Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-10 / 83. szám, szerda

1996. április 10. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó 5 I Az emberi szabadságjogok korlátozásáról Szlovákiában - hasonlóan, mint másutt sok probléma fordul elő. Nálunk azonban két nagy félelem is létezik. Az első a fiatal Szlovák Köztársaság jó hírével és védelmével kapcsolatos. A másik, legalább ennyire jelentős a polgári szabadságjogokat illeti. Ez a két félelem kölcsönösen összefügg. Sok felelős funkcionáriusnak és állampolgárnak úgy tűnik, hogy Szlovákiából olyan hírek és információk jutnak el külföldre, amelyek hamisak, kedvezőtlen képet alakítanak ki, ami sok tekintetben károsítja Szlovákiát és a gazdasági következményeken keresztül polgárait is. Szlovákiát olyan országnak könyvelték el, ahol nincs szólásszabadság, és olyan országokkal hasonlították össze, ahol újságírókat börtönöznek be. Ez ellen kevesen tiltakoztak. Megjelent a Büntető Törvénykönyv módosítása, amelynek meg kellene védenie az országot bizonyos cselekedetek, illetve a hamis információk külföldre juttatása ellen. Mivel a törvénymódosítás elfogadott formájában korlátozna bizonyos polgárjogokat, a lakosság más csoportjában, illetve az egyházi vezetők közt nagy aggodalmat keltett. A megfontolt polgárok közül sokan felteszik a kérdést: miként lehetne megvédeni Szlovákia jó hírét? A szabadság korlátozásával? Éppen ebből ered másik félelmünk - amely még az elsőnél is nagyobb. Mert az elsőt az élet fokozatosan megoldja - külföldi látogatók érkeznek, akik meggyőződhetnek arról, mennyi bíráló cikk jelenik meg a sajtóban, milyen a helyzet a televízióban és a rádióban. Ez alapján levonhatják a következtetést. így aztán az élet gyakran megvédi Szlovákia jó hírét. A szabadság korlátozása viszont a múlt rendszerben alattvalókká, sőt gyakran rabokká tett bennünket. A nemzetet, államot és Szlovákiát megkárosítani erkölcstelenség. A polgárok szólásszabadságának a korlátozása azonban ennél is nagyobb erkölcstelenség lehet. Minden ország indokoltan védi jogait. Ez így történik egész Európában. Egy művelt ország ezt határozottan, de kulturáltan és jogilag támadhatatlanul teszi. Ugyanis minden demokratikus ország védi polgárai szólásszabadságát is. A szabadság nem egyenlő az információk sajátos értelmezésével, de hasonlóan nem lehet a véleménynyilvánítás korlátozása sem. Tökéletlen törvény esetében nálunk éppen úgy, mint másutt - adott annak alkotmányos formája, hogy az államfő visszaadja azt a parlamentnek, és ezt a lépést jogilag megindokolja. Hasonlóan fontos, hogy nálunk egy másik demokratikus lehetőség is létezik - alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése. Ennek során tárgyszerűen és jogi szempontból felelősségteljesen megindokolják, hogy az adott törvény sérti-e az alkotmány valame lyik pontját. Szlovákia polgárai számíthatnak a demokrácia e pilléreire. Emellett szabadon és tárgyszerűen nyilvánosságra hozhatják azokat az indokaikat, amelyekkel segítik a jó ügyet - kulturáltan, demokratikusan és keresztényi lelkiismerettel a közösség érdekében. Ez megfelel az evangélium szellemének és az egyház általános küldetésének. JÁN CHRYZOSTOM KOREC bíboros, Sme (Rövidítve) Válasz a válaszra Figyelmesen elolvastam a komáromi Budovateľská utcai szaktanintézet válaszát az Új Szóban március 30-án megje lent, Nem nyílnak magyar osztályok? című írásomra. A szaktanintézet ve zetősége szerint a cikkben megjelent adatok valótlanok s félrevezetők. Nem igazán értem, hogy milyen adatokra gondol az iskola vezetése. Én az írásomban mindössze azokat az adatokat használtam, melyeket a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadó által készített statisztikai kimutatásban találtam. Idézem: „Az igazgatónő arra hivatkozik, hogy a magyar osztályokba kevés a jelentkező, s emiatt kell a magyar gyerekeknek szlovák osztályokat, illetve szakcsoportokat látogatniuk. Holott a járási pedagógiai és pszichológiai tanácsadó által kiadott statisztikai kimutatásban például a Budovateľská utcai szaktanintézetben 16 a tervezett létszám a kereskedelmi dolgozó szakon, mégpedig mind a magyar, mind a szlovák osztályok esetében. A szlovák osztályba mindössze hatan jelentkeztek, viszont a magyar osztályba tízen." Ez volt az egyetlen konkrét adat, mely a cikkben megjelent. Ezt a szaktanintézet vezetése sem nem cáfolta, se nem erősítette meg válaszában. Én az említett cikkben sehol sem írtam azt, hogy „csak a magyar tanulók szüleit" hívták be, hanem azt: „...szaktanintézet igazgatónője ezen a héten behívta a magyar osztályba jelentkező diákok szüleit", s ez nem azt jelenti, hogy kizárólag őket. Miután írásomban elsősorban a magyar osztályokra, illetve szakcsoportokra összpontosítottam, ebből kifolyólag magyar diákok szüleivel is beszéltem. A tőlük kapott információkat természetesen szerettem volna közölni az iskola igazgatónőjével, és sze rettem volna a véleményét is kikérni ez ügyben, s ezt közölni az olvasókkal. Ám az igazgatónő egyéb elfoglaltsága miatt egyelőre nem tudott időt szakítani hosszabb beszélgetésre. Ezért a cikket a következőképpen fejeztem be: „Minderről érdeklődtünk Eva Gajdáčová igazgatónőnél is, aki arra hivatkozott, hogy április 30-áig nincs ideje komolyabb beszélgetésre, és csak annyit közölt, hogy a szaktanintézetben eddig is voltak magyar oszályok, és a jövőben is lesznek. A szülők viszont egyértelműen azt állítják: az igazgatónő egyre nyíltabban törekszik arra, hogy a szaktanintézetbe jelentkező magyar diákokat átirányítsa a szlovák osztályokba, miközben arra hivatkozik, hogy a magyar osztályok iránt nincs érdeklődés." Ezt azok a szülők állítják, akik az ügyben beszéltek az igazgatónővel. Én sehol sem állítottam azt, amit a szaktanintézet vezetése nekem tulajdonít, nevezetesen azt, hogy „az iskola igazgatónőjének célja a magyar tanulók átírása szlovák osztályba". Ennyit tartottam fontosnak megje gyezni a szaktanintézet vezetősége által írt válasz kapcsán. KAMONCZA MÁRTA Ki mit tojt? Félreértés ne essék, nem arra gondolok, amire tetszik gondolni, hogy gondolok. Egyébként sem szoktam kétértelműsködni, hanem mindjárt három. Ha már nem csak figyel, fülel minket, de olvaSIS, legalább dolgozzon meg a pénzünkért! Utánunk a húsvét, a kölni- és vízözön az elengedhetetlen hímes tojásokkal együtt, melyeket - tudjuk jól nem egy külön erre a célra kitenyésztett nyuszifajta toj, de olyan jó, ha az embert néha-néha kegyesen vagy kegyetlenül becsapják, hogy ez a nyuszis trükk már szinte jól is esik. Elhisszük tehát, hogy ilyenkor a tapsi tojja a tojást - a hímest, a csokist -, a szépruhát, az újbútort. Tudok húsvéti nyúlról, amelyik autót is tudott tojni. Hogy ehhez mit szólnak az állatvédők, nem tudom. Volt nagy ajándékozás tehát, kinek-kinek pénztárcája, nagymozgalmi hűsége vagy a későbbiekben leülendő éveinek száma szerint. Nekünk a postaládánkba tojt valaki két csudás reklámújságot Az egyikből megtudhattam, hogy a városunkban található műintézmény (night club, topless show, striptease, massage, sauna) tulajdonosai a mindig új és mindig szépleányoknak tojtak három nap húsvéti szabadságot, mondván, foglalkozzanak az otthoni tojásokkal is kicsit. A másik reklámújságon még most is meg vagyok lepődve, mert azt mondja nekem, hogy ő egy nemzeti reklámújság. Én eddig azt hittem balgán, hogy nemzetiből van múzeum és színház, van, mondjuk, nemzeti tizenhat (a tartalékokkal együtt). De hogy nemzeti reklám is legyen? Persze ha jól belegondolok, hogy jó pár cég jelezte, reklámozna szívesen az Új Szóban is, de nem szívesen veszítenének el emiatt kormány- és mozgalomhű megrendeléseket, akkor nem csodálkozhatok a nemzeti reklámon sem. Ez is tojás, mit tehetünk. Aztán az ismert játékos kedvű üdítőitalgyártó cég is tojt nekünk húsvétra egy egymillió koronát érő, jobboldali rózsaszínű kis kupakot. Nincs elég bajom, most kereshetem a balfelem. Nekem mégis azok a törvények tetszettek a legjobban, melyeket honanyáink és honatyáink tojtak mostanában nagyrakás többséggel: az ország közigazgatási reformjáról és a Btk. módosításáról. Ezek láttán, hallatán bizony, jól jöhet egy kis hideg vizes fellocsolás. Az igazi csúcs azonban az alapszerződés szlovák parlament általi ratifikálása volt. Ez az alapszerződés a párizsi aláíráskor még igazi hímes tojásnak számított, tetszenek rá emlékezni, örült is a két miniszterelnök egymásnak. A magyar parlamentben aránylag gyorsan ratifikálták a szerződést, bár egyesek már akkor szóltak, hogy ez a hímes tojás kakukktojás, melyből akár kígyó is kikelhet, de azért elfogadták. Nálunk addig dajkálgatták, festették, hímezték-hámozták, hogy mire végre átment, valljuk be őszintén, nem úgy, mint az adónkat: megzápult kicsit, főleg ha a magyarázó kis tojoncokat is hozzászámítjuk. A magyar fél mindenesetre már jelezte is, köszöni szépen, ezt a tojást így nem eszi meg. Mert ami a szlovák törvényhozásnak finom, az a nemzetközi jogban ehetetlen. Hát ez is tojás, mit tehetünk?! Tetszik tudni, mi ezekben a parlamenti törvénytojásokban a közös? Együtt, de külön-külön is veszélyesebbek Kishazánk polgáraira, mint az angliai kergemarhakór. És nálunk mégsem vágják le a marhákat. KERTÉSZ GÁBOR KOMMENTÁRUNK w flft t«S A Bankártanfolyam A vagyonjegyes privatizáció volt az első tömeges akció, amely minden hazai polgár számára valóságos tanfolyamot jelentelt a piacgazdaság alapjaiból. Ennek köszönhetően ismertük meg a részvénytársaságok és az értékpapír-kereskedelem alapvető működési szabályait. Míg azonban a vagyonjegyes privatizáció során a befektetési alapok közreműködésével sokan kibújhatlak a lecke alól, júliustól egy olyan tanfolyam kezdődik, amely során ez már sokkal nehezebb lesz. Évekig tartó vajúdás után a parlament legutóbbi ülésén elfogadta a bankbetétek védelméről szóló törvényi. A privatizáció előtt álló három nagy pénzintézetben a betétvédelem még a jövő év végéig teljes lesz. A többi bankban július elsején életbe lépő védelem sarokszámai is közismertek, a bankbetétek esetében az átlagkereset harmincszorosa, építkezési takarékbetétek esetében pedig hatvanszorosa, miközben mindez csak a névre szóló betétekre érvényes. Éppen ez az utóbbi lesz, ami valószínűleg a bankszakma alapjainak az elsajátítására kényszeríti a lakosság nagy részét. Nálunk ugyanis az. emberek még mindig őrzik régi szokásukat, vagyis megtakarításaikat bankokban helyezik el. Persze másra nincs is nagyon lehetőségük, különösen azóta, hogy a Sporofond kikészítésével a Magula-féle pénzügyminisztériumi hivatalnokgárda legalább egy évtizedre mellékvágányra állította a kollektív befektetést mint a kisemberek megtakarításai hasznosításának a formáját. így tehát az elkövetkező hónapokban végig kell gondolnunk, hol is tartjuk tulajdonképpen összekuporgatott pénzecskénket. Amennyiben ugyanis részesülni szeretnénk a védelemből, névre szóló betéttel kell rendelkeznünk. Ebből a szempontból gond nélkül alhatnak a személyi számlák tulajdonosai - igaz persze, hogy ezeken nem okos dolog takarékoskodni. A betétek esetében anra kell vigyázni, hogy a név feltüntetése még nem jelent névre szóló betétet. Sőt a jelszavas betétkönyvek nagy része még így is látra szóló. A bankszakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a névre szóló betétkönyvekben ez a tény tételesen is fel van tüntetve. Az eddig általánosan használlak közül ilyenek például a nyereménybetélkönyvek. A lényeg, hogy a bankok 1996 és 1997 július elseje közt kötelesek ingyen elvégezni ezt a változtatást. Bár ezzel eddig kevesen éltek, arra is lehetőség van, hogy a névre szóló betétkönyveket jelszóval védjük. Reméljük, hogy a bankok felkészülnek az ügyfelek várható rohamára. És abban is csak reménykedhetünk, hogy a behajthatatlan kinnlevőségek dacára belátható időn belül egyik bankunk sem adja be a kulcsot. Mert szép dolog a betétvédelmi alap létrehozása, csak éppen azt meg is kell tölteni. Ez eredetileg évekig folyt volna, csak éppen a küszöbönálló privatizáció miatt a kormánykoalíció ezt is megsürgette. Így egy esetleges bankcsőd esetén nagyon furcsa helyzet állna elő. ami kemény érvágást jelentene a többi, talpon maradó bank számára. Gyomok és virágok A feltámadás ünnepén lengyel nácik hivatalos engedéllyel tüntetést tartottak az egykori auschwitzi haláltábor területén. Ennyi a hír, s egyetlen mondatba nehéz lenne több abszurdumot sűríteni. Látszólag egymást kizárónak tűnik a lengyel és a náci, a tüntetés és a temető mint helyszín, s hogy minderre akadt hivatalos közeg, amely áldását adta. Boleslaw Tejkowski, a Lengyel Nemzeti Közösség vezetője számára persze kifejezetten jó alkalomnak tűnhetett a katolikusok nagy ünnepe, s megfelelő helyszínnek az a tábor, ahol a legtöbb zsidót mészárolták le. Ez ugyanis szerinte nem igaz, az egyházhoz való viszonyát pedig meghatározza, hogy - mint többször is kijelentette - a pápa és a Vatikán is zsidó, mint ahogy az az egész lengyel egyházi hierarchia is. Őrültségében van rendszer, mivel saját antiszemitizmust talált fel, amely a klasszikus náci eszmékkel ellentétben nem faji alapon áll. Szerinte az a zsidó, aki úgy viselkedik, mint egy zsidó, illetve tevékenységével azokat segíti. S hogy ki tartozik abba a körbe, azt ő mondja meg. A néhány száz, egyesek által ott is nemzetinek minősített öntudatos bőrfejű s idős vezérük nem is antiszemita jelszavakkal vonult végig a haláltáboron, hanem az Európai Uniót és a NATO-t átkozva. Úgy tűnik, térségünkben egyetemes jelenség, hogy minél álságosabban tartja magát nemzetinek egy szélsőjobboldali mozgalom, minél inkább az ősi hagyományok őrzőjének szerepében tetszeleg, annál veszélyesebbnek érzi az európai egységtörekvést, s azt, hogy hazája ennek a sajnos, még csak álmokban létező kontinensnek szeretne részévé válni. Közös problémának tűnik az is, hogy még az ennyire kegyeletsértő megnyilvánulásokkal sem tudnak mit kezdeni országaink, hiszen a náci propagandát is kevésbé tartják veszélyesnek, mint a szabadság korlátozását. A demokrácia kertjében tehát szabadon nőhetnek a gyomok, s csak reménykedhetünk benne, hogy a virágok bizonyulnak életerősebbnek. BARABÁS T.JÁNOS AHOGY ÉN LÁTOM Elkésett tavasz Tóth Mihály rovata Dél-Szlovákiában mind meteorológiai, mind történelmi értelemben nagyon késik a tavasz. A vetéseket vadvizek járják, április első napjaiban még hó borította a fagyos földet, és jó esetben is csak a hónap második felében lehet majd földbe juttatni a vetőmagot. A természet - szerencsére - egyik évről a másikra képes a mulasztásainak helyrehozására. Kár, hogy ugyanez nem mondható el azokról a bajokról is, amelyek a társadalmi viszonyokból következnek. Előre megjósolható, hogy ezek tartósan hatnak, és sok évtizedre gúzsba köthetnek, szegénységbe taszíthatnak bennünket. Mondjuk ki őszintén, hogy az 1989 ősze óta eltelt több mint öt év gazdasági téren nem váltotta be az annak idején megfogalmazott reményeket. És ha gazdaságot emlegetek, akkor ezen itt, Dél-Szlovákiábán elsősorban mezőgazdaságot értek. A megdöntött rendszer utolsó időszakában hanyatlásnak indult szövetkezetek jelentős része teljesen a mélypontra került, és ebben sok minden közrejátszott. Közrejátszott például, hogy halaszthatatlan volt a 3-4 falu szövetkezetéből összetákolt óriásgazdaságok vagyonának elosztása, és ez igen gyakran hatalmas értékpocsékolással járt. A tulajdonosi szövetkezetek létrehozását erősen gátolta, hogy a mesterségesen összevont, sokszor fél járásnyi területet magában foglaló, kolhoztípusú vállalatok tagsága (főleg az 1968 utáni két évtizedben) egyre inkább cselédnek érezte magát, nem pedig tulajdonosnak. Kedvezőtlenül hatott, hogy sem az új típusú, igazi szövetkezetek koncepciójának megálmodói, sem az egyéni gazdaságok (farmergazdaságok) szorgalmazói nem vették figyelembe, hogy milyen a földbirtokstruktúra, magyarán szólva: hogy úgyszólván valamennyi dél-szlovákiai faluban a törpénél is törpébb birtokok vannak számbeli túlsúlyban. így általában azok sem váltak tulajdonosi önérzetű újszövetkezetessé, akik benn maradtak a transzformálódott közös gazdaságban, de azok se jártak jól. akik 1-2-5 hektárnyi földecskéjüket önállóan kezdték művelni. Kivételek persze mindkét megoldásnál voltak. Vannak szövetkezeti vezetők, akiknek irányításával virágzó tulajdonosi szövetkezet jött létre. Vannak sikeres farmergazdák, akik vagy saját földjükön, vagy bérelt területen képesek voltak olyan jövedelmet produkálni, amely megalapozza családjuk jövőjét. Az ilyen példák azt bizonyítják, hogy mind a szövetkezetekben, mind a magángazdálkodásban van fantázia, ha alkalmas emberek veszik kézbe a dolgokat. Egyvalamiben azonban nincs fantázia: a törpebirtokokon való gazdálkodásban. Ezek legfeljebb csak átmeneti megoldást jelenthetnek, a munkanélküliség, az elszegényedés időszakának áthidalásában. Piacgazdasági viszonyok között ez a termelési mód legfeljebb csak a sanyarú körülmények közötti „áttelelést" teszi lehetővé. Késik a tavasz, mindazonáltal a dél-szlovákiai termőföld jelentős részének - az állami gazdaságoknak - a privatizálása már beindulóban van. Azt már megtapasztaltuk, hogy az iparban miként megy végbe a privatizálás. Mérget vehetünk rá, hogy az agrárszférában is alkalmazni fogják a politikai sógorságon-komaságon alapuló magánosítási módszereket. Itt is az idült tőkehiányra hivatkozik majd a hatalom, így bagóért jutnak földbirtokhoz a hatalom által arra érdemesnek minősítettek. Ezzel pedig eleve megteremtik az esélyegyenlőtlenség alapjait. Az „új földesurak" rétege tehát rövidesen kialakul Dél-Szlovákiában, és ezeknek az esetek döntő többségében csak annyi közük lesz ehhez a tájhoz, hogy elmondhatják: ebül sikerült jószágot szerezniük. Nem biztos, hogy ebül is vesztik el. Ugyanis az esélyegyenlőtlenségből, az eleve élvezett előnyökből kifolyólag egy részük akár fel is virágoztathatja az olcsón kapott birtokot. Akár így lesz, akár úgy, hogy aranyásónak tekintik magukat, a szlovákiai magyarság - ha nem válik saját meglévő földjének mintagazdájává mindenképpen ráfizet az „új földesurak"-ra. Ha ezek gazdaságilag erőssé válnak, akkor csak idő kérdése, hogy mikor kebelezik be a magyarság kezén levő versenyképtelen gazdaságokat. De arra is mi fizetünk rá, ha rövid úton tönkremennek. Ebben az esetben ugyanis még cselédnek sem kell a szlovákiai magyar, így az érintett községekben még a munkanélküliség is növekszik. Márpedig az anyagi elnyomorodást általában mindig nyomon követi a szellemi elszegényedés. Úgy vélem, politikusainknak is érdemes volna ezekről a dolgokról elgondolkozniuk. Ugyanis ha kicsúszik alólunk a föld, akkor Slotáéknak már alternatív iskolák létrehozásával, államnyelv-felügyelők szervezésével sem kell az idejüket múlatniuk. Az anyagi nyomor a szellemi ellenállóképességet is felőrli. így tehát nincs más megoldás, feladat a szlovákiai magyar politikai erők számára, mint a jelenlegi hatalom demokratikus eszközökkel való leváltásán való munkálkodás.