukkereket. Majd ismét megráz­ta magát Vavrovič, s az utolsó előtti percben Kriss tette fel az i-re a pontot (3:1). És elkezdődött a szűnni nem akaró ünneplés. Határtalan volt az öröm a városi stadionban, ismeretlen emberek ölel­keztek, a futballvezetők és a játéko­sok - a törzsszurkolókkal együtt - a pálya közepén pezsgőztek. Egyesek sírva ünnepeltek. Volt mit ünnepelni, hiszen a közel 50 ezres város utoljára 1965-ben dicsekedhetett másodikli­gás futballcsapattal... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Vácra került a vándorserleg Három magyarországi és három hazai tan­létesítmény diákjainak részvételével rendez­ték meg Ipolyságon a 4. Nemzetközi Diák­sport-találkozót a vendéglátó vagyis az Ipoly­sági Középfokú Mezőgazdasági Szaktaninté­zet igazgatóhelyettese, Petrezsél Tibor a ta­lálkozóval kapcsolatban elmondta, hogy a balatonbogiári kollégium, a Váci Mezőgazda­sági Szakközépiskola és Szaktan intézet a Széchényi Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szaktanintézet, valamint az Ipolysági Ma­gyar és a Szlovák Tannyelvű Gimnázium és az ő szaktanintézetük tanulói atlétikában, asztaliteniszben és fociban mérték össze erejüket. Ez utóbbin belül a lányok futballtu­dása iránt is nagy érdeklődés nyilvánult meg. Az egynapos sportrendezvény eredményei­nek összesítése alapján a vándorserleg Vác­ra került, második helyen végzett az Ipolysá­gi Mezőgazdasági Középfokú Szaktaninté­zet, a szlovák gimnázium csapat előtt. A ván­dorserleg eddigi birtokosai, a magyar gimi­sek a 4. helyre szorultak. (bodzsár)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents