Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-06 / 81. szám, szombat

1996. április 13. ERDEKESSEG ÚJ SZÓ 15 J Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖLZSUZSA Életünnep Holnap lesz a tavaszi napej egyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap, tehát húsvét vasárnapja - mert 325-ben így döntött a zsinat. A keresztény egy­ház e legnagyobb ünnepe időpontjának megválasztása is jelzi: bár húsvét ünnepe Jézus Krisztus keresztre feszítéséhez és feltámadásához kötődik, keve­redik benne az ősi zsidó pészah, vagyis az Egyiptomból való kivo nulás emlékének ünnepe a még ősibb pogány tavaszünepekkel, rokonítva a keleti kultikus ünnep­ségekkel az évente feltámadó is­tenségek dicsőítésére. Ezek a szerteágazó gyökerek teszik a húsvétot igazi életünnep­pé, ami tükröződik jelképeiben is. A szimbólumok közül a legfonto­sabb a tojás - ez a csodálatos élő tárgy, amely az élet korforgását, az újjászületést és a halhatatlan­ságot ötvözi magában. Nyilvánva­lóan ennek köszönhető, hogy míg az egyéb húsvéti szokások - a ki­adós locsolkodás, a versikékkel, jókívánságokkal kísért korbácso­lás - lassan feledésbe merülnek, a hímes tojás egyre népszerűbb. A tojás festése, karcolása mellett feltűnnek egészen új „hímzési" technikák, s igazi művészeti alko­tások is születnek. Nálunk még nem készült ilyen jellegű felmérés, azt viszont tudni lehet, hogy a szomszédos Ausztri­ában húsvét előtt 150-160 millió tojás kel el. 25-30 milliót eleve színesen adnak el a boltokban. A tojás mellett a koratavaszi vi­rágok, zöld ágacskák, kis állatok - főleg a szapora nyuszik, a kis­csibék, pelyhes kiskacsák - jelké­pezik az új életet, az újjászületést, a kikeletet. Falun van patak, de legalább kút az udvaron, s főleg udvar, amelynek talaja felszívja a vizet - lehet tehát vígan locsolkod­nl vödörszám. Ám a városi bérlakások lehetetlenné teszik az önfeledt öntözködést, akármilyen szép is a virágszál. Ennek ellensúlyozására terjedt el a városokban a szagos vízzel való húsvéti locsolás, amely később a falvakban is népszerű lett így aztán a kölni és a húsvét elválaszthatatlan lett egymástól. Ezt a szövetséget csak erősíti az újkeletű szokás, hogy meg ajándékozzuk azt, aki szívünknek kedves. S melyik hölgy ne örülne, ha egy finom parfümöt „tojik" neki a nyuszi. Viszont éppen a húsvét a legmegfelelőbb alkalom, hogy megbizonyo­sodjunk róla: a szagokkal vigyázni kell. Az ember orrát igen­csak megviseli a különböző tömény illatok keveréke, vagy akár egy-egy erőteljes illat is. Ennek okairól már sokat tu­dunk, de legalább ennyi a titok is. A mikor novemberben-de­cemberben az ember meg­veszi a naptárat a következő év­re, az elsők között azt nézi meg, mikor is lesz húsvét. Mozgóün­nepről lévén szó, bármilyen nap­ra eshet március 22. és április 25. között. A legkévésbé való­színű dátum éppen március 22. A leggyakoribb viszont április 19. A következő évszázadban a leg­korábbi húsvét március 23-ra fog esni, mégpedig 2002-ben. A legkésőbbi április 25-én lesz 2038-ban. Jó számítógépekkel felszerelt türelmes naptárszakértők kiszá­mították: a húsvéti ünnepek időpontjainak sorrendje 5 milió 700 ezer évenként ismétlődik. *** IWIm .ugat-Európában rene­IN V szánszát éli a hímes to­jás - a tavasz legjelentősebb ün­nepe előtt sok városban tarta­nak vásárokat, sőt árveréseket is, a gyakran mellőzött népművé­szek, az ügyes kezű emberek ázsiója - és jövedelme - ilyen­tájt jelentősen megnövekszik. Az újítók életét viszont megkeserí­tik - a környezetvédők. A vásár­lókat ugyanis arra szólítják fel, hogy ne vegyenek olyan hímes tojásokat, amelyek különböző vegyszerek alkalmazásával ké­szültek. Csak az ökológiai szem­pontból kifogástalan tojásokat ajánlják, azokat, amelyek termé­szetes festékanyagokkal - hagy­máva, céklával, spenóttal - van­nak színezve, illetve méhvi­asszal, szalmaszállal hímezve. Elég egy kiadós nátha, hogy meggyőződjünk róla, nemcsak a nyelvünk és a szánk í/lelőbimbói nak köszönhetjük az ízek érzéke lését. Eldugult orral ugyanis ne hezen lehet megmondani, hogy egy szelet nyers burgonyát vagy almát eszünk-e. Nem is beszélve arról, hogy az illatok érzelmi éle­tünket is befolyásolják. Céltudatos természet A szagok illanó molekulák, ott lebegnek a levegőben. Amikor szippantunk, az orrlyukunkon át bekerülnek a keskeny orrüregbe, ahol az orr nyálkahártyája a vég­állomásuk. Az itt lejátszódó folya­mat még ma is rejtélyes. Az biz­tos, hogy a molekulák a szaglói­degek végén levő receptorokkal alkotnak kötést s ezen az úton szállítják az üzeneteket az agyba, méghozzá az érzelmek és az em­lékezés központjába. Ha mi nem is szentelünk túl nagy figyelmet a szaglásnak, az agy kiváltságos módon kezeli. A Húsvét után szaglásközpont nagy agyszöveti területet ölel fel, méghozzá a lét­fontosságú életfunkciókat ve­zérlő részek tőszomszédságá­ban. A szaglószervi receptorok is különleges fajtái a neuronoknak, hiszen ki vannak téve a közvet­len környezeti hatásoknak, és egyenesen az aggyal vannak összeköttetésben. Eltérően a test többi idegsejtjétől, ezek a ne­uronok újratermelik magukat ami szintén bizonyítja, hogy a szaglás mennyire fontos. A ter­mészet ugyanis soha semmit nem tesz csupán a móka kedvé­ért Királynői üzenet Azokat a szagokat amelyek pszichológiai és viselkedési vál­tozásokat idéznek elő ugyanazon a fajon belül, feromonoknak hív­juk. Ennek hatása a leglátványo­sabban a méhek, a darazsak, a hangyák és a termeszek körében figyelhető meg. A feromonok nem mások, mint kémiai üzene­tek, amelyek szervezik ezeknek a rovaroknak az életét. A méhkirálynő úgy tartja fenn birodalmát, hogy olyan szagot iz­zad ki, amely megakadályozza a dolgozókat a peterakásban, és ehelyett a viaszsejtek építésére serkenti őket. Ugyanez a szag vonzza a heréket a királynőhöz párzási repülése alatt. A méhcsí­pés nemcsak fájó, hanem azzal a veszéllyel is jár, hogy szaga újabb hívatlan vendégeket csal magá­hoz, így akár tömeges támadásra is számíthatunk. A szagok a mozgatórugói a la­zacok rejtélyes vízi útjának is. Ki­lométerezreket úsznak, amíg el­érik a tengert, aztán egy beléjük ivódott illatot követve, a folyón felfelé haladva visszatérnek az ivás helyére. Az emlősök a szaglást használ­ják saját felségterületük megjelö­lésére és másoké felismerésére, az élelem kiválogatására, vala­mint a párjuk vonzására. A gazel­lák hosszú ágakat raknak le, amit a szemük alatt található mirigy­ben termelt kátrányos anyaggal fröcskölnek be. A rénszarvasnak a hátsó lábujja között van az illat­mirigye, s ennek a sajtszagú vála­dékával hagy nyomot a csordá­nak. A nyúlnak az állán van mi­rigy, míg a macska nemcsak a szemöldökével, hanem a farmiri­gyével is hozzánk dörgölőzik. Árulkodó szagminták A kutyának 200 millió szagre ceptor van az orrában, húszszor több, mint az embernek. Nem vé­letlenül idomítják a kutyákat arra, hogy kábítószert, bombát, ter­meszt vagy akár vasércet szima­toljanak ki. Az amerikai Ontario államban egyszer műszerekkel sem tudták hajszálpontosan ki­mutatni, hogy 18 láb mélyen a földben levő csővezetékből hol szivárog a gáz. Ám az erre betaní­tott német juhászok több száz mérföldön át 150-nél több lyukat szimatoltak ki a fagyott földben. A kábítószercsempészek fantá­ziája kiapadhatatlan abban, hogy az autóban hova is lehet eldugni a drogokat, és variációk egész sorát találják ki arra, hogy a rejtekhelyet miként is szagtalanítsák. Ám hiá­ba fújják be parfümmel, szórnak rá borsot púdert fokhagymát, vagy vonják be csokoládéval a hasistáblát - a kutyák vidáman ki­szagolják a zsákmányt. Mivel ezeket az ebeket nem le het megkérdezni, így csak talál­gathatjuk, hogy miként is tudják megkülönböztetni az emberi nyo­mokat. Persze, megkönnyíti a dolgukat, hogy áradnak belőlünk a különféle szagok: a cipő bőre, a ruházat a kölni és különösen az izzadtság, ami például a féle lemről hordoz árulkodó kémiai üzeneteket. A fanyar testszagot a bőr anyagcsere-folyamatai választ­ják ki, a legkellemetlenebb sza­gokat az apokrin mirigyek terme lik, amelyekből a férfiakban több és nagyobb van, mint a nőkben, a négerekben, mint a kaukázusi­akban, illetve a kaukázusiakban, mint a keletiekben. A bőr savtar­talma egyénenként is változó, ezért lehet eltérő ugyanannak a parfümnek az ilata máson és má­son. A bőrmirigyek kiválasztása attól is függ, hogy mit eszünk, így a XIX. században a japánokat csak „vajszagúaknak" nevezték az európaiak. -mnl­Hétfővel véget érnek a húsvéti ünne­pek, ám nagyon sok vidéken a kedd is je­lentős nap volt. Ma már aligha lehetne tar­tani ezt a szokást hiszen a kedd munka­nap. Ám amíg a falvakban a hagyományos gazdálkodás dívott egy napot még lehe­tett „csúsztatni". A kedd is a fiataloké volt. A lányok visszadtak valamit a fiúknak a hétfői locsolásból, fürdetésből, s nekik is járt ezért ajándék. Míg a hétfőn a fiúk hí­mes tojást, kalácsot egy kupica pálinkát pohár bort kaptak, addig a lányoknak ked­den az udvarlójuk szalagot, kendőt kalá­rist adott a locsolásért. Röviddel húsvét után - vagy éppen azzal egyidőben -, április 24-én van még egy je­les tavaszi nap. Szent György napja. A pa­rasztok ettől a naptól számították az igazi tavaszt. Ekkor kezdődött a munka a határ­ban, ekkor hajtották ki a nyájat fogadták fel a béreseket juhászokat, bojtárokat. Úgy tartották, ezen a napon bújnak elő a földből az ott áttelelt állatok, így a kígyók is, a gonosz, a kísértés jelképei. Úgy hit­ték, hogy akinek az ekéje ezen a napon ki­fordít egy kígyót a földből, arra rontás száll. Ha viszont egy rézpénzzel levágja a fejét, ez a pénz szerencsét hoz: egész év­ben visszajár majd hozzá, mégpedig meg­fiadzva. A hamburgi Erotikus Múzeum számára készítette ezeket a pikáns hímes tojásokat Karín Sholz festónó. A tehetősebb látogatók meg is vásárolhatják a műveket, amelyeknek édeskevés kö­zük van a húsvéthoz - potom 178 márkáért. HÚSVÉTI VARÁZSLÁSOK Ha két nép évszázadokon át egymás mellett él, szo­kásaik sokban hasonlato­sak lesznek - és sajátos­ságaik még értékeseb­bek. Nem is szólva arról, hogy egyes szokások falu­ról falura változnak. Szlo­vákia különböző vidékein élnek még olyan szoká­sok, bűbájok, amelyek magyar vidékeken ritkák vagy teljesen ismeretietek. Egyes vidékeken a mifelénk húsvét hétfőjére - no meg a keddi női „visszavágóra" - kor­látozódó locsolkodás, mosda­tás, fürdetés már zöldcsütörtö­kön megkezdődött. A leghatá­sosabbnak a patakvizet tartot­ták, hiszen ennek a szertartá­sos mosdatásnak-mosdásnak az volt a célja, hogy lemosson az emberről minden bajt, szép­séggel, egészséggel adomá­nyozza meg. Lábfájás ellen ajánlották: korareggel vasra Tűz, víz, állni, majd lábat mosni abban a vízben, amit háromszorra merítettek az árral szemben. A zöldcsütörtöki mosdásról azt tartották, eltünteti a sebeket, szemölcsöket, mindent, ami a bőrt csúfítja. Persze csak ak­kor, ha nyomban napkelte után mosdott az illető patak­vagy forrásvízben. Zöldcsütörtökhöz ennél bi­zarabb szokások is fűződnek: hangyákat vittek a házba, mi­nél többet, hogy gazdagságot biztosítsanak a lakóknak. Az emberben óhatalanul felmerül a kérdés: a panelházak lakói­nak életét megkeserítő fáraó­hangyákat talán oktalanság ir­tani? Nyilván az a baj velük, hogy vízen át jöttek. Mert a zöldcsütörtökön hazahozott hangyák csak akkor biztosítót­hangyák tak bőséget, akkor hoztak ked­ves vendégeket, jó kérőt a lánynak, akkor tojtak sokat a tyúkok, ha nem vitték át őket vízen. Zöldcsütörtökről nagypén­tekre virradó éjszaka gyűjtöt­ték a kilencféle vizet. A jó gaz­dasszony bizony nem volt rest, körbejárta a falut, hogy kilenc kútból vizet hozzon. Azt össze öntötte, megmosta benne a te­hén tőgyét, hogy sok tejet ad­jon, majd a vizet a saját kútjá­ba öntötte. Nagypénteken akadt dolga a gazdának is. A birkák sót kaptak, hogy egészségesek le­gyenek, de egy sórögöt ástak a hangyabolyba is - nehogy szét­széledjenek a báránykák. A kecskéknek tojást adtak, hogy sok legyen a tejük. A gondos gazda nagypénteken nem ivott - még vizet sem. Remélte, ez­zel távol tartja a terméstől a pusztító viharokat, a háztól a mérgeskígyókat. Az eladósorba került lányok nak is akadt dolguk a pataknál a húsvéti ünnepek idején. Fenyőágacskákat dobtak a víz­be - ha elvitte a víz, az esküvőt jelentett, ha nem, egy évig még pártában maradtak. Ha az ágat lefele vitte a víz, a faluban leltek vőlegényre, ha felfele ­más faluba mentek férjhez. Húsvét szombatján a tűz ju­tott fontos szerephez. Az e napon rakott tüzet Júdás ége­tésének hívták, s a parázsnak varázserőt tulajdonítottak. Egyes vidékeken ezzel a pa­rázzsal háromszor körbefutot­ták a házat, hogy megóvják az árvíztől, a hamut pedig a kertbe és a padlásra szórták, hogy megvédjen a villámcsa­pástól.

Next

/
Thumbnails
Contents