Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-27 / 98. szám, szombat

1996. április 27 . ÉRDEKESSÉ G ÚJ SZÓ 5 j Melánie, a hálás lány Mostanában szinte napirenden lehet hallani-olvasni a ne­vét: Melánie Griffith. Budapesten tartózkodik és féltéke­nyen őrzi új szerelmét, Antonio Banderast, aki Madonna ol­dalán Játszik az Evlta musical filmváltozatában. Melánie azonban nem szorul ilyen másodkézből való nép­szerűségre: több jelentős film­szerep áll mögötte, a legjobb alakítását az emlékezetes Dol­gozó lányban nyújtotta. Vala­hogy mégis az a sorsa, hogy egy neves férfisztár kapcsán emle­gesse a sajtó. Éveken keresztül Don Johnson, a kétszeres férj árnyékában élt, viharos szakítá­saik és kibéküléseik foglalkoz­tatták a pletykaéhes közönsé­get. Most új „árnyéka" van: Ban­deras, aki bevallottan miatta vált el spanyol feleségétől. De Melanie-t mindez cseppet sem zavarja, hiszen hollywoodi gye­rek, a film világában nőtt fel. Egyszer így nyilatkozott: „Azért, hogy a mamám mindig fi­gyelmes és kedves volt hozzám, hogy a nehéz pillanatokban is segítségemre volt, elsősorban Alfred Hitchcocknak tartozom hálával". Mi köze az 1980-ban elhunyt zseniális rendezőhöz és íróhoz ennek a csinos szőke hölgynek? A megfejtés a mama személye: Tippi Hedren, Hitch­cock egyik kedvenc színésznője. A Madarak és a Mamie című­Hitchcock-filmekben nyújtott kiváló alakítást. A mozinézők nem felejtették el őt, pedig már lassan húsz éve otthagyta a filmstúdiókat, s Los Angelestől 30 kilométerre egy rancson él. Nagy szenvedélyének, a vadál­latok tenyésztésének hódol: egy valóságos „kis Afrikát" ho­zott létre a kedvencei, a raga­dozók, elefántok, majmok szá­mára. A vonzónak egyáltalán nem mondható Hitchcock köztudot­tan nagy nőfaló volt, szebbnél szebb színésznők kerültek a há­lójába, hogy aztán fejvesztetten meneküljenek: Hitchcock min­den volt, csak gyengéd és figyel­mes nem. „Annyira imádom a nőket, hogy legszívesebben megverten, felnégyelten, össze­kötözötten, megfojtottan, me­gerőszakoltán látnám őket" - je­lentette ki nyilvánosan. A hűvös szépségeket kedvelte, Grace Kelly volt a gyengéje. Hogy volt-e köztük több, mint kölcsönös csodálat - ez egy nagy titok. Az azonban biztos, hogy Hitchcock valósággal őrjöngött, amikor megtudta, hogy Grace otthagyja a filmet és hozzámegy a mona­kói herceghez. Úgy vélte, Holly­woodban nem talál helyette má­sikat. S ekkor látta meg a tévé­ben Tippi Hedrent, a fotómo­dellt, manökent, reklámfilmek szereplőjét. Tippi 28 éves volt, már elvált, s három gyereket kel­lett eltartania. Bizonyára ez is hozzájárult ah­hoz, hogy nem tudott ellenállni Hitchcock ajánlatának: hét évre írt alá szerződést. Az első közös filmjük a Madarak volt. Tippi po­kolian megszenvedte a forga­tást, mert Hitchcock kegyetlen volt: valódi, megvadított mada­rakat használt, s Tippi egy ízben komolyan meg is sérült az ar­cán. Ezek után azt mondta: elég. De Hitchcock nem tágított, sőt ultimátumot adott neki: „Vagy az ágyamba jössz, vagy tönkre­teszem a karriered". Tippi végül mégis eljátszotta a Mamie főszerepét - de nem a sze­Tippi Hedren Sean Conneryvel a Marnie-ban. retőjét. S valóban: ezek után karrierje rohamosan hanyatlott. Hogy ennek Hitchcock volt-e az oka, vagy sem - azt nehéz bizo­nyítani. Viszont Melánie máig hálás. Hálás Hitchcocknak a durva ulti­mátumért és anyjának a gerin­cességéért. Tippi ezek után csak a gyerekeinek és vesszőparipájának élt, itt-ott el­vállalt egy kisebb szerepet, de nem hajszolta a sikert. Pedig még ma is szép, alakja tökéle­tes. Ennek köszönhetően az utóbbi években' visszatért „ere­deti" szakmájához: több divat­lapban jelentek meg fotói, sőt a kifutón is megjelent. Melánie viszont kicsit duci, de boldog. Banderas nem iszik, nem narkózik, nem megszállott­ja a sebességnek, mint Don Johnson volt. A kétszeres férj, gyermekei apja, akiből a durva­ságok, verések ellenére éveken át nem tudott „kiszeretni". Saj­nos, erre nem tanítottta meg a szeretett mama, pedig ez a tu­dás jól jött volna neki. ók ugrottak talpra. Újságírók ezrei rohan­gáltak a sztori után, a Pelé által vezetett minisztériumot megrohamozták, a rádió­adók már régi góljainak hangszagjait pör­gették. Brazília megbolondult - a szó pozi­tív értelmében. Delon majdan öngyilkos lesz? NEM IGAZ, DE JÓ VOLT HALLANI Alain Delon, a világhírű fran­cia színész annak idején való­színűleg öngyilkosként fejezi be életét. Ezt maga Delon nyilat­kozta egy francia kulturális té­véműsorban, mondván: meg van győződve, hogy ő is Ernest Hemingwayhez vagy Romáin Garyhez, a két híres öngyilkos íróhoz hasonlóan végzi. - Azon a napon, mihelyt tud­ni fogom, hogy valójában mit is akarok, el fogok menni... - nyi­latkozta a hatvanéves színész hallgatóságának nagy megdöb­benésére. Delon mindezt a kö­zönség iránti tisztelettel magya­rázta, „amely 40 éven át követ­te pályafutásomat, s amely egy bizonyos képet alakított ki ró­lam." - Még azelőtt szeretnék távozni az asztaltól, hogy azt el­kezdik leszedni - mondta De­lon, ugyanakkor elismerve, hogy mindezt könnyebb szívvel tervezte addig, amíg meg nem született két kisgyermeke. ­Most úgy gondolom, hogy igyek­Pelé visszatér? szem majd kitolni a dátumot, de ha egy nap magatehetetlen­né válok, azt hiszem, meglesz bennem a bátorság a cselek­vésre - közölte hallgatóságá­val. Delon egyébként pályafutása alatt 80 filmet készített, s a fran­cia filmmúzeum március végén egy Delon-sorozatot indított, a színész ötven alkotásának be­mutatásával. MTI A medence című filmben Romy Schneider volt a partnere Nemrégiben futótűzként terjedt el a hír Brazíliában: Pelé, minden Idők legnagy­szerűbb labdarúgója visszatér, és régi csa­patában, a Santosban Játszik majd újra. A Brazíliában külön médiabirodalomnak szá­mító TV Globo röppentette fel a hírt, s mllll­Aztán kiderült félreértés volt. Mindössze annyi történt, hogy Brazília jelenlegi ifjúsági és sport­minisztere fejelt egy szép gólt Le­ment egy edzésre, nekivetkezett, futott néhány kört, aztán beállt kétkapuzni. Beadás, kiemelke­dés, zutty - a bőr már ott is volt a kapu sarkában. No, ezt vette hírül a helyi tévé, leadta, és ezzel útnak indult a sztori. - Természetesen ma is nagy öröm, ha beszállok néha játszani, ha együtt lehetek a tizen-huszoné­ves fiatalokkal. De ötvenöt éves vagyok, senki sem gondolhatja komolyan, hogy éppen én tudok majd segíteni a Santosnak - nyi­latkozta Pelé. Tény, hogy a miniszter úr kissé ki is gömbölyödött, hiszen tisztsé­ge naphosszat ülésre kárhoztatja. Immár nem edzésekre, hanem konferenciákra, megbeszélések­re, tárgyalásokra jár. - Felszedtem néhány kilót. Még nem vészes, de máris utá­lom magam: bürokrata lettem fé­nyes fenékkel - szidja önmagát. Azért van, amire büszke. Szoli­daritási programot indított el a Brazíliában óriási, százezres tö­megekben kallódó utcagyerekek helyzetének megváltoztatására. Ezzel párhuzamosan beindította a sportolókra vonatkozó, idejétmúlt, szinte feudális állapotokat rögzítő átigazolási szabály reformját is. Pelé miniszter úr fii?Ili Melánie is kipróbálta a reklámfotózást - exférjével együtt. A neandervölgyi ősember furulyázott? Nejpi kizárt, hogy az ember már a neandervölgyi időkben is ismerte a furulyát. Erre követ­keztetnek a régészek egy új le­letből, amelyről úgy vélik, hogy Európa legrégebbi hangszere le­het. Szlovénia nyugati részén, a Divje Babe barlangban találták meg egy barlangi medve comb­csontját, amelyen egy primitív furulyának megfelelő furatok vannak - közölte a Szlovén Tu­dományos és Művészeti Akadé­mia. A vélt hangszer mellett kőből készült kaparószerszámokat és fúrókat találtak. A leletek korát a rendkívül precíz rádiokarbo­nos módszerrel 45 100 évben határozták meg, ami azt jelenti, hogy sez eszközök a mintegy szá­zezer-harmincezer éwel ezelőtt élt neandervölgyi emberek korá­ban készültek. MTI „Róbert Gida" halála „Csacsi, öreg medvém" - aki akár gyermek, akár felnőtt fejjel olvasta a Micimackót, annak szállóige e vissza-visszatérő kedves feddés. Ró­bert Gida, az írói - és a fordítói! - képzelet által élettel megtöltött Já­tékállat-birodalom vezére mondogatta ezt A. A. Milne halhatatlan, mesének álcázott emberi jellemrajzában a történet társ főszereplőjé­nek, a „csekély értelmű medvebocsnak". Róbert Gida, azaz Christop­her Robin Mllne, az író fia a héten 75 éves korában, londoni otthoná­ban elhunyt. Kevesen tudják, hogy C. R. Milne számára nem sok örömöt okozott aka­ratlan modellszerepe. Apa és fiú a „Százholdas pagony" és a „Hét fenyőfák" Micimackó-beli helyszínein túl, a valóságban meglehetősen fa­gyos viszonyt ápolt egymással, s az if­jabbik Milne-nak az élete ment rá ar­ra, hogy megpróbálja lerázni magáról az aranyhajú kisfiú ráosztott szerepét. Ez meglehetősen reménytelen küzde­lem volt, hiszen az angol gyerekszo­bákban ugyanezen hét évtized alatt szinte kötelező esti olvasmánynak számítottak tettei és kijelentései, az iskolák alsó tagozataiban rendszeres vetélkedők tárgya még ma is a törté­net szereplőinek és epizódjaínak is­merete. „Róbert Gidának" elsősorban az fájt, hogy az apja által az ő gyermekko­ráról lefestett idill ugyanúgy a képze­let szülötte volt, mint Malacka, Füles, Bagoly és a többiek bájos világa. Christopher Robin alig találkozott szü­leivel, a velük ápolt kapcsolat formá­lis, hideg légkörű látogatásokban, szótlan vasárnapi ebédekben merült ki, ideje nagy részét a nevelő kis­asszony felügyelete alatt, majd a bent­lakásos iskolában töltötte. Itt is szinte első, kényszerű feladatá­nak tekintette, hogy kitanulja az ökölví­vás sportját, mert csak ettől remélt vé­delmet osztálytársai törvényszerűen kö­vetkező, kegyetlen ugratásaitól. Camb­ridge-i évei után Dartmouthban nyitott könyvesboltot, de ebből is hamar elege lett, hiszen saját bevallása szerint is a betérők zöme „csak Róbert Gidával akart parolázni", s dedikáltatni akarta a papa könyvét a „főszereplővel". C. R. Milne a rideg bánásmód mellett azt sem tudta élete végéig megbocsájtani, hogy apja saját fiatalításának eszközeként használta fel az ő gyermekkorát. „Ami­kor én három éves voltam, ő is annyi volt, amikor én hat éves lettem, ő is annyi lett... egyszerűen szüksége volt rám, hogy ne kelljen 50 évesnek lennie" - fakadt ki keserűen két évtizede meg­írt önéletrajzában. A folyvást „újratermelődő" olvasókö­zönség mindazonáltal talán csak örül­het, hogy a fiúi indulatnak nem sikerült lerombolnia azt a világot, amelyet a pa­pa megálmodott, s amelybe Karinthy Frigyes fordítói tolla alatt talán még több élet költözött, mint amennyit az idősebbik Milne az eredetibe oltott. Panoráma MOSZKVA Májusi „karácsony" Részben ingyenélők lesznek a moszkvaiak az idei május elsején: az orosz főváros pol­gármestere megígérte, hogy mindenki ingyen utazhat aznap a metrón, egyetlen rubelt sem kell fizetnie színházjegyért, és az újságok sem kerülnek semennyibe. Ugyancsak díjta­lan lesz a felszíni tömegközlekedés, a múze­umi belépés, és otthon hagyhatja pénztárcá­ját az is, aki moziba akar menni. A májusi „karácsony" révén a polgármester azt szeret­né tudatosíttatni a moszkvaiakkal, hogy a vá­ros nem az ellenségük. - Az emberek rendkí­vül fáradtak és keserűek, kicsit meg kell lá­gyítani a szívüket - mondotta Jurij Luzskov polgármester, s a többi orosz nagyvárost a példa követésére sürgette. Megfigyelők megjegyzik, hogy ezen a moszkvai május elsején senki sem sírhatja vissza a nevezett szolgáltatások régi, pártál­lami árait, amelyek ugyan nagyon alacsonyak voltak, de mégsem ennyire. Arról nem szólt a hír, hogy jövőre esetleg már pénzt kap, aki metrózik, vagy újságot vesz a kezébe. AP Az oldalt írta és szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
Thumbnails
Contents