Új Szó, 1996. május (49. évfolyam, 101-126. szám)

1996-05-22 / 118. szám, szerda

1996. május 22. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 21 j Legyünk korrektek, elnök úr! Vasárnap a Magyar Televízió A hét című műsorban interjút sugárzott Michal Kováč szlovák köztársasági elnökkel. Az interjúban egyebek között az a megállapítás is szerepelt, hogy a szlovákiai magyarokat nem éri hátrány magyarságuk miatt, a magyarok problémái főleg szociális jellegűek, mint a szlovákoknak vagy más szlovákiai kisebbségieknek. Elismerve azt a tényt, hogy a szlovákiai magyarság problémái valóban többrétegűek, vitatom a megállapítás első részének az igazát, és nagy tisztelettel az alábbiakra hívom fel a köztársasági elnök úr figyelmét: • 1. Iskoláinkra évek óta erős nyomás nehezedik - az úgynevezett alternatív oktatás leple alatt is. Több olyan magyar óvodában, ahol tavaly bevezették a kétnyelvű oktatást, ma már csak szlovák nyelven oktatnak. Az ilyen machinációk ellen tiltakozó igazgatókat indoklás nélkül leváltották. 2. A szlovákiai magyar kultúra második éve alig kap támogatást. A kormány nem tartja meg a parlament által hozott törvényt sem, amelynek értelmében a kisebbségi kultúrákat.58 millió korona támogatás illetné meg. A Csemadokban válságos a helyzet, súlyos anyagi gondokkal küszködik könyv- és lapkiadásunk. 3. A rimaszombati és a komáromi múzeum vezetését önkényesen, indoklás nélkül eltávolították, s az új, dilettáns vezetés szinte egyetlen feladatának a magyar feliratok eltávolítását tekinti. 4. Nyelvi jogainkat lépésről lépésre korlátozzák. Idén április 23-án levélben fordultunk önhöz, amelynek mellékletei bizonyítékokatszolgáltatnak e korlátozásokra. Milan Ferko úr megtiltja a magyar nyelven való esketést az állami hivatalokban, Miroslav Pius úr március 28-án kelt levelében az érvényes jogi előírásokba ütközően nem engedi a magyar tanítási nyelvű alapiskolák végzős diákjainak, hogy felvételi vizsgájukat magyar nyelven tehessék meg akkor, ha szlovák tanítási nyelvű iskolába jelentkeztek. Štefan Veršeghy úr Érsekújvárott a kétnyelvű pecséteket tiltja az iskolákban, Viera Zacharová ugyanezt teszi a kétnyelvű bizonyítványokkal. Nyilvánvaló: nem lett volna szabad aláírni azt a nyelvtörvényt, s ha már ez megtörtént, meg kellene tartania azt az ígéretét, amely szerint az első jogkorlátozás után a nyelvtörvény ügyében ön fordul az alkotmánybírósághoz. Ez, sajnos, a mai napig nem történt meg. 5. Ivan Hudec miniszter úr a közelmúltban jórészt megszüntette az Ifjú Szivek magyar dal- és táncegyüttest, amely eddig túlélte a legkeményebb kommunista éveket is. 6. Az oktatási minisztérium idén május 5én kelt levelében azért nem engedélyezte az alsóbodoki magán kereskedelmi akadémia megnyitását, mert ez az intézmény Nyitra szomszédságában magyar tanítási nyelvű lenne, ezt pedig a minisztérium néhány vezetője képtelen volna elviselni. Nem folytatom, pedig, sajnos, volna még mivel. Azt szeretném csupán hangsúlyozni, hogy ha letagadjuk a problémákat, azok attól még nem szűnnek meg. Demokrácia pedig csak akkor lesz ebben az országban, ha őszinték tudunk lenni egymáshoz, és tudatosítjuk, hogy a demokratikus lét egyik fontos tényezője a Szlovákiában élő magyarok szabad fejlődésének a biztosítása is. CSÁKY PÁL A nem szavazók megszólítása A legfrissebb közvélemény-kutatások adatai újra bizonyították a kormánykoalíció és az ellenzék pártpreferenciái megoszlásának a stabilitását. A belpolitikában gyakori hullámverések ellenére a pártszimpátiákat illetően másfél éve nem történtek lényeges elmozdulások. A legelégedettebb a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom lehet, mivel a szociológiai felmérések azt mutatják, ha nem történik semmi rendkívüli esemény, akkor legnagyobb valószínűséggel a következő választások után is kormánytényező marad. A közzétett adatok viszont azt jelzik, ambícióikat már nem fokozhatják. A kormánykoalíció hármasfogata új választókat már nem vonz magához. Ezért a kormányfő mind gyakrabban szól a választási rendszer megváltoztatásáról. Az ellenzékben lévő pártok helyzete szintén nem változik. Annak dacára, hogy a szlovák kormányt annyi hibával, bűnnel vádolják, amire a környező országokban nincs példa. Csupán két lehetőség van. Vagy az ellenzék nem mond igazat, vagy nem tudja megszólítani azokat, akik nem rá szavaznak. A második esetben az ellenzék vezető politikusai elgondolkodhatnak munkájuk eredményein, s egyben profizmusukról is. A kormánykoalíció és az ellenzéki pártok közötti vádaskodások azt eredményezik, hogy a polgárok még inkább elkötelezik magukat az egyik vagy a másik oldal mellett. Polgáraink többsége sajnálatos módon a valódi politikával a nagygyűléseken ismerkedett meg. A mítingeken minden világos - ki a jó, ki a rossz, ki a szövetséges, ki az ellenség, mi igaz, és mi a hazugság. „ SVETOZÁR KRNO, Pravda Előremenekül a kormányfo? Vladimír Mečiar politikailag egyre beszűkültebb térben manőverezhet. És ehhez nincs hozzászokva. Ebbe a nem éppen irigylésre méltó helyzetbe a saját hibájából került. Hajtóereje, célja a bosszú volt, ami nem éppen szerencsés mozgatórugó a sikeres és hosszú távra előrenéző politika szempontjából. Környezete nyomására, amelyet egészen elvakítottak a zsíros privatizációs falatok, a lehető legrosszabb koalícióba lépett be. Ráadásul hűséges emberei szűk körének túlságosan is nagy és nem ellenőrzött mozgásteret adott, de ők amatőröknek bizonyultak, s amit lehetett, azt elrontottak. Főleg az államfő fia körül kialakult botrányt köszönheti nekik, amely Szlovákiát a nagyvilágban gyanús fénybe helyezte. Beleélve magunkat Vladimír Mečiar kényelmetlen helyzetébe, ezzel kapcsolatban nem árt megemlíteni Richard Nixonnak, az Egyesült Államok volt elnökének a Watergate-botrány okozta dilemmáját. Ez az ügy közel két évig húzódott, és bebizonyosodott, hogy a vétkeseket az elnök közvetlen környezetében kell keresni. A vétkesek, csakúgy, mint a Kováč-gate esetében, a tudatos információkiszivárogtatás eszközével éltek. Most arra megy ki a játék, hogy vajon Mečiar beleesik-e ugyanabba a hibába, mint Richard Nixon, vagy nem. Vagyis a végtelenségig leplezni próbálja a hibákat, egészen az önpusztítás határáig. Ha ezt az utat választja, akkor nem biztos, hogy sikeres lesz. Az ellenzék, a KDM-mel az élen ugyanis megtalálta az érzékeny pontot, és alaposan beleharapott. Politikailag az volna a legtisztább dolog, ha viszonylag gyorsan előrehozott parlamenti választásokat írnának ki. A DSZM berkeiből érkeznek olyan jelzések, hogy felvázolt alternatívával foglalkoznak. Mečiar e húzással rendezné saját sorait, és viszonylag rendezett körülmények mellett tárgyalásokat kezdhetne a Demokratikus Baloldal Pártjával. A DBP-nek még mindig nagy szeletet ajánlhat fel a privatizációs tortából. A nagy kérdés csupán az, hogy ráncba tudja-e szedni a leghűségesebbeket, mivel azok túlságosan is sokat tudnak olyan dolgokról, amelyekre soha nem derülhet fény. IVAN HORSKÝ, Národná obroda A miniszterelnök szintén hazudik A kormányfő pénteken véleményt nyilvánított a Lexa-Hudek telefonbeszélgetésről. Szakértői elemzésekre hivatkozva kijelentette, hogy „manipulációról vagy különböző anyagok mixeléséről" van szó. A Szlovák Információs Szolgálat munkatársainak a véleményére hivatkozott Ivan Lexa, akik kétségbe vonták a felvétel eredetiségét. A titkosszolgálat igazgatója feljelentésében átlátszó demagógiával támasztotta alá a rögzített beszélgetés hamisságát. Arra hivatkozott, hogy a Twist Rádióban sugárzott és egy nappal később a pozsonyi ellenzéki nagygyűlésen szintén elhangzott beszélgetés időtartama különbözött egymástól. Ivan Gašparovič, a parlament elnöke az elmúlt hét keddjén a párbeszéd rögzítésével az ellenzéket vádolta, a miniszterelnök a Szlovák Rádiónak adott pénteki interjújában pedig megvédte Lexát és Hudeket. A kérdés az, hogy a felvétel miért csak néhány hónappal az elkészülte után látott napvilágot. Talán azért, mert a titkosszolgálat néhány tagja már nem tudta elviselni az ifj. Michal Kováč ügyével kapcsolatos hazugságok özönét? Hudek minisztert a lehallgatási botránnyal kapcsolatosan hazugnak neveztük, ezért ki kell jelenteni, hogy pénteken a miniszterelnök is erre az útra lépett. ĽUBOMÍR LINTNER, Sme (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK A zöld gázolaj esete a benzinkutasokkal A mezőgazdasági szakemberek évek óta eredménytelenül próbálják felhívni a figyelmet a költségek és a felvásárlási árak közti egyre mélyülő szakadékra, a mindinkább szétnyíló árollóra. (Csak nehogy hamarosan a bicska nyíljon ki a zsebekben!) A kormány agrárpolitikája amely populista módon az élelmiszerárak csökkentését tűzte ki célul - szintén nem a költségek mérséklésével, hanem alacsonyabb felvásárlási árakkal számol. Ezért könyvelhették el a termelők jelentős eredményként, amolyan első fecskeként az április másodikán elfogadott kormányrendeletet, amely lehetővé teszi a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj fogyasztási adója egy részének a visszaigénylését. A több ezer hektáron gazdálkodó szövetkezetek, részvénytársaságok közgazdászai, de a magángazdák is rögtön kiszámították, mennyivel csökkennek ezáltal költségeik, milyen beruházásokra futja majd a visszakapott pénzből. Van, ahol milliós, s akad, ahol százezres nagyságrendű összeg jött ki, a lényeg, hogy mindenki biztosan számolt ezzel a tétellel. Az első kellemetlen meglepetés május 15-én érte a termelők nagy részét, amikor benyújtották az adóhivatalokban az első negyedévben felhasznált gázolajmennyiség megvásárlását igazoló számlákat. A rendelet ugyanis kimondja, hogy csak azok a számlák érvényesek, amelyeket fogyasztási adó fizetői állítottak ki, márpedig a legtöbb benzinkutas - aki általában csak bérlője egy-egy üzemanyagtöltő állomásnak - nem ilyen. Ja, hogy a rendelet április másodikán látott napvilágot, az első negyedév meg - akárhonnan nézem is - január, február, március? Vagyis jövőbelátónak kellett lennie annak, aki, mondják, február tizedikén nem a faluszélen álló, legközelebbi benzinkútnál tankolt, hanem több tucat kilométert megtéve egy másik töltőállomáson, ahol az adóhivatal, a minisztérium és mindenki más számára megfelelő számlát tudtak adni. Sajnos, az időutazást még nem találták ki. így a termelők számára marad a bosszúság és a keserű szájíz. Az adóhivatal a rendeletet lobogtatja: ő csak végrehajtó szerv, rá pontos előírások vonatkoznak. A Benzinol é i a Slovnaft - természetesen mindkét cég fizet fogyasztási adót - körlevélben értesítette az adóhivatalokat, hogy nem vállálja a felelősséget az üzemanyagtöltő állomások bérlőiért, vsgyis helyettük nem állítja ki a megfelelő számlát. Indokolta qzt azzal, hogy hátha a benzinkutas más forgalmazótól is vásárold üzemanyagot. Mellesleg a bérleti szerződésekben kikötésként szerepel, hogy csak a bérbeadónál szerezheti be azt. A földművelési minisztériumban pedig tárgyalnak, egyeztetnek, keresik a megoldást. Három évig kellett várni, míg végre rendelet született a zöld gázolajról. A módosításra remélhetőleg hamarabb sor kerül. Mert mi is történt valójában? Két válasz lehetségei. A rendelet kidolgozói - a földművelési tárca, illetve a pénzügyminisztérium munkatársai - vagy nem voltak tisztában azZal, hogy milyen benzinkutak működnek, vagyis hogy azok tulajdonosai, esetleg bérlői kötelesek-e fogyasztási adót fizetni. Ebben az esetben hozzá nem értésről tettek tanúbizonyságot. Vagy nagyon is tisztában voltak vele, viszont akkor, a legenyhébb kifejezéssel élve, lóvá tették a gazdálkodók nagy részét. Egyik esetben sincs számukra mentség. Lesöpörték az asztalról Szlovákiában az utóbbi napok fejleményei a politikai rendszer csődjét jelzik állítja keddi vezércikkében a cseh napilap azzal kapcsolatban, hogy az illetékes pozsonyi szervek hétfőn leállították a szlovák államfő fia, ifj. Michal Kováč Ausztriába való erőszakos elhurcolásának a kivizsgálását, mert, úgymond, az összegyűlt bizonyítékok alapján senki ellen sem lehet bűnvádi eljárást indítani. „A szlovákiai ügyészség és a rendőrség legfelsőbb vezetése bekapcsolódott a politikai-hatalmi harcba, s a titkosszolgálatot ráadásul még a bűntényben való részvétel gyanúja is terheli. A gyanús játékba egyre több intézmény és személy bonyolódik bele." A lap rámutat: a Číž őrnagy által vezetett vizsgálóbizottság hétfői következtetése nemcsak a két korábbi vizsgálóbíró által megállapítottaknak mond ellent, de annak is, amit az úgynevezett Pittner-bizottság és a bécsi tartományi bíróság állapított meg. A bécsi bíróság olyannyira törvényellenesnek találta ifj. Michal Kováč Ausztriába való elhurcolását tavaly augusztus végén, hogy emberi jogainak megsértésére hivatkozva Németországnak sem adta ki, ahol pedig Kováč ellen letartóztatási parancs van érvényben. „Az ügy megszakítása ugyanakkor ellentétes a józan emberi ésszel is, egyebek közt azért is, mert a sajtóban már elegendő tényanyag látott napvilágot, másrészt azért, mert már létezik egy beismerő vallomás is, mégpedig olyan személytől, aki maga is részt vett az akcióban." Minden jel arra vall, hogy miután nyilvánosság elé került a szlovák belügyminiszternek és a titkosszolgálat vezetőjének az ügyet is érintő „botrányos" telefonbeszélgetése, a hatalom úgy döntött, hogy akár erővel is, de ezt a számára rendkívül kellemetlen ügyet mindenképpen lesöpri már az asztalról. Lidové noviny AHOGY ÉN LÁTOM Mélyhűtőben a forró nyom Már a lókötőkre és a tyúktolvaj kapcabetyárokra szakosodott XIX. századi csendbiztosok is tisztában voltak vele, hogy kiváltképpen akkor eredményes a delikvens kilétének a felderítése, ha a pandúrok a bűntett észlelése után tüstént körülnéznek a környékbeli állatvásárokon, illetve ha szemügyre veszik, mit főznek némely fazekakban. Most, a XX. század végén minden újságolvasó és krimifilmnéző tudja, hogy a rendőrakadémiákon a „forró nyom követése módszerének" nevezik ezt a teljesen logikus eljárást. Tavaly ősszel, néhány órával ifj. Michal Kováč elrablása után Vačok rendőr őrnagy is ezt a metódust alkalmazta, majd Šimunič őrnagy is hasonlóképpen látott munkához. Nem is eredménytelenül. Le is tartóztattak néhány társtettest, majd mindkettejüket szabadon engedték. A két őrnagytól pedig elvették az esetet. A miniszterelnök közbelépett, megállapította, hogy az országban csak a közép-szlovákiai rendőrök az igazi zsaruk, így rájuk bízták a további nyomozást. Már akkor gyanítani lehetett, hogy bekövetkezik, ami hétfőn azután be is következett: Ján Kost'ov országos főnyomozó bejelentette, Jozef Číž őrnagy feladta a nyomozást, bizonyítékok hiányában senki ellen nem tud büntetőeljárást kezdeményezni. A kételkedők megnyugtatására a rendőrtisztek még bejelentették, teljesen azért nem tették ad acta az ügyet. Ha jelentkezik a koronatanú, folytatják a nyomozást. Mérget vehetünk rá, hogy Oskar F. nem jelentkezik. Szlovákiában legalábbis nem lesz hajlandó vallomást tenni, miután legjobb barátja és bizalmasa „véletlenül" felrobbant. Lehet, hogy valahol külföldön majd hallat magáról, de hát a külföld nem tartozik a szlovákiai nyomozó szervek hatáskörébe. Márpedig a hatásköri szempontokat a mi nyomozóink fölöttébb fontosnak tartják; még azt sem hajlandók készpénznek venni, amit az osztrák kriminalisták kinyomoztak, illetve aminek alapján ifjabb Kováčot hazaengedték Szlovákiába. Vladimír Mečiar sok mindenre képesnek bizonyult. Sikerült szavazógéppé átalakítania a parlamentet. Sikerült a törvényhozásban mindenből kisemmiznie az ellenzéket. Sikerült elérnie, hogy a járási funkcionáriusok már nem fogadják a köztársasági elnök köszönését. Sikerült úgy privatizálnia, ahogy privatizált. Michal Kováč köztársasági elnököt azonban nem sikerült eltávolítania. A Demokratikus Unió képviselőcsoportja tagjainak a kizárására tett kísérletei kudarcot vallottak. Miután a Demokratikus Baloldal Pártja nem állt kötélnek, így nem sikerült az államfő eltávolításához, alkotmányos parlamenti többségre szert tennie, olyan eszközt próbált igénybe venni, amilyenhez manapság Európában már senki sem folyamodik. A köztársasági elnök fiának a diszkreditálása révén próbálta első számú politikai ellenfelét ellehetetleníteni, lemondásra kényszeríteni. Ez a próbálkozása is csődöt mondott. így most azzal, hogy a rendőrséggel jegelteti az ügyet, voltaképpen a még nagyobb kudarcot próbálja elkendőzni. Ugyanis nagy a valószínűsége annak, hogy a koronatanú előbb-utóbb (ha nem is Szlovákiában) megszólal, és megerősíti azt, amit az osztrák rendőrség már kiderített. A Technopol kárára (Mečiar szerint) elkövetett sikkasztás vádja nagyon gyenge lábakon áll. Amilyen tanút eddig produkálni tudtak, az valamennyi bűnöző volt. Az ilyenek vallomását egy magára valamit adó bíróság minimum kételkedéssel fogadja. Ezzel a miniszterelnök agytrösztje is tisztában van, sőt valószínűleg már attól fogva tisztában volt, hogy Ausztria nem adta ki ifj. Michal Kováčot Németországnak. Még ha kiderülne is Németországban az elnök fiának a bűnössége, akkor is eltávolíthatatlanul rajta marad a Mečiar-rezsimen a gyanú árnyéka: emberrablással próbálta érvényre juttatni politikai akaratát. Számukra így nem maradt más hátra, mint mélyhűtőbe tenni a forró nyomot. Csakhogy túlságosan sokan belekeveredtek már ebbe az ügybe, így csekély a valószínűsége annak, hogy nem derül ki, mi történt Pozsonyszentgyörgy határában azon a tavalyi kora őszi napon.