Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-18 / 90. szám, csütörtök

1996. április 17. BELFOLD - GAZDASAG ÚJ SZ

Ó 909 | Civilkurázsi A kormány, illetve a koalíciós pártok egyetlen eddigi intézkedése sem váltott ki olyan ellenállást, mint a Büntető Törvénykönyv nemrég elfogadott módosítása. Sokáig úgy tűnt föl: ennek áz országnak a lakossága belenyugszik abba is, hogy a vagyonjegyes privatizáció második menetét a kormány pardon nélkül megszüntette, és az állampolgárt kiskorúsítva névlegesen tízezer koronás kötvényt ad neki, miközben a milliárdos nagyságrendű vagyonok a kormánykoalícióhoz közel álló személyek kezébe kerülnek. A civil társadalom, amely eddig tűrte, hogy az adófizetők pénzéből százmilliókat fordítsanak az ország nemzetközi hírnevének, úgymond, javítására, és nem igazán tiltakozott a kormányfő kézi irányításával működő titkosszolgálát túlkapásai elten sem, most lassan eszmélni kezd. Mind több ember veszi észre, hogy az itt zajló események számos vonatkozásban híven másolják az 1933-as németországi, valamint az 1948-as és 1969-es csehszlovákiai események forgatókönyvét. Azt a szalámitaktikát, amellyel a totalitárius rendszerek létrehozásán fáradozó, ellenségképeket alkotó politikusok az emberi jogokat leépítik. Mindezek ellenére is bízvást elmondhatjuk, hogy a demokráciáért folyó játékot még nem vesztettük el. A szabadságjogokat alkotmánysértő és a Szlovák Köztársaság nemzetközi kötelezettségeit is sértő módon korlátozó Btk.-módosítás elleni mozgalom március 22-én tüntetett a nyilvánosság előtt. Hamarosan létrejött egy „Tevékeny Kezdeményezés a Szabadság Megőrzéséért", amelyet több polgárjogi, környezetvédelmi, ifjúsági szerveződés és alapítvány alkot. Felhívásaikhoz szinte naponta csatlakoznak további polgári mozgalmak és kezdeményezések, illetve - egyáltalán nem utolsósorban - tiltakozásának adott hangot a másfél millió tagot számláló szakszervezeti konföderáció is. Ezeknek a polgárjogi szervezeteknek a képviselői nemzetközi fórumokon is elmondták jogi, politikai és morális kifogásaikat (holott közülük többen is tiltakoztak akkor, amikor a magyar parlamenti képviselők Strasbourghoz fordultak!). Az Európa Parlament képviselője nagyon érdekes és sokatmondó válaszában hangsúlyozta: nagyon örül, mert a parlamentet tájékoztatni tudja arról, hogy Szlovákiában nemcsak Mečiar és Kováč meg valamiféle nehezen meghatározható ellenzék létezik. Élnek és egyre aktívabbak itt olyan szlovák állampolgárok, akiknek politikai kultúrája egyre magasabb szintű, s ezért is megérdemlik Európa bizalmát és tá mogatását. FEKETE MARIAN Innen nézve Fát akar ültetni a szomszédasszonyom. A 75 éves néninek gyönyörű kertje van. Ő mégis úgy gondolja, kicsit kopár, s elkelne bele néhány gyümölcsfa. Már számon a kérdés: ugyan mindek magának a fa? Aztán elharapom a szót, s csak magamban állapítom meg, hogy röpke két esztendő alatt belém ette magát a válság. Alig két éve köt a dolgom Miskolchoz, s már magam is megrökönyödöm, mert fát akar ültetni egy hetvenöt éves asszony. Olyan ez, mint a fertőző betegség. Lappangva kezdődik. Előbb talán csak abban mutatkozik meg, hogy az ember már nem háborodik fel a fairtások láttán. Megszokja, hogy itt is, ott is hasított az erdő. De beleszokik a szem az országutak mentén sok kilométer hosszan húzódó parlagok, a falusi házak előtti söpretlen járdák és az évek óta kaparatlan csatornák látványába is. Amint a hétköznapok részévé válik a boltos hangsúlya, ahogy záróra előtt öt perccel húzza le a rolót, s kifelé tessékel, mondván, neki már lejárt a munkaideje* Ehhez jön még a vendéglátósok hajthatatlansága: csak hideg koszt van, ha meleget akarnánk, s kizárólag ülve lehet fogyasztani, amennyiben csupán szendvicset kérnénk. Kivételek ugyan vannak, de a többség úgy tartja, akinek nem tetszik, elmehet. Pontosabban, minek jött ide? Itt ez a rend, tessék alkalmazkodni. Előbb-utóbb aztán mindenki alkalmazkodik. Másutt mások a szokások. Korábban is léteztek különbözőségek. Ám ezek mértéke ma már megrendítő. Aki ma Kelet-Magyarországról Nyugat-Magyarországra autózik, másik világba kerül. Akárha idegen országban járna. Miskolcról nézvést tulajdonképpen már valahol Gyöngyös környékén elkezdődik a legjobb értelemben vett labancosodás. Még a nyelv is eltérő. A szavak változatlanok, de a hangsúlyok, a gesztusok már mások. Érdekes módon ez legalább olyan ragadós, mint a válságtudat. Ugyanúgy apró, alig észrevehető tünetekkel kezdődik. Tudniillik megszaporodnak a könyvviteli értelemben soha meg nem térülő befektetések. A falusi boltos mai mosolyáért holnap talán egy másik község vendéglőse kasszíroz. Miként annak a dunántúli benzinkutasnak sem lett extrabevétele, aki bocsánatot kért tőlünk, amiért nem tartott bébiételt, de felajánlott egy banánt, s maga kerített hozzá villát, tányért, hogy összetörhessük a velünk utazó kisbabának. Pénzben nem kifejezhető figyelmességek ezek, s téved, aki azt hiszi, hogy általában is csupán pénzkérdésről lenne szó. Szomszédasszonyom sem gazdag ember. Nem azért ültet fát, mert magas a jövedelme. Még csak nem is azért, mert később majd haszna lehet belőle. Gyerekeit, unokáit abszolút nem érdekli ez a kert. Egyedül az öregasszonyt érdekli. Ő ragaszkodik hozzá. Ő szöszmötöl naphosszat benne. Csinálja, mert ezt szokta meg, mert ezt tanulta, mert van benne elegendő civilkurázsi, hogy immúnis legyen a válsággal szemben. Teszi a dolgát, mert már akkor is miskolci lokálpatrióta volt, amikor még nem telepedett rá mindenre a szocialista nagyipar, s vele a gondoskodó állam. És most eme gondoskodás megszűntével sem esett pánikba, nem várja, hogy felülről, központi akarattal, netán állami segélyből fásítsanak. Valószínűsíthető, hogy Borsodban az elmaradó beruházásoknál is nagyobb hiány mutatkozik az olyan reszketeg, gyönge kis kezekben, mint amilyen ezé az elszánt öregasszonyé. Eddig a bölcsesség. Ezután jön a kérdés, hogy e mély válságba (az országhoz képest mély válságba) taszított régiót mi is taszította oda; a kilátástalanság hogyan szülte meg a még mélyebb kilátástalanságot, és főleg, hogy miként lehet kimenekülni belőle? FARAGÓ JÓZSEF, Népszabadság Hova tűntek a reményszámla milliói? A Remény számláján - amelyet a Szlovák Televízió létesített - a nézőktől a beteg és szegény gyermekek számára összegyűlt pénzből ötvenmillió korona a pozsonyi B. O. B. kft. kezelésébe került, amely ezért szerződésileg havi 25 százalékos hozamot ígért Az eset 1994-ben kezdődött, amikor a pénzt három hónapra átutalták a B. 0. B.-nek. Bár a kft. nem tett eleget vállalásának, 1994. október 3-án egy kiegészítéssel már 77,5 millió koronát kapott, azzal, hogy további három hónapon keresztül havi 20 százalékos hozamot biztosít. A feltételek között szerepelt, hogy amennyiben a Remény számlájának a kezelője nem kéri a megszüntetést, lejárta után a szerződés érvényessége automatikusan meghosszabbodik. A valóságban azonban a számlára nemhogy a hozam, de még az eredeti 50 millió sem érkezett vissza teljes egészében. Az SZTV ezért 1995. május 4-én a kezesként szereplő Pozsonyi Opciós Tőzsdétől (BOB) kérte a büntetőkamatokkal együtt neki járó 166,7 millió koronát. A BOB képviselői viszont azzal érveltek, hogy mindez a B. 0. B. kft. tulajdonosainak, René Vochyannak és Miloš Hojzáknak (egyébként a BOB korábbi két vezetőjének) akciója volt, amelyről nem értesítették a tőzsdekamarát. Emiatt már feljelentést is tettek ellenük. Tény , hogy a Remény számlájáról tavaly 33 millió koronát osztottak szét a rászoruló gyermekek között de eközben több mint százmillió elveszett. IVAN ŠPÁNI, Práca Elnökölni fogunk a Duna Bizottságban? Budapesten folytatódik a Duna Bizottság 54. ülésszaka, amelynek során a folyó menti országok a Duna hajózási kérdéseivel foglalkoznak. Eva Mitrová, Szlovákia budapesti nagykövete felszólalásában kiemelte a bősi vízlépcső szerepét, amelyen keresztül 1992 óta tizenhat ország 43 421 hajója haladt át. Szlovákia idén hivatalosan megpályázta a bizottság elnökségét az elkövetkező három évre. Práca Megkezdődtek a terhelési próbák Kedden reggel a pozsonyi Vízügyi Beruházó Vállalat megkezdte a bősi vízerőmű jobb oldali zsilipjén az új kapuk terhelési próbáit, amelyek a kapukat szállító lévai OK Steel igazgatója szerint a hét végéig befejeződnek. Elmondta, hogy a kapuk teljesen új konstrukcióval készültek, és mivel üregesek, lehetővé teszik a folyamatos ellenőrzést. Baleset bekövetkezéséhez három tényezőnek - anyag-, szerelési vagy tervezési hibának, a szerelési, illetve az üzemeltetési technológia megsértésének kellene bekövetkeznie, de ezek kiküszöbölésére megfelelően odafigyeltek. Sme (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Pénz ott, átalakulás itt Az új világrend első intézményének nevezte megalapításakor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) Jacques Általi, a londoni székhelyű pénzintézet első elnöke. A francia sugallatra 1991-ben életre hívott, Közép- és Kelet-Európát anyagilag támogató, szerkezetváltását, korszerűsítését elősegítő bank a hét elején tartotta rendes évi közgyűlését Szófiában. Bármilyen furcsán hangzik is, a bulgáriai tanácskozáson hozott legfontosabb döntés, azaz a bank alaptőkéjének a megduplázása azt jelzi, végre a pénzintézet megtalálta a helyét, és ténylegesen is betölti azt a feladatot, amit az alapítók, elsősorban az Európai Unió szánt neki. A Nyugat részéről sokszor hallani olyan észrevételeket, megjegyzéseket, hogy a gazdasági átalakulás, a tényleges piacgazdaság térségünk némely országában döcögve halad. Ez lehetséges, viszont a probléma súlyával csak akkor szembesültek igazán, amikor kiderült: a térségünk lépésváltását elősegítésére alakult EBRD nagyjából ugyanolyan nehézkesen működik, mint egy, a hatékonyságra ügyet sem vető szocialista állami nagyvállalat. Attali rossz nyelvek szerint többet költött a bank épületének a csinosítására és lenyűgöző pazarlásé sajtófogadásokra, mint a rendszerváltás gyötrelmeivel kínlódó 25 posztkommunista országra. Az EBRD csak az új elnök, a profi pénzügyi szakember, Jacques de Larosiére vezetésével kezdte meg a nagyobb volumenű hitelkihelyezéseket. Tavaly az érintett régió 25 országának 2,86 milliárd ECU hitelt és befektetést hagyott jóvá, Szlovákia ebből 71 millió, Csehország 100 millió, Magyarország pedig 406 millió ECUval részesedett. Az szintén jelzésértékű lehet, hogy a bank csupán tavaly óla nyereséges, igaz, tiszta nyeresége (7,5 millió ECU) a pénz világában elhanyagolható összegnek számít. Az intenzív hitelnyújtás eredményeként a bank saját korlátának ütközött, ugyanis alapszabálya szerint alaptőkéjénél (10 milliárd ECU) többet nem hitelezhet, ezért hétfőn Szófiában az EBRD közgyűlése jóváhagyta az alaptőke megduplázását 20 milliárd ECU-ra (25 milliárd dollár). Az alapító tagok, vagyis a legfejlettebb országok nem szívesen nyúlnak ilyen mélyen a zsebükbe, a döntést azonban megkönnyítette, hogy a további 10 milliárdnak csak a 22,5 százalékát kell készpénzben a bank rendelkezésére bocsátani, ráadásul 8 év leforgása alatt. További fontos tényező: még mielőtt azt gondolnánk, hogy lám, az egykori kis KGST-országok is megérnek néhány újabb milliárdot, jusson eszünkbe, az alaptőke-emelés elsősorban Oroszország érdeke, vagyis Borisz Jelcin újraválasztását szolgálja. Ugyanis ha a tőkeduplázás elmaradt volna, akkor Oroszország az év végéig kiesett volna az EBRD kedvezményezettjei közül, mivel kimerítette a ráeső keretet. Szófiában felmerült a kérdés, vajon megkezdődhet-e a bank kivonulása Kelet-Európa fejlettebb államaiból, vagyis a visegrádi négyek csoport jából, hogy energiáját teljes egészében az igazán elmaradókra fordítsa. A kérdésre a választ ugyan elodázták, viszont az jelzésértékű lehet, hogy 1995-ben már olyan, korábban hitelkihelyezésre alkalmatlannak minősített országoknak is adtak kölcsönt, mint Horvátország, Azertiajdzsán, Grúzia vagy Kirgizia. Ebbe a sorba tartozik a tegnapi bejelentés is, mely szerint 390 millió ECU-t pedig BoszniaHercegovina infrastrukturális hálózatának az újjáépítésére fordítanak. Vagyis kimondva vagy kimondatlanul, a keleti tömb kevésbé fejlett vagy háború sújtotta régióira helyezik át a hangsúlyt. Talán nem is baj, hiszen egyrészt a visegrádi négyekre jutott eddig az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hiteleinek a 34 százaléka, azaz négy állam részesült a 25 országnak szánt pénzforrások egyharmadában, másrészt az EBRD-től pénzt kapni nem számít olcsó mulatságnak. Közismerten drágán hitelez, ami azért természetes, mert nagy kockázatú üzletekbe vág bele. A Szlovák Nemzeti Banknak éppen a napokban javult a hitelminősítési osztályzata, ami a kereskedelmi bankok számára jelzésértékű, kockázatcsökkentő tényező. Az országot, belpolitikai pengeváltásai ellenére, továbbra is a visegrádi négyek egyikeként kezelik, vagyis várható, hogy fokozatosan kihátrálunk az EBRD prioritását élvező célterületről. Különben is, a bank a későbbiek során tanulmányt készít, feltüntetve benne azokat az „érettségi" mutatókat, amelyek alapján kizárnak majd egy-egy országot az EBRD támogatottjai közül. Azért persze ne bíz/.uk el magunkat, mivel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól veendő érzékeny búcsú, a „ballagási ünnepség" leghamarabb valamikor az ezredforduló tájékára várható. SZÁLKA ÉS GERENDA "VDusza István rovata Szép kilátások Már az ellenzéki pártok politikusai is mondogatják, hogy Szlovákiában akár több megbízatási ciklus időtartamára is berendezkedhet a hatalmi ágazatokban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. Ha pedig ez így van, akkor ez egy kicsit már önfeladás, egy kicsit már dörgölődzés a folyamatos hatalomhoz, meg talán már igazolása is a két és fél év múlva újra bekövetkező ellenzéki vereségnek. Mondván: nincs mit tenni. Ez az 1994-ben kormányzati hatalomhoz jutott pragmatista, ultrabaloldali és nacionalista pártkonglomerátum 1998-ra úgy átalakítja a teljes egészében még létre sem jött demokratikus és jogállami struktúrákat, hogy azokra senki sem fog ráismerni. Legkevésbé az az ellenzék, amely igazából ma sem tudja, hogy mjt akar. Nerríújkeletű jelenség a rendszerváltás utáni szlovákiai politizálásban, hogy a nagyprivatizáció kliensrendszerű végrehajtása és a magyar nemzeti kisebbség helyzetének demokratikus rendezése több irányban is megosztja a politikai ellenzéket. A politikán kívül élő társadalom az egzisztenciális veszélyeztetettségben ma már kezd úgy viselkedni, mint tette a kommunista pártállam kényszerei közepette. Ráadásul könnyebb a dolga - egyelőre. Nincs mese: piacgazdaság és kapitalizmus nemzetállami diktatúrákban is virágozhat, legfeljebb nem a politikai ellenzék és a hatalom ellen szerveződő állampolgári kezdeményezések virágoztatják fel. Hanem a kormánypártok újgazdag szimpatizáns nagytőkései, valamint az államigazgatásban és az erőszakszervezetekben pozíciókhoz jutott polgárok. De mindenekelőtt a kommunista pártnómenklatúrákból lett kiskapitalisták és azok a fiatal szakemberek, akik idejében ráébredlek tehetségük és a rendszerváltás utáni két év szabadsága adta lehetőségekre. Ennek a „chilei szindrómának" nem föltétlen kellett véres katonai puccsal megszületnie. Elegendő volt ehhez egy demokratizálódó társadalomban az önmagával szembeni felelősségvállalástól megijedt, éppen ezért az öröknek mondott állami gondoskodás látomásos jövőképével félrevezethető választói tömeg. Azok az emberek a mindennapi kenyerét féltő, egyre növekvő nyugdíjas réteggel együtt választóként sokáig adhatnak hatalmat a DSZM vezéreinek a kezébe. Egészen addig, míg a makrogazdasági fellendülés propagandaszólamait el nem hallgattatja a mindennapok megélhetési feltételeinek a romlását emlegető emberek szava. Márpedig ha ebben az országban az 1998-as választásokig továbbra is bértáblák rajzolgatásával csapják be a tanítókat, az egészségügyben dolgozókat és az állami vállalatok alkalmazottait, a legnagyobb, „kormányzatinak" is mondoit egészségügyi biztosító pedig kifizetések megtagadásával szép lassan az egészségügyi alapellátást bénítja meg, talán lehet esélye az ellenzéknek is. Annak az ellenzéknek, amelynek legjobb gazdasági szakértőjeként a DBP-ben Brigita Schmögnerová a magasröptű gazdaságelméleti fejtegetései mellett képtelen a pénztárcák és a bevásárlókosarak egyre fogyó tartalmának szintjén politizálni. Márpedig ha a választási szövetséges szociáldemokraták sokáig fontolgatják, hogy a piacgazdaságról igencsak földközeli és baloldalisága ellenére is erősen pragmatikus nézeteket valló Cerná alelnök asszony mentalitásával és gondolkodásával súlyozzák a kiváló elméleti szakembert, talán újra késő lesz. Ha Cerná asszonyt nem hozzák úgy általában választóközeibe, attól tartok, Schmögnerová elméleti tudása továbbra is megcsodálható luxus marad a baloldali ellenzéki koalíción belül. Míg a DSZM a szociális támogatásokat pártpolitikai érdekekhez szabott bőkezűséggel osztogatja, addig az így magukhoz édesgetett, immár a társadalom több mint egynegyedét kitevő nyugdíjasokkal szinte nem tud mit kezdeni az ideológiai alapvetéseiben hittel teli lelki vigaszt is kínáló kereszténydemokrata Ján Čarnogurský és csapata. A Mečiar-lakájokból és a nemzeti párt egykori magyarellenes frontembereiből alakult Moravčík-csapat igazából nem találja önmagái, legkevésbé annak liberális lelkiségét a DU-ban. Aligha véletlen, hogy mostanában már ők a kerékkötői a szoros együttműködésen alapuló ellenzéki szövetkezésnek, aminek hátterében a magyar koalíció politikusaival szemben táplált politikai ellenszenvük áll. Sajnos, nincsenek egyedül. A szlovákiai parlamenti ellenzék pártjai - a Magyar Koalíciói is idesorolva - kénytelenek lesznek közérthető gazdaságpoliiizálásba kezdeni, de nem csupán a kormány elhibázott lépéseinek nyomában járva. Ugyanakkor nyíltan színt kell vallaniuk a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség - tehál a demokrácia - kérdéseiben, mert hallgatólagos egyetértésükkel teret engednek a kormánypártok nacionalista propagandájának.