Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-06 / 81. szám, szombat

feJ i

u szó TANÁCSADÁS 1996. április 13. ROVATVEZETO: DR. PALHAZY BELA i JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN A fejbólintás ára M. T.: A férjem egy állami vállalatnál dolgozik. A szakszervezeti gyűlésen azt mondták nekik, hogy akit a vállalat a létszámcsökkentés miatt bocsát el, annak nem köteles végkielégítést kifizetni, mert veszteséges a vállalkozás. Rendszeresen olvasom az Új Szót, de még soha nem találkoztam ilyen érveléssel. Lehet, hogy önök valamit elhallgattak előttünk? „Hatvanfelé, hazafelé" jeligére: Normális életet élek, soha nem voltam beteg. Tavaly augusztusban vettem észre, hogy - minden fájdalom, meghűlés, vagy más tünet nélkül - veres lett a vizeletem. Miután a körzeti orvosom egy ideig különféle gyógyszerekkel eredménytelenül gyógyítgatta, beutalt az urológushoz, aki megállapította, hogy a vérzés oka egy polip, amit égetéssel azonmód el is távolított! Javasolta, hogy egy félév múlva ellenőrző vizsgálatra jöjjek, sajnos azon újabb polipot fedezett fel. Ezt is eltávolította, de javaslatot tett újabb beavatkozásokra, mint vizeletkivezetés a végbélbe stb. Ehhez még túl fiatalnak érzem magam. Kérdem, nincs más kiút? ' A meg-megújuló polip figyelmeztet. Valószínűleg arra, hogy az immunrendszere kezdi föl-fölmondani a szolgálatot, és a szövettani vizsgálat eredménye is óvatosságra inti a kezelőorvosát. Biztosan attól tart, hogy a már kétszer eltávolított polip újra megújulhat, esetleg a megtelepedésének a helye is kockázatos a vizelés normális lefolyása szempontjából. A kivezető műtét javaslását feltétlenül táv- és célmegoldásként kell értelmezni. Az indokokat és lehetőségeket, a lehetséges kockázatot viszont mindenképpen részletesebben meg kell beszélni a beteggel, nem bizonytalanságban hagyni őt! Javaslom levélírónknak, kezdeményezzen az urológusával egy „egyenrangúbb" beszélgetést, a kételyeit fejezze ki konkrét kérdések formájában. Joga van pontos képet kapni egészségi állapotáról! Amennyiben ezután is az lesz az érzése, hogy nem kapott választ minden kérdésére, keressen fel kérem a rendelőmben, konzultálunk az urológiai klinikán. Jobb félni, mint megijedni" jeligére: Nem tartom egészen kielégítőnek a „Pattanások" jeligére adott válaszát! A négyfajta pattanásból csak eggyel, a szifilisz-veszéllyel foglalkozik. Tudtommal más okozója is lehet, sőt a cukorbajnál is van állítólag olyan helyzet, hogy kivirágzik a „puskacső". Szívesen olvasnék erről is valamit! A válaszok már csak azért sem lehetnek teljesen kimerítőek, mert egy-egy kérdés kapcsán, néha az egész rovat terjedelme sem lenne a felvetett témára elegendő! A négy lehetséges okból ezért a legveszélyesebbel, a halogatást nem tűrő szifilisszel foglalkoztam. Természetesen a leggyakoribb ok nem ez, hanem az elégtelen tisztálkodással összefüggő „pattanások, kinövések", melyek " alkalomadtán az egész makkot és a fityma egész belsejét ellephetik. Olyannyira, hogy nagyritkán - és ebben az esetben nagyon találó levélírónk kifejezése - valóban kivirult, tartalmát vesztett esernyőtokhoz hasonlít a lelet. Azért nem írhatok puskacsövet, mert ilyen állapotban a merevedés fájdalmas, és a fájdalom miatt teljesen illuzórikus! A mindennapi gyakorlatban gyakran találkozunk az elégtelen tisztálkodás esetével, mert tájainkon a mindennapi életben, a nevelésben a nemi szervekről beszélni, tanulni még mindig sok helyen tabunak számít. Sem a gyerekek, sem a serdülők így nem tanulják meg, hogy bizony a nemi szerveket is il, lik legalább egyszer naponta melegvízzel, szappannal megmosni! S az egészségi állapottól, a végzett tevékenységtől és természetesen a szituációtól függően. Ilyen különleges helyzeteket teremt a cukorbetegség is. Az ebben a betegségben szenvedők nagy része túlsúlyos, sokat és sokszor izzad, és hajlamosabb a különféle, orvosi szempontból banálisnak nevezett fertőzésekre is. A test különféle hajlatai, a hónalj, az ágyék ettől sokat szenvednek, gyakran ki is sebesednek, a sebek nehezen gyógyulnak, elgennyesednek. A naponta többszöri alapos tisztálkodás ilyen esetben alapkövetelménynek számít! „60 éves" jeligére: Az édesapám két éve szélütést kapott, a bal oldala teljesen megbénult Az állapota mára már sokat javult, de a bal karját csak vállmagasságig tudja felemelni, és az ujjai sem mozognak. Járni már elég jól tud, de a bal keze használata nélkül nem tudja magát ellátni. Négyfajta gyógyszert szed rendszeresen. A kérdésem az, hogy ezeken kívül van-e lehetőség még valamilyen izomlazítóval, vagy valami mással segíteni az állapotán? A szélütés következtében az agysejtek egy része visszafordíthatatlanul elpusztul, nagyobb részük megsérül. Amennyiben nem sérültek meg olyan központok, melyek az élethez feltétlenül szükségesek (például a légzés, vagy szívműködés központja), a beteg a sérülést túléli, és kezdődik egy hosszú regenerációs időszak, melyet intenzív rehabilitálással igyekszünk segíteni. A hangsúly a megfelelően intenzív, és megfelelően türelmes, de következetes tevékenységen van. A tapasztalat ugyanis az, hogy életünk során a központi iaegrendszer sok milliárd idegsejtjéből csak egy töredéket használunk ki. A többség mintegy szunnyad a raktáron. Rendszeres és következetes gyakorlással azonban munkára lehet kényszeríteni őket, és át tudják venni az elpusztult sejtek funkcióit! Persze figyelembe kell venni, hogy fiatal korában az ember könnyebben tanul, és hogy bizonyos dolgokat (járás, írás, stb.) hosszú hónapokig tanul. Mindezen felül biztosítani kell a tanulás és a regeneráció anyagi feltételeit is. Ezek egy részét kedves levélírónk édesapja gyógyszerek formájában megkapja, de nagyon hiányolom a B-vitamin családot, a magas adag E-vitamint, s az agy vérellátását segítő szereken kívül a modern táplálék-kiegészítők némelyikét, elsősorban az értisztítókat, a méregtelenítőket, és mindenképpen a lecithint. Bár az izmok ellazítását igyekszünk gyógyszerekkel is befolyásolni (levélírónk kettőről is említést tesz), tartós eredményt inkább a rendszeres fizikális terápiától, a víz alatti masszázstól és gyógytornától várhatunk és várunk! „Öregszem?" jeligére: Még nem vagyok 50 éves, és egyszerre nagyon elkeserítő helyzetbe kerültem. Van ugyan merevedésem, de röviddel a behatolás után megszűnik, még a csúcs előtt. Úgy vélem, még korán jöttek ezek a gondok, és nagyon kellemetlenül érzem magam miatta. Vagy öregszem? Az öregkortól még messze van, inkább úgy érzem, a sok rohanásban nem ápolták, építették kapcsolatukat úgy, ahogy azt kellett volna. A szex kicsit rutinossá, megszokottá vált, s ami megszokott, megkopott, az unalmassá is válhat. Szerencséje van viszont uram, hogy mint írja, kedves és megértő a felesége. Akkor biztosan mindenről nyíltan és nyugodtan el tudnak beszélgetni, és képesek lesznek új színt is bevinni életük legintimebb szféráiba. Kezdetnek olvassák el együtt az amerikai BRAUER pszichiáter házaspár nagysikerű könyvét, mely útmutatásai alapján később sokat és rendszeresen gyakoroljanak. A könyv címe: ESZO, kiadta a MinD Kft. 1991 és 1995 Budapest. „26 éves" jeligére: Kb. három éve el kezdtek pattogni az ízületeim. Először csak a csípőben, de ma már minden Izületem kellemetlenül ropog, reggel ezzel ébresztem az egész családot. Néha fájdalommal is Jár. Gyógyszereket nem szedek, de hátgerincfájdalmaimra úgy érzem néha, hogy kellene. Szeretném tudni, hogy igényel-e ez az állapot gyógyszeres kezelést, s ha igen, hogy kezdjem el? Amennyiben az a „pattogás" nem valamilyen degeneratív ízületeket sorvasztó megbetegedés jele és tünete, általában külön kezelést nem igényel. Viszont ha fájdalmakkal jár ez a jelenség, akkor ajánlatos foglalkozni vele még akkor is, ha sem röntgenileg elváltozást, sem laboratóriumi jelét nem találták annak, hogy a szervezetben valamilyen kóros folyamat játszódik le. A hátgerincfájdalmak kapcsán is szeretném figyelmeztetni, hogy a csontritkulás is éveken, sőt évtizedeken át zajló folyamat, melyet fájdalmak kísérnek, de a röntgenfelvételeken látható elváltozások csak a végső stádiumban jelennek meg! Ajánlom tehát, akár negatívak, akár pozitívak a fent említett vizsgálatok eredményei, a kalcium-magnézium tabletták és a lucerna-kivonat rendszeres, hosszú távú szedését! „Utolsó remény" jeligére: 18 éves gimnazista lány vagyok. Kb. pár hónapja rettenetesen kellemetlen dologban szenvedek, amiért nagyon szégyellem magam. Egyszerűen elönt a hőhullám, majd csurogni kezd rólam az izzadság. Ez a nap bármelyik szakaszában megjelenik, reggel hétkor ugyanúgy, mint este nyolckor. Az utóbbi időben ez a folyamat mindennapivá vált, és a külső hőmérséklet nem befolyásolja, mert akkor is izzadnék, ha mínusz 30 fokban ruhátlanul kiáilnék az Antarktiszra. Mit tegyek? Sokat sportoljon, és járjon rerv szeresen úszni! Azonkívül végezzen sok olyan tevékenységet, amit szívből szeret, ahol sok-sok sikerélményt szerezhet. Tizennyolc évesen az ember még testileg és lelkileg is általában kiegyensúlyozatlan, és ennek természetes velejárója a vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozatlan, „túlbiztosító" működése. Ilyen helyzetben egy érzelmeket felkavaró élmény, szokatlan szituáció erőteljesen és hosszú időre kilendítheti a mérleget. Évekkel ezelőtt volt egy hölgy kliensem, akit a váratlan, de mély érzelmekkel átélt, első szexuális élmény „hozott úgy ki a sodrából", hogy a levélben leírt tünetekkel reagált. De hasonló hatása lehet egy megszégyenítésnek, csalódásnak, halálesetnek, ijedtségnek stb. Mindannyian különbözőek vagyunk érzelmi síkon is, különfé leképp reagáljuk le érzelmileg az élményeinket. Ha viszont túl sokáigtart ez a kilengés, nem akarnak szűnni a tünetek, érdemes segítségül venni egy lélekbúvár segítségét, aki az együttműködést egy alapos, ezért időigényes beszélgetéssel kezdi. Amennyiben kedves levélírónk nincs önmagával tisztában, s a rendszeres sportolás nem rendezi rövid úton a tüneteit, neki is ezt a feltáró beszélgetést ajánlom. „Fertőzés" jeligére: Az unokám most féléves. Négyhónapos korában kapott szalmoneilózis-fertőzést, két hétig kórházban kezelték! Bár a szülei otthon szigorúan betartottak minden közegészségügyi követelményt, a tisztaságot, a diétát, az ellenőrző vizsgálat azt mutatta, hogy a laboratóriumi eredmények pozitívak maradtak. Gyógyszert viszont nem kap semmilyet, mert Jó étvágyú, eleven, megfelelő fejlettségű és étvágyú kisgyemekről van szó, s orvosa szerint a betegséget a szervezetének kell legyőznie! Mi viszont félünk, hogy az elhúzódó betegség olyan belső elváltozásokat fog okozni, melyek maradandóak lesznek. Mit tanácsol nekünk? Az orvosuknak igaza van abban, hogy a szervezetnek meg kell adni a sikerélményt, a lehetőséget hogy saját fegyvereivel legyőzze-legyőzhesse a betegséget, mert az olyan nyomot hagy az immunrendszerben, hogy később már soha nem lesz esélye sikerrel próbálkozni ennek a betegségnek! Az indokolatlan, főleg antibiotikumos kezelések a kisgyerekek szervezetében nagyon sok kárt tudnak okozni! Ez viszont nem jelenti azt, hogy az immunrendszert nem lehet segíteni természetes anyagokkal! A YUKKA-SZAPONINOK például megfelelő koncentrációban a szervezet rejtett zugaiból is kiűzik a megtelepedett kórokozókat. Az aggódó nagyszülőknek is ezt az utat ajánlom. „Erzsébet" jeligére: 15 éve szenvedek ischémiás betegségben, a vérnyomásom állandó. Estére kissé bedagad a lábam, de ez reggelre elmúlik. A térdemben porckopásom is van, erre szintén, csakúgy, mint a szívemre, gyógyszereket szedek (jegyzék mellékelvej. Kérem, ajánljon még valamit a nehézségeim enyhítésére. Előre is köszönöm! A mellékelt jegyzékben szívgyógyszerek, vizelethajtók, fájdalom- és gyulladáscsillapítók szerepelnek. Kiválogatásuk gondos orvosi mérlegelésre és törődésre vall, mellyel levélírónk - a mai világban főleg - elégedett lehet. Más kérdés, hogy most is hiányoznak a vitaminok, régiónkban e kérdésben az orvosoknál ís szemléletváltásra van szükség! Az érrendszer nem tud egészségesnek megmaradni elegendő Cvitamin nélkül, a szívizom elegendő E-vitamin nélkül. Csak emlékeztetőül, olyan nagy elmék, mint Dr. Linus Pauling, vagy Szentgyörgyi Albert, Nobel-díjas tudósok, 18 000 illetve 16 000 mg C-vitamint fogyasztottak naponta, s több mint 90 éves kort éltek meg szív- és érrendszeri panaszok nélkül. Gondolkodjunk kérem, és döntsön mindenki tudása és vérmérséklete szerint! Természetesen fontos a koleszterin-mentes étrend és a stressz nélküli életmód is. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, még jobban megnő a szerepe az antioxidánsoknak! S jó lenne ha megértenénk, nem egyszeri fellángolással segítünk magunkon, egy doboz vitamin elfogyasztásával, hanem csak sürgős szemlélet- és életmódváltással! Sok sikert kívánok mindenkinek, aki ezt megérti és komolyan veszi! De ne holnap, hanem még ma kezdjük el! ^ Várom és megválaszolom kedves olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. Higgye el, hogy nekünk egyáltalán nem érdekünk az információk elhallgatása. Éppen ellenkezőleg; mi az információk közléséből élünk meg. Emlékezetem szerint az Új Szó megjelentette a végkielégítésről szóló törvény fordítását, a törvény értelmezéséből, gyakorlati alkalmazásából adódó problémákkal pedig ismételten is foglalkoztunk. Teljesen valószínűtlennek tartjuk azt, hogy a lapunkban olyan információt közöltünk volna, amely szerint a létszámcsökkentést végrehajtó vállalat esetleg nem lenne köteles a létszámcsökkentés okán adott felmondás címzettjeinek kifizetni legalább két havi végkielégítést. Létszámcsökkentés miatt a munkavállaló, az alkalmazott a Munka Törvénykönyve 46. §-a első bekezdésének c/ pontja alapján kaphat felmondást. Ugyanezt a szabályt, illetve az említett rendelkezésben megfogalmazott felmondási okot (felmondási jogcímet) említi a végkielégítésről szóló törvény is, de még véletlenül sem teszi hozzá, hogy a munkáltató nem lenne köteles kifizetni a végkielégítést akkor, ha veszteséges (egyébként pedig nyilvánvaló, hogy létszámcsökkentésre az esetek meghatározó többségében csak veszteséges vállalkozások esetében kerítenek sort). Nagyon meghökkentőnek tartjuk, hogy ilyen félrevezető információk éppen a szakszervezet gyűlésén hangoztak el, és hogy a szakszervezeti tisztségviselők nem tiltakoztak a félrevezető információk hangoztatása ellen. Őszinte megyőződésünk szerint egy ilyen, a munkáltató jogait szinte törvénysértően védelmező szakszervezetből ki kell lépni, az ilyen szakszervezetet fel kell számolni, mert egyszerűen nincs értelme egy olyan szakszervezetben tagságot vállalni, amely kifejezetten az alkalmazottak, a munkavállalók törvényadta jogait cáfolja. Itt persze el kell mondanunk, számos gyakorlati tapasztalatunk szól arról, hogy a szakszervezet nem mindig hajlandó és nem mindig képes megvédeni a munkavállalók törvényes és jogos érdekeit, de csak elvétve lehet találkozni a levelében említett szándékos és tudatos megtévesztéssel. Egy ilyen szakszervezet vezetőségétől viszont az alkalmazottak, pontosabban a szakszervezet tagjai legalábbis azt kérdezhetnék meg, hogy ugyan milyen csúszópénz felvételével jár egy ilyen alázatos, megalázkodó szakszervezeti határozat elfogadása. Magyarán; mennyibe kerül egy fejbólintás? Levonás a munkabérből H. V.: Egy magánvállalkozók által bérelt üzletben dolgozom, ahol nemrég pénztárhiány keletkezett. Nekem nincs közöm a pénztárhoz, nincs szerződésem az anyagi vagy pénztárfelelősségről sem. A munkáltatóm mégis úgy döntött, mindegyikünknek fizetnünk kell (nekem 2100 koronát), és a februári fizetésemből már le is vontak ötszáz koronát. Lehetséges ez? A Munka Törvénykönyve a 121. dó határozat rendelkezik; az olyan paragrafusában határozza meg, milyen esetekben lehet levonásokat eszközölni a munkabérből és az egyéb díjazásokból. Alapvető és általános indoka a munkabérből történő levonásoknak az ilyen levonásokról szóló írásbeli megállapodás. Ehhez kapcsolódik a Munka Törvénykönyve 185. §-ának negyedik bekezdése is, amely kimondja: „Ha a dolgozó a meghatározott összegben elismeri kártérítési kötelezettségét, és a munkáltató megállapodik vele a kár megtérítésének módjában, a munkáltató ezt a megállapodást írásban köteles megkötni, különben a megállapodás érvénytelen" (illetve semmis, nem létező!). Azokat az eseteket, amikor az alkalmazott munkabéréből a hozzájárulása nélkül is levonható valamilyen összeg, a Munka Törvénykönyve 121. paragrafusa sorolja föl, mégpedig úgymond taxatív, tehát kizárólagos módon, ami azt jelenti, semmiféle más indok alapján nem lehet levonást eszközölni a munkabérből - még akkor sem, ha csak tíz fillérről lenne szó. A fent említett rendelkezés 12 pontban sorolja fel azokat a jogcímeket, amelyek alapján az alkalmazott (a munkavállaló) kifejezett hozzájárulása nélkül is levonásokat lehet eszközölni a kifizetésre kerülő munkabérből. Ilyen jogcím például a természetes személyek jövedelmi adóelőlege, a bíróság vagy valamely államigazgatási hivatal által elrendelt végrehajtás; a jogerősen kirótt pénzbüntetés (bírság) vagy az illetékes szervek által meghozott végrehajtandó kártérítési határozatok; a betegségi biztosítás jogtalanul felvett összegei, ha ezek visszatérítéséről végrehajtandó határozat létezik; a társadalombiztosítási juttatások jogtalanul felvett összegei, ha ezek visszatérítéséről végrehajtanmunkabérmegtérítések, amelyekre a munkavállaló utólag elvesztette jogigényét, esetleg amelyekre nem is keletkezett jogigénye; az egészségügyi biztosításra, a betegségi biztosításra, a nyugdíjbiztosításra, illetve a foglalkoztatási alapba befizetendő összegek stb. Mivel a Munka Törvénykönyve 121. paragrafusa taxatív (tételes és kizárólagos) módon sorolja a munkabérből történő levonások jogcímeit, a törvényben nem említett jogcím ürügyén nem lehet levonásokat eszközölni, illetve az ilyen törvénytelen levonásokat a Büntető Törvénykönyv alapján lehetne elbírálni azzal, hogy a törvénytelen levonások elkövetője feltehetőleg bűntettet követett el. Ez teljes mértékben vonatkozik az ön esetére is. A munkáltató, ha ön nem hajlandó aláírni a megállapodást a munkabérből történő levonásokról, nem tehet mást, mint hogy a bírósághoz fordul, hogy az állapítsa meg elsősorban azt, hogy ön is felelős a kárért, másodsorban pedig azt, hogy ha valóban felelős ezért a kárért, akkor mennyit kell kártérítésként fizetnie. Persze, a leveléből kiindulva valószínűnek tartjuk, hogy önt a keletkezett kárért már csak azért sem lehet felelősségre vonni, mivel nem kötött megállapodást a leltárhiányért való felelősségről vagy az átvett dolgok elvesztéséért való felelősségről (lásd a Munka Törvénykönyve 176. és 178. paragrafusait). Mivel a munkáltatója nem fizette ki a teljes munkabérét, önnek a munkabér esedékességétől számított három évig áll jogában, hogy a bírósághoz forduljon, és indítványozza, hogy a munkáltatóját a bíróság kötelezze a teljes munkabér (pontosabban a jogtalanul lefogott összegek) kifizetésére.