Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-22 / 118. szám, szerda

1204 j ÚJ SZÓ HIRDETE S ­PUBLICISZTIKA 1996. május 21. O o r j \ ! n H B ill nn SZIA! Harminchatodszor Először (ha nem haragszol meg) az évfolyamtársaimhoz szólnék, mert ők most már a közeli Jövőben befejezik a középiskolai tanulmányalkat (már ha volt nekik ilyesmijük), és már nem lesznek középiskolások, de remélem, hogy továbbra Is hű olvasói maradnak a Nagyszünetnek. Ez a szám az érettségi Jegyében íródott. Az iskolák többségében a múlt hé­ten pénteken volt a ballagás, biztos Te is ballagtál. Ha nem, ne félj, majd fogsz. Sok helyen már lezajlottak az írásbelik, illetve az esetleges gyakorla­ti érettségik. Sokan most érettségiz­tek, például ezen a héten, mások a jövő héten, vagy csak kb. egy hónap múlva, vagy akármikor, száz év múlva. Aki már esetleg tegnap vagy tegna­pelőtt leérettségizett, annak gratulá­lok. Ha meg Te ma érettségizel, hidd el, megcsinálod. Gondolok Rád. Én is ma rakom lefele ezt az érettségis dol­got (legalábbis remélem). Azt szoktam mondani, amikor megkérdezték, mi­kor érettségizem, hogy az első nekifu­tásom ma lesz (márminthogymáma), mert ugye az ember fél attól, hogy esetlég olyat kérdeznek tőle, amit nem tud, rosszabb esetben még soha életében nem is hallott róla. Kellemet­len dolog ez az érettségi. Ha nem csi­nálod meg. Érdekes csatákat vív az érettségi előtt álló emberke. Verekszik benné(m) a tudom, és különben is, mindent elérek, amit kitűztem magam elé, az ellenfél meg azt ütögeti emez arcába, hogy pont ezt fogod eltolni, különben is mit ugrálsz te itt nekem, a számodra legproblémásabb kérdést fogod kihúzni. Mindenből. A legproblé­másabb kérdés (mert ugye az érettsé­gizők többségének azért van ilyenje, kivételt képeznek a zsenigyanús diá­kok, akik bevágják a füzetből a szöve­get a vonalakkal együtt) meg ugye, tu­lajdonképpen nem is annyira problé­más, mert nem tud az ember hozzá­szólni. Szerintem egy fél ország érett­ségizik ma, mert mások is mondták, hogy bizony ők is majd ezen a szép na­pos napon érettségiznek, pontosab­ban most. Csak a Pam érettségizik jövő héten szerdán, de majd neki is szorítunk egy nagyot. Általános téma az érettségi előtt, hogy összejövünk hárman-négyen és arról beszélget a társaság, hogy mit csináltok, ha leé­rettségiztek (itt az a szöveg szokott kö­vetkezni, hogy - Kern Andrást idézve - úgy berúgok, hogy hót p...a részeg leszek). Arra a válasz, hogy mi lesz, ha nem teszed le az érettségit, általában ugyanez a szöveg szokott következni, esetleg szélsőséges esetben az, hogy nekiszaladok a Dunának, de ma már ez az öngyilkosságos dolog nem olyan nagy divat. Rájöttek, hogy veszélyes. Azt hiszem, az is természetes, hogy érettségi előtt bizonyítási kényszered van, ez aztán sokféleképpen megnyil­vánulhat. Vannak például gyengeel­méjűek, akik képesek 6-8 kilométert gyalogolni csak azért, hogy kipróbál­ják, milyen érzés is az, és hogy lemér­jék, ez megmegy negyvenöt perc alatt. De nem beteg ennyire mindenki, sőt jogosan kérdezheted, miért csinálok ilyen nagy gondot ebből az érettségis dologból. Tényleg, miért??? Most már itt vagyok a Tiéd is, aki nem érettségizel. Az az ábra, hogy lesz egy nagynagynagy és persze szuper BULI a nyári szünet alatt, egy frankó sátorozós tábort tervezünk (amiről majd a későbbiekben írok), amelyen egy rakásjófej ember lesz. A lényegaz, hogy egy ilyen tábori buliban szeret­ném megejteni a NAGYSZÜNET TALÁL­KOZÓT, ahol összegyűlnénk, mi mind­annyian, Veled az élen, hogy eldum­csizzunk életről, halálról, iskoláról, csajokról, fiúkról, filmről, zenéről, bár­miről és bulizzunk egy óriásit (gy.k.: nem órás buli, hanem óriási). Mivel most folynak a buli előkészületei, úgy­hogy bátran írd meg, mit szeretnél csi­nálni a buliban, milyen foglalkozáso­kat fogadnál szívesen. Nem változott semmi sem. Most már sokat tanultam, okosabb is vagyok, és úgy döntöttem, hogy ugyan más stílusban, de igenis folytatom a „Zoltán azt üzeni" rovatot, még akkor is, ha a Zirig azt fogja írni, hogy az oldal nem más, mint egy leve­lezési rovat. Robyt idézve: „Nos? Kit érdekül?" Szóval, a jövő héten megint találkozunk, remélem sokunk örömé­re már érettségi után leszünk és akkor majd bankot robbantunk, oké? Végezetül a holnapi, holnaputáni BULI VAN! c. buli szerencsés nyertesei: Christine - 1 jegy (Komárom), Horváth Ivica - 2 jegy (Dunaszerdahely), Luzsi­ca Karolina - 1 jegy (Bács), Nagy Attila - 1 jegy (Pinkekarcsa), Képessy Zsolt - 1 jegy (Dunaszerdahely) és Roskó Péter - 2 jegy (Tardoskedd). (Bocs', hogy kicsit késve érkeztek meg a je­gyek, de sajnos, technikai okok miatt nem jött össze jobban.) KAPRINAY ZOLTÁN Ez az első szöveges körtúra (vagy karikatúra?), amely a szövegből indul ki, és ez a rajz bi­zony Denisa munkáját dicséri. Én is dicsérem. ^lÁKMURPHl^b BECSULETIRTAS Ha becsületes vagy és megmondod, hogy elfelej­tettél házi feladatot készí­teni, a tanár büntetésben részesít. Folyománya: Mindenki maxi­mum egyszer becsületes. GÁUK PÉTER A ZOLTÁN RÖVIDEN AZT ÜZENI jun ZÖVEGELO Biztosan Te is emlékszel még arra a RAPÜLŐK dalra, amely olyan szép, és amelyben részletek hangzanak el Petőfi Sándor: Szeptember végén; Nagy László: Én fekszem itt; Kosztolányi Dezső: Énekek éneke; Juhász Gyula: Szerelem; József Attila: Óda; Gyurkovlcs Tibor: Hajnal; Kiss Dénes: Részem lettél és Nagy László: Jártam én ko­romban, hóban című verséből, amelyet most mindenkinek ajánlok, főleg egy valakinek, azaz Neked, nagyon! SZÍVZUHOG AS Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot, Már hó takará el a bérci tetőt... Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Te vagy, mi van, te vagy az emlék, te vagy, ki küld és hívogat futnék tetőled s visszamennék, dajkáld el az én kínomat Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüketa hallgatag vermek, szeretlek, mint fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, jobban a szélnél, mi öleli hosszan a fát. szeretlek, mintha élnél helyettem egy életen át. Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben Vagy ép üvegben a szilánk! Szia, Pufi! Inkább Zoli vagyok mint szerkesztő úr, oké? Nagyon helyesen tetted, hogy a családi tanács javaslátára elküldted versedet. Az előző számokban már írtam, hogy az egyáltalán nem gond, ha nem vagy középiskolás, a lényeg az, hogy úgy nagy­jából egy hullámhosszon legyünk, mi, embergyermekek. Szerbusz, Szeles Annamária! Valóban örülök, hogy újra írtál. A verset amiről írsz, tényleg én írtam, de hát ugye álnéven, pontosabban az egyik kevésbé ismert neve­men közöltem. Ez van, ilyen vagyok. Kösz! A dögös dalszöveget hamarosan közlöm. Szia, Z.E.! Nagyon sajnálom, hogy a 'hamaros' még nem jött el, amit ugye beígér­tem Neked. Most már tényleg, nagyon figyelek és igyekszem közölni leveledet. Bízz bennem! (Könnyű azt mondani, ugye?) A sok puszit előre is kösz, már ezért is megéri. Ugye lány vagy...? Helló, Szandi! Érdekes dalszöveget írtál, a Hip hop boyz biztosan értékelné. Azt kéred tőlem, hogy írjam meg a véleményemet. Hát jó: Az egész úgy együtt nem rossz, de van pár sor, ahol nem egyezik meg például a szótagok száma az eredeti szöveg­szótagjainak számával, márpedig a dallamra akkor nem ül a szöveg. Pár helyen a rím csikorog. Szandi, ajánlom, egy kicsit mégfarikcsáld ezt a szöveget, hidd el meg­éri, és aztán már igazán nagyon tökös kis szöveg lesz. Oké? Szuper! A rajz nagyon jó, közlöm. APÁD ALKOHOLISTA? A családom idióta Ma nem vagyok suliban, kivettem egy hét szabadságot. Éppen ezért akad(ha)t(ott) a kezembe a Nagyszünet, s vele együtt az 'Apám alkoholista' című cikk. Már az első sora után ráismertem az írójára. Hogy lehet, hogy Te erről alig be­szélsz. Tudom, az a véleményed, hogy a mosolygós embereket könnyebben elfogad­ják a TÖBBIEK, de ilyen érzéseket - ha tetszik, ha nem - ki kell adni magadból. Még­is mire valók a barátok? Az igazi barátok? Csak írással a genny nem fog kifogyni a tol­ladból. Találd meg azokat az embereket, akiknek nem csak a mosoly a fontos. Én az idétlen családomtól vagyok rosszul. Adhatok egy tanácsot? Kelj fel, indulj el, csukd be magad mögött az ajtót ­minden gonddal, gennyel, mocsok­kal, a világ összes bajával, csak a belső elhatározásra figyelj, s már szaladsz is egy olyan helyre - ki a szűz természetbe, ahol az ember még nem rontott el mindent, és OR­DÍTS! Ordítsd ki magadból a min­dent. MINDENT! Ordíts, míg bírod szusszal. Aztán már akár nevethetsz is. Röhögheted magadat. (Ja! ....és ne akarj mindenáron bizonyítani, s akkor már bizonyítottál is.) Tudod már ki vagyok? (Ha leg­közelebb találkozunk, az legyen az első szavad: Nagyszünet) O.K.? Nehogy valaki is azt higgye, hogy kezdő pubi vagyok, nem. Azon már rég túl vagyok. Csak a családom nem veszi észre. Szemükben még az a mosolygós kis pelusos vagyok... Pedig már a 18 határára érkez­tem. Nagyon meghatott, meg­lepődtem cikkeden! Mondja már meg nekem valaki, miért menekü­lünk a tollhoz, miért nem a baráti kapcsolatokat keressük? (Mert a toll nem csal meg és nem pofázik Sárkány Mónika szuper rajzát élvezheted (na ettől rajzolj vissza? Lehet de akkor hol a sze- szebbet), ez különben egy színes rajz és én is bolondulok retet?) K . a z ' lyerit d e egyáltalán az összes, eddig megjelent rajzért!2) i A TE VERSED b Pufi nyolcadikos és szívesen olvasgat Petőfitől, Aranytól, Radnótitól és bí­zik abban, hogy közlöm a versét. Közlök belőle. Remélem kitalálod, hogy me­lyik költőnk melyik verse ihlette meg Pufit e vers megírásásra. AZ ISKOLAPADNÁL (részlet) Nyolcadikos vagyok én, Otthon Apu, Anyu biztat: nem meglepetés amit tudsz e költemény, 'megmutassad'! de szép, mert az enyém. De hiú e remény. Nyolc éve járok én e helyre, Tudom, rossz napja is lehet de még nem volt szerencsém egy tanárnak, egy jó jegyre, főleg, ha a diákot nem nézi másnak, bárhogy próbálkoztam én. csak szamárnak. A sulipad utolsó székén ülök én, Nem kísérletezek már, nem jelentkezem! de hallom, amint tanárom Bármit mondok és felelek is dolgozatom javítása közben a válasz az lesz: emlegeti a családom. „Nem tanulnál már végre egy kicsit?" A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága), de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN T 1

Next

/
Thumbnails
Contents