Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-22 / 118. szám, szerda

1996. május 23. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó M Az oktatási minisztérium dúskál a pénzben, nincs szüksége ajándékokra Ha valaki furcsállná a címben foglaltakat, mert eddig úgy tudta, hogy valamennyi hazai resszort közül az egészségügy mellett az oktatásügy a legnyomorultabb, nézze meg alaposan a lenti fényképet és próbáljon saccolni: mennyit érhet a rajta látható épület? Testvérek között is néhány milliót. Nos, ez az épület, amelyet tulajdonosa, Paullsz Boldizsár vállalkozó úgyszólván tálcán ajánlott fel az oktatás céljaira, nem kell az oktatási minisztériumnak. Pedig hatalmas költséggel úgy lett felújítva, hogy jó tíz évig további jelentősebb beruházást nem igényel, a higiéniai, biztonsági, tűzvédelmi előírásoknak is megfelel, korszerű, szép is... Akkor hát mi a baja? Miért nem kívánja beiktatni a minisztérium az iskolahálózatba? Ezt szerette volna tudni Paulisz Boldizsár is, aki magyar oktatási nyelvű kereskedelmi magánakadémiát szeretett volna nyitni Alsóbodokon, abban a nyitrai régióban, ahol a hetvenes évek óta nem létezik magyartannyelvű középiskola, és a lakosság műveltségi szintje ennek köszönhetően is alacsonyabb -az országos átlagnál. Tanulni vágyó fiatal pedig akadna szép számmal, pedagógus is, ráadásul a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatának hallgatói számára gyakorlóiskolaként szolgálhatna az intézet, nem kellene nekik a jóval távolabbi érsekújvári iskolába utazgatniuk.- Ezért ajánlotta fel Paulisz Boldizsár, a tulajdonában lévő épületet, ezért kérvényezte 1995. december 14-én a kereskedelmi akadémia megnyitásának engedélyezését a minisztériumtól. A törvény szerint annak hatvan napon belül válaszolnia kellett volna a kérvényre. Válasz azonban nem jött. Csak 1996. február 27-én érkezett meg, akkor is csak azt követően, hogy a vállalkozó február 23-án Szigeti László és Bárdos Gyula képviselőkkel együtt személyesen látogatott el a minisztériumba, megtudakolni, mi lett a kérvény sorsa. Elveszett, de megkerült A minisztérium olvashatatlan aláírással ellátott válaszlevele február 18-i keltezéssel íródott (a minisztériumi hivatalnokok dicséretes szorgalmát bizonyítva, ez a nap ugyanis vasárnapra esett), és arról értesítette az alapítót, hogy a kereskedelmi akadémia működését nem engedélyezi. Mivel a levél azt is közölte, hogy a döntés ellen 15 napon belül föllebbezni lehet, Paulisz Boldizsár élt a lehetőséggel. Március 1-én személyesen adta át a minisztériumban a föllebbezést, amelyhez mellékelte a Zoboralja polgármestereinek, magyar nyelvű alapiskoláinak és 16 vállalkozójának támogató nyilatkozatát, amelyhez az érintett szülők is csatlakoztak. Március 18-án azonban egy minisztériumi dolgozó telefonon közölte vele: a föllebbezést nem kapták meg. Paulisz ismét felutazott Pozsonyba, de mire a minisztériumba ért, a föllebbezés furcsa módon megkerült. Innen kezdve már gyorsan peregtek az események. Március 25-én megérkezett a föllebbezésre a válaszlevél, amelyben a minisztérium az államnyelvről szóló törvényre hivatkozva (amely, ugye, Mečiar kormányfő és több kormánytag nyilvános kijelentése szerint nem érinti a kisebbségek nyelvhasználatát) megszabja, hogy „a gyakorlatra való felkészítés okán" mely tantárgyakat kell szlovákul tanítani. Ezek a következők: könyvelés, hivatali ügyvitel és levelezés jogi ismeretek, gazdasági gyakorlat, kereskedelmi kapcsolatok és kommunikáció. Az államtitkár úr finoman jelez Ezt megelőzően, februárban, amikor a képviselők is elkísérték Paulisz Boldizsárt a minisztériumba, Nemčok oktatási államtitkár már finoman jelezte, hogy amennyiben hajlandók volnának az érintettek ráállni a kétnyelvű oktatásra, kedvezőbben alakulna az akadémia sorsa. Ezért a vállalkozó - kompromisszumos megoldásként - válaszlevelében megírta, hogy a felsorolt tantárgyakat szovákul is oktatni fogják. Ez azonban nem elégítette ki az illetékeseket. Május 6-i levelében a minisztérium közölte: „Tekintettel arra, hogy a levelünkben felsorolt valamennyi pontot illetően nem történt meg a kívánt változtatás, az oktatási minisztérium kitart első döntése mellett." Vagyis amellett, hogy nem engedi a kereskedelmi akadémia működését. Ez a válasz is a minisztériumra jellemző dodonai nyelvezettel íródott. Nem mondta ki nyíltan és érthetően, hogy nemleges döntésének oka a szaktantárgyak kizárólag szlovák nyelvű oktatásának elutasítása, csak homályosan utalt bizonyos változtatások elmaradására. Az említett pontok azok a feltételek voltak, amelyekhez a minisztérium az engedély megadását kötötte. Egyrészt olyanok, amelyek már az iskolaalapításra vonatkozó kérvény beadása idején teljesítve voltak, másrészt olyanok, amelyek teljesítését semmiféle jogszabály nem írja elő. Az alapító mégis valamennyinek eleget tett, egyet kivéve: nem egyezett bele a szaktantárgyak kizárólag szlovák nyelven történő oktatásába. A kereskedelmi akadémia körüli hosszadalmas huzavonának akadtak pittoreszk epizódjai is. Például amikor az engedély megtagadásának ürügyeként azt hozták fel az illetékesek, hogy kielégítőnek tartják a közgazdasági irányzatú középiskolák hálózatát, ezért nem látják indokoltnak újabbak létesítését. Amikor az érintettek csodálkozva megkérdezték, akkor vajon hogyan lehetséges, hogy az 1996/97-es tanévben engedélyezett négy középiskola mindegyike kereskedelmi irányzatú, gyorsan „ejtették" ezt a kifogást, hogy másikkal álljanak elő: nem számoltak újabb létesítménnyel, ezért csak az új évtől fogják tudni folyósítani számára az állami dotációt. Sebaj, mondta Paulisz Boldizsár, majd fedezem én a saját zsebemből szeptembertől decemberig az összes kiadást. Ezt az elhatározását írásban is megerősítette. Nyugaton ez elképzelhetetlen Úgy látszik, ez a páratlanul nagylelkű ajánlat annyira hihetetlennek tűnt a minisztérium számára, hogy az etnikai konfliktusok békés kezeléséről rendezett Častá-Papierničky-i szlovák-amerikai kerekasztalbeszélgetésen, amelyen Csáky Pál képviselő a kereskedelmi akadémia ügyét is felhozta, Lýdia Benčová minisztériumi osztályvezető ismét a pénzhiánnyal indokolta az engedély megtagadását. A találkozó amerikai résztvevői értetlenül csóválták a fejüket. Az képesztette el őket, hogy az oktatási minisztérium egy magániskola engedélyezését tagadja meg. Nyugaton ilyesmi egyszerűen elképzelhetetlen, még ha állami iskoláról volna szó, talán megértenénk - mondták. A jóhiszemű, naiv amerikaiak, akiknek fogalmuk sincs a szlovák oktatási minisztérium furcsa praktikáiról, és az azokat mozgató ferde filozófiáról, nem is feltételezték, hogy a minisztérium a Paulisz Boldizsár felajánlotta mesésen kedvező feltételek mellett (hisz még bérleti díjat sem kér-az épületért) akár állami iskolaként is beiktatná hálózatába a kereskedelmi akadémiát - ha az nem magyar nyelvű volna. Azt meg aztán végképp nem tudják elképzelni, hogy a népes minisztériumi hivatalnokgárda buzgólkodásának és bürokratamunkájának tetemes részét az ilyen mesterséges akadályoztatás képezi, ahelyett, hogy végre normális feltételeket teremtene az oktatás számára, minden szinten, függetlenül az iskolák oktatási nyelvétől. Az alsóbodoki kereskedelmi magánakadémia kálváriájának Častá-Papierničky-i megszellőztetése mindenesetre kínos helyzetbe hozta a minisztériumot, amely megígérte, hogy újratárgyalja ezen a héten az ügyet. Kíváncsian várjuk az eredményt. VOJTEK KATALIN Írásbeliség a szlovák nyelvoktatásban Fontos szem előtt tartanunk: a társalgásközpontú szlovák nyelvoktatásban a szóbeliség, tehát a nyelv kommunikatív funkciójának társalgás keretében történő érvényesítése elsődleges, az írásbeliség másodlagos. Helytelen lenne azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy a szlovák nyelvű írásbeli megnyilvánulások elsajátítása teljesen elhanyagolható. A nyelv kommunikatív funkciójának érvényesítése, azaz gondolataink közlése és mások velünk közölt gondolatainak megértése csakis úgy lehet teljes, ha az mind szóban, mind írásban helyesen történik. 1970-ben egy szlovák kiadvány jelent meg a legkülönfélébb szlovák nyelvi elemzésekről. Bevezetőjében a következőket olvashatjuk: „A nyelvi elemzések olyan nyelvtani gyakorlatok, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanulók rendszerbe foglalt ismereteket szerezzenek a nyelvről." Nos, ez a definíció tátapint a különféle nyelvi elemzések lényegére: a nyelvről tanítanak, nem a nyelvet tanítják, semmi közük tehát a korszerű, társalgásközpontú szlovák nyelvoktatáshoz. A klasszikus nyelvoktatási módszer lehetővé tette olyan tanítási órák beiktatását, melyeken a tanulók az óra egész folyamán helyesírási gyakorlatokat írtak, majd a következő órán azok javítását végezték. Mivel az efféle helyesírási gyakorlatok többnyire a helyesírási szempontból problematikus szavak természetellenes tömkelegét képezték, magától értetődő, hogy a társalgásközpontú nyelvoktatásban - már csak időigényességük miatt is - nincs helyük. A társalgásközpontú nyelvoktatásban az új szavak oktatásának jellegéből következik,'hogy azokat komplex módon hangtani, nyelvtani és helyesírási sajátosságaik figyelembevételével mutatjuk be, s a következő órákon gyakoroltatjuk az elsajátított szavak helyesírását, írásban történő alkalmazását is. A gyakori rövid írásbeli gyakorlatok két célt szolgálnak: 1. lehetővé teszik az elsajátított szavak helyesírásának folyamatos megismerését és gyakorlását: 2. Megszabadítják a tanulókat a terjedelmes helyesírási gyakorlatok unalmától. Annak érdekében, hogy a diákok írásban is kellő szinten legyenek képesek kifejezni magukat szlovák nyelven, elsősorban beszédkészségüket kell kialakítani és fejleszteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az, aki szóban sem tudja magát kellőképpen kifejezni, gyönge lesz az írásbeli fogalmazásokban is. Az írásbeli fogalmazás akkor lesz sikeres, ha témáját előzőleg szóban gyakorolják a gyerekek. Az írásbeli fogalmazást megelőző beszélgetésekbe be kell vonni minden egyes tanulót, hogy valamennyien jól felkészülhessenek az adott témára. A növendékeknek el kell sajátítaniuk a szlovák nyelven történő gondolkodásra támaszkodó önálló fogalmazást, melynek keretében szerepet kaphat a transzfer is, azaz a szlovák és a magyar nyelv közötti nem túl sok analóg jelenség alkalmazása. De a szlovákul gondolkodás közben a tanulóknak ügyelniük kell a nyelvi interferencia jelenségeire is, vagyis arra, hogy a szlovák és a magyar nyelv bizonyos jelenségei jelentős eltérést mutatnak. A tanulókat figyelmeztessük arra, hogy fogalmazásaikban használják fel a társalgás keretében tanult szlovák nyelvi fordulatokat, a szlovák nyelv jellemző sajátsoságait. Ne fogalmazzák meg gondolataikat először magyarul, s főleg ne igyekezzenek azokat szóról szóra lefordítani, mert az bizony gyakran groteszk eredményhez vezethet. Sági Tóth Tibor IDENTITASEROSITO PROGRAM SZADALMÁSON Ezt érdemes követni Kedves levelet hozott a posta. Benne két szádalmási gyerek, Lengyel Mária és Peniaško Máté számolt be arról, hogyan ünnepelte meg iskolájuk a honfoglalás millecentenáriumát. Mint soraikból kiderült, nem egyszeri, csak a kipipálhatóság kedvéért rendezett műsorról volt szó, hanem az egész iskola életét hosszú heteken át meghatározó, differenciált, jól átgondolt programról. Ötletgazdag volt az anyanyelv hete: hétfőn a negyedikesek a János vitéz dramatizált részleteit adták elő, kedden a legszebb magyarfüzetekből és olvasónaplókból rendeztek kiállítást, szerdán olvasási versenyt tartottak, csüötrtökön kis jeleneteket adtak elő, pénteken szavalóverseny volt, közben pedig folyt a történelmi vetélkedő; a faliújságon másfél hónapon át minden héten 12 kérdés jelent meg, ezekre kellett írásban válaszolniuk a gyerekeknek. Mint a levélírók írták, sok könyvet kellett elolvasniuk ahhoz, hogy helyesen tudjanak válaszolni. Ezt az egész iskolát megmozgató, cselekvésre, gondolkodásra, lexikonböngészésre késztető, okos rendezvényt négy lelkes pedagógus - Bocsárszky, Czobády és Papp tanító néni, valamint Papp tanító bácsi - találta ki, szervezte meg és bonyolította le. A legjobban szerepelt gyerekek elsősorban könyv)ajándékot kaptak, amihez a görgői és a jabloncai helyi önkormányzat, valamint a Csemadok rozsnyói szervezete járult hozzá anyagilag. Köszönet és elismerés mindnyájuknak! Elveszett? Lapunk május 8-iki számában közöltük Mgr. Viera Zacharovánal* az oktatási minisztérium osztály: vezetőjének válaszát arra a kérdésre, mi indokolja azt a minisztériumi rendelkezést, hogy a pedagógiai dokumentáció és a bizonyítványok nyelve a magyar iskolákban is kötelezően a szlovák legyen és ne kétnyelvű, tehát magyar és szlovák, mint eddig. Az osztályvezető a rendeletet az államnyelvtörvénnyel indokolta, amely azonban Vladimír Mečiar kormányfő és a kormány több más tagja szerint a kisebbségek nyelvhasználatát nem érinti. Mivel nem tartottam kielégítőnek az osztályvezető válaszát, április 25-én faxon kértem meg az oktatási minisztérium sajtóirodájának főnökét, hogy személyesen készíthessek a témáról egy rövid beszélgetést Zacharová asszonnyal. A faxra a mai napig, május 22-ig nem érkezett válasz. Csupán egy meghívó érkezett a szerkesztőség címére, amelyben Lýdia Benčová, az oktatási minisztérium osztályvezetője az „Ismerd meg a szlovák nyelvet!" verseny országos döntőjére invitál, imígyen: „Ajánlom, hogy szenteljenek figyelmet ennek a versenynek." Tehát a minisztérium nem feledkezett meg az Új Szóról. Akkor azonban érthetetlen, miért nem válaszolt az interjút kérelmező faxra? Mivel nem először történik meg, hogy a minisztériumban eltűnnek kérvények, föllebbezések, levelek, attól tartok, hogy az én faxom is elveszett. Vagy mégsem? -vkII. KATEDRA NAPOK Május 24-én és 25-én Dunaszerdahelyen második alkalommal rendezi meg a Katedra Alapítvány ezt a találkozót, amelynek részletes programját az alábbiakban közöljük. Helyszín pénteken: Hotel Dunstav, Priemyselná 4, szombaton: Jednota-székház, Obchodná 790. Május 24, péntek: 16.00 Ünnepélyes megnyitó (Hodossy Gyula, a Katedra Alapítvány kuratóriumának elnöke) 16.10 A Katedra Társaság munkájának értékelése (Kovács László) 16.20 Az idei munkaprogram ismertetése (Csicsay Alajos) 16.40 A pedagógusképzés és -továbbképzés problémái (László Béla) 17.15 Iskolák és önkormányzatok a magyarországi tapasztalatok tükrében (Trencsényi László, a budapesti Országos Közoktatási Intézet igazgatóhelyettese) 18.00 Bemutatkozik az Iskolakultúra c. magyarországi lap (beszélgetés a folyóirat munkatársaival) 19.00 Beszélgetés az elhangzott előadásokról 21.00 A Madrigaleszk kórus fellépése Május 25., szombat: 9.00 Állam, önkormányzat, iskola (Berényi József) 9.40 Az önkormányzatok és iskolák kapcsolatának jogi vonatkozásai (Dr. Mészáros Lajos) 10.40 A közoktatás az önkormányzás alkotóeleme (Lelkes Vince, Diósförgepatony polgármestere) 11.10 A Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma képviselőjének előadása 12.00 Ebéd 13.30 Iskolaügy és önkormányzatok (Doc.lng. Ľubomír Harach CSc., volt oktatási miniszter 14.10 Helyi önkormányzatok és iskolák (PaedDr. René Bilik CSc., Bazin alpolgármestere) 15.00 A Katedra Alapítvány elismerő okleveleinek átadása 15.20 Vita 16.30 Ünnepi fogadás a Bihari Szállóban