Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)
1996-05-09 / 107. szám, csütörtök
1996. május 10. BELF OL D - KÜLFÖLD ÚJ SZ Ó 9 I Tisztelt szerkesztőség! A Nagymagyari Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói anyák napja alkalmából csodálatos műsorral lepték meg füleiket, rokonaikat. Május 5-én a zsúfolásig megtelt helyi művelődési ház színpadán az elsősöktől kezdve a nyolcadikosokig valamennyi évfolyam bemutatta tudását, sőt, még a korábbi végzősök egy csoportja is fellépett. A kétórás műsor gazdag kínálatából nem hiányzott a szavalat, kis színpadi jelenet, tánc, énék és zene. A színes műsorcsokorból egy számot külön is meg kéli említeni: ez pedig a felső tagozatosok színpadi előadása, a János vitéz volt. A tavalyi anyák napi ünnepségen már bemutattak belőle egy részletet, akkor osztatlan sikert aratott, most ha lehet, rátettek még egy lapáttal, s a vastaps nem maradhatott el. A szívet, lelket melengető műsor végén a szereplést, fellépést komolyan vevő tanulók boldog gyermekekként virágcsokrokkal örvendeztették meg a .meghatott anyákat, nagymamákat. HORONY ANDREA Nagymagyar A Jákó Vera Nótaszínház szervezésében a határon túli magyarok kedvezményes áron eljuthatnak Budapestre a csodálatosan átépített Pesti Vigadóba. Jákó Vera özvegye, Ábrahám Dezső szervezi, vezeti ezen műsorokat, amelyben a kiváló nótaénekesek, művészek mellett határon túli éneklő csoportok is fellépnek. Az április 28-i „Minden évben újra nyílnak az akácvirágok" műsorban a 700 km-ről érkező romániai énekcsoportok könnyeket csaltak a szemekbe. A lélek legmagasabb harmóniája, a boldogság költözött a szívekbe, és már most érdeklődéssel várjuk a szabadtéri, augusztusban megrendezésre kerülő „Búzavirág" újabb műsorát. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Az olvasói leveleket, mondanivatójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is köziünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. A pedagógusok rablók? Felháborodva olvastam a Pravda április 25-i számában, hogy 1996. április 23-án a szokásos televíziós nyilatkozatában Anton Hlinka atya, közismert főiskolai tanár, aki számtalan esetben celebrálja a Szlovák Rádión keresztül a vasárnapi istentiszteleteket, és érdekes, tanulságos prédikációkat tart, a nagy nyilvánosság előtt Szlovákia valamennyi pedagógusát „rablónak" bélyegezte. Tiltakozásul Juraj Švec, a Komenský Egyetem rektora és parlamenti képviselő éles tiltakozását fejezte ki eme eszmefuttatás miatt. Valóban, Anton Hlinka atya vérig megsértette a pedagógusok nagy családját, mert ilyen durva jelzővel bélyegezte meg az ártatlan embereket. Tudtommal Anton Hlinka atya a normalizációs időszakban megbecsült atyaként Münchenben folytatta hivatását. Állítólag a kommunista terror miatt volt kénytelen elhagyni hazánkat. Egy biztos: magas szinten tudta folytatni hivatását, munkáját anyagilag is magasra értékelték Németországban, és a híveihez is tudott szólni a Szabad Európa hullámhosszán. Jelenleg mint főiskolai tanár oktatja a jövendő katolikus papokat. Abban bízom, hogy nem oltja beléjük a pedagógusok iránt érzett negatív érzelmeit, mert a pedagógusok és a papok mindig egyformán neveltek. Persze, más volt a helyzet a kommunista korszak alatt. Talán Hlinka atya nem tudja, hány jelentést kellett megírni az iskolaigazgatóknak vagy helyetteseiknek arról, hogy vasárnap hol tartózkodtak a diákok, szülők, vajon nem véletlenül a templomban, vagy az iskola biztosított-e vasárnap délelőtt az istentisztelet alatt más szórakozást. A pedagógusokat megfélemlítették, nem járhattak templomba, nem esküdhettek nyilvánosan a templomban, gyermekeiket nem keresztelhették, nem bérmálhatták. Sokan inkább állást változtattak, csakhogy járhassanak az istentiszteletekre. Nagyon sok iskolaigazgatót azért váltottak le, mert a tanulók közül számosan jelentkeztek a hitoktatásra. Azt a pedagógust, aki templomba járt, egyszerűen elbocsájtották, és ezzel az ügy lezárult. A rendszerváltás után lényegesen megváltozott a helyzet. Minden pedagógus, akí a keresztény hitvallást vallja, szabadon járhat templomba. Mindenki a saját lelkiismeretére hallgat. Senkit sem kényszeríthetünk arra, hogy változtasson világnézetén! A pedagógusok most sincsenek kellőképpen elismerve. Átlagfizetésük nem haladja meg a segédmunkás átlagkeresetét. A pedagógusok nemcsak az iskolában, hanem szabad idejükben is sokat fáradoznak azért, hogy szakmájukban helyt tudjanak állni. Hlinka Anton atya semmiképpen sem befolyásolhatja a közvélemény véleményét a pedagógusok nagy családjáról. BELÁNYI JÁNOS Déménd Áprilisi játék Április hagyományosan az év legjátékosabb hónapja. Az idén az időjárás különösen kiélte játszós hajlamát. Ráadásul hivatalos szerveink is rendeztek számunkra egy össznépi kérdezz-felelek játékot. Áprilisban került sor az állampolgárok vagyonbevallására. Idejében beszerezhettük a nyomtatványokat, és az államnyelven kiadott utasítást. E szerint a kitöltésnél előre kerül az állandó lakhely, és a további kiegészítő adatok. A valóságban viszont elsőként az ideiglenes lakhely van feltüntetve, aztán az állandó. Na de kicsire nem nézünk. Az átlagpolgár kissé eltűnődik, mi szükség van még egész ívnyi terjedelmű nyomtatványra csekély vagyonkája bevallásához. Úgy látszik, az adóhivatal szereti megadni mindennek a módját. Elvégre állampolgári jogon jár minden személynek a külön ív, amelyen a milliós értéket meghaladó ingóságokat kell feltüntetni. Hogy ez országos viszonylatban milyen súlyú papírhalmaztjelent, azt csupán találgatni lehet. A csóró átlagpolgárnak földhözragadt észjárása van. Szerinte a szerénység évében elegendő lenne egyetlen ív papír egy személy vagyonbevallásához. Majd játékos gondolatai támadnak. Újgazdagék valóban kitöltik azt az ívet, amelyen a milliós értéken felüli vagyontárgyakat kell feltüntetni? De jó lenne látni egy ilyen példányt! Harminchárom sor van egy oldalon. Talán olyanok is vannak, akiknek mind a két oldalra jut felsorolni valójuk. Kár, hogy az illetékesek nem találtak ki alternatív megoldást. Például ezen az íven lehetne plusz-mínusz rubrika. Valakik feltüntethetnék, milyen értéktárgyaiktól kellett megválniuk, hogy nehéz gazdasági helyzetükben segítsenek magukon. (Nem ártana egy ilyesféle felmérés sem!) El lehetne játszani azzal a gondolattal is, mi lenne, ha arra az ominózus kérdőívre ki-ki feltüntetné a második világháború óta megélt negatív élményeit. A bántást, személyes sérelmeket, a kereskedelmi csalásokat, a hivatalok packázásait, és hasonló „szellemi vagyont". Kinek-kinek hány sor kellene egy ilyen leltár összeállításához? GYŐRI SAROLTA Szepsi A SZERTARTASNAK MEGFELELŐEN. ÚJ SZÓ, 1996. III. 14. Tényleg gyorsított tempóban Az LJj Szó hasábjain kibontakozott, a Komáromi járásban történt egyházi temetésekről szóló vitához szeretnék pár gondolatot és saját tapasztalatot hozzáfűzni. A komáromi plébánia papja vagy papjai iparszerű temetése, ahogyan Bathó úr fogalmazott, bennem is fájó emléket ébresztett. 1993 nyarán életem első temetését kellett megszerveznem. Sajnos, napjainkban egy temetés többek között „szervezést" igényel. Első utunk a komáromi plébániára vezetett. Református lévén, nem vagyok ismerős a katolikus egyháznál, így nem tudom megnevezni azt az idősebb plébánost, aki fogadott. Igaz, be sem mutatkozott. Mondhatom, hogy rideg stílusban, ami az ilyen alkalomkor bizony rosszul esett, kérdezett pár adatot az elhunytról, és mint aki nagyon siet, felállt. Tudtam az illemet, hogy ez azt jelenti, hogy mennem kell. Távozásomkor még pénzt tettem az asztalra, amit szó nélkül hagyott, és távozásom után gondolom, nem hagyta ott! Rokonok figyelmeztettek, ha méltó temetést akarok, akkor ne sajnáljam a pénzt. Ám a temetésen ért a meglepetés félórája, mert kb. ennyi ideig tartott, és bizony a Bathó úr által leírtak alapján. A temetésre egy fiatalabb pap érkezett, elmondta az ilyenkor szokásos vallási dolgokat, az elhunyt nevét és adatait. Nem tudom, a vallási részből mit hagyott ki, ehhez én nem értek, de azt tudom, hogy az elhunyt életét, munkásságát, rokonokhoz való viszonyát nem említette. A temetés után a rokonok vádoló tekintetével kellett szembenézni. Később tudtam meg, hogy az elhunyt testvérei (otthon) nemcsak az elhunytat siratták, de fájt az iparszerű temetés is. Hát ezért értek egyet ismeretlenül is a Bathó úr által megfogalmazottakkal. Sajnos, Komáromban nem elég az ilyenkor ért fájdalom, még a plébános is tesz rá egy lapáttal. Remélem, elgondolkoznak a komáromi plébánián, mert szerintem nem az újságon keresztül kell meggyőzni az embereket, de tettekkel bizonyítani! PAUER GYÖRGYI Komárom Talán túlságosan is csalogató Az utóbbi időben túl gyakran találkozunk az újságokban olyan hirdetésekkel, melyek bankbetétekért szokatlanul magas kamatokat helyeznek kilátásba. Például 40 százalékos évi kamatot ígérnek akkor, amikor a nagy hazai pénzintézetek 10, legfeljebb 12 százalékos évi kamatot kínálnak. Sőt, a magas kamatokon kívül még fantasztikus különdíjak (milliós autók) megnyerését is kilátásba helyezik, ha pénzüket pont náluk kamatoztatják azok, akik ennek a jól irányított reklámnak bedőlnek. Ilyen csalogató reklámnak bizony nagyon nehéz ellenállni. Leggyakrabban éppen a legsebezhetőbbek, a nyugdíjasok dőlnek be a trükknek, kik pénzügyi tapasztalatok hiányában, a 40 százalékos kamat reményében, ezekben a „pénzintézetekben" helyezik el nehezen megtakarított kis pénzecskéjüket. Nemtetszésem okai a következők: Miért hirdetnek ezek a „jószívű" pénzintézetek csak jeligével vagy csak telefonszámmal ellátott hirdetésekkel, teljes cím nélkül? Egy magára valamit is adó pénzintézet nyugodtan közli teljes nevét és címét. Ha viszont ott a nevük és címük, akkor viszont „elfelejtik" közölni azt a lényeges tényt, hogy az illető cég s.r.o. magyarul kft. (korlátolt felelősségű társaság). Ez azt jelenti, hogy az említett „jószívű" pénzintézetek esetleges csőd esetén csak 100 000 koronáig felelnek klienseik sokmilliós betéteiért. A további kérdés nagyon prózai. Mit csinálhatnak a kispénzű, naiv, hiszékeny nyugdíjasok, ha baj esetén pénzük visszatérítésére az említett 100 000 koronából nem Nótaest Csatán A csatai Csemadok helyi szervezete, április 13án, a „Csatai híres utca" címen, nótaestet szervezett. A premier nagy sikere miatt ez a műsor tulajdonkeppen ismétlés volt, amelyen felléptek a csatai és oroszkai alapiskolások, a csatai menyecskekórus, illetve férfikórus, és a kis létszámú, de annál szeretetreméltóbb szlovák menyecskék. A műsort a szlovák alapiskola diákjai kezdték. Ők először egy néptáncot mutattak be, majd ezt követően két népdalt hallott tőlük a közönség, majd egy látványos modern tánccal fejezték be műsorukat. A magyar alapiskolások sem maradtak el_ szlovák társaik mellett. Ők nyitótáncként keringőt jártak, majd ezt követően aerobic elemekkel kiegészített modern táncokat mutattak be. Zárószámként a gyertyás táncot láthatta a közönség, amely talán a leglátványosabb, és a legszívhezszólóbb volt. Az iskolások műsora után jöttek a csatai menyecskék szép népviseleti ruhájukban, ajkukon még szebb nótákkal, majd a férfi kórus lépett színpadra. A magyar ajkú menyecskék mellett a szlovák menyecskék is képviseltették magukat - kedvükért a többiek is megtanultak egy-két szlovák nótát, hogy együtt dalolhassanak -, ami azt is tükrözi, hogy Csatán milyen békességben él egymás mellett a két nemzet. A műsor végén elhangzott a címadó nóta, a „Csatai híres utca", melynek olyan- sikere volt, hogy a közönség visszatapsolta a szereplőket. BAJKAI KATALIN Csata Napfogyatkozásról Galgócon „A napfogyatkozás nyomában" címmel szemináriumra került sor Galgócon. Az előadásnak április 27-én a galgóci Csillagvizsgáló és Planetárium adott otthont. Az előadók Teodor Pintér mérnök, Bohuslav Lukáč, valamint Ladislav Druga voltak, akik az ógyallai Csillagvizsgálóból érkeztek, s akik 1995-ben szemtanúi lehettek ennek a nem mindennapos eseménynek Thaiföldön. Az előadáson résztvevők java a diákság köréből került ki, ám a felnőtt generáció is képviseltette magát. Az előadók összehasonlították a thaiföldi megfigyeléseiket a korábbi években Mexikóban és Brazíliában tett felfedező útjuk során tapasztalt észrevételeikkel. Érdekességképpen meséltek az ottani emberek szokásairól, életéről. Egy rövid filmet is megtekintettünk Bangkok városáról, melyből természetesen nem hiányozhatott a Nap „elfogyásáról" készült felvétel sem. Az előadók felhívták a figyelmet arra, hogy 1998. augusztus 11-én Közép-Európában is lesz napfogyatkozás. Tökéletes látványban többek között Magyarország középső részén lehet részük a megfigyelőknek - elsősorban Siófok és Szombathelytérségében. VARAGYA SZILVIA Érsekújvár futja? A válasz nagyon egyszerű, habár lehangoló. Sirathatják elveszett pénzüket. Jellemző az említett pénzintézetek erkölcsére, hogy míg kölcsönök folyósításakor az adott összeg háromszorosát kell ingatlanokban biztosítékként letétbe helyezni, addig a betéteseknek sem jogi, sem pénzügyi biztosítékot nem nyújtanak, mivel csak „csendestársaknak" tekintik őket. S ebben az esetben az állam sem vállal garanciát a betétekért. Kedves nyugdíjasok! Jól fontolják meg, hogy melyik pénzintézetet bízzák meg sokéves munkájuk eredményének kamatoztatásával. Nagy kár lenne, ha magas kamat reményében elvesztenék nehezen megtakarított pénzüket. Még ha nagy ilyen csábításnak nehéz is ellenállni. T. Z. Pozsony Diáktáncosok versenye Április 25-én rendezték Nagykéren az Érsekújvári járás diáktáncegyütteseinek járási seregszemléjét. A magyar iskolákat ezen a seregszemlén a kürti Bokréta tánccsoport, a szímői Almácska tánccsoport, az udvardi tánccsoport és a párkányi Kisbojtár tánccsoport képviselte. A színpadon mintegy kétszázötven gyermek váltotta egymást. A Kis'oojtár táncának koreográfiája, a tánc művészi tiőadása, csodálatos népviseletük, a táncosok rendezettsége, színpadi magatartásuk, a tánc hangulata, ritmusa magasan fölülmúlta az összes bemutatott táncot. Minden elismerés érte Hégli Mariannának, a Kisbojtár vezetőjének, aki időt, energiát, fáradságot nem sajnálva lelkiismeretesen végezte ezt a nagyon nehéz, de nemes munkát A seregszemlén vendégként fellépett a párkányi Bartók utcai óvoda Tilinkó tánccsoportja is, amelynek vezetője ugyancsak Hégli Marianna. Kéméndi táncokat adtak elő kéméndi népviseletben, táncukat viharos taps kísérte, és az összes csoport közül ők voltak a legaranyosabbak. A gyermekek hangulata jó volt. Elszomorító azonban, hogy a magyar gyermekeket annak ellenére, hogy részvételi arányuk ötven százalékos volt, senki sem köszöntötte anyanyelvükön. MALI KATALIN Nagykér SEMMI VESZ? VASARNAP 1996. 15. SZÁM Nehéz egészségesen élni Szeretnék P. Vonyik Erzsébet írásához hozzáfűzni néhány kiegészítő mondatot. Teljes mértékben egyetértek a cikkével. Az ember manapság már nem olthatja szomját jó egészséges ásványvízzel sem, mert ugye, azzal ijesztgetik, hogy radioaktív anyagokat tartalmaz. Aztán itt vannak a marhavészről szóló hírek, amelyek valóban elrémisztenek bennünket, és akiknek kételyeik támadnak a marhahússal kapcsolatban, azok bizonyára lemondanak annak élvezetéről. Mint például P. Vonyik Erzsébet is írta, hogy ezért pártol ő is át a vegetáriánusokhoz. De hol var. arra a garancia, hogy a vegetáriánus is egészséges ételt fogyaszt? Mert ugye, az, aki üzletekben, esetleg piacon vásárolja meg a szükséges zöldséget, gyümölcsöt meggyőződhet-e arról, hogy nem agyonműtrágyázott és permetezett árut vett-e? Ha jól belegondolunk, semmi sem tökéletes körülöttünk. Azoknak, akiknek van saját kertjük és megtudják benne termelni az egész évi zöldség- és gyümölcsszükségletüket, azoknak még van reményük, hogy a saját belátásuk szerint termeljenek. Mi például a kertünkben nem használunk semmilyen műtrágyát, és soha semmit nem permetezünk. Inkább vesszük a fáradságot és ha szükséges, akár minden nap leszedjük a krumpliról a krumplibogarat így aztán amit mi odahaza kitermelünk, abból bátran fogyaszthatunk, mert nincs vegyszerezve. De aki nagyban termel, az természetes, hogy nem képes megvédeni ilyen módon a termékét, az kénytelen permetezni, és műtrágyával elősegíteni a növények növekedését. Érdemes rajta elgondolkodni, hol itt az egészséges életmód? JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat LELEMÉNYES FIATALEMBER ŰJ SZÓ, 1996. IV. 4. A kár kisebb volt B. L., a Komáromi Lakásszövetkezet volt munkatársa hamisított aláírással és ellopott pecséttel, amely a lakásszövetkezet mellett működő szakszervezeté volt, 10 ezer utalt át a saját folyószámlájára. Lapuk tudósításában 20 ezer korona szerepelt, ami nem felel meg a valóságnak. Továbbá az sem igaz, hogy a lakásszövetkezetet károsította meg ezzel, ugyanis a szakszervezet pénzéről volt szó. A „leleményes fiatalember" kihasználta azt a helyzetet, amikoris az egyik irodát éppen kifestették, visszaélve a helyzettel bejutott a helyiségbe, és ellopta a szükséges pecsétet Hamisítása olyan sikeres volt, hogy még a pénzintézet fiókjának alkalmazottai sem vették észre a hamis számlakivonatot, pedig nekik aláírásmintájuk is van. A Komáromi Lakásszövetkezet vezetősége Az öregotthon derűje Leléden egészséges környezetben 76-an élnek az öregotthonban. A 40 tagú személyzet teljes odaadással, hivatástudattal, kitűnő szakmai felkészültséggel végzi feladatát, ez érvényes mind az egészségügyi nővérekre, mind a konyha alkalmazottaira. A ragyogó tisztaságot teremtő dolgos kezek, a kertet, parkot gondozó kertészek szép környezetet biztosítanak, ami jó hatással van a lakókra, akik többsége 70,80, 90 éves. Az időseknek lehetőségük nyílik a kerti munkákra, kézimunkázhatnak, olvashatnak. Külön könyvtár, társalgóterem tévével, videóval szolgálja a művelődést. Vallási meggyőződésüket, a hitüket is gyakorolhatják, templomba járnak a faluba. Az ízlésesen berendezett új épületben két- és háromágyas szobákban a saját apró tárgyaik között élhetnek. Az étteremben is korszerű bútorok vannak. A mindenre kiterjedő gondoskodásnak köszönhetően olyan kiegyensúlyozott, elégedett emberekkel találkozom, akik bíznak gondozóikban, szeretik a személyzetet. Lakatoš Kálmán igazgató úr 1990-től vette át az otthon vezetését. Teljesen átalakította, átépítette, kifestette és igényesen berendezte. Maximális energiával és emberséges hozzáállással végzi feladatát. Itt Leléden az értékskála csúcsán a szeretet van, még akkor is, ha a hozzátartozók csak elvétve látogatják rkonaikat. Az ittlakók egyetlen problémája, szívfájdalma, hogy egyedül, családjuktól távol vannak. HAJTMAN KORNÉLIA Nána