Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-24 / 120. szám, péntek

1226 j ÚJ SZÓ HIRDETES - PUBLICISZTIKA 1996. május 21. Szerdahelyen, mesehonban Csodálatos mesevilág nyílt szerdán Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában. Ahol hazai magyar képzőművészek, könyvillusztrátorok - Barta Gyula, Klára Horváth-Šmídová, Jaksics Ferenc, Janiga József, Ko­pócs Tibor, Lőrincz Zsuzsa, Nagy József, Nagy Zoltán, Németh Ilona, Varga Lajos, valamint lapunk gyermekrovatának állandó illusztráto­rai, Rácz Noémi és Szabó Ottó felszabadult és felszabadító képzele­te röpíti rajzóit mesefigurák révén gyermek és felnőtt fantáziáját egy sosem volt, sehol sincs, sosem lesz mesevilágba. Oda, ahol csizma léphet mérföldet, ahol a világnak négy sarka van, s nem kerek. Oda, ahol előbb^zóban, költőink és íróink verseiben-meséiben, majd képzőművészeink által képekbe álmodva, csillagszitánk és tö­vistörek között sétálni ment három kalap, s dióhintón vagy csigahá­tón érkezik az időboltba, hogy megfogja a tündér sarkát. Ebben a világban a játék a realitás. És nagyobb érték a jó, mint a világ összes kincse. Ebben a világban a gyerekek önfeledten, miértekre választ várva, kíváncsian barangolnak. Bizonyította ezt a szerdai megnyitó is, amelyen a városban zajló Duna Menti Tavaszról odasereglett kölyökhad oldott gondtalanság­gal kalandozott. Tarolhat szépet és esztétikusát gőzhengerként a Walt Disney, Disneyiariden innen és túi, az apróságok, igenis, akkor is, nyitottak és fogékonyak képzőművészeink másfajta figuráira is. Adjuk meg nekik ezt a világot, amíg lehet. Mert a képletek és de­finíciók, a felnőttkor útjai hirtelen emberszabásúvá teszik a reali­tást. Kerekké a világot, amely már nem kacsalábon lépeget. És amikor azt kérem, adjuk meg gyerekeinknek ezt a világot, ak­kor elsősorban azokhoz fordulok, akik támogatni tudnák a gyer­mekkönyv-kiadást, ezzel együtt a könyvillusztrációt. Nézzék meg akár ők is a kiállítást, hogy meggyőződjenek róla, nemcsak a gyerekek, az érték miatt is érdemes benyúlni a pénztár­cába. TALLÓSI BÉLA Prikler László felvételén Hushegyi Gábor esztéta, Kelemen Gertrúd, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója, Németh Ilona képzőművész és a gyerekek a megnyitón Felhívás Az Ifjú Szívek jelenlegi és vala­mikori tagjai, dolgozói, vezetői jelentős részének nevében tilta­kozunk az Együttes jogi önálló­ságának és állami költségvetési támogatásának megszüntetése ellen. Elítéljük, és Szlovákiában a magyar nemzetrész, illetve nemzetiség kulturális léttere je­lentős csökkentésének, létezé­se ellehetetlenítésének tekint­jük a Szlovák Köztársaság kultu­rális miniszterének, Ivan Hudec úrnak az Együttes jogi és állami költségvetési intézménystátusá­nak megszüntetését. E döntés amellett, hogy meg­szegi a hivatkozásul alapul vett 303/1995 törvény 23. paragra­fusának 1. bekezdését, a Szlo­vák Köztársaság Alkotmányá­nak és több olyan nemzetközi dokumentumnak a semmibe vé­telétjelenti, melyek biztosítják a nemzetiségi kultúra ápolását, s alapjában támadja, semmibe veszi az alapvető emberi jogo­kat. A 40 éve működő Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes 1957. június l-jétől fejti ki tevékenysé­gét önálló jogi státusszal, állami költségvetési támogatással bíró intézményként. Félhivatásos mi­voltával a Lúčnica szlovák művészegyüttes státusával egyenlő szinten azonos jogkör­rel és költségvetési feltételekkel működött. Az utóbbi években az Együttes a hat önállóan is egész műsorral, műsorokkal rendel­kező művészrészlegei: énekkar, vonószenekar, tánckar, Ghýmes zenekar, Gaudium és Gaudium band évente együttesen 140­150 egész estét betöltő fellé­pést, nevelő előadást, illetve templomi misekoncertet valósí­tott meg. Az Együttes működésével biz­tosította a magyar és más nem­zetiségi, nemzeti népi, világi és egyházi ének-, zene- és táncha­gyományoknak a művelését, szolgálta a mintegy 600 ezres, Szlovákiában élő magyarság e téren megmutatkozó kultúra iránti igényét. Jelentősen hozzá­járult a Szlovák Köztársaság kul­turális életének gazdagításá­hoz, a köztársaságban élő nem­zet és nemzetiségek békés, kul­turált együttélése légkörének ki­alakításához, az egymás kultú­rájának megismeréséhez. Az Együttesnek rendkívüli ne­velő hatása is volt, magyar és szlovák fiatalok ezrei voltak az elmúlt 40 év alatt tagjai és vit­ték tovább kultúráját különböző hivatású tevékenységükbe. Az Együttes működésének év­tizedei alatt jelentős nemzetközi kapcsolatokra is szert tett. Min­denütt, ahol megjelent, Szlová­kia, a Kárpát-medence és Euró­pa népi, klasszikus és vallási kultúrájának tolmácsolásával a Szlovák Köztársaság kultúrájá­nak gazdagságát, sokrétűségét, a Szlovák Köztársaság, előtte Csehszlovákia nemzetiségi poli­tikájának a kultúra e területén bizonyítható helyességét tolmá­csolta. Hazai viszonylatban pe­dig a hivatásos és félhivatásos együttesek között tiszteletre méltó helyet vívott ki magának. Mindennek tudatában, és az Ifjú Szivek negyvenéves műkö­désének hagyományápoló, kul­túraterjesztő értékét ismerve, Ivan Hudecnek, a Szlovák Köz­társaság kulturális miniszteré­nek megindokolatlan és indoko­latlan döntését Szlovákiában a magyar kultúra tönkretételére irányuló tudatos, céltudatos tettnek minősítjük, ezért elítél­jük és elítélésére felhívjuk úgy a régi tagjainkat, mint minden szlovákiai magyart - de nem­csak magyart, mert az Ifjú Szi­vek önálló jogiságának meg­szüntetésével a kultúra brutális lerombolásának sora nem zárult be, hamarosan sorra kerülnek, kerülhetnek más intézmények, fórumok, együttesek is. Ezért ismételten felhívjuk az ország minden lakóját, művé­szeti kollektíváját, társadalmi szervezetét, intézményét, akik­nek, amelyeknek a kulturális ha­gyományok, a kultúra művelése, terjesztése szívügyük, csatla­kozzanak tiltakozásunkhoz. Til­takozzon mindenki szóban, írás­ban minden, a számára hozzá­férhető médiumban. Az írásbeli tiltakozását küldje el a Szlovák Köztársaság kulturális miniszte­rének, Ivan Hudec úrnak (MK SR. Dobrovičova 12. 813 31 Bratislava), a másolatát az Ifjú Szivek címére (Mostová 8, 811 02 Bratislava), hogy a médiu­mok, a politikusaink rendelkezé­sére bocsáthassuk és a közös összefogásra, a közösség erejé­re támaszkodva küzdhessünk megmaradáunkért. DR. TAKÁCS ANDRÁS Az Együttes tiltakozásként lemondott igazgatója Jubileumi Kodály Napok Május 17-én, pénteken 14.00 óra­kor a galántai Spectrum szabadidőköz­pont aulájában a Kodály művei által ih­letett gyermek-képzőművészeti alkotá­sok kiállításának megnyitójával vette kezdetét a X. Kodály Napok rendez­vénysorozata. A megnyitón fellépett a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és a Galántai MTNY Al gyermekkara. A Galántai Gimnázium­ban mutatkoztak be a fesztivál ifjúsági kórusai: A Pécsi Bartók Béla leánykar, a Székesfehérvári Hermann László Zenei Szakközépiskola vegyeskara, a Szolno­ki Gépipari Szakközépiskola fiúkórusa, valamint a Galántai Gimnázium leány­kara. Este a Galántai Városi Galériában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos kórusának közreműködésével került sor a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria gyűjteményéből készült tárlat megnyitójára. Szombaton délelőtt a járás gyer­mekkarai találkoztak a Galántai VMK színháztermében, ahol fellépett a Csengő Énekszó legutóbbi évfolyamá­nak egyik arany minősítésű kórusa, a zselízi Franz Schubert gyermekkar. A fesztivál előtt a VMK előcsarnokában került sor a Kodály Napok történe­téből készült kiállítás megnyitójára. Délután a kecskeméti, pécsi, székes­fehérvári és szolnoki kórusok mutat­koztak be a lelkes hazai közönség­nek. Szűnni néni akaró taps kísérte az Európa-szerte sikerrel szerepelt kóru­sok műsorát. Ezután kezdődött a ga : lántai járás felnőtt énekkarainak fesz­tiválja, melyen vendégként fellépett áz SZMPSZ Vass Lajos kórusa. Az esti órákban a járás egyes községeinek a vendégei voltak a kórusok. Nagymá­csédon a székesfehérvári és a szolno­ki énekkar lépett színpadra, míg a tak­sonyi katolikus templomban a kecs­keméti, zselízi és galántai gyermek­kar, a pécsi leánykar és a Vass Lajos kórus fellépése ragadtatta tapsra a közönséget. Kodály Zoltán emlékművét a galán­tai városi parkban vasárnap 9.00 óra­kor koszorúzták meg a fesztivál részt­vevői. Ünnepi beszédet Bakos István, a Magyarok Világszövetségének főtit­kára mondott, aki a a 11.00 órakor kezdődő záróhangversenyen a feszti­vál szervezőinek átadta a „Magyar Nemzetért" emlékérmet. Május 20-án a Csemadok titkársá­gának üléstermében nyílt meg a Ga­lántai Kodály Zoltán Daloskör munkás­ságát bemutató kiállítás. Kedden a dél­előtti órákban a galántai VMK adott otthont a Kodály-vetélkedő járási döntőjének, melyen hét csoport vett részt. A nagyon szoros versenyben az első helyet a galántai magyar tanítási nyelvű alapiskola diákjai szerezték meg a galántai gimnázium és a felsőszeli alapiskola tanulói előtt. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik anyagi­lag támogatták jubileumi rendezvény­sorozatunkat. Akik szintén segíteni szeretnék a Kodály Napokat, azok a galántai takarékpénztár 26947­139/0900 számlaszámára küldhetik adományaikat. Minden segítséget kö­szönettel fogadunk. MÉZES RUDOLF Csemadok Területi Választmánya Galánta A X. Kodály Napok műsora 1996. május 24. - péntek 20.00 - a külföldi kórusok hangversenye a deáki ka­tolikus templomban (a Kecskeméti Pedagógus Ének­kar, a Szolnoki Kodály Kórus, a Kolozsvári Református Kollégium Énekkara). A hazai kórusok Nagyfödémesen, Füleken, Ipolynyéken és Pelsőcön vendégszerepelnek 1996. május 25. - péntek 9.30 - A hazai felnőtt kórusok minősítő versenyének 1. része a VMK színháztermében. Fellépnek: a tornaijai vegyeskar, a füleki férfikar, az ipolynyéki vegyeskar, a komáromi Concordia vegyeskar, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának kórusa, a párkányi Stilla Pectus kamarakórus, a pelsőci női kórus, a zselízi Franz Schubert vegyeskar 14.00 - A hazai felnőtt kórusok minősítő versenyé­nek 2. része a VMK színháztermében. Fellépnek: a du­naszerdahelyi Vox Camerata kamarakórus, az érsekúj­vári Amadea női kamarakórus, a Galántai Kodály Zoltán Daloskör, a nagymegyeri Bárdos Lajos vegyeskar, a po­zsonyeperjesi Kis-Duna vegyeskar, a somorjai Híd ve­gyeskar, a zselízi Voces Selyzienses kamarakórus, a zsérei Zoboralja női kar 17.30 - A kórusverseny nyilvános értékelése a Járási Hivatal nagytermében 20.00 - A külföldi és a hazai vendégkórusok hangver­senye a galántai VMK színháztermében, valamint a ver­senyző énekkarok hangversenyei a járás községeiben. (Boldogfán: Pelsőc, Tornaija; Feketenyéken: Pozsonye­perjes, Somorja; Felsőszeliben: Dunaszerdahely, Zselíz; Vágkirályfán: Komárom, Zsére; Vízkeleten: Ipolynyék, Párkány; Zsigárdon: Fülek, Nagymegyer) 1996. május 26. - vasárnap 10.00 - Kodály-szimpózium a Galántai Járási Hivatal nagytermében 14.00 - Koszorúzási ünnepség Kodály Zoltán em­lékművénél a galántai városi parkban, felvonulás 15.00 - A X. Kodály Napok záróhangversenye. Ered­ményhirdetés a Hanza telepen. . . . DOKTOR HRABAL. TALÁRBAN Pádua főhajtása a cseh író előtt Imádják az olaszok Hrabalt. Majdnem annyira, mint magyar olvasói. Elbeszéléseinek tete­mes részét 1968 óta folyamato­san fordítják. Torinói és római kiadók versengenek legfrissebb munkáiért, hiszen ahogy Stefa­no Benni, a legjelesebb olasz írók egyike állítja: Bohumil Hra­bal a század legnagyobb hu­moristái közt is a legelőkelőbb helyen áll. „Humorosan írni annyit jelent: minden mondat mögött meglepetést tartogatni. Ez a legnehezebb műfajok egyike. Ehhez különös érzék kell. Finom irónia. Én a nyolcvanas évek­ben figyeltem fel Hrabalra, és az­óta is jobban sze­retem, mint a Pá­rizsban élő másik nagy cseh írót, Milan Kunderát." Nincs sok ér­telme az ilyen ha­sonlítgatásnak, jegyzi meg Anna­Hsa Cosentino, Hrabal műveinek harminckét éves olasz tolmácsoló­ja, de Benni is bi­zonyára csak azért említi meg Kunderát, mert tudja: Olaszor­szágban ugyan­úgy, mint szertea világban, külön tábora van mind­két írónak. Aki Hrabalt szereti, ahhoz aligha áll közel Kundéra és fordítva. Kundéra olvasói a legtöbb esetben nem rajonganak Hra­balért. Ami a végeredményből nem von le természetesen semmit. Hrabal alkotásai olyan magas példányszámban jelennek meg olasz földön, hogy abból egyér­telműen arra következtethe­tünk: ő az egyik legkedveltebb külföldi író Itáliában. Jelzik ezt a rangos irodalmi elismerések is, amelyeket első olaszul megje­lent könyve, az Apróhirdetés egy házra, amelyben már nem aka­rok lakni óta kapott. 1987-ben Elba-, 1991-ben pedig Capri-díj­jal jutalmazták a Zajos magá­nyért. A Novemberi uragánnal 1992-ben Mondello-díjat nyert, „az irodalomnak szentelt életé­ért" pedig Grinzane Cavour-díjjal tüntették ki egy évvel ezelőtt. S ami még ennél is je­lentősebb elismerés Hrabal szá­mára: Páduában a minap dísz­doktorrá avatták. Európa egyik legrégibb és leghíresebb egyete­mén lelkesen ünnepelték. Ahogy az ottani dékán, Vincenzo Milanes mondta: „Ez a nagy el­beszélő egy olyan országban él, amelynek tragikus és kegyetlen valóságot kellett elfogadnia, s ő épp ez elől menekült a hétköz­napok, a játékosság és a felsza­badult nevetés világába. De az allegorikus realizmus tükrében meglátta a tragédiát is, hiszen Bohumil Hrabal a század egyik legtekintélyesebb írója." Megszólalt természetesen ma­ga az ünnepelt is. Ez alkalomra fogalmazott írásának bevezető részében a város messze földön híres nagyságáról, Marsiliórő\ be­szélt, aki Defensor pacis című könyvével már a 14. század ele­jén meghatározott egy új társa­dalmi struktúrát, amellyel a kö­zépkor végét is megjövendölte. Aztán Lucio Fontana festői ér­demeit hangsúlyozta, aki miu­tán elérte a csúcsot, elérte az ürességet is. „Lucio Fontana, amikor egy nap ott állt a kifeszí­tett vászon előtt, ecset helyett tollkést vett a kezébe, s a vá­szont kettéhasítva a modern festészet új etikáját és esztéti­káját alapozta meg, amelyet premiere mouvement néven is­mer a világ." Kedvenc írói közül többek kö­zött Hašekot, Kafkát, Klímát és Jakub Demit említette meg; az utóbbitól még idézett is („Van nappali és éjszakai igazság, van a hatalmasok és az épeszűek igazsága..."), hogy így biztassa azokat az írókat, akik teljesen szabadon, időtől és tértől füg­getlenül alkotnak. Páduában, az ünneplés perceiben (Tomáš Mazal felvétele) Jártasságát az olasz zenei életben kedvenc történétével bi­zonyította, amelyet régóta őriz­get. „Egyszer Prágában koncer­tezett Enrico Mainardi, a neves olasz hegedűművész, és egy kri­tikusa aprócska hibát vetett a szemére. „Szóval maga hibátlan játékot várt tőlem - kapta fel a fejét a Mester. - Előbb kellett volna szólnia, még amikor ott­hon voltam. A növendékemet küldtem volna el, ő tökéletesen játszik. Én ugyanis már megen­gedhetem magamnak azt a lu­xust, hogy hibákat kövessek el." És itt idézte Hrabal a zseniálisan kosarazó Michael Jordánt is, aki egy vesztes mérkőzés után New Yorkban a következőképpen vé­dekezett: „Nekem a hibáim is tö­kéletesek." „így aztán mindenkinek igaza van.-., önök is elkövethetnek olyan hibákat, amelyek tökélete­sek lehetnek" - mondta Hrabal az ősrégi páduai egyetem dísz­termében, majd hozzátette: írás közben gyakran eszébe jut, hogy az apostoli szövegek bája a fel­felbukkanó hibákban rejlik. Szavait elismerő taps követ­te, de még mielőtt végleg elbú­csúzott volna, bottal a kezében, legyintve a következőket mond­ta: „Ha én lennék most Lermon­tov hadnagy, már én is rég főbelőttem volna magam, hi­szen egy bizonyos korban már én is elértem az üresség csú­csát, s ezzel együtt a lényeget is, de mert nem vagyok Lermontov és nincs pisztolyom, itt, Olaszor­szágban ahelyett, hogy végez­nék magammal, honoris causa doktori címmel a nyakamban csak meghajolni tudok. Köszö­nöm önöknek." Hrabal, a páduai egyetem díszdoktora azóta ismét Kersk­ben ébred, népes macskasere­ge társaságában. Hogy ír-e vagy sem, az majd hónapok múlva derül csak ki. Bár ahogy ő maga állítja: „A legtöbbet akkor írok ­ha nem írok. Amikor a történet egyszerűen bennem marad." SZABÓ G. LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents