Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)
1996-04-01 / 77. szám, hétfő
6 \ ÚJ SZÓ VILÁGPIAC 1996. április 1. CÉGVILÁG Hoechst A legnagyobb német vegyipari cég, a Hoechst AG bejelentette, hogy az 1995. év után járó osztalékát részvényenként 13 márkára emeli az előző évi 10 márkáról, annak - köszönhetően, hogy tavaly rekordprofitot ért el. Adózás utáni haszna 2,25 milliárd márkát tett ki, 65 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit. A cég rövid jelentéséből nem derült ki, milyen egyszeri bevételek segítették a vállalatot ekkora haszonhoz* tavalyi átszervezése közben. A cég tavaly a világ második legnagyobb gyógyszergyárává emelkedett, miután megvette az amerikai Marion Merrell Dow cégcsoportot. A Hoechst bruttó profitja 85 százalékkal 4,1 milliárd márkára emelkedett, eladásai pedig 5 százalékkal 22 milliárdra. Samsung A - dél-koreai Samsung konszern beszáll az autóüzletbe. A vállalat Puszan kikötővárosban most építi az autógyárat, amelyben 1998-ban indul a termelés. A Samsung az ezredfordulóig évi 500 ezer személygépkocsi gyártását tervezi. Kezdetben l,8-.2 r5 liter hengerűrtartalmú motorral felszerelt, középkategóriájú autók kerülnek ki a gyárból. A Samsung 2010-ig 13 milliárd dollárt tervez beruházni az autógyártásba. Négy év után már 55 százalékos exportarányt akar elérni. A Samsung csoport saját adatai szerint a világ nagyvállalatainak listáján a tizennegyedik. Üzleti tevékenysége az elektronikára, a gépgyártásra, a vegyiparra és a pénzügyi szolgáltatásokra terjed ki. A konszern 1994-ben 64 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le. Hewlett-Packard Nyolcvanhárom évesen szerdán elhunyt David Packard, a Hewlett-Packard elektronikai cég társalapítója. A vállalat úttörőnek számított az elektronikában, s megacéggé nőtte ki magát Packard vezetésével, akinek üzleti filozófiája szerint nincs szükség szigorú vállalati hierarchiára, viszont tisztelni kell az alkalmazottakat és ösztönözni alkotókészségüket. A vállalat hatalmas karrierje szerényen kezdődött 1938-ban, amikor Packard és William Hewlett egy 538 dolláros kölcsönből bérelt garázsban megkezdte a munkát. 1995-ben a cégnek 100 ezer alkalmazottja volt - a kaliforniai „szilikonvölgy" legnagyobb munkáltatója - és 31 milliárd dolláros bevétele. Packard 1978-ban vonult vissza a vállalat aktív irányításától, ám egészen 1993-ig a cég elnöke maradt. MTI A DELKELET-AZSIAI CSODA MÍTOSZA Elhalasztották a gyümölcs elfogyasztását Akik azt gondolták, hogy az ázsiai tigrisek egészben lenyelik nyugati versenytársaikat, kénytelenek újragondolni az elméleteiket, állítja Paul Krugman professzor, a Stanford Egyetem közgazdász professzora, aki cikkében az Ázsiában követett fejlődési utat a szovjet modell kudarcával hasonlítja össze. Hajdanában a nyugati társadalmak véleményformálóit lenyűgözte s egyben meg is ijesztette a kelet-európai gazdaságok hihetetlen növekedési üteme. A paraszti társadalom állapotából oly gyorsan váltak ipari hatalommá, hogy megkérdőjelezték a nyugati dominanciát, mind a tényleges hatalmat, mind az ideológiát illetően. Ezeknek az országoknak a vezetői ráadásul nem osztották a Nyugat piacgazdaságba vetett hitét, és a korlátlan polgári szabadságjogokban sem hittek. A kérdés most az, hogy lehet-e valóban párhuzamot vonni a kelet-európai országok 50-es évekbeli növekedése és az ázsiai országoknak a szakembereket manapság nyugtalanító látványos gazdasági növekedése között. Bizonyos szempontból persze túlzás az összevetés: a 90-es évek Szingapúrja egyáltalán nem hasonlít az 50-es évek Szovjetuniójára, és a Go Csog Tong miniszterelnök egyáltalán nem emlékeztet Joszip Sztálinra. Ugyanakkor meglepő hasonlóságok vannak a két hely és a két kor között. Az új ázsiai ipari hatalmak, miként az 50-es évekbeli Szovjetunió, nagyrészt azáltal értek el gyors növekedési ütemet, hogy rendkívüli mértékben mobilizálni tudták erőforrásaikat. Hasonlóképpen, az ázsiai országok fejlődése - miként a gazdasági felfutás idejében a Szovjetunióé is inkább köszönhető az olyan termelési tényezők fantasztikus mozgósításának, mint a munka és a tőke, semmint a termelékenység emelkedésének. Vegyük Szingapúr esetét. 1966 és 1990 között ennek az országnak a gazdasága évi 8,5 százalékos, figyelemre méltó növekedési ütemet ért el, háromszor akkorát, mint az Egyesült Államok. Az egy lakosra jutó jövedelem évi 6,6 százalékkal nőtt, tízévenként közel megkétszereződött. Első ránézésre ez a teljesímény valóságos gazdasági csoda, ám a titka, sajnos, az izzadság és nem az ihlet. Szingapúr emberi erőforrásainak olyan fokozott kihasználása miatt növekedett, ami még Sztahanovot is elismerő tapsra késztette volna. Gyorsan emelkedett az aktív dolgozók aránya a népességben, 27 százalékról 57 százalékra. A képzettségi szint is rendkívüli módon fejlődött: 1966-ban még a dolgozók több mint fele semmiféle középszintű oktatásban nem vett részt, 1990-ben már a kétharmaduk érettségizett volt. Alapos számolgatás nélkül is világosan látható ezekből az adatokból, hogy Szingapúr növekedése nagyrészt olyan változásokból fakadt, amelyek nem reprodukálhatók. Nem duplázódhat meg újra egy generáción belül a foglalkoztatottsági arány. Például lehetetlenség azt feltételezni, hogy 25 év múlva a lakosság többségének doktorátusa lesz. De mi a heiyzet Japánnal? Akik szilárdan hiszik, hogy a világgazdaság jövője a Csendes-óceán mentén fekvő országokban dől el, a japán példával hozakodnak elő. Ha e kezdetben valóban szegény ország ma a világ második legnagyobb ipari hatalma lehet, miért is ne produkálhatnának az ázsiai kontinens többi országai is hasonló fejlődést? - kérdezik. Azért, mert az 50-es és 60-as évekbeli Japán növekedése nem hasonlít a 70-es és 80-as évekbeli szingapúri modellre. Japán szemben a délkeletázsiai „tigrisekkel", egyszerre alapozta növekedését a termelés és a hatékonyság erőteljes növelésére, s így csak neki sikerült megközelítenie az amerikai gazdaság termelékenységi szintjét. Másodszor, bár a japán teljesítmény valóban káprázatos volt, a rendkívül gyors növekedés kora már a múlté. A jelenség magyarázata, hogy a japán növekedés 1973 és 1992 között erősen lelassult a gyors fejlődés éveihez képest. A Csendes-óceán körzetében fekvő új ipari hatalmak azonban amelyek képesek voltak mozgósítani erőforrásaikat - olyan eredményt értek el, amely a legbanálisabb, elemi szintű gazdasági elméletből levezethető. Az ázsiai országok növekedésének ugyanis csak az a titka, hogy képesek voltak elhalasztani a gyümölcsök elfogyasztását, feláldozni a szükségletek jelenbeli kielégítését a jövőbeni haszonért. HVG TAVALYI KERESETI VISZONYOK MAGYARORSZAGON A brókerek bére emelkedett a leggyorsabban Ha az ember szabadon választhatná meg, hogy hová menjen és mit csináljon, akkor - a keresetek alapján - Budapestet választaná és lehetőleg bróker lenne. Ők ugyanis pénzügyi kiegészítő szolgáltatásokat végeznek, amely kategóriában a keresetek egy év alatt 62 500 forintról 84 000 forintra nőttek. Alig valamivel kisebb summát visznek haza a dohányipar alkalmazottai, akiknek a havi jövedelme 78 ezer forint, és a légi szállításban dolgozók a maguk közel 75 ezer forintjával. A kőolaj-feldolgozás sem rossz választás, itt az átlagdolgozó 72 500 forintra számíthat havonta. Összehasonlításul: Szlovákiában a gazdaságban 1995ben 7195 korona volt az átlagbér. Tisztes mértékben - majdnem 20 százalékkal - nőtt a ruha- és bőriparban dolgozók keresménye. így ők már átlagban havi 27 ezer bruttót kapnak. Ez alig 7-8 ezer forinttal marad alatta a múlt év végén érvényes létminimumnak, és 13 ezer forinttal kevesebb, mint a feldolgozóipari jövedelmek átlaga. Ugy tűnik, feljövőben van ismét a kohászat, a vegyipar és az építőipar, mindegyik szakmában jó 20 százalék volt tavaly a keresetek növekedése. Ha valakit a kereskedelem felé húzna a szíve, akkor a közútijármű- és üzemanyagkereskedelmet válassza, ahol egy év alatt 32 ezerről 38 ezerre nőtt a fizetés. A kiskereskedelemben 3000 forinttal lehet csak többet keresni, mint egy évvel korábban. A főváros - 46 ezer forintos átlagával - még mindig a legjobban fizető régió, de Fejér megyében is túllépték már a keresetek a 41 ezer forintot. Ám ha azt is vizsgáljuk, hogy hol a legdinamikusabb a növekedés, akkor egészen meglepő eredményre jutunk. Nógrád megyében ugyanis egy év alatt 30 százalékkal javultak a kereseti lehetőségek. így a megyék rangsorában a harmadik helyre zár : kózott fel, míg a negyedik helyet Győr-Moson-Sopron megye mondhatja magáénak. E gazdaságilag prosperáló megyében 500 forinttal vannak felette az átlagkeresetek a reménytelen helyzete miatt támogatott borsodi régió átlagának. Beosztások szerint vizsgálva az elérhető kereseteket, a megcélzott beosztás a főosztályvezetői lehetne, ugyanis ők még a vezérigazgatónál és azok helyetteseinél is többet keresnek hétezer forinttal. Egy év alatt szinte hihetetlen mértékű jövedelememelkedést értek el a középfokú végzettségű gyakornokok, jó 15 ezer forinttal - több mint 50 ezer forintra - feltornászva a fizetésüket. A Price Waterhouse egy korábbi vizsgálatából az derül ki, hogy a Magyarországon tevékenykedő külföldi cégek négyötöde a fizetésemeléseknél figyelembe veszi az inflációt, míg a magyar cégeknek csak a harmadáról mondható el ugyanez. Igaz, a nemzetközi társaságok 80 százaléka teljesítményhez köti a fizetések emelését, a magyar vállalatoknál ez az arány 50 százalék. (NSZ) A PIACI ATALAKULAS ARA Szegénység Oroszországban Az idén is újabb és újabb áldozatokat szed a zord időjárás Oroszországban. Az éjszakánként nem ritkán mínusz 20-30 fokos hidegben a tél eleje óta február derekáig egyedül Moszkvában már több mint 300-an fagytak meg. Csak az újévi ünnepek néhány napja alatt 17, kihűlés következtében beállt halált jegyeztek fel, miközben 80 embert fagyási tünetekkel szállítottak kórházba. Zömük hajléktalan, „bomzs", akiknek a számát a rendőrség az orosz fővárosban 250-300 ezerre taksálja. A szegénység a gorbacsovi glasznoszty óta nem tabutéma, s az aluljárókban, a boltok és éttermek előtt kéregető, lépcsőházakban, pályaudvarokon háló hajléktalanok látványa szervesen beletartozik Moszkva képébe. Az árliberalizáció nyomán már 1992-ben 26-szorosára nőtt a fogyasztói árindex, míg a lakossági jövedelmek ugyanabban az évben csupán 8,5-szörösükre emelkedtek. Az életszínvonal lavinaszerű zuhanása 1993-ban megállt, sőt az egy főre j utó átlagos reáljövedelem akkor 13-17 százalékkal növekedett, ám az év végére még így is csak a 38 százalékát érte el az 1991. decemberi, reformok előtti szintnek, s ez az arány tavaly is csak 60-70 százalékra javult. Ugyanakkor néhány év alatt óriási mértékű társadalmi polarizálódás ment végbe; mint a hivatalos statisztikákból kiszűrhető, a jövedelmek több mint a fele a népesség 20 százalékának a kezében összpontosul. A lakosság leggazdagabb és legszegényebb tizede között jelenleg a szerény becslések szerint is 11-13-szoros a jövedelemkülönbség. Mindennek a nyomasztó hatását tovább fokozza a mélyen a köztudatba ivódott egalitárius szemlélet és a korábbi évtizedek viszonylagos komfortérzetének az elvesztése. Ráadásul a sokat emlegetett „újoroszok", vagyis azok, akik az utóbbi néhány év változásainak köszönhetően kiugró - a nyugat-európai felső középosztályéval vetekedő - jövedelemre tettek szert, általában valódi lehetőségeiket felülmúló, hivalkodó életvitelükkel is irritálják a környezetüket. A hivatalos kimutatások is sötét képet festenek a piaci átalakulás „társadalmi költségeiről". A reformok kedvezőtlenül befolyásolták a táplálkozási szokásokat, a lakosság egészségi állapotát és a demográfiai folyamatokat. A férfiak várható életkora csökken, és több mint 9 évvel alacsonyabb (57 év), mint a hasonló éghajlatú Norvégiában. A halálozási okok között egyre előrébb törnek a túlzott alkoholfogyasztásra visszavezethető betegségek, nő az öngyilkosságok és az emberölések száma. Egész társadalmi rétegek csúsztak le, vettek búcsút örökre a brezsnyevi „fejlett szocializmus" egzisztenciális biztonságától, mint például az egykori szovjet „középosztály" magját képező, a válság sújtotta hadiipari komplexumban dolgozó műszaki értelmiségiek. Az 1992. január 1-jei árfelszabadítás egy csapásra felemésztette a lakosság többségének utolsó tartalékait is. A rubel vásárlóerejének drasztikus leértékelését Nyikolaj Smeljov, a peresztrojka egyik legnevesebb reformközgazdásza a sztálini kollektivizáláshoz fogható eljárásnak minősítette. Míg 1991-ben a családok kétharmadának volt takarékbetétje, addig ma csak alig egyötödük képes félretenni. Mégis, Oroszországnak eddig - minden ellenkező jóslat dacára - sikerült elkerülnie a súlyosabb megrázkódtatásokat, moszkvai szakértők szerint azonban ebben legalább akkora szerepet játszott a sajátos, nélkülözéseket tűrő orosz néplélek, mint a kormány tudatos politikája. HVG KIE LESZ AZ ÉGBOLT? KÉAZÉI80I.Tt Boeing kontra Airbus Tavaly az amerikai Boeing nyerte meg a vetélkedést a világ polgári repülőgépgyártói között: 346 gépre kapott rendelést, qgszesen több mint 31 milliárd dollár értékben. Riválisától, az európai Airbus konzorciumtól a légitársaságok csak 106 repülő legyártását rendelték meg, hétmilliárd dollár nagyságrendben. Minden idők eddigi legnagyobb megrendelését a Singapore Airlines adta fel, 77 Boeing-777-est kért. Értékben a második fő rendelő Szaúd-Arábia volt tavaly 28 géppel, amelyet a szakértők részben az észak-amerikai kormány „közbenjárásának" tudnak be. A Boeing időközben elhalászta az Airbus elől a másik nagy ázsiai légitársaság vételi ajánlatát is; a Malaysia Airlines négymilliárd dollárt szán gépparkja felújítására. Az elkövetkező öt év során a Boeing 15 B-777-est és tíz B-747-400-as típust szállít a cégnek. Az Airbus hiába reklámozta eddig - egyébként nem alaptalanul - gépeit azzal, hogy rentábilisabbak, tehát több hasznot hoznak, mint a vetélytársak repülői. Úgy látszik, a Boeing meg tudta győzni a fő rendelőket arról, hogy az ő stratégiáját, tehát a több utast és hosszabb távra szállító gépeket igazolják majd az elkövetkező évek a légi közlekedésben. Ráadásul a Boeing amerikai repülőgépgyártó óriásvállalat együttműködési megállapodásokat írt alá három orosz légivállalattal. Az egyik egyezményt, a repülésben alkalmazott anyagok fejlesztésére, a moszkvai központú Országos Légitechnológiai Intézettel kötötték, a moszkvai Iljusin irodával pedig jegyzőkönyvet írtak alá a technológiai együttműködésről. Ez olyan módszerek fejlesztésére vonatkozik, melyekkel előre jelezhetők a légiflotta öregedéséből fakadó károk. A harmadik megállapodás a Boeing és a A W^ W ' ^i 'M t* •» ni >m • t *« n szintén moszkvai Központi Aerohidrodinarnikai Intézet között jött létre. A becslések szerint az utasforgalom évente öt százalékkal bővül majd, ami azt jelenti, hogy a piac igénye húsz év alatt megduplázódik. Áz Airbus számítása szerint a jelenlegi mintegy kilencezer repülőgép helyett húsz év múlva 16 500-ra lesz szükség. Figyelembe véve a leselejtezéseket, a légitársaságok várhatóan 13 000 új, száz férőhelyest meghaladó utasszállító gépet vásárolnak a két évtized alatt. Az Airbus konzorciumot egyébként hideg zuhanyként érte az elmúlt év. A számítások szerint idén és jövőre összesen legalább 300 gépet kellene eladniuk ahhoz, hogy ne kelljen a tervezettnél több embert elbocsátaniuk. NSZ és MTI Tőkebefektetések térségünkben Közép- és Kelet-Európában tavaly csaknem a kétszeresére nőtt a külföldi tőkebefektetés. Az Economist Intelligence Unit előrejelzése szerint az ezredfordulóig tovább nő a tőkebeáramlás, ám Magyarország veszít vezető pozíciójából. Tavaly 9,1 milliárd dollár tőke áramlott a közép- és kelet-európai régióba, ami azt mutatja, hogy a térség versenyre kelt Ázsia és Latin-Amerika fejlődő gazdaságaival idézte a Financial Times brit gazdasági napilap a londoni központú Economist Intelligence Unit (ElU) jelentését. Közvetlen külföldi tőkebefektetés Kelet-Európában (millió dollár) 1994 1995 1990-1995 1996-2000 Magyarország 1146 4400 11200 12968 Lengyelország 1875 2500 7148 21969 Csehország 878 2500 5666 15466 Szlovákia 187 200 775 2150 Szlovénia 87 150 501 3052 Albánia 53 75 205 583 Bulgária 105 150 412 1428 Románia 340 400 933 4017 Más balkáni országok 120 100 300 2210 Baltikum 430 400 1280 1890 Oroszország 1000 2000 4400 26960 Ukrajna 91 113 574 1400 Más FÁK-országok 640 800 2300 5085 Kelet-Európa 4791 10475 27140 63847 Kelet-Európa és a volt Szovjetunió 6952 13 788 35694 99186 Forrás: Magyar Hírlap