Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-03 / 102. szám, péntek

m ÚJ SZÓ KULTÚRA 1996. május 3. ESZENYI HUZ A megszállottak erejével Oláh Csaba felvétele Marián Labuda (Fotó:Prikler László) Már mindenkit az ujja köré csavart. Főszereplők és epizodisták, díszletezők és világosítók egyformán csodálják elszántságát, határozottságát, erejét és megszállottságát. Eszenyi Enikő úgy húzza maga után a pozsonyi Hviezdoslav Színház társulatát, mint Kurázsi mama a brechti szekeret. Lőhetnek, megy árkon-bokron át. Már nincsenek nyelvi akadályok, fura tekintetek. Szlovák ajkakról magyar „értem"-ek peregnek, tizenkettő és fél egy között „szerelemszünet"-et tartanak. Természetesen Eszenyi is haladó lett szlovákból. Szivacs aggyal szív magába félmondatokat, nyelvsiklató szavakat. S ha netán a pontos instrukció nem segít, pillanatok alatt Orlandóvá, Méla Jaques-ká vagy Céliává változik. Ilyenkor eljátssza akár az ardennes-i erdőt is. Ezeket a perceit leste meg a minap Andrej Šeban, Presser Gábor pozsonyi zenésztársa, akinek a próba láttán kellett eldöntenie, komponál-e zenét Eszenyi rendezéséhez, az Ahogy tetszikhez. Šebannak remek a szimata. Azonnal megérezte: itt és most valami rendkívüli születik, s ennek ő mindenképpen részese szeretne lenni. Pedig van dolga elég. Hetek óta Prágában dolgozik, reggeltől estig stúdióban ül. Eszenyi elképzeléseit hallgatva azonban minden fáradtság elszáll belőle. Csak pár napot kér, s már hozza is a dalokat, mondja, Eszenyi pedig nem győz álmélkodni. Budapesten, hasonló esetben, hetekig-hónapokig várakoztatnák, állítja, noha ott is adna némi fogódzót. Olyan stílusú zenét kér ugyanis Shakespeare vígjátékához, mint amilyet a világhírű ír együttes, a Dead Can Dance és Peter Greenaway angol filmrendező „házi muzsikusa", Michael Nymán képvisel. Andrej Šebant pedig láthatóan felvillanyozza Eszenyi kérése. Ugyanez a felfokozott izgalom Marián Labuda szemében: a tisztelet és az elismerés jele. Évekkel ezelőtt már dolgozott magyar rendezővel. Szabó Istvánnal a Meeting Venusban, ahol olyan Vénusszal játszhatott, mint Glenn Close. Az Ahogy tetszikben hálás szerepet kapott. Frigyest, a száműzött herceg öccsét és birtokának bitorlóját alakítja. „Napok óta egy bibliai történet jár a fejemben. Bábel tornya és az ég felé törő emberek hiú vakmerősége. Amikor az Úr, gőgös természetünket látva, összezavarta addig egységes nyelvünket, hogy így legyünk majd alázatosabbak. Enikő az én szememben a Bábel előtti korból jött Pozsonyba. Tehetségével a világ minden országában megértetné magát, a tehetség és a tudás pedig a világ egyetlen reménye a jövőt illetően. Megnyugtató érzés a színésznek ilyen emberrel dolgozni. Az akarata, a megszállottsága, a felkészültsége elmondhatatlanul inspirál. Én ezért nem tudnék rendezni soha. Belőlem hiányzik ez a fajta megszállottság. Papnak és rendezőnek senki se menjen küldetéstudat nélkül. Töprenghetnék órákon át, teljesen eredménytelenül. Nálunk nincsenek Enikőhöz hasonló megszállott rendezők. Ő az egész darabot, minden mondatát tisztán látja, az első oldaltól az utolsóig az összes bekezdést pontosan értelmezi. Amióta vele dolgozom, minden próba után ugyanaz a vágyam. Hogy jöjjenek már a nagy szlovák rendezők és nézzék meg, mi az, hogy alkotói folyamat. Csak adná az ég, hogy betévedjenek végre! Ők ugyanis semmi másból nem tudnak kiindulni, csak abból, amit tőlünk, színészektől kapnak. Én ném is nevezném rendezőknek sokukat, inkább csak amolyan bámészkodóknak. Enikő előtt percenként megemelném a kalapom, és most már egyre inkább zavar, hogy csak pár szót tudok magyarul. Őt hallgatva ugyanis az az érzésem: a magyar nyelv szebb, mint az angol. A zenéjével, a ritmusával már közelebb áll hozzám. S hogy a tiszteletem még teljesebb legyen, elmesélek valamit, ami tegnapelőtt történt velem. Levelet kaptam valahonnan egy szlovák nőtől, aki látott Martin Šulík filmjében, A kertben. Azt írja, nem tetszettem neki, mert olyan az alakom, amilyen. Nem vagyok Adonisz, ezt én is tudom, de kíváncsi lennék, az ő családjában vajon mindenki Jánošík-alkatú? Meg is írom neki, hogy küldjön pár képet a családi albumból, hadd lássam, legközelebbi hozzátartozói közül hányan hasonlítanak Michelangelo Dávidjára. S amikor ilyen megjegyzéseket dörgölnek az orrom alá, azt mondom, ha újraszülethetnék és nemzetiséget választhatnék, könyörögve kérném az Istent, tegye lehetővé, hogy inkább magyar legyek." Tolmácsolom mindezt Eszenyinek. Zavarában elpirul. Nem akar hinni a fülének. (sz. g. I.) Európa kulturális miniszterei Pozsonyban Ma és holnap konferencián találkoznak Pozsonyban Európa meghívott országainak kulturális miniszterei. A konferencia nem hivatalos megnevezése: A nem domináns kultúrák identitása. Főként tehát az úgynevezett kis népek, pontosan huszonnyolc európai ország képviselői találkoznak Pozsonyban. A tanácskozást Ivan Hudec, Szlovákia kulturális minsztere nyitja meg. A napirendre kerülő témákat a rendező szlovák fél referátumai jelzik. V/adimír Mináč a kis nemzetek történelmi tapasztalatait elemzi, a kulturális identitás megőrzésére helyezve a hangsúlyt. Ladislav Hudec és Božena Schenková a kulturális identitás megőrzésének aspektusait tárgyalják az európai integrációs folyamatban, és új kezdeményezésekről is beszámolnak. Michal Majtán referátumának témája: a kultúra támogatása és finanszírozása Európa különböző országaiban. S végül Ján Szelepcsényi a szlovák nemzeti identitás alapjainak láthatóvá tételéről, valamint a nemzeti és a nemzeti kisebbségi kultúra fejlesztésének lehetőségeiről szól majd. (aye) MIKO ISTVÁN NÁLUNK RENDEZ Ma este: Apáca-show Komáromban Mlkó István nemcsak színész, színigazgató is Sopronban. Most Komáromban rendez. • Járt már a városban? - Jártam már, többször is. Annak idején a Rockszínházzal voltam itt. A Sztárcsinálókban játszottam Nérót. Ezen kívül Szlovákia magyarok lakta területein nagyon sok előadóestet tartottam. • Rendezőként milyenek a benyomásai? - Nagyon kedvezőek. Úgy vállaltam el az előadást, hogy lényegében senkit sem ismertem a társulatból. Az igazgató úr kivételével, aki szintén Kazimir tanár úr növendéke volt a Színművészeti Főiskolán, csak az előző évfolyamban. A Jókai Színházban a La Mancha lovagját láttam - ebben az Apácák szereplői is játszottak kisebb-nagyobb szerepeket. Annak ellenére, hogy nem ismertem a hölgyeket, úgy gondolom, telitalálat lett az első benyomások alapján kialakított szereposztás. Emellett az is nagyon fontos, hogy a lányok keményen dolgoznak. László Péter koreográfussal egyenértékű munkát végzünk - a zenés műfajban sokat számít a tánc. Az elején nagyon féltem, hogy nem lesz elég időnk a próbákra, most pedig már alig várjuk, hogy jöjjön a közönség. Gyakorlatilag a világítással és a hangfelvételek elkészültével kész az előadás. • Mit árul el a darabról a közönségnek? - Aki hagyományos színdarabot akar látni, annak el kell, hogy mondjam: ez ném az. Az Apácák tulajdonképpen életképek sorozata egy show keretében. Öt hölgy táncol és énekel, együtt és külön-külön. Valamennyiüknek van valami vágya az életben. Ezeket a vágyakat, hangulatokat fogjuk látni a színpadon. Maga a történet igen Szabó László felvétele egyszerű, és talán túlságosan is morbid..., de nem ez a lényeg. Mert ettől eltekintve a figurák nagyon aranyosak, és rajtuk keresztül minden szereplő megmutathatja, mit tud a zenés műfajban. B. SIPOSS ILDIKÓ HOL? MIÉRT? KINEK? KIVEL? HOGYAN? Tompa Mihály Országos Versés Prózamondó Verseny Több mint 40 éves hagyománya van a vers- és prózamondó versenynek. A bölcsője Komárom. Jómagam is kisiskolásként jártam ott a Jókai Napokon, amire nagyon büszke voltam és vagyok - bizonyára sokadmagammal. Közben huszonegy évvel ezelőtt megszületett a Duna Menti Tavasz, a gyermek színjátszó csoportok és bábosok országos szemléje Dunaszerdahelyen, és a gyerekkorosztály vers- és prózamondóinak ez a rendezvény adott otthont. Nem tudok arról, hogy ez a döntés akkor olyan felháborodást váltott volna ki Komáromban - holott elmetszette a hagyomány fonalát. Senki sem tiltakozott és gyűjtött aláírásokat annak érdekében, hogy a verseny Komáromban maradjon. Annál nagyobb vihart kavart, amikor öt éwel ezelőtt a színjátszók társasága országos tanácsának javaslatát, hogy a vers- és prózamondók országos versenyét Rimaszombat szervezze meg, a Csemadok OV Elnöksége jóváhagyta. A legfontosabb szempont az volt, hogy ez a verseny külön fórumot érdemel, és ne csupán a színjátszók fesztiváljának legyen a függvénye. (Egyébként ez szlovák vonalon évek óta így működik, gondolok itt például a Hviezdoslavov Kubín rendezvényre.) A másik - nem kevésbé fontos - szempont az volt, hogy a magyar nyelvű országos rendezvények olyan régiókba is eljussanak, ahol ezekre szükség van (gondolom, nem kell leírnom, miért). Pozsony és Rimaszombat közül ez utóbbira esett a választás, és világra jött a Tompa Mihály Országos Versés Prózamondó Verseny. Az alapokat lerakni nagyon nehéz, de sikerült. Ezt még azok is elismerik, akik a legtöbbet tiltakoztak Rimaszombat ellen. Négynapos rendezvényként indult, ahol mindenre volt idő és hely: szakmai fórumra, játszóházra, kísérő rendezvényekre, istentiszteletre a hanvai református templomban, Tompa Mihály szobrainak megkoszorúzására, illetve olyan vendégcsoportok és vendégművészek fellépésére, amelyek felejthetetlen élményt jelentettek a résztvevőknek. Tizennyolc tagú zsűri végezte a maratoni munkát, és egyszerre csak ott termett az ország színe-java: költők, írók, művészek, újságírók, politikusok, a rádió, a televízió stábjai, tudósítói. Megjélentek és segítettek a helyi szervezők, közöttük olyanok is, akiknek addig semmi közük nem volt a kultúrához. Megjelentek a támogatók - évente átlagban 60-70 szponzor, megjelent a fesztivállap, a Rikkancs, és elkezdte működését a fesztiválklub is. Az országos rendezvényhez méltó összetevők tehát a helyükre kerültek és a szervezők fellélegeztek: sikerült. Korai volt azonban az öröm, ugyanis elérkezett az idei évad. A Csemadokban úgyszólván mindenki felmondást kapott, állami támogatás sehol és a pályázatokból származó esetleges pénz a jövő zenéje. Ám a verseny beindult minden magyar iskolában, körzetben, járásban (ma is csodálok minden kollégát, akik ezt megszervezték), sőt kerületi szinten is Pozsonyban, Érsekújvárott, Losoncon és Szepsiben. Fejet kell hajtani minden résztvevő, pedagógus és szülő előtt, akik tudták és vállalták a kiadásokat, és kijelentették, hogy saját költségükre is ott kívánnak lenni az országos versenyen. Nem lett volna gond „visszatáncolni" Komáromba, illetve Dunaszerdahelyre. Ám az utolsó pillanatban megszólaltak a rimaszombatiak - pedagógusok, helyi szervezők. Nem merem megnevezni őket, nem kaptam erre felhatalmazást. És elkezdték a pénzgyűjtést. Nem lényeges, mennyi pénzt sikerült összeszedni; annyit nem, amennyibe egy ilyen rendezvény kerül - ez kb. 300 000 korona. Annyit mindenképpen, hogy a szállást és némi ételt biztosítani tudtak. Kérdezheti a résztvevő: mit érdekel ez engem? A kérdés jogos. Válaszom nincs. Vagy tudja valaki, hogy miről van szó, vagy nem. Végül is eljutottunk oda, ahová nem akartunk: két napra kellett szűkítenünk egy olyan rendezvényt, amely tömegeket mozgat, sőt merem állítani - a legnagyobb magyar közegű tömeget. Hiszem, és bízom abban, hogy jövőre ismét nagy verseny lesz, nagy rendezvény lesz Rimaszombatban, miután a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége rimaszombati területi választmánya és a Csemadok TV védnökséget vállalt a rendezvény fölött. Elnézést kérek mindazoktól, akiket nem említettem. Gondolok itt a szervezőkre, és végül, de nem utolsósorban a versenyzőkre, illetve a résztvevőkre, a szakmai vonatkozásokra. Szomorú dolog lenne, ha a sajtó és a szakma képviselői nem foglalkoznának ezzel a rendezvénnyel. Ugyanis akik ott akartak lenni, ott is voltak, ugyanúgy, mint mindenki - beleértve a helyieket, a zsűrit, a KOR-ZÁR együttest, Bárdos Ágnest és még 80 nevet kellene felsorolnom a 125 versenyzőn, ugyanennyi pedagóguson, a 40 szponzoron és segítőkön kívül - honorárium nélkül. Egyben köszönöm a főszervezők és társrendezők nevében mindenkinek - hosszú lenne felsorolni, ezért kérem, ne sértődjön meg senki - a segítséget, a magatartást és a hozzáállást. KAMENÁR ÉVA A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó verseny idei győztesei Elnézést kérünk minden kedves versenyzőtől, akinek a neve sajtóhiba folytán tévesen jelent meg az Új Szóban. Hibánkat helyrehozandó most ismét közöljük a győztesek névsorát, remélhetőleg most végre sikerül kiküszöbölnünk a félreírásokat. I. KATEGÓRIA - VERS 1. Varga Tünde, Komárom 2. Vörös Réka, Komárom 3. Koncz Csilla, Somorja I. KATEGÓRIA - PRÓZA 1. Molnár Csaba, Komárom 2. Bakos Anita, Komárom 3. Derencséry Éva, Bátka II. KATEGÓRIA - VERS 1. Agg Edina, Komárom 2. Jakab Tímea, Gúta 3. Kása Ildikó, Komárom 4. Derzsi Réka, Szarva II. KATEGÓRIA - PRÓZA 1. Mikó Attila, Rimaszécs 2. Bari László, Fülek 3. Demjén Nikoletta, Komárom III. KATEGÓRIA - VERS 1. Kuklis Katalin, Muzsla 2. Novák Zsuzsanna, Komárom 3. Csádi Zoltán, Feketenyék III. KATEGÓRIA - PRÓZA 1. Horváth Sándor, Nemesócsa 2. Makki Anikó, Nagyudvarnok 3. Kocsis Erika, Medve IV. KATEGÓRIA - VERS 1. Gál Tamás, Vásárút 2. Rózsár László, Pozsony 3. Schmiedt Viktória, Kassa IV. KATEGÓRIA - PRÓZA 1. Lépes Anikó, Dunaszerdahely 2. Varga Viktor, Nyárasd 3. Pém Zsuzsa, Komárom 4. Havasi Mária, Kassa V. KATEGÓRIA - VERS 1. Haulitusz Anikó, Komárom 2. Jancskár Lajos, Fülek 3. Matyi Szilvia, Nagyszelmenc V. KATEGÓRIA - PRÓZA 1. Dubovszky László, Tornaija 2. Benyicky Laura, Szepsi