Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-01 / 77. szám, hétfő

1996. április 4. VÉLEMÉNY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó 1 777 | Márciusi győzelem Kedd óta, amikor a szlovák parlamentben a magukat demokratának nevező urak szavaz.ógépezete elfogadta a Btk. módosításáról szóló törvényt, melyet a magukat nemzetinek nevező urak agyaltak ki, akár úgy is érezhetnénk magunkat, mint az elmúlt évtizedekben, amikor egy embertelen eszme jogai fontosabbak voltak a polgári és az emberi jogoknál. A dicső februári győzelem által hatalomra jutott elvtársak negyven éven keresztül egy homályos eszmét védtek a polgárokkal szemben. Hogy az eszme mettől meddig terjed, mik a kritériumai, ki milyen módon vét ellene, s hogy ki áll az eszme mögött, ők szabták meg. A most megszavazott törvény az országot szeretné védeni az állampolgárokkal szemben. Hogy ki az eszme és ki az ország, akkor is kérdéses volt, ma is az. Az alapiskolás tankönyvek szerint a szocializmus azért volt embertelen, mert az első pillanattól kezdve üldözte azokat, akik nem értettek vele egyet. A fasizmusra ugyanez érvényes. A mečiari-slotai-ľuptáki Szlovák Köztársaság mostantól üldözni kívánja azokat, akik nem értenek egyet az eszmével/országgal - azaz, ővelük. A szavak és fogalmak tetszés szerint behelyettesíthetők. Akkor és most ugyanarról volt/van szó: egy hatalmi klikk igyekszik megfélemlíteni, kordában tartani és zsarolni egy ország népét, hogy minél tovább őrizhesse kétes uralmát. Mondhatnánk, teheti, hiszen a választásokon elért többsége feljogosítja erre. Csak egyről feledkeznek meg az urak: a választások megnyerése nem azt jelenti, hogy azon túl azt csinálnak, ami jólesik. Eddigi szívós ténykedésükkel sikerült fügét mutatniuk mindenféle demokráciának. Az ország a polgárai megkérdezése nélkül, hatalmi döntéssel született. Az ország alkotmánya felsőbbrendű és alsóbbrendű polgárokra osztja a lakosságot. Az országban a kisebbségek (az összlakosság egyötödét alkotó embertömeg) jogait korlátozó nyelvtörvényt vezettek be. Az országban hatalmi arroganciával megváltoztatták" a közigazgatási rendszert. Az országban elértünk oda, hogy egy járási csinovnyik eldöntheti, hajlandó-e találkozni a köztársasági elnökkel, az ország legmagasabb közjogi méltóságával. S ugyancsak itt, Szlovákiában várhatjuk, hogy a klikk - természetesen „demokratikus módon" - megváltoztatja a választási rendszert. A győzelmes menetelésnek, hiszik az urak, csak a csillagos ég szabhat határt. Amikor az igazságügy-miniszter úr újságcikkeket citál és minősít, amikor lapok kommentárjairól állítja, hogy dilettánsak, az ember úgy érzi, visszazuhant a régi időkbe. A főideológus elvtársak ugyanezt állították a halvány bírálatot megkockáztató cikkekről: nem építő jellegűek, nem a rendszer érdekeit tartják szem előtt, bírálnak, de nem mutatnak fel az „ügy" szempontjából pozitív modellt. Most az „ügy" a „köztársaság" elnevezést kapta. Töltete, jelentése ugyanaz; a szocializmus eszméje helyett most a köztársaság eszméjét lenne köteles védeni az is, aki a köztársaság fogalmán egészen mást ért, mint ezek az urak. Teszem azt: embert, polgárt, nyugdíjast és csecsemőt, vállalkozót és munkavállalót, nyúltenyésztőt és vécés nénit. Persze ezek az urak ugyanolyan jól tudják, mint azok, akik az ország érdekeit nem tartják azonosnak az ő érdekeikkel, hogy ez a törvény (döntsön bárhogy a köztársasági elnök és az alkotmánybíróság) ha lehet, még hátrább utalja Szlovákiát a posztkommunista országok hierarchiájában, s hogy a fejlett világ szemében mérföldes lépésnek számít visszafelé, valahová a sötét múltba. Az általuk fabrikált törvényt - a köztársaság védelmét - tehát de facto ők szegik meg elsősorban: elzárják az országot a demokratikus struktúrákba való betagozódás lehetőségétől. Amiért másokat csak a gyanú vagy a szándék bélyegével büntetni, lecsukatni és elhallgattatni szeretnének, azt ugyanők tudatosan teszik. Csak egyről feledkeznek meg: időközben kissé megváltozott a világ, s az új normalizátorok aligha hívhatnak be orosz tankokat céljaik támogatásához. Kövesdi Károly A bővítés a legjobb megoldás? A NATO-t nem szabad csak azért bővíteni, mert ezt a közép-európaiak kívánják, de az sem megengedhető, hogy a NATO csak azért őrizze meg a mai formáját, mert ez Moszkva akarata, véli kommentárjában a legolvasottabb cseh napilap, a Mladá fronta Dnes szombati kiadása. A lap rámutat: az észak-atlanti szövetség bővítésének folyamata olyan időszakban indul, amikor még nincs teljes mértékben tisztázva, hogy milyen szerepet fog a NATO a jövőben játszani, pedig „az egész ügynek ez a kulcskérdése". Amennyiben ez nincs tisztázva, kérdéses az, hogy valóban a szövetség bővítése-e a lehető legjobb kivezető út a NATO jelenlegi koncepciós válságából. Ezért szükség van arra, hogy a NATO haladéktalanul meghatározza önmagát és szerepét a megváltozott körülmények között, ezt a jövőbeni szerepet ugyanis eddig még nem sikerültmeghatároznia. Nyugati elképzelések szerint az egyik legfontosabb jövőbeni szerepe minden bizonnyal az lesz, hogy tompítsa a lehetséges konfliktusokat a tagországok között. Például a görög-török konfliktus a hetvenes években vitathatatlanul jóval élesebbé vált volna, ha ez a két ország történetesen nem tagja a szövetségnek. Ugyanakkor a NATO fontos eszköze lehet a jövőben a térségen kívüli konfliktusok megoldásának, ahogy azt jelenleg az Egyesült Államok hangoztatja, és ahogy ezt a gyakorlatban az IFOR-erők boszniai tevékenysége bizonyítja. Mindezek a szerepek a mai főszerep jövőbeni alternatívái. Azonban bármilyen nagyra is becsüljük őket, vitathatatlan, hogy Csehország, Magyarország és Lengyelország igyekezetét a NATO-ba elsősorban az orosz expanziótól való félelem motiválja. A gyakorlatban tehát a jelenlegi tagok, illetve a tagsági státust elérni kívánó országok elképzelései a NATO jövőbeni szerepéről lényegesen különböznek'egymástól. Bár ezek a szerepek automatikusan nem zárják ki egymást, a jövőben mégis a NATO meggyengítéséhez vezethetnek, s a legkevésbé valószínű, hogy a mai tagországok ezt kívánnák, jegyezte meg a lap. Mladá fronta Dnes A halogatás bizonytalanságot szül Ha Közép- és Kelet-Európa csatlakozni kívánó országai nem nyernek mielőbb felvételt az Európai Unióba, ismét bizonytalan helyzet alakulhat ki ezekben az államokban, írja az unió kormányközi értekezlete kapcsán a Süddeutsche Zeitung szombati számában. A legnagyobb példányszámú német politikai napilap kommentárja szerint a régi típúsú nemzetállamokat visszaszorítani kívánóknak sokkal inkább az unió bővítésével, mint az integráció elmélyítésével kell törődniük. Ha elhúzódik a felvételük, a közép- és kelet-európai államok egymásközti viszonyát a XIX. század végi állapotok fogják jellemezni: versengés, félelmek és konfliktusok. Az új közös pénzrendszer biztosan nem fog Európában háborút okozni, de a XIX. századi viszonyok közelednek. Ezért a demokrácia és a stabilitás térségét minél előbb és minél gyorsabban ki kell terjeszteni a közép- és kelet-európai országokra is. A nemzeti államot egyelőre nem tudjuk felszámolni, de meg tudjuk szelídíteni, egy rendszerbe bekapcsolni, legalábbis itt Európában, írja a müncheni lap. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a bővítésre való felkészülés mellett a magas munkanélküliség lesz az a probléma, amely még hosszasan foglalkoztatja majd az uniót. A tekintélyes lap azonban nagyon kétkedve ír a közös fellépés kilátásairól. „A munkanélküliség és a szociális megosztottságokai országonként különbözők. Nemzetek feletti ipar-és munkaerőpiacpolitikai akcióknak csak szalmalánghatásuk lenne, s egyébként is minden ilyen lépéshez hiányzik a pénz" — írta a lap. Majd azzal fejezi be eszmefuttatását: a következő hónapokban a tartós reformok kidolgozására kell összpontosítani, bár ezek túlságosan szakmaiak lesznek, és a nagyközönség alig fogja érteni azt, amiről szó van. Süddeutsche Zeitung Frankfurter Allgemeine Zeitung Az OECD-tagság = tekintélynövekedés Magyarország felvétele az OECD-be a hosszú távú reformfolyamat elismerését, Magyarország nemzetközi tekintélyének növekedését jelenti, nyilatkozta Medgyessy Péter pénzügyminiszter a Welt am Sonntag című német lapnak. A vasárnapi újságban megjelent interjúban a miniszter elmondta: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (OECD) való felvétellel az Európai Unió, az Amerikai Egyesült Államok és Japán egyértelmű tanújelét adta annak, hogy támogatja Magyarország gazdaságpolitikáját. Rámutatott, hogy az Európában politikai és gazdasági szempontból is egyre inkább vezető szerepet betöltő Németország kiemelkedő szerepet játszott Magyarország reformszándékainak erősítésében. Méltatta azt a támogatást, amelyet a németek nyújtanak az Európai Unióhoz történő magyar csatlakozási szándék mielőbbi megvalósulásához. Reményét fejezte ki, hogy a magyarok számára különösen fontos fejlődési szakaszban Németország tovább erősíti támogatását, s hozzátette, hogy a gazdasági együttműködés az elmúlt időszakban is mindkét fél számára előnyös volt. Hangsúlyozta, hogy Magyarország az elmúlt időszakhoz hasonlóan a jövőben is kiszámítható partner kíván lenni. Szavai szerint az idén az államháztartás, az adórendszer és a társadalombiztosítás reformja van napirenden. Meggyőződése szerint a lakosság elfogadja a takarékossági intézkedéseket, ha a biztató jövőre való tekintettel folyamatosan és őszintén megindokolják a lépések szükségességét. Welt am Sonntag J ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT ILLEDELMES ELLENZÉK - RÁMENŐS MEČIAR. A hét végén, alig néhány nappal a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom közgyűlése jitán már ülésezett is Szlovákia legerősebb politikai tömörülésének „központi bizottsága". Nem fecsérlik az idejüket, még a vakoknak is látniuk kellene, hogy „menetből támadásba lendül" a mozgalom, hogy 1998 nyarán képes legyen teljesen kiaknázni az ország új felparcellázásából, de még inkább a választási törvény beígért (és minden valószínűség szerint majd meg is valósított) módosításából eredő lehetőségeket. Közben az ellenzéki pártok stratégái sem henyélnek. A decens politikai elemzők aktivitása - sajnos - egyelőre főképp abban merül ki, hogy azon derülnek, mennyire nem kompatibilis a koalíció fő politikai ereje az európai pártokkal. Az oppozíció nevesebb kommentátorai is csak odáig jutottak el a bírálatban, hogy kárörvendően megállapították: a DSZM közgyűlésén megjelent testvérpártküldöttségek közül Szerbia Szocialista Pártja és Románia Szociáldemokrata Pártja volt a legeurópaibb. Miközben Mečiarék egy pillanatra sem állnak meg az előretörésben, a hét folyamán a Kereszténydemokrata Mozgalmán kívül egyetlen komolyan vehető ellenzéki nyilatkozat sem hangzott el arról, hogy mi a teendő. Pedig teljes bizonyossággal megjósolható, hogy mi lesz a DSZM további lépése, amely legalább annyira meghatározza az ország politikai jövőjét, mint a közigazgatási térkép átrajzolása. Az már kész tény, hogy a mozgalom mindent elkövet a választási törvény megváltoztatása érdekében. Szlovákia erős embere valószínűleg megtalálja a módját, miként cserkéssze be ehhez a Slota-, illetve Lupták-párt képviselőit, noha ezek tisztában vannak vele, hogy a többségi választási rendszer bevezetése pártjuk teljes el jelentéktelenedéséhez vezet. Mečiart ismerve mérget vehetünk rá, hogy a módosított választási törvényből következő új felétételek megismertetésére olyan időpontban kerül sor, amikortól kezdve az ellenzéki pártok már csak időzavarral küzdve lesznek képesek reagálni. Értesültem róla, hogy a Magyar Koalíció számára külön, „testre szabott" meglepetést készítenek el a választási törvény módosítói; Slota legújabban azt követeli Mečiartól, hogy hármas választási szövetség esetén 12 százalékos legyen a parlamentbejutási „küszöb". Ennek alapján már sejteni lehet, hogy a két kisebb koalíciós párt a DSZM-be való beolvadással próbálja majd megoldani az „áttelelés" kérdését. Kérdés, hogyan reagálnak majd a magyar pártok erre a kihívásra. Méltóan csak olyan személyiségek irányításával tudnak reagálni, akik egyrészt nem 1989 végén konstruált rögeszmék fogságában politizálnak, másrészt nem annyira jámborok, hogy - népiesen szólva - szájukban megalszik a tej. KERESZTÉNYEK A TÉGLAMEZEI STADIONBAN. Jelképnek sem rossz, ahogy a Ján Čarnogurský vezette Kereszténydemokrata Mozgalom reagált a Büntető Törvénykönyv bolsevik ihletésű módosítására. A nagy nemzetközi tekintélynek örvendő, de belföldön is egyre mérvadóbbá váló konzervatív párt vezetői bizonyították, hogy nem csak a Demokratikus Szlovákiaért Mozgalom képes ezreket megmozgató tömeggyűlések szervezésére. „Táblás házat" sikerült összehozniuk a szlovák keresztény párt vezetőinek, éíNszónokaik olyan megállapításokat tettek a hatalom központjában főszerepet játszók címére, olyan tényeket tártak fel, amelyek alapján egy normális demokratikus országban számos bársonyszék meginogna. Ne legyünk naivak, ne gondoljuk, hogy ez Szlovákiában is bekövetkezik. A rezsim 1994. november 3. óta annyira berendezkedett, hogy leleplezésekkel nem lehet rést ütni rajta. Minden valamire való funkciót elfoglaltak Mečiarék, így képesek a leleplezések eltaknyolására. A kereszténydemokraták téglamezei nagygyűlésének ennek ellenére óriási a jelentősége. Azt bizonyítja, hogy van politikai erő, amely magva lehet a mečiarizmus alternatívájának. Persze csak akkor, ha a többi ellenzéki pártban is megvan az alternatíva keresésének az óhaja. A legnagyobb kérdőjelet a Demokratikus Baloldal Pártja jelenti. Vezetői odáig már eljutottak, hogy kezdik felismerni, a Mečiarral való szövetkezés eredménye az lenne, hogy egyfajta Nemzeti Front-párltá válna a szocdemséggel kokettáló DBP. Csakhogy a pártvezetés számára a párttagság nagyobbrészt még mindig olvashatatlan. A Demokratikus Unió mintha az utóbbi napokban már tett volna határozott lépéseket a tekintélyuralmi rendszer kialakításának elhárítására. Elméletben az ellenzék még sanyarú helyzetben is képes volna legyőzni a nemzeti koalíciót. Elméitben... Ehhez azonban határozottságra és képzelőerőre, a magyarokkal szemben pedig nagyvonalúságra volna szükség. A csehek mindig kitalálnak valami különlegeset. Az orvosok és az egészségügyiek például ezúttal nem elégedtek meg a tiltakozás szokványos eszközeivel, vagyis a tüntetéssel, a petíciós ívek gyűjtésével, ők másként is kifejezték rosszallásukat az egészségügy beteges állapota és az alkalmazottak - a cseh körülményekhez képest alacsony fizetése miatt. Néhány napja Ajándék a kormányfőnek címmel párját ritkító kezdeményezést indítottak el. Ennek az a célja, hogy olyan beszédes bizonyítékokat küldenek Václav Klausnak, amelyek egyértelművé teszik az egészségügy és az egészségügyiek sanyarú helyzetét. A kormányhivatal alkalmazottai és biztonsági szakemberei azóta valósággal fuldokolnak a sok csomagtól, hiszen annak rendje s módja szerint valamennyit iktatni kell, ráadásul alaposan ellenőrizni is: nem tartalmaz-e robbanóanyagot. Az egyik fiatal dččíni altatóorvos fizetési szalagját küldte be, amelyről leolvasható, hogy havi nettó keresete 4603 cseh korona volt. Kollégája pedig egyetlen elnyűtt, lyukas kórházi cipőjét adta postára, mások inkább múzeumi darabnak, mintsem korszerű eszköznek tekinthető, megkopott orvosi műszereket csomagoltak be. Egy nővér okulásul a despotizmus természetrajzát elemző könyvet ajánlotta Václav Klaus figyelmébe, aki különösen most, a választások előtt nyilván nem repes a boldogságtól a különleges küldemények hallatán. E nem mindennapi hírt olvasva azon tűnődtem, mi lenne, ha hasonló kezdeményezés indulna el Szlovákiában is. Mert bármennyire is hivalkodunk makroökonómiai sikereinkkel, bizony sok, nagyon sok az elkeseredett polgár nálunk is, s nemcsak az egészségügyiek körében, habár ők talán még nehezebb körülmények között dolgoznak, mint cseh kollégáik. Ékes bizonyítékai is lennének mindennapi megpróbáltatásainknak, sokféle lelki sérüléseinkről nem is beszélve. Különösen Dél-Szlovákiából sokan küldhetnének tényanyagot alacsony fizetéseikről, a munkanélküliek szomorú sorsáról, fiatalok és idősek súlyos megélhetési gondjairól. Jómagam leginkább azokat a tárgyi bizonyítékokat küldeném el a szlovák kormányfőnek, amelyek egyértelműen azt igazolnák, hogy országunkban egyre inkább elhatalmasodik a gyűlölet és a félelem légköre. Nemcsak az úgynevezett nagypolitikában, hanem a közéletben, sőt hovatovább az egyszerű emberek között is. Beszédes, szomorú példaként elküldeném azt a fotót, amely az egyik csallóközi szlovák orvos kocsijáról készült. A doktor három évtizede él a Csallóközben, elmondása szerint soha semmi gondja-baja nem származott abból, hogy szlovák nemzetiségű. Néhány héttel ezelőtt a Tátrában üdült, ahol az egyik parkolóban azt karcolták a DS rendszámú kocsijára, hogy disznó magyar... Megküldeném a somoijai Sz. Linda iratait is, akit köztudottan tavaly májusban dobtak ki a nagyszombati szurkolók a vonatból, s a felháborító bűnügyi esetet egyesek máig valamiféle nemzetvédő és más hamis szándéktól vezérelve igyekeznek elbagatellizálni. Tisztelt olvasóim is minden bizonnyal tucatnyi hasonló lehangoló történetről tudnának bizonyítékot küldeni. S mivel mindenfajta erőszakoskodást, nemzeti gyűlölködést elítélek, bizony megküldeném egy somoijai szlovák polgárnak a gépkocsijáról készült felvételt is - habár bizonyíthatóan egyedi esetről van szó -, amely azt igazolja, hogy sósavval öntötték le az autóját, vélhetően azért, mert hetekkel korábban a helyi képviselő-testület ülésén helytelenítette azt, hogy magyarul is lehessen felszólalni. Jómagam sem értek vele egyet, miként mások sem, ám ez még nem lehet ok az önbíráskodásra. Persze a kiváltó okokról sem feledkeznék meg, ezért természetesen postáznám a Szlovák Televízió egyre szaporodó, kimondottan uszító magyarellenes műsorainak felvételét, a Slovenská republika kormánylap úgynevezett nemzetiségi mellékletét, amelyben mind több az agresszív elem és a hazugság. S ugyanígy dokumentálnám sok szlovák politikus magyarellenes kirohanásait a parlamentben és máshol, amelyek egytől egyig gyűlöletet gerjesztenek a szlovákság nem is kis részében, s egyúttal ismét félelmet keltenek a hazai magyarok körében. Valószínűleg a küldemények nélkül is tud minderről a szlovák kormányfő is, aki éppen az elmúlt héten azt nyilatkozta, hogy el kell határolódni a nemzetiségi indulatok felkorbácsolásától, amelyek már a fasizmus, az intolerancia, a tiszteletlenség, az etnikai kizárólagosság és a felsőbbrendűség határait súrolják. A szélsőséges megnyilvánulásokat mindkét oldalon el kell ítélni, hangsúlyozta a kormányfő. Ez így igaz. Csak azt nem gondolta végig, hogy bizony jórészt ő engedte ki a palackból a rossz szellemet, amikor beemelte a kormánykoalícióba a Szlovák Nemzeti Pártot, amikor újabb és újabb követeléseiknek enged, olykor talán egyet is ért ezekkel, s mindezek következményeként a félelem és a gyűlölködés a szlovákságot, valamennyi állampolgárt megosztó, a magyarok létét pedig kimondottan veszélyeztető társadalmi jelenséggé burjánzott. Legszívesebben mégis a Mečiar vezette mozgalom választási propagandadalának a felvételét küldeném el emlékeztetőül a kormányfőnek, amelyen csapatával arról zengedezett, hogy elég a torzsalkodásokból, gyűlölködésből. Bizony elég volt, s nagyon elegünk van mindebből. Csakhát politikai akarat és bátorság kellene ahhoz, hogy a kormánykoalíció kortesdalából valóság legyen. Manapság, sajnos, csak egy elhatározást tapasztalunk: minden hatalom megszerzésének és megőrzésének alig leplezett sanda szándékát. S ehhez a félelem és a gyűlölködés légköre is eszköz lehet. Ha mindezt eltűri az állampolgár. És a demokratikus ellenzék pedig öncélú szemléletmódjával akarva-akaratlanul segédkezik ebben. A félelem és a gyűlölet légkörében