Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-24 / 120. szám, péntek

1996. május 24. VEIEMENY - TALLÓZÓ m sz

ő 5j Lexa mindenkit lekörözött „És nem kerültem meg a kellemetlen és átmeneti problémákat sem..." - így fejezte be Ivan Lexa, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatója a SZISZ-ről szóló jelentését. Nagy igazságot mondott ki. 1995 derekán a SZISZ közvetlenül is bekapcsolódott a politikai eseményekbe, és azóta befolyásolja a belpolitikai történéseket. Ilyen módon csupán a. kommunista titkosszolgálatok viselkedhettek a hidegháború idején. Amióta Ivan Lexa a SZISZ igazgatója, a titkosszolgálat valamennyi társadalmi botrányban benne van. Egyre csak halmozódnak.az információk és bizonyítékok arról, hogy a SZISZ kivette a részét ifj. Michal Kováč elrablásából, Baláž besztercebányai püspök lejáratásából, és a hírszerző tisztek állandóan követik a kormánykörökben ellenségnek tartott személyeket. Ivan Lexa jelentésében ezekbe a tényekbe beleütközött, és igaza volt, amikor „kellemetlennek" minősítette őket. Hogy mit értett az „átmeneti" fogalom alatt, azt ebben a pillanatban nehéz meghatározni. Ez a szó azonban mintegy jelzi a „végső" megoldás közelségét. Hogy kik lesznek e mo|oldás áldozatai, az a Lexa-jelentésből közvetlenül kiderül: az államfő, az „ellenzék militáns része", a KDM, a „militáns" újságírók, a SZISZ és a volt szövetségi titkosszolgálat egykori tagjai. A titkosszolgálat igazgatója megerősítette, hogy az ellenzéki pártok képviselőit, az újságírókat, a SZISZ korábbi tagjait megfigyelik, annak dacára, hogy ezt leplezni próbálta azzal a kijelentéssel, mely szerint „Szlovákiában meg akarják változtatni a politikai erőviszonyokat". A felsorolt tények valóban kellemetlenek, és reméljük, hogy átmenetiek. PETER TÓTH, Sme Hogy a központ erősebb legyen A lap munkatársa Alojz Englišsel, a szakszervezeti szövetségek konföderációjának az elnökével beszélgetett abból az alkalomból, hogy közeledik a szakszervezeti kongresszus. • Az elmúlt hat évben milyen helyet foglalt el a társadalomban a szakszervezeti konföderáció? - Hangsúlyozni szeretném, hogy a konföderáció a polgárok körében tekintélynek örvend, és a szociális partnerek is respektálják. Ez letagadhatatlan. Ténykedésünket egyértelműen pozitívan ítélik meg a külföldi és nemzetközi szakszervezeti szövetségek is. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szintén kedvezően értékelte a munkánkat, ennek jeleként a háromoldalú érdekegyeztetésről szóló európai konferenciát Pozsonyban rendezhettük meg. A nyilvánosság értékeli, hogy az átmeneti időszakban a nyomásgyakorló eszközök helyett a tárgyalásokra helyeztük a hangsúlyt. A konföderáció a szociális béke letéteményese, bár ennek szavatolása a többi szociális partnertől is függ. Ha közülük akár csak egy is nem teljesíti a szociális béke feltételéit, akkor a szakszervezetek nem tudják teljes mértékben garantálni. Éppen ellenkezőleg, ha a másik fél nem készséges, akkor a szakszervezeti tagság érdekében nyomásgyakorló eszközökhöz kell folyamodnunk. • A kongresszus személyi kérdésekkel is foglalkozik. A tisztújítás során ön újból megpályázza az elnöki posztot? - Úgy tűnik, erre még Korai válaszolni. Elsősorban valakiknek jelölniük kellene erigem. Emellett mérlegelnem kell, vajon a kongresszus anyagai összhangban lesznek-e elképzeléseimmel. Csak ezután foglalhatok állást az esetleges jelölésemről. MAGDALÉNA SEDLÁČKOVÁ, Práca Kifulladt a szlovák export? Áprilisban Szlovákia külkereskedelmi hiánya közel a márciusinak a duplájára ugrott, s elérte az 5,57 milliárd szlovák koronát. Ráadásul ez nem elsősorban a behozatal növekedése, hanem a kivitel visszaesése miatt történt. Az év első négy hónapjában a külkereskedelmi deficit elérte a 21,47 milliárd koronát. Szlovákia külkereskedelmi mérlege két évvel ezelőtt 2,56, tavaly pedig 1,78 milliárdos többlettel zárult. Bár az elkövetkező években a külkereskedelmi forgalom növekedésével lehet számolni, az előrejelzések szerint azonban a behozatal üteme meghaladja majd a kivitelét. Ennek első jele az első negyedévi 15 milliárdos deficit, amely áprilisban tovább nőtt. A szlovák export egyik hiányossága, hogy a hazai termelők elsősorban alapanyagot és félkész terméket exportálnak. Kevés az olyan exportőr, aki késztermékkel jelenik meg a külföldi piacokon. Azt is figyelembe kell venni, hogy az infláció miatt egyre drágábbá válik a szlovák kivitel, s ezáltal csökken konkurenciaképességünk. Végezetül: a behozatalt élénkíti a Kereskedelmi Világszervezet döntése is, amelynek értelmében a behozatali vámpótlékot el kell törölnünk, ami a behozatali vámok csökkenéséhez vezet. LENKA TOKÁROVÁ, Hospodárske noviny (Rövidítve) Kisebbségi kényszerházasság Magyarországi látogatásaim alkalmával sokan nekem szegezték a kérdést: miért nem tudtok otthon, Erdélyben békében megférni egymással? Miért van az, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül olyan nézeteltérések alakultak ki, melyek jócskán ártanak az egész romániai magyar népcsoport megítélésének? Erdélyiek sokasága is elítélően szól a vezetőségben dúló csatákról. És ezen mit sem változtat az, hogy a vezetők némelyike állítja: ezek nem ellentétek, hanem a sokszínű, a véleményeket nem elhallgattató, hanem egymásnak ütköztető RMDSZ-politika részei. Kétmillió ember még egy érdekszövetségben is sok, nemhogy egy politikai pártban, hát még egy nagy családban - hiszen az erdélyi magyarság érdekeinek leginkább az felel meg, ha valóban egy népes családnak tekinti magát. Csakhogy ez a család olyan társadalmi helyzetből került ki a közelmúltban, amikor ember embernek farkasa volt, amikor az hozott némi társadalmi és gazdasági előnyt a rettenetes szellemi sivárság és a gazdasági mizéria közepette, ha a hozzád legközelebb állót is feljelentetted, ha főnöködet, beosztottadat, sőt családtagjaidat is megfigyelés alatt tartottad, és minél több rosszat sugdostál róluk a szolgálatos hallgatózó fülekbe. Az előnyökkel kecsegtető kísértés mellett hatványozottan jelentkezett a megfélemlítés. És ez még nagyobb úr volt, mint a szükség. Romániában a társadalmi igazságtétel nemhogy lezajlott volna, de még el sem kezdődött. A szekuritátés iratcsomók hozzáférhetetlenek, az iratkriptából csak azokat az adatokat szivárogtatják ki, amelyekkel ellenzéki politikusokat sakkban lehet tartani, rágalomhadjáratot lehet indítani ellenük. A mai román társadalom a bizalmatlanság, gyanakvás ingoványos talajára épül. Az RMDSZ-ben is ott vannak azok, akik rettegnek a naptól, amikor mindenki szabadon hozzájuthat szekus dossziéjához. A szövetségi képviselők találkozóin egymás mellett ülnek volt üldözöttek és az üldözőik kiszolgálói. Együtt ülnek azok, akik titkos utakon, úgynevezett pártbüfékből jól éltek, egy napig sem nélkülöztek, meg azok, akik a totalitarizmus utolsó éveiben fél, sőt egész napokat álltak sorba egy-két kiló húsért. Az RMDSZ-ben együtt vannak a mélyen baloldali és mélyen jobboldali meggyőződésűek, a liberálisok és baloldali szélsőséges egyének, és azok is, akik egyetlen ideológiához sem vonzódnak különösebben, csak tudják, hogy az erdélyi magyarságnak feltétlenül szüksége van egy érdek-képviseleti szervre. Hiszen csak egy ilyen szervezet nevében lehet valamennyire hatásosan fellépni a nemzetközi szerveknél, már amennyire azok figyelnek a mi sajátos gondjainkra. Szóval végeredményben csoda az, hogy még ennyire egységes a szövetség, amennyire annak látszik. S akkor a bajok közül még meg sem említettem a pénzügyeket, az elszámolatlan, guruló forintok romboló munkáját, ami ezen a tavaszon több kárt tett a szövetségben, mint az összes jellembeli, ideológiai ellentmondások. Ilyenformán a belső torzsalkodáson csodálkozni naiv dolog. Inkább dicséretre méltó az az igyekezet, ahogyan ez a heterogén szervezet mégis megpróbál egyetlen védőhálóként rásimulni egy kétmilliós népcsoportra, melynek tagjai, sajnos, egyre gyanakvóbban figyelik a hálón éktelenkedő hézagokat, a kötések meglazulását. MÁTHÉ ÉVA Kolozsvár KOMMENTÁRUNK VÁLASZ HELYETT EGY AZONOS CÍMŰ ÚJSÁGCIKKRE Hallgatni arany? Hallgatni arany? - nem tudom. De cikket írni ezüst, azt látom. Legalábbis azon tollforgatóknak, akik eddig is a Zmena, a Slovenská Republika és hasonló sajtótermékek hasábjain vitézül belerúgtak a komáromiakba, azoknak sok ezüst. De mi is az, hogy komáromiak? Ez egy polgári társadalom, talán 200 éves, amilyen kis országunkban szerteszét most is kevés van, vagy még most sincs. Mások rosszindulatának köszönhetően sorozatosan botrányhősök. Kérdezte őket valaki? Pedig van véleményük! Kérdezte őket valaki, hogy mit tettek? Pedig tettek! Az lehet, hogy ez távolból nem igazán látszik. ... és hogy kipattanásig dagad Klapka tábornok mellénye, azt tényleg csak a komáromiak tudják, hogy mién. Azért van. És ha Komárom polgárait nagy általánosságban, megnevezés nélkül kipellengérezik, ki védje meg őket? Klapka tábornok. PÁSZTOR ISTVÁN egy komáromi polgár Szigorúan ellenőrzött alapítványok A szlovák parlament tegnapelőtt végül is jóváhagyta az alapítványokról szóló törvényt, amely a bejegyzésüktől kezdve a gazdálkodásukon át a felszámolásukig szabályozza az alapítványok létezését. Ez a törvény nem a valós helyzetből, a szlovákiai valóságból, az alapítványok létrehozásának és működésének a valós körülményeiből indul ki, hanem - ezt ignorálva - csak abból, amit a hatalom óhajt. A hatalom pedig elsősorban ellenőrzése alá kívánja vonni az alapítványok létezésének minden vetületét. A törvény éppen ezért szeretné meghatározni az alapítványok létrejöttének, működésének és megszűnésének a feltételeit, miközben az egész jogi szabályozás főként az alapítványok megszűnését, nem pedig közérdekű tevékenységük kibontakoztatását szorgalmazza. Ezén is vélekednek az alapítványok tevékenységét támogató politikusok úgy, hogy ez egy „likvidáló törvény". Megközelítőleg háromnegyed évig folyt a vita erről a törvényről, ám az alapítványok elleni támadások régebbi keletűek. Az egykori kommunista titkosszolgálat, az ŠtB ügynökei már 1990-ben sajtókampányt kezdtek a külföldi eredetű alapítványok ellen, és törekvéseik sikereként könyvelhették el, hogy a Közép-európai Egyetem székhelye nem Pozsonyban lett. Ezek az egykori besúgóhálózatot szervező ügynökök máig is jelentős posztokat töltenek be. Újabb állomásnak tekinthető a kormánykoalícióban csoportosult szélsőbaloldali és nemzeti-soviniszta pártok egyik főnökének alig egy évvel ezelőtti kijelentése, mely szerint Mečiar kormányát úgy lehet megbuktatni, hogy külföldről származó alapítványi pénzekkel korrumpálnak, megvásárolnak egyes kormánypárti képviselőket, Ilyen elmeszüleményekre akár csak egy megjegyzést is fölösleges tenni. Az alapítványokkal ennek a kormánynak alighanem legfőképp két baja van: elsősorban az, hogy ha az alapítványok adnak támogatást, akkor ők kimaradnak a játékból, nem nekik lesznek hálásak a szorult helyzetükben támogatottak, hanem annak az alapítványnak a nevére fognak emlékezni, amely lehetővé tette nekik a továbbtanulást (akár külföldön is), a nyaralást (akár belföldön is), a gyógykezelésen való részvételt, az életmentő műtétet, a nyelvtanulást, a tudományos kutatói munkát stb. Másodsorban pedig a kormánypártiakat fölöttébb bosszantja, ha valaki olyasmikre mer támogatást nyújtani, amikre ők tíz fillért sem fordítanának - mondjuk, már csak azért sem, mert ezek a célok kifejezetten ellentétben állnak módszereikkel és céljaikkal. A legnagyobb gubanc pedig nyilván az, hogy az alapítványok léte és tevékenysége megbontja a támogatások, dotációk, segítségnyújtások állami és ideológiai monopóliumát. Egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy Ivan Lexa, a szlovák titkosszolgálat főnöke a parlament előtt elmondott beszédében közellenségként nemcsak a vele személyes konfliktusban álló köztársasági elnököt, a kormány számára kényelmetlen szerkesztőségeket említette, hanem az alapítványokat is. Ez a jelentés ugyanis csak a Mečiar-féle kormány és Mečiar hatáskörébe tartozó politikai titkosrendőrség, egy rehabilitált ŠtB szerecsenmosdatásáról szól. Ezért még a szlovák parlamentben sem lehet a több mint ezer alapítványt érdemben védelmezni akkor, ha a titkosszolgálat főnöke Mečiar közeli munkatársa. AHOGY ÉN LÁTOM Lexa - demokratikus baloldalról fényképezve Tóth Mihály rovata Egyre több jelből arra lehet következtetni, hogy Szlovákia jövőjét rövid és középtávon nem az határozza meg, hogy a legközelebbi választásokon 28; 30, netán 35 százalékos eredményt ér-e el a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, hanem hogy Mečiarhoz viszonyítva kormánypárti vagy ellenzéki lesz-e az 1998-as választások után a Demokratikus Baloldal Pártja. Más szóval: az dönti el az ország jövőjét legalább 8-10 évre, hogy megvalósul-e a jelenleg kormányon kívüli pártok összefogása a legközelebbi választások után. A tisztelt olvasó talán észrevette, hogy az előző bekezdés'zárómondatában nem azt írtam, hogy .jelenlegi ellenzéki pártok". Ugyanis a DBP - számos gesztusa alapján - csak „kormányon kívüli pártnak" tekinthető, és még minden, de mindennek a fordítqttja is lehet belőle. Szerdán is ezt bizonyította. Galamblelkű képviselőik nem tudták elviselni, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Demokratikus Unió és a Magyar Koalíció képviselői a „durva zsákra vastag folt illik" elvhez igazodva egyértelmű felhívásokkal fordultak a titkosszolgálati jelentést felolvasó Ivan Lexához. Transzparensszöveg helyett nyögvenyelős állásfoglalást fogalmaztak meg klubjuk parlamenti irodájában. Egyszóval: távol tartották magukat a botránytól. Olyan gavallérra emlékeztettek, aki nem tud különbséget tenni a piruló első bálozó kislány és a bájait pénzért áruló sarkangyal között. Fő a jólneveltség, állítják a Migaš-párt honatyái. Ami persze úgy is értelmezhető, hogy még mindig nem vették észre, mi történt Szlovákiában Mečiar országlása alatt. Vagy ha gyanítják is, hogy mi történt, még mindig demokratikusnak tekintik ezt a hatalomgyakorlást. A DBP vezetőinek a megnyilvánulásai alapján az irántuk legmegértőbben viseltető politikai megfigyelő is csak arra a következtetésre tud jutni, hogy a demokratikus baloldaliak még mindig nem döntötték el, a demokráciához ragaszkodnak-e inkább, vagy a Mečiarral való hatalommegosztás vízióját részesítsék előnyben. Közben még azt sem tudják, hogy nem egyoldalú-e, visszhangra talál-e a kokettálás. A demokratikus baloldaliak ellenzékiségéből eddig csak annyira tellett, hogy retorikájában a párt távolságtartóan viszonyul a kormánykoalícióhoz, ugyanakkor ha csak egy mód van rá, kinyilvánítja: az oppozícióban nem kíván egy gyékényen árulni sem a kerszeténydemokratákkal, sem a Demokratikus Unióval, sem a Magyar Koalícióval. Normális körülmények között az ember ebben nem találhat semmi kivetnivalót. Önálló, szuverén pártról van szó, amelynek jogában áll olyan stratégiát és taktikát választani, amilyet jónak lát. Csakhogy ami mostanában Szlovákiában történik, az mindennek minősíthető, csak normálisnak nem. A parlamentben, a hatalomgyakorlásban, a bűnüldözésben, az államigazgatásban egyaránt a demokrácia leépítésére irányuló törekvéseknek lehetünk tanúi. így az ellenzék valamennyi pártja egyaránt felelős a politikai viszonyok alakításáért. Nem vagyok híve a visszafelé tekingetésílek, a múlt mindenáron való felhánytorgatásának, viszont az aggasztó jelenségekre való tekintettel ki kell mondani: a DBP-nek már a múltjára, a származására való tekintettel is iilő volna egyértelművé tennie a magatartását. És nem kevésbé azért is, mert kinyilvánította: célja a szociáldemokratává történő visszatranszformálódás. A mečiarizmusra csak „igen"-nel vagy „nem"-mel lehet szavazni. A rezsim odáig feszítette a húrt, hogy aki „tartózkodik" a szavazástól, az a diktatúrára vagy a tekintélyuralomra szavaz, mert a politikailag iskolázatlan, illetve közömbös emberek százezreinek körében azt a hiedelmet kelti, hogy a Mečiar vezette kormánykoalíció rendszere megjavítható. Éppen Lexa parlamenti beszámolója a legegyértelműbb bizonyíték arra, hogy ez nem lehetséges. A titkosszolgálati főnök hivatalnokként össztüzet zúdított mindenkire, aki a máskéntgondolkodók között meg mert nyilvánulni. Figyelemre méltó első oldalas fénykép jelent meg tegnap Lexáról a Pravdában, amely független napilapnak minősíti magát, de tudjuk, hogy „lánykorában" kinek a sajtóorgánuma volt. A titkosszolgálati főnök a fényképen mikrofon mögött áll, és éppen a SZISZ működéséről szóló beszámolót olvassa. A háttér: sötétszürke és fehér, a cég főnökének arca pedig elmosódott. A képaláírás szerint a fotó azért csökkent minőségű, mert rosszak voltak a fényviszonyok. A képen sehol egy ellenzéki képviselő, sehol egy azonnali lemondásra felszólító transzparens. Kérdem én: a szerkesztőség vajon honnan kerített elő ilyen hamarjában retusőrt, hogy a címoldalon megjelenhessen az illedelmesre preparált Lexa?