Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-27 / 98. szám, szombat

6 | ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1996. április 27. „Szeretnénk, ha meggyógyulna" jeligére: - Az anyukánk 45 éves, nem dohányzik, szeszes Italt sem fogyaszt. Ennek ellenére megbetegedett, gyomorvlzsgálatra kellett mennie, ahol megállapították, hogy valami Hellkobakter van a gyomrában. Gyógyszert Is kapott, de nem mondtak neki semmit: kell-e diétáznia vagy nem, hogyan szedje a gyógyszereket, meggyógyul-e? Szeretnénk többet tudni erről a betegségről, mert segíteni akarunk neki. - Azzal tudtok az anyunak a legjobban használni, ha hozzásegítitek őt olyan napirendhez, amelyben szilárd helye van a pihenésnek, a lazításnak, amelyben minél kevesebb a stressz. Ha már megtalálták nála azt a fránya Helikobaktert, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy a lehető legkisebb kárt okozza! Ez a bacilus majdnem minden második ember gyomrában megtalálható, a huszonéveseknél kb. 30 %-ban, az ötvenéveseknél 60 %ban. Hogy miként kerül oda, nem tudjuk, az emberi szervezeten kívül még nem akadtak rá. Sok ember nem is tud róla, mert semmilyen tünetet nem okoz, de a tevékenysége gyomorfekélyt alakíthat ki, csakúgy, mint a stressz vagy a nem megfelelő diéta és életmód. Mivel a Helikobakter a gyomorban él, s nem árt neki a gyomorsav, az elpusztítása is nehezebb az átlagosnál, csak bizonyos gyógyszerek és antibiotikumok kombinációjával lehetséges. S akkor is számolni kell az újbóli megjelenésével, mert valóban nem tudjuk, hogyan és honnan kerül az ember szervezetébe. Megtörténhet ezért, hogy a gyógyszeres kezelést akár többször is meg kell ismételni. Erre rendszerint akkor kerül sor, amikor a betegnek kellemetlen emésztési zavarai vannak. Speciális diéta alkalmazásáról nem tudunk, de ajánlatos a gyomorkímélő étrend kialakítása, hogy a gyomor nyálkahártyája minél kevesebb káros hatásnak legyen kitéve. Sok kicsi sokra megy, mondja a közmondás, és ha nem is tudjuk pontosan, mit és hogyan csinál a gyomorban ez az élősködő, a végeredmény rendszerint egy gyomorfekély, ezért igyekezzünk a gyomorfekély összes ismert okát eltávolítani, feltételét megváltoztatni! „Tragédia" jeligére: - Szeretnék valamit olvasni a drogról. Bár az újságokban elég sokat olvashatunk róla, a tünetekről nem írnak. Tude a drogos személy normálisan dolgozni és van-e agykárosodása? Van a családunkban egy 25 éves fiatalember, aki azelőtt intelligens és példás magaviseletű volt. Aztán megszakította a főiskolát (!) olyan barátok kedvéért, akik az alapiskolát sem végezték el, sőt értelmileg fogyatékosak. Nem lehet neki hinni, mást cselekszik, sajnos, mint mond. Egyszer mesélte, hogy valami port szórtak a poharába, amelyből ivott. Lehet ez a drog hatása? Nagy tragédia ez, amit átélünk! - Először is tisztázni kell, hogy sokféle drog van. Levélírónk valószínűleg valamilyen kábítószerként használt drogra kíváncsi. Az egyik legelterjedtebb éppen a legveszélyesebb drog, a heroin. Szívják cigarettában, eszik, isszák por formájában, és alkalmazzák injekció formájában is. Ez szokott lenni a végállomás, mert az érbe adott adag hat a leggyorsabban, és ez végzi el a pusztító munkát is a leghatékonyabban, leggyorsabban. Az adatok szerint már egyetlen heroininjekció is tartós függőséget válthat ki az arra érzékeny személyiségnél, a személyiség a kábítószer hatása alatt leépül. Az értékrendszer összekuszálódik, felborul, az addig elismert és tiszteletben tartott társadalmi szabályok fölösleges nyűggé válnak, és gyakran agressziót váltanak ki. Innen már csak egy lépés választ el a posványtól és a szervezett bűnözéstől. A személyiség változásának az egyik legelső jele szokott lenni a nagyfokú megbízhatatlanság megjelenése, a hazudozás, a csalás, ami abszolút hidegvérrel és minden lelkiismeretfurdalás nélkül történik. A drog áldozatából ugyanis kivesznek az érzelmek, még az olyan mélyen beágyazott érzelmek is, mint az anyai érzés! Ezért történhet meg, hogy a heroin-függő anya, a kábítószer egy adagiáért képes a saját gyermekét hidegvérrel megölni. Ez viszont már a végállomás szokott lenni. A kezdet olyan lehet, mint ahogy azt kedves levélírónk leírta. Valaki érthetetlenül és előnytele nül megváltozik, az életpálya de rékba törik, elhagyja barátait és szülei házát, s aztán már csak egy cél létezik: a napi kábítószeradag megszerzése. A legrövidebb úton, mert a drog hiányában a szervezet kegyetlenül póbára tudja tenni a gazdáját. A függőség felé vezető úton ezért tud az áldozat egy ideig tervszerűen is dolgozni, de csak annyit, amennyi a kábítószer megszerzéséhez elegendő, ezért már ilyenkor is megbízhatatlan, felelőtlen. Levélírónknak igaza van, minden kábítószer fogyasztása egy idő után az idegrendszer maradandó károsodásához vezet. S innen aztán nincs visszaút. Szomorú tény, hogy sehol a világon eddig még nem tudták megoldani a kábítószerfüggőség gyógyítását. Kisebb-nagyobb sikerek vannak, de az összkép nagyon sötét. Próbáljunk meg hát alaposabban odafigyelni egymásra, a megelőzésre. „Balneum Hermái" Jeligére: - 56 éves vagyok, és két éve járok a bőrgyógyászhoz, de nem tudok a kellemetlenségemtől megszabadulni. Először kibírhatatlanul viszketni kezdett a végbelem környéke, majd a bőr megrepedt, és kisebb-nagyobb szünetekkel ez azóta Is így van. Pedig kaptam már rengeteg kenőcsöt, de ezek csak Ideig-óráig segítenek. Most a jeligének választott folyadékot használom, ezzel öblögetek, de ez sem változtatott a helyzeten. A seb néha 3 cm hosszan is kinyílik, és nagyon kellemetlen. El vagyok keseredve, ml lesz velem, ha idősebb leszek, és nem fogok tudni annyit tisztálkodni, mint most? - Amennyiben nem gombás fertőzésről van szó, amit kétéves bőrgyógyászati kezeléssel azért már meg kellett volna állapítani, akkor nagyon valószínű, hogy „igazítani" kell levélírónk farcsontján. Ez a visszamaradt csontnyúlvány nagyon változatos térbeli elhelyezkedést mutat, és az esetek egy kis százalékban akadályozza a helyes vérkeringést, ezért érzékeny a bőr, ezért nem tud a gyógyulás folyamata teljes értékű lenni. Mivel erre a csontnyúlványra gyakorlatilag semmi szükség nincsen, bizonyos esetekben a sebészeti eltávolítás marad az egyetlen megoldás. Levélírónk esetében azonban figyelembe kell venni, hogy a gyakori borogatás a bőrt kiszárítja és sérülékenyebbé teszi, ezért mielőtt a sebészt felkeresi, próbáljon még konzultálni egy talán tapasztaltabb bőrorvossal, és próbáljon ki egy vitaminkúrát, melyben legyen napi 3000 mg C-vitamin, 3x4 tableta Pangamin, 1000 mg E-vitamin, 300 mg pantoténsav, és az érintett helyet legalább 3x naponta masszírozza meg bőségesen E-vitamint tartalmazó krémmel. „Kínszenvedés" Jeligére: - A feleségem 50 éves, és már nem bírom nézni a szenvedését. Az utóbbi két évben emésztési zavarai vannak, ez abban nyilvánul meg, hogy nagyon nehéz a széklete. Van úgy, hogy csak minden harmadik napon van neki, és olyan kínok között, hogy az felér egy szüléssel. Rendszeresen vásárolja a hashajtókat, de csak ideigóráig segítenek. Orvoshoz nem akar menni, sokszor próbáltam már őt erre rávenni! Nagyon szeretném ha segítene, mert már az egész család szenved ettől! - Nem egészen világos, hogy az egész család a székrekedéstől szenved, vagy a családanya idegállapotától, mely az idült székrekedés miatt alakult ki. Persze az is gyakori, hogy a székrekedés egy idegállapot következménye! A hölgyek egy csoportjának egy életre szóló problémát jelent elfogadni saját súlyukat, alakjukat. Evekig étel és italmegvonással sanyargatják magukat. Találkoztam olyan nőbeteggel, aki még dicsekedett is vele, hogy ha naponta megiszik másfél deci folyadékot, az már sok. Pedig már a nagymamáink is tudták, hogy a székrekedés legegyszerűbb ellenszere a rendszeres reggeli vízivás, ami legyen legalább 4-5 deci. S mára már azt is tudjuk, hogy egy felnőtt, egészséges embernek kb. 2 liter folyadékot kell magához vennie naponta. Tessék, kérem, ezt betartani, megvagyok róla győződve, hogy radikálisan csökkenni fog a hashajtók eladása a gyógyszertárakban! Fontos tartozékai táplkozásunknak a rostos anyagok. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy még azt a ke veset is, amit elfogyasztunk, először elértéktelenítjük, főzéssel, sütéssel, gyorsfagyasztással, konzerválással. Nagyon kevés nyers zöldséget és értékes rostanyagot tartalmazó élelmiszert fogyasztunk. Próbáljunk meg ezen tudatosan változtatni, s ha nem is mindjárt az első nap, de az első hét elteltével biztosan tapasztalni fogjuk a rostos anyagok és a bőséges folyadék jótékony hatását! „Szívpanaszok" jeligére. Az édesanyám két éve halt meg szívrohamban. Sajnos nekem Is állandóan szívpanaszaim vannak, ezért sokat gondolok rá, mert félek a jövőtől! Gyakran kell orvoshoz mennem a panaszaimmal, de az EKG soha nem mutat ki semmit! Lehetséges ez? Szeretnék egészséges lenni, hiszen még csak 38 éves vagyok! Mit csináljak? - Csodálom a körzeti orvosa türelmét, de nem értek egyet bizonytalanságával, mert az összefüggés édesanyja „szív-halála" és az ön szívpanaszai között annyira szembeötlő, hogy már régen egy lélekbúvárhoz kellett volna önt irányítania! Tünetei arról szólnak, hogy valószínűleg nagyon kötődött az édesanyjához, kinek a halála váratlanul érte önt, amit nem tud, s tudat alatt valószínűleg nem is akar elfogadni. Lehet, hogy hiányzik a lehetőség a keletkezett űr betöltésére, nincs a közelében senki, akire azt az erős kötődést át tudná nelyezni. Esetleg bűntudata van az édesanyja miatt, amit már nem lehet jóvátenni, és a pszichéje, tudatalattian, így vezekel. Amint látja, nagyon sok a lehetőség a megoldásra, kár lenne, ha beleélné magát a szívbeteg szerepébe, mert az az ördögi kör kialakulásának a kezdetét jelentené. Látogasson meg, kérem, egy pszichiátert vagy pszichológust, akihez teljesen őszinte tud lenni, és akiben maradéktalanul megtud bízni! „Segélykiáltás" jeligére: Nemrég szereltem le a katonaságtól, s mint Ilyenkor lenni szokott, az utolsó estét alaposan megünnepeltük, amihez alkalmi hölgyismerősök is hozzátartoztak. Pár napra rá, már Itthon vettem észre, hogy vizelés közben, Illetve a végén nagyon csíp. Ez eltartott egy hétig, s nagyon kellemetlen volt, mert nehezemre esett a Járás-kelés Is. Beszereztem a patikában hipermangán kristályokat, és azzal borogattam magam, mert a katonaságnál hallottam, hogy ez az oldat fertőtlenít. Valóban elmúlt a gyulladás, de azóta a merevedés nem úgy működik mint azelőtt. Nagyon fájdalmas, és a szerszám használhatatlan, mert a fityma valahogy nem akar, nem tud kinyílni! Mi történt, és hogy lehet ezen segíteni? - A válasz nagyon egyszerű. Az alkalmi viháncolásért, a meggondolatlan, pillanatnyi kéjért levélírónk másodlagos fitymaszűkülettel fizetett, s hálát adhat a sorsnak, ha csak ezzel! Mert az biztos, hogy alkalmi partnerétől elkapott egy kis fertőzést, s mivel a gyulladást csak kezdetleges módon, suttyomban kezelgette, a keletkezett hegek fitymaszűkületet okoztak. Ezen bizony már csak egy sebészeti beavatkozás segít! Az elhegesedett, rugalmasságát vesztett fitymát el kell távolítani! Nem kell megijedni, egy gyakorlott urológus számára ez csak kis műtétnek számít, s ajánlom, mielőbb vesse magát alá levélírónk, ha a szerszám meg akar maradni szerszámnak, mert ezen az alapon később merevedési zavarok is kialakulhatnak! S ez, ugye, huszonéves korban nagyon rosszul hangzik! Ha levélírónk jelentkezik nálam a rendelőmben, biztosítok neki egy diszkrét vizsgálatot az urológián, de a bőrorvosnál is, mert ki garantálja neki, hogy az egyszerű bakteriális fertőzés mellett, ami csak fitymagyulladást okozott, nem kapott-e alkalmi partnernőjétől emlékbe önzetlenül egy, esetleg több nemi betegséget is. „Nyár" Jeligére: - Az a bajom, hogy nagyon sovány vagyok, mivel a szülés után majdnem 10 kilót lefogytam. Azóta idegesebb Is vagyok, és bármit teszek, nem tudom visszaszerezni a súlyomat. Van-e valamilyen készítmény, amely jobb étvágyat csinál, és ezáltal felszedhetnék legalább 6-8 kilót, és ez által megnyugodhatnék? - Amennyiben valóban szülés után kialakult állapotról van szó, mindenképpen ajánlatos kérni egy endokrinológiai vizsgálatot, leellenőrizni a hormonok szintjét! Egy lassú hormonális folyamat is lehet a háttérben! Ilyenkor nem elég csak étvágygerjesztőket szedni. A legismertebb étvágygerjesztő, amit az orvos felírhat, a PERITŐL szirup, már sok embernek segített. Az étrendet is jól meg kell választani, nem szabad az emésztőrendszer túlterhelésének hibájába esni. Inkább együnk lOx naponta, de ne túl sokat. Viszont aki hízni akar, igyon meg naponta, evés közben 1,5 liter le hetőleg friss szőlőlevet. & Várom és megválaszolom kedves olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. í JOGTÜKÖR Í Rovatvezető: FEKETE MARIAN Az öröklés rendje megváltozott, de... H. P.: A bátyám 1988-ban (más testvérem nincs), az édesapám pedig egy hónappal ezelőtt halt meg. Azt szeretném tudni, hogy ki örököl Ilyen esetben, mert az egyik Ismerősömtől azt hallottam, a fordulat után úgy módosították a törvényt, hogy ilyen esetben csak a leszármazók örökölnek. ILU 1989 után valóban módosították a Polgári Törvénykönyvnek az öröklésre vonatkozó rendelkezéseit, de ennek célja nem az volt, hogy szűkítsék a számításba vehető örökösök számát, hanem éppen ellenkezőleg, olyan módosításra került sor, amely bővítette a törvényes örökösök körét, mégpedig oly módon, hogy ezáltal ritkábban örökölhet az állam. 1989-ig, egészen pontosan 1992. január elseje előtt (amikor is a Polgári Törvénykönyv módosítása hatályba lépett) a törvényes örökösök közé tartoztak elsősorban: az örökhagyó házastársa és gyermekei, illetve leszármazói (azaz a gyermekei, unokái, dédunokái). Ha az örökhagyónak nem voltak leszármazói, akkor az örökösök úgynevezett második csoportjában örökölt elsősorban az örökhagyó házastársa, az örökhagyó szülei, valamint azok, akik az örökhagyóval annak halála előtt legalább egy évig éltek közös háztartásban és ez okból gondoskodtak a közös háztartásról vagy az eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva (ezek rendszerint jogi szempontból távolabbi rokonok, unokatestvérek, unokahúgok, unokaöccsök stb., esetleg élettársak voltak). Ha az örökhagyónak nem volt házastársa, és nem örökölt a szülője sem, az örökösök úgynevezett harmadik csoportjában örököltek az örökhagyó testvérei, valamint azok, akik az örökhagyóval annak halála előtt legalább egy évig éltek közös háztartásban és gondoskodtak a közös háztartásról vagy az eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva. E rendelkezések egyáltalán nem változtak, 1991-ben viszont megtoldották őket még azzal, hogy „ha az örökhagyó valamelyik testvére nem örököl, akkor az őt megillető örökrészt egyenlő arányban a gyermekei szerzik meg". Egy új rendelkezés az is, hogy „ha az örökösök harmadik csoportjában senki sem örököl, Lakásügyek akkor az örökösök negyedik csoportjában egyenlő arányban örökölnek az örökhagyó nagyszülei, és ha az egyikük sem örököl, akkor egyenlő arányban a gyermekeik örökölnek." Az első módosítás tehát a törvényes örökösök körét kibővítette az örökhagyó testvérének (testvéreinek) gyermekeire (unokaöccseire, unokahúgaira), a második módosítás pedig azt tette lehetővé, hogy ha más örökös (végrendeleti vagy törvényes) nincs, akkor az örökhagyó nagyszülei, illetve nagybátyjai vagy nagynénjei örököljék a hagyatékot. Az említett jogi rendelkezések vagy az említett személyek javára szóló végrendelet hiányában sok esetben az állam örökölné a hagyatékot. A törvény tehát nem változtatott a leszármazók (a gyermekek, unokák) öröklési jogán; a fordulat után sem kellett változtatni az öröklést szabályozó törvénykönyvön ahhoz, hogy továbbra is a leszármazó örököljön, hiszen ez az öröklési jogi lehetőség 1989-ig is adva volt. Önt mint közvetlen leszármazót ezek a szabályok talán nem is kell hogy érdekeljék. Ha viszont olyan véletlen adódna, hogy az 1988-ban elhunyt bátyjának gyermekei lennének, akkor ezek a gyermekek is örökölnek, mégpedig az örökösök első csoportjában, éspedig a Polgári Törvénykönyv 473. §-ának második bekezdése szerint, amely arról rendelkezik, hogy ha valamelyik gyermek nem örököl (például azért, mert az örökhagyó előtt halt meg, vagy azért mert öröklésre érdemtelen, vagy azért mert az örökhagyó őt az öröklésből kitagadta), akkor az örökhagyó gyermeke helyett az egyébként a gyermeket megillető örökrészt annak gyermekei szerzik meg. Egyébként pedig mindezeket a kérdéseket az úgynevezett hagyatéki eljárásban kell rendezni. M. J.: Egy héttel ezelőtt a munkából hazatérve a személyes holmijaimat a lakásom ajtaja előtt találtam, a lakásban pedig már Idegenek voltak. Történt ugyanis, hogy az édesanyám halála után a mostohaapámmal együtt laktunk abban a szövetkezeti lakásban, amelyet 15 évvel ezelőtt közösen kaptak a lakásszövetkezettől. Négyéves koromtól kezdve laktam ott, de most mégis az utcára kerültem. Az új lakók mondták el nekem, hogy a mostohaapám eladta nekik a lakást (amiről nekem nem szólt), és hogy reggel, amíg én munkában voltam felrakatta a holmijait egy bútorszállító kocsira, mert valahová Közép-Szlovákiába költözött. Hová fordulhatok ilyen esetben? Megjegyzem, az állandó lakhelyem hivatalosan még mindig a mostohaapám szövetkezeti lakása, ahová viszont már be sem tehetem a lábam. Egyelőre a barátnőimnél, kolléganőimnél töltöm az éjszakákat. ben meghatározott későbbi nappal szállnak át. A tagság átruházásáról szóló szerződés előterjesztésével azonos joghatások következnek be, amint az illetékes lakásszövetkezetnek a korábbi tag írásban bejelenti a tagsága átruházását, a tagságot szerző fél pedig írásban bejelenti a hozzájárulását." A fentiekkel kapcsolatban még el kell mondani, hogy sem a Kereskedelmi Törvénykönyv, sem a Polgári Törvénykönyv rendelkezései nem nyújtanak védelmet annak, aki jogszerűen lakik (lakott) a lakásszövetkezeti tag által bérelt szövetkezeti lakásban. Ez a jogszerűség ugyanis a lakásszövetkezeti tag jogaiból következik, azok létezésétől függ. Éppen ezért, ha a lakásszövetkezeti tag bérleti (lakáshasználati) joga megszűnik, ezzel együtt szűnik meg a vele egy lakásban élő személy lakáshasználati joga is. Az adott esetben nem tudunk olyan tanácsot adni, amelyet valóban fel tudna használni. Látni kell ugyanis, hogy a Polgári Törvénykönyv 707. paragrafusának második bekezdése értelmében a lakásszövetkezeti lakások esetében az egyik házastárs halála után a másik, a túlélő házastárs maradt a lakásszövetkezet tagja, és neki (vagyis az adott esetben a mostohaapjának) jutott a lakásszövetkezeti tagrész is (itt viszont érdemes lenne megnézni a vonatkozó hagyatéki végzést is). A Kereskedelmi Törvénykönyv szerint a lakásszövetkezeti tag a tagsággal kapcsolatos jogait és kötelességeit (például a bérleti, illetve lakáshasználati jogot is), minden további nélkül átruházhatja valaki másra. „A megszerző félre ezek a jogok és kötelességek a vonatkozó szerződésnek az illetékes lakásszövetkezet elé terjesztésével vagy az e szerződés-