Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-07 / 105. szám, kedd

M ÚJ SZÓ SPORT 1996. május 7. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK - ATHÉNTÓL ATLANTAIG Először adnak érmeket Mivel a St. Louis-i játékok kudarccal végződtek, a NOB az olimpiai gondolat és a sportversenyek hatékonyabbá téte­lén fáradozott. Ezért engedélyezte a gö­rögöknek 1906-ban az ún. olimpiai ün­nepségek megrendezését. És az athéni­ek 22 ország részvételével méltó kere­tek között, bár sok hibával bonyolították le a versenyeket. Ezt a pánhellén olimpi­át azonban a NOB sosem ismerte el. A hivatalos, IV. sorszámot az 1908-as olimpia kapta, melynek színhelye Róma lett volna, de az olaszok visszaléptek. Csak erre vártak az angolok, London rögtön „beugrott". 1. • A NAGY MONDÁS EREDETE. A szi­getország alig másfél esztendő alatt 100 ezer néző befogadására alkalmas stadiont épített, amelynek részét képez­te az akkor egyedülálló 100 x 15,7 mé­teres úszómedence, a 666 méteres ke­rékpár- és 536 méteres atlétikai futópá­lya. Ezek a pompás létesítmények (a tor­nacsarnokot is beleértve) alkalmasak voltak arra, hogy most már 22 nemzet 2600 sportolója valóban olimpiai játé­kokhoz méltó feltételek mellett mérhes­se össze erejét, tudását. A londoni olim­pia méreteiben és külsőségeiben is az első igazi nagy világverseny volt, a nyári játékok bebizonyították életképességü­ket, társadalmi eseménnyé váltak, a versenyek az érdeklődés középpontjá­ban álltak. Mi sem igazolta ezt jobban, mint az, hogy 50 ezren nézték végig a megnyitóünnepséget (most volt először a küldöttségek hivatalos felvonulása ­formaruhában), és az atlétikai versenye­ken többször is megtelt a stadion. A seregszemlét egyházi szertartás ve­zette be, s ekkor hangzott el az a később Coubertinnek tulajdonított mon­dás, hogy „az olimpián nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel". Magukat a játékokat 1908. július 13-án nyitotta meg VII. Edward angol király. London­ban adományoztak - az újkori olimpiák történetében először - arany-, ezüst- és bronzérmet a legjobbaknak. Ami a részvételt illeti, az angol fővá­rosban mindmáig érvényes és megdönt­hetetlen „világcsúcs" született. Mivel még nem szabályozták, hogy az orszá­gokat hányan képviselhetik egy-egy számban, Anglia kerek 700(!) sportolót indított. 2. • KÖNYVVEL A KEZÉBEN FUTOTT Az angoloknak egyetlen komoly ellenfelük, az amerikaiak voltak. Azokban az időkben a szigetországban nem nagyon szerették a magabiztos jenkiket, napi­renden voltak a súrlódások. Kezdődött az ökölvívással. A ren­dezők az utolsó pillanatokig titkolóztak, és amikor már biztos volt, hogy az amik nem érkeznek meg időben, bejelentet­ték, ökölvívás is lesz az olimpián. Még­hozzá öt súlycsoportban. Hogy miért csak ötben, amikor már hétben verse­nyeztek? Nyilvánvaló: csak öt súlycso­Smithson könyvvel a kezében futott a gá­tak fölött, hogy „megcsiklandozza" angol vetélytársait portban rendelkeztek esélyes bokszo­lókkal. Az eredmény? Öt angol győze­lem... A rendezők már az ünnepélyes meg­nyitón „elfelejtették" felvonni az ameri­kai zászlót. Aztán jött az amik visszavá­gója. Finom gúny formájában. Forrest Smithson 15,0 másodperces világcsúccsal nyerte a 110 gátat, még­hozzá úgy, hogy az egyik kezében könyv volt. Hogy amíg angol ellenfelei célba ér­nek, olvasással töltse idejét... Aztán következett a 400 m-es síkfu­tás döntője. Három amerikai és egy an­gol küzdött az elsőségért. A hazai Ha/s­welle elesett, mire a bírák rögtön elvág­ták a célszalagot. Semmisnek ítélték a versenyt. Mert Carpenter állítólag kö­nyökkel oldalba vágta és összerúgta az angol bokáját, mások szerint a nadrág­jánál fogva rántotta a földre. Carpentert kizárták, a döntőt megismételték. A má­sik két amerikai szolidaritásból nem állt rajthoz, így Halswelle egyedül „verseny­zett" - és győzött. Ilyen még nem volt... A kötélhúzásnál viszont az történt, hogy a bakancsban „húzó" fokozatos felülkerekedtek a sportcipőben erőlködő tengerentúliakon. A londoni ci­pészek az istenért sem voltak hajlandók eladni nekik angol bakancsot. Ponto­sabban rendőrbakancsot. A három ér­met a londoni, a liverpooli és a központi rendőrség csapatai nyerték... 3. • BIRKÓZÁS - HATVAN PERCIG. Nemcsak fura sportágak voltak az olim­pián (lovaspóló, rögbi, műkorcsolya), ha­nem fura szabályok is. Például a birkó­zásban. Addig küzdöttek, amíg az egyik két vállra nem fektette a másikat. A magyar Weisz Richard a kötöttfogás nehézsúlyú döntőjét egy Petrov nevű orosz orvos ellen vívta - egy teljes órán át. A 7. percben a bíró mindkettőjüket megintette „kézzel való szükségtelen ütlegelés" címen. A 15. percben a 29 éves magyar földre vitte ellenfelét, és csekély háromnegyed órával később az ő kezét emelték a magasba. Megkezdte tüneményes olimpiai sze­replését a magyar kard. A csapat­döntőben 9:7-re verték a cseheket, akik a 2. helyért előírt mérkőzésre nem áll­tak ki az olaszok ellen. A magyar kardví­vók fölényét az egyéni döntő is igazolta: az első hat közé öten kerültek. 4. • A JENKI NEM NYERHET! Drámai pillanatokban bővelkedett a maratoni futás, melynek ismét megvolt a maga sajátos szenzációja. A királynő kíván­ságára a winsdori várkastély erkélyé­hez vitték a rajtot. Az eredeti táv hossza „pontosan" 26 mérföld volt, te­hát 42 263 méter; azzal a 385 yarddal is, amelyet a királynő kívánságára hoz­záadtak! Amikor aztán utánmértek, 42,195 kilométer lett belőle. Azóta ennyit futnak. A maratonit az angolok legalább olyan izgalommal várták, mint az athéni olimpián a görögök. Azt remélték ugyan­is, hogy honfitársuk, Price biztosan megnyeri a klasszikus versenyszámot. A korabeli tudósítások így emlékeznek vissza a nem mindennapi eseményre: „Egy óra 15 perc után eget verő tom­bolás tört ki a stadionban. Hírül adták, Price vezet. Aztán feladta. Most már csak azért szurkolt a stadion, hogy ne az amerikai kerüljön az élre. Az olasz Pi­etre Dorando megnyugtatta a közönsé­get. Ő vezette a mezőnyt. De alig másfél mérföldnyire a stadiontól összeesett, hogy később megjelenjen a bejáratnál. A kopasz, bajuszos, jelentéktelen kis olasz mintha maga lenne az élő fájda­lom. A stadion bejáratánál tévedésből jobbra fordult, holott balra kellett volna futnia. Útba igazítják. Talán ez a pillanat­nyi megtorpanás jelentette a végzetét. Nem tud elindulni. Végre is, mintha ma­gához térne, futni akart. Lába azonban már nem engedelmeskedik, összecsuk­lik. Egyszerre csak egészen váratlanul gyalogolni kezd. Talán mégis sikerül. De nem. Újra a földre esik. Körülveszik, lábát, mellét dörzsölik. Életre akarják kelteni. Lassan kinyitja a szemét. A nézőközönség leírhatatlan erővel biztatja. Még egyszer nekiindul, szaporán szedegeti lábát. Nem fut, csak gyalogol. Valami utánozhatatlan gyalog­lással. Siet. Halad vagy 80 métert, és egyszerre ismét összeesik. Újra talpra állítják, 20 méter után azonban nem bír­ja tovább. Ekkor jelenik meg a bejáratnál az amerikai Hayes. Ő is vánszorog, de köze­lít az olaszhoz. A közönség ellenszurko­lásba kezd. A jenki nem nyerhet! A ren­dezők Pietri hóna alá nyúlnak, és átsegí­tik a célon..." Amerikai óvás. Idegen segítség igény­bevétele. Diszkvalifikálás. A zsűri John Hayest hirdeti ki győztesként. Ideje 2:55:18,4 óra. Később Amerikában - profi alapon ­megrendezték nekik az Évszázad Vissza­vágóját. Azt egy ismeretlen, neve sincs francia nyerte... 5. • MAGYAR ÉRMEK. Minden eddigi­nél nagyobb, 63 versenyzőből álló ma­gyar csapat volt Londonban, és a nem­zetek nem hivatalos pontversenyében a hetedik lett. Aranyérmes: Fuchs Jenő (kardvívás), Weisz Richárd (kötöttfogá­sú birkózás), kardcsapat (Fuchs, Gerde, Tóth, Werkner, Földes). Ezüstérmes: Zu­lovszky Béla (kardvívás), Halmay Zoltán ( 100 m gyorúszás - 1:06, 2 perc), 4x200 m-es úszóváltó (Munk, Halmay, Zachár, Las-Torres), Somodi István (ma­gasugráás - 188 cm). Bronzérmes: olimpiai váltófutás (Simon, Wiesner, Nagy, Bodor). • A IV. nyári olimpián két sportoló nyert 3-3 bajnoki címet: Melvin Shep­pard (amerikai, 800 m síkfutás 1:52,8 perc, 1500 m síkfutás 4:03,4 perc, olimpiai váltófutás, Henry Taylor (angol, 400 m gyorsúszás 5:36,8,1500 m gyor­súszás 22:48,4 perc, 4x200 m úszóvál­tó). TOMI VINCE (Részletek a Bajnokok és legyőzöttek című olimpiai könyvből, amely megren­delhető szerkesztőségünkben.) MILYEN VOLT A JUBILEUMI. 60. JÉGKORONG-VILÁGBAJNOKSAG? Ludék Bukač, a cseh aranykovács Csehország ünnepel. Joggal, hiszen jégkorongozól várako­záson felül szerepeltek a vasárnap este véget ért 60. világ­bajnokságon. Pedig nem ők voltak a nagy esélyesek. A szakemberek a címvédő finneket, a svédeket, az oroszokat, valamint a kanadaiakat favorizálták. Bécsben aztán már a play off-negyeddöntő „első félidejében" felborult a papírfor­ma: az amerikaiak a Tre Kronort, a Juharlevelesek pedig a címvédő Suoml együttesét verték kl. Kl gondolta volna, hogy a szbornaja (zsinórban háromszor) érem nélkül tér ha­za a vb-ről?! Az aranyérmes cseh hokiválogatott Václav Klaus miniszterelnökkel a bécsi Stadthalle jegén (ČTK-felvétel) ANGLIA A zárófordulóban: Arse­nal-Bolton 2:1, Chelsea-Black­burn 2:3, Coventry-Leeds 0:0, Everton-Aston Villa 1:0, Man­chester C.-Liverpool 2:2, Midd­lesbrough-Manchester Utd. 0:3, Newcastle-Tottenham 1:1, Nottingham-Q. P. R. 3:0, Sout­hampton-Wimbledon 0:0, West Ham-Sheffield W. 1:1. 1. Manchester Utd.38 25 7 6 73:35 82 2. Newcastle 38 24 6 8 66:37 78 3. Liverpool 38 20 11 7 70:34 71 4. Arsenal 38 17 12 9 49:32 63 5. Aston Villa 38 18 9 U 52:35 63 6. Everton. 38 17 10 11 64:44 61 7.. Blackburn 38 18 7 13 - 61:47 61 8. Tottenham 38 16 13 9 50:38 61 9. Nottingham 38 15 13 10 50:54 58 10. West Ham 38 14 9 15 43:52 51 11. Chelsea 38 12 14 12 46:44 50 12. Middlesbrough 38 11 10 17 35:50 43 13. Leeds 38 12 7 19 40:57 43 14. Wimbledon 38 10 11 17 55:70 41 15. Sheffield W. 38 '10 10 18 48:61 40 16. Coventry 38 8 14 16 42:60 38 17. Southampton 38 9 11 18 34:52 38 18. Manchestere. 38 9 11 18 33:58 38 19. Q. P. R. 38 9 6 23 38:57 33 20. Bolton 38 8 5 25 39:71 29 OLASZORSZÁG 1. AC Milan 33 20 10 3 53:23 70 2. Juventus 33 19 7 7 56:33 64 3. Parma 33 16 10 7 44:29 58 4. Cazio 33 16 8 9 64:38 56 5. Fiorentina 33 16 8 9 52:41 56 6. Roma 33 15 10 8 50:34 55 7. Inter 33 15 9 9 51:29 54 8. Sampdoria 33 14 9 10 57:45 51 9. yicenza 33 13 9 11 34:35 48 10. Udinese 33 U 8 14 40:47 41 11. Napoli 33 9 11 13 26:40 38 12. Cagliari 33 10 8 15 32:47 38 13. Piacenza 33 9 10 14 31:47 37 14. Atalanta 33 10 6 17 35:50 36 15. Bari 33 8 7 18 47:69 31 16. Torino 33 6 11 16 28:44 29 17. Cremonese 33 S 12 16 36:50 27 18. Padova 33 7 3 23 41:76 24 CSEHORSZÁG 28. forduló: Cheb-Jablonec 2:0, Baček, Šebesta; Žižkov-Plzeň 2:0, Mašek, Kor­dule; Opava-Č. Budéjovice 3:1, Grussmann, Kamas, Henrych, ill. Saitl; Zlín-Uh. Hradišté 2:0, Omáčka, Otépka; Liberec-Drno­vice 4:0, Janáček 2, Hašek, Ji­noch; Slavia-Hradec 2:1, Po­borský, Lerch, ill. Uiich; Olomo­uc-Ostrava 1:0, Onderka. 1. Slavia 28 21 1 6 63:25 64 2. Olomouc 28 14 4 7 51:32 55 3. Jablonec 28 15 5 8 44:25 50 4. Drnovice 28 14 6 8 52:37 48 5. Sparta 28 13 7 8 55:34 46 6. Liberec 27 11 7 9 31:27 40 7. Opava 28 11 7 10 36:34 40 8. Brno 27 10 7 10 35:40 37 9. Plzeň 27 10 6 11 32:32 36 10. Žižkov 28 9 8 11 35:40 35 11. t Budéjovice 28 10 5 13 34:46 35 12. Ostrava 27 9 5 13 37:40 32 13. Cheb 28 8 8 12 35:46 32 14. Hradec 28 8 4 16 28:45 28 15. Zlín 28 5 9 14 15:35 24 16. Uh. Hradišté 28 3 7 18 17:62 16 SPANYOLORSZÁG 39. forduló: Barcelona-FC Sevilla 1:1, Vallecano-Vallado­lid 0:2, Bilbao-Albacete 2:2, Sa­lamanca-Santander 5:0, B. Se­villa-Espanyol 2:3, Oviedo-Vigo 1:1, Zaragoza-Marida 3:1, Real Madrid-La Coruna 1:0, Teneri­fe-San Sebastian 1:0, Compos­tela-Atl. Madrid 1:3, Valen­„cia-Gijon 1:0. 1. Atl. Madrid 39 24 8 7 70:30 80 2. Valencia 39 24 4 11 73:49 76 3. Barcelona 39 21 12 6 66:34 75 4. Espanyol 39 19 12 7 57:36 69 5. Tenerife 39 18 11 10 63:52 65 6. Real Madrid 39 17 10 12 67:51 61 7. La Coruna 39 16 12 11 61:37 60 8. B. Sevilla 39 15 14 10 59:49 59 9. Compostela 39 17 6 16 46:52 57 10. San Sebastian 39 15 U 13 49:48 56 11. Vigo 39 11 15 13 44:47 48 12. Santander 39 11 13 15 42:62 46 13. Zaragoza 39 10 15 14 47:53 45 14. Oviedo 39 11 12 15 40:51 45 15. Bilbao 39 10 14 15 37:51 44 16. Gijon 39 12 •7 20 49:54 43 17. Ševilla 39 10 14 15 39:52 44 18. Valladolid 39 9 14 16 47:54 41 19. Alabacete 39 10 11 18 51:68 41 20. Merida 39 9 12 18 34:56 39 21. .Vallacano 39 10 8 21 41:69 38 22. Salamanca 39 7 9 23 48:77 30 Igaza volt Ludék Bukačnak, amikor a rajt előtt azt nyi­latkozta, ha meg­nyerik az első két meccset, akkor vi­lágbajnokok lesz­nek. A csehek a svédeket, majd a címvédő finneket is legyőzték, és nagy menetelésbe kezdtek; talán csak a norvégok ellen (2:2) nyújtottak gyenge teljesít­ményt. A play offban aztán fe­gyelmezett, taktikus és gyors já­tékukkal kápráztatták el a kö­zönséget, valamint a tévénézők millióit. Látványos korongozás­sal „mosták le" a negyed­döntőben a németeket (6:1), az elődöntőben pedig a vérszemet kapott amerikaiakat (5:0) is leis­kolázták. Nem titkolták a szakvezetők, hogy a fináléban inkább az oro­szokkal mérkőztek volna, de hát máshogy alakultak a dolgok, ugyanis a szbornaja a négy kö­zött balszerencsés vereséget szenvedett (büntető lövésekkel) a kanadaiaktól. „Végül is nem törődünk azzal, hogy ki lesz az utolsó ellenfelünk. Ha már idáig eljutottunk, méghozzá veretle­nül, fel kell tenni arra a bizonyos i-betűre a pontot!" - mondta va­sárnap délelőtt a Cseh Rádió­ban Ludék Bukač. Az a Ludék Buka č, aki 11 évvel ezelőtt, Prá­gában világbajnokságot nyert a csehszlovák válogatottal (három szlovák tagja volt: Vinco Lukáč, Dárius Rusnák, Igor Liba és Dušan Pašek). Mivel Csehszlo­vákia kettéválását követően Csehország lett a jogutód, ezért a mostani diadal immár a hete­dik vb-címet jelentette a csehek­nek. Ezt megelőzően 1947-ben, 1949-ben, 1972-ben, 1976­ban, 1977-ben és 1985-ben végzett az élen a cseh(szlovák) gárda. A döntőben sem volt gyenge pontja a Bukač-legénységnek, amely csak a játékra összponto­sított, nem „válaszolt" a kana­daiak provokáló botütéseire. Ro­man Turek (a vb legjobb kapusá­vá választották!) a fináléban is szenzációsan védett, sokszor a csodával határos módon kapa­rintotta meg a korongot. Azt mondják, a jó kapusnak szeren­cséje is van! Dicséret illeti a cseri együttest, hiszen a hajrában volt ereje újítani. Szinte megérezte, a juharlevelesek már a hosszabbí­tásra gondolnak; 19 másodperc­cel a vége előtt Procházka kiug­rott, és valóban aranyat érő gólt ütött. Kučera találata (az üres kapuba) már csak amolyan rá­adás volt. Érthetően boldogok voltak a cseh hokisok, akiknek Václav Klaus miniszterelnök gratulált elsőként, s ő adta át a győztes­nek kijáró serleget, illetve az aranyérmeket. Robert Lang (9 ponttal a kanadai Perreault-tal, az orosz Berezinnel és Jasinnal a vb legeredményesebb hokisa lett): „Számomra ez az arany­érem sokkal többet ér, mintha Stanley Kupát nyertem volna csapatommal, a Los Ange­lesszel!" Természetesen Ludék Bukač is nagyon boldog, a him­nusz alatt igencsak elérzéke­nyült: „Öröm együttműködni ezekkel a fiúkkal, Bécsben a sze­rencse is velünk volt. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult eh­hez a szenzációs vb-győzelem­hez..." A csehek aranykovácsa már korábban rájött arra, hogy a hazai bajnokságban szereplő já­tékosokkal nem sokra megy, ezért négy hokist meghívott az NHL-ből, ötöt pedig az európai profi klubokból. A múltban job­bára extraligás korongozok sze­repeltek a vébén, s ennek meg is lett az „eredménye": a németor­szági bronzérem (1993) után Olaszországban 7. (1994), Svéd­országban pedig 4. hely (1995)... Érdekesség, hogy a 33 éves An­tonín Stavjaňa tagja volt az 1985-ös aranycsapatnak... Martin Procházka, a finálé sorsdöntő góljának a szerzője elárulta, hogy az igazi ünneplés Prágában lesz, méghozzá a Moldva folyón, egy gőzhajón. Ál­lítólag addig mulatnak majd, amíg bírnak... ZSIGÁRDI LÁSZLÓ m EISHOCKEY WM'96

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents