Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-18 / 90. szám, csütörtök

[B] ÚJ SZ

Ó TANÁCSADÁS 1996. április 18. DH GALÉRIA Üzenet szeretettel Ötéves a DH, vagyis a Diákhálózat. Ötödik születésnapjukat különféle műfajú programokból összeállított egyhetes rendezvénysorozattal ünneplik. A szülinapi bulik sorát hétfőn, a DH Galéria megnyitásával kezdték. A galériában csehországi és szlovákiai magyar egyetemisták, illetve főiskolások képzőművészeti alkotásai kaptak otthont. Persze csak átmenetit. Hiszen magát a DH Galériát, amely a pozsonyi Fekete Holló nevű borozóban, illetve a Ružinovi Művelődési Házban albérleteskedik, nem ügy kell elképzelni, mint egy mostantól állandó jelleggel működő intézményt, képtárat, galériát. Napjai ugyanis meg vannak számlálva - csak a születésnapi bulik idején, egy hétig „tart nyitva". Ez persze nem zárja ki azt a szándékot, hogy a diákok munkáit bemutató galériát időnként újraélesszék. Ellenkezőleg. Igenis, szándékukban áll "olykor-olykor kijátszani - a nagyok, a felnőttek világával és az anyagiakkal (is) "behatárolt-lehatárolt - lehetetlent, és újabb bemutatókat szervezni. A DH Galéria katalóguslapja Pablo Picassótól választott merész mottóval hirdeti a kiállítást: „Minden teremtés pusztítással kezdődik." Nosza, kezdhetném én is pusztítással. Illúziórombolással! De nem teszem. Nemcsak azért nem, nehogy a DH Galériát létrehozó diákok azzal vádoljanak, hogy mint amolyan felnőttszámba menő begyöpösödött negyvenes mást se tudok, csak lesöpörni az asztalról - mit is? - a bontakozó tehetséget, a formálódó személyiséget, az eszmélő gondolatot. Azért nem akarok illúziókat rombolni, mert én ahhoz tartom magam, amit a Virágot Algernonnak című regényben olvastam: „A tudás, amelyet nem fűt át emberszeretet, kutyagumit sem ér". És ez érvényes mindenféle emberi tevékenységre. Az újságíróira és a pedagógiaira is. És a kiállító egyetemi és főiskolai hallgatók

1nak ma még elsősorban tanárok tanácsaira, pártfogására, vezetésére, irányításra és útmutatásra, illetve sok-sok tanulásra, tapasztalásra van szükségük. Egy olyan folyamatra, amelyben esetleg azt is megértik - visszautalva a picassói mottóra -, ha úgy igaz, hogy a teremtés pusztítással kezdődik, akkor attól sem szabad félniük és visszariadniuk, hogy akár saját magukat is elpusztítsák. Hogy bármikor kezdhessenek új alapokra újat építeni. Átgondolni és továbbgondolni a dolgokat. S megszülethet a művészet! Nekik még van idejük pusztítani és építgetni. Csak „mester" kell hozzá, tanár, kritikus, művészettörténész... művészethez, valamint az oly hamar sebezhető és nehezen gyógyuló ifjúi lélekhez egyaránt értő ilyen-olyan szakember, aki mindebben segít. Segít a komáromi Pézman Andreának, aki a Szlovák Műszaki Főiskola Műépítészet

i Karának harmadéves tanulója, s aki Szilva Józsefnél és Platzner Tibornál tanult rajzolni. A rimaszombati Cselényi Árpád nak, aki a Nyitrai Pedagógiai Főiskola harmadéves magyar-rajz szakos hallgatója. A Királyhelmecről indult Gál Attilának, aki a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának ötödéves magyar szakos hallgatója, a ROVÁS - Új értékrend művészeti alkotócsoport tagja. A komáromi Téglás Attilának. A rozsnyói Fecsó Szilárdnak, aki a Nyitrai Pedagógiai Főiskola negyedéves magyar-rajz szakos hallgatója, a Vert/go Art Studio - VAS alternatív művészcsoport tagja. Sátor Balázs, a Komenský Egyetem negyedéves magyar-esztétika szakos hallgatója válogatta össze a bemutatott rajzokat, grafikákat, festményeket. TALLÓSI BÉLA SZOMBATON DUNASZERDAHELYEN: Országos KI MIT TUD-döntő Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor elindították a Magyar Televízióban a Ki Mit Tud? című tehetségkutató versenyt, amely aztán minden alkalommal országos eseménnyé vált, és hihetetlen népszerűségre tett szert, a határon túlról csak nézői lehettünk, résztvevői nem. Pedig biztosan akadtak olyanok, akik úgy érezték, bennük is mocorog valamiféle tehetség, csak éppen teret nem kapnak, ahol bebizonyíthatnák rátermettségüket. Ez a gond mára szerencsésen megoldódott, hiszen a Magyar Televízió a határon túli fiataloknak is bemutatkozási lehetőséget nyújt a vetélkedőben. Huszár László, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának titkára, a tehetségkutató verseny szlovákiai főszervezője tavaly ősztől viseli gondját a rendezvénynek, s még a napokban sem panaszkodhat munkahiányra, hiszen csupán két nap választ el bennünket a legfőbb megmérettetéstől, a döntőtől, amelyre Dunaszerdahelyen kerül sor április 20-án. Ennek körülményeiről, valamint az előzményekről is tőle kaptunk tájékoztatást. Hat kategóriában indulhattak a versenyzők: a vokális zene, a hangszeres zene, a vers-, próza- vagy mesemondás, a néptánc, a klasszikus és modern színpadi tánc közül választhattak. S ha produkciójuk egyetlen, a fentebb felsorolt kategóriába sem illett, nem kellett elkeseredniük, mert ott volt a hatodik, az egyéb kategória, amely helyt adott a más műsorszámokkal indulóknak. Összesen száznégyen jelentkeztek a hazai Ki Mit Tud-vetélkedőbe, többnyire 14-26 évesek, a válogatókon viszont már csak kilencvenen jelentek meg. A kelet- és közép-szlovákiai fiatalok március 30-án, Kassán a Thália Színházban, a nyugat-szlovákiaiak pedig április 13-14-én Nagymegyeren bizonyíthatták tehetségüket a válogató zsűrinek. Döntésük nyomán Kelet- és Közép-Szlovákiából tizenhárom, Nyugat-Szlovákiából pedig huszonegy versenyző jutott tovább. Szombaton 15.30-tól tehát összesen harmincnégy fiatalt vár a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ és a remélhetőleg - népes közönség. A harminc koronás belépődíj nem nevezhető borsosnak, s akik nézőként, vagy a fellépőket biztatandó a Ki Mit Tud szlovákiai döntőjét választják, bizonyára nem fognak unatkozni. (aye) HRABAL-SZINMU KOMAROMBAN Elbeszélő színház Mindannak ellenére, hogy a magyar színházi körökben legendák keringenek a cseh színházról és a drámairodalomról, a magyar színházkultúra mégsem mutat nagyobb affinitást iránta. Pedig az Osztrák-Magyar Monarchia társadalmi közegében kristályosodott közép-európaiságon túl, sokáig a földrajzi közelség is ösztönözhette volna ennek létrejöttét. Ugyanez elmondható a cseh színházi életről is. Ennek köszönhetően ott legfeljebb Örkény István groteszk játékait ismerik, s a hetvenes-nyocvanas években az egyik legnagyobb prágai sikerszériát (kb. 420 előadást) a Székely Gábor (a budapesti Új Színház igazgatója) rendezte Macskajáték érte el a mai Rendi Színházban (Stavovské divadlo, akkor még Tyl Színház). Örkényen kívül Spiró György drámáit játszotta néhány vidéki színház. Nem jobb a helyzet Magyarországon sem, ahol Jaroslav Hašek Sve/kjén kívül elsősorban Bohumil Hrabal kisregényeiből és novelláiból, a szerzői és rendezői színház szellemében íródott, cseh dramaturgok és rendezők alkotta adaptációkat próbálják meg magyar rendezők színpadra állítani. (Legutóbb Miskolcon a Sörgyári capricciót.) Van ennek az igyekezetnek egy eredeti vonulata is, hiszen Ivo Krobot prágai rendező a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, Nyíregyházán két Hrabalszínművet is rendezett. A Szigorúan ellenőrzött vonatok című, filmen (Jirí Menzei rendezésében) világsikert aratott novella színpadi változatán kívül ő rendezte meg, Brünn után Nyíregyházán is, az Őfelsége pincére voltam című szíművet. Ennek a színháznak volt a művészeti vezetője akkortájt Schlanger András, aki most Komáromban Ivo Krobot és Petr Oslzlý brünni adaptációja alapján rendezte meg Hrabal Őfelsége pincére voltam című szatirikus játékát. Az évek folyamán meggyőződésemmé vált, hogy a magyar színházi kultúra egyelőre nem tud mit kezdeni azzal a színpadi vonulattal, amit a Budapesten már nagyot bukó Jirí Menzei és a Nyíregyházán oly sikeres Ivo Krobot, valamint a hetvenes-nyocvanas években oly sokszor megcsodált prágai Činoherní klub és a brünni Husa na provázku Színház eminensen képvisel. (A pontosságért jegyzem meg: Krobot rendezésében a Činoherní klubban sikerszériát ért meg Örkény Tóték-ja is.) Ennek kissé leegyszerűsítve - a húszas-harmincas évek cseh avantgárd színházi áramlatainak megfelelő magyar útkereső áramlatok hiányán túl - három oka van. I. Nem erősödött meg mind a mai napig a nonverbális színészi kifejezőeszközöket a beszéddel egyenrangúan használó színészi iskola. II. Csak a nyolcvanas-kilencvenes években alakultak meg azok az alternatív társulatok, amelyek immár megbontották a magyar kőszínházi struktúrát. Csehországban ennek komoly vidéki és prágai műhelyei működtek már a hatvanas években is. III. Ezekre a színészi iskolákra és alternatív társulatokra alapozódtak a pozitív értelemben minősített szerzői és rendezői színházak. Ezek két képviselője Menzei és Krobot. Menzelt az említett okok miatt buktatták meg a Magyarország akkori legjobb színházának tartott Katona József Színház színészei. Krobot viszont egy éppen újjászületőben lévő vidéki társulat megerősítésében vállalt szinte stúdiómunkának beillő feladatokat, megalapozva önmaga későbbi - mostani - vendégrendezéseihez a magyar hagyományoktól eltérő színészi munka- és játékstílust. Nem véletlenül és nem mondanivaló hiányában vetettem kritikám elé az eddigieket. Schlanger Andrásnak, ha már a Hrabat-mű kroboti adaptációjához nyúlt, alaposabban kellett volna szemrevételezni a komáromi társulatot. Elkerülhette volna, hogy a játék igen fontos emberi hátterét játszó színészek ne színészként jelenjehetett volna a színészek és a rendező megalkotta képzeletbeli ív, ha a játékban amúgy is epizódszerepeket kapó Benkő Géza játssza el a kamasz pincérfiút. Úgy talán Ropog József megkopott humorú öreg Ő ///.-ja sem maradt volna meg erőltetetten bölcselkedőnek. Az ilyen szerkezetű daraboknál mutatkozik meg igazán a cseh, illetve a szlovák és a magyar színészi iskolák közötti különbség. Mokos Attila egyszerűen képzettségének alapozásával is motivált színész az ilyen szerepekre. Nem is szólva arról, hogy Stubendek Katalin (Liza) ugyannak a pozsonyi színiakadémiának a végzőse, amely a kezdetektől fogva a színészképzés cseh módszertanára - a nonverbális eszközök egyenrangúsítására - alapozta tevékenységét. Vele szemben látható különbségeket mutat Holocsy Kriszta, aki a budapesti zenés és bulvár színházi hagyományokon nevelkedik. Mokos Attila (ŐII.) és Pőthe István a Hrabal-darabban (Szabó László felvétele) nek meg. Ellenkező értelemben eklatáns példája ennek a zenekar, amelynek amatőrségét egyszerűen lehetetlen eljátszatni profi zenészekkel, akik rádadásul színészi ripacsériával jelennek meg a színpadon. Ettől válik majomkodássá a színészekkel eljátszatott germán istenségek megjelenítése is. Ettől műviek a kávéházi jelenetek, a harmadik életszakasz kocsmai beszélgetései. Több jelenetben is inkább valamiféle majakovszkiji látványszatírára emlékeztető vizualitás pótolta a hrabali hétköznapi hősök lírai világát. Nemigen érthető az sem, hogy miért bízta Ő /. eljátszását Tóth Attilára, aki természetadta svádájával és a vele eljátszatott félénk kamasszal ellehetetlenítő előzménye az ŐII. szerepében színrelépő és kiválóan játszó Mokos Attilának. Már a játék első szakaszában meredekebb leElgondolkodtató, hogy a helyzetéből adódóan több mint négy évtizede a cseh kultúra közelében is élő Komáromi Jókai Színházban sem alakult ki - a fiatal, színészakadémiát végzett színészeken kívül - affinitás azzal a színpadi világgal szemben, amit Hrabal műveiből a cseh rendezők és dramaturgok nemcsak Prágában vagy Brünnben, hanem immár Nyíregyházán is életre hívtak. Ennek ellenére a vázolt körülmények között Schlanger András jó előadást rendezett. A cseh stúdiószínházakat vagy a nyíregyházi Krobot-rendezéseket nem látott nézők számára sok eredeti ötlettel megtűzdelve újszerűnek is tetszhet ez a történet értelmezését a néző együttérző és beleérző képességére hárító elbeszélő színház. DUSZA ISTVÁN Megjelent a Tücsök A legkisebbek lapjának áprilisi számában ismét sok- sok színes képet és mesét kínálnak a szerkesztők a gyerekeknek. A kis olvasók válogathatnak a klasszikusok, Benedek Elek, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc szép történetei, Weöres Sándor, Kormos István versei, a határon kívül élő Kányádi Sándor, valamint Ferenczes István, Király Benedek Lőrinc, Dénes György munkái és az ízes népmesék között. Valamennyit csodálatos, színes illusztráció segít még közelebb férkőzni a gyermeki értelemhez. De az olvasók is kitettek magukért. A beküldött gyerekmunkák, a rajzok, versek, történetek és mesék mind egy-egy önálló világ kis cserepei. És bizonyosság, hogy van sok jó iskola és van sok odaadó pedagógus nálunk manapság is - mindenek ellenére. A lap nagy honismereti versenye, a Tájoló, a beküldött rengeteg pályamunka - amelyek közül a díjnyertesek közlése ebben a-számban is folytatódik -, egyebek mellett ugyancsak ennek jó példái. Az egyik nyertes dolgozat íróját, a nagyidai Kupec Zolit, családját és iskoláját közelebbről is bemutatja a lap. Riport szól a szepsi iskoláról is, amelyben elsősorban a Tücsök-olvasók mondanak véleményt. Van sok játék, megtanulható ének, kifestő, kivágó, fejtörő és olvasás órákon jól hasznosítható nyelvi feladat a Tücsöknek ebben a számában is. Kis Magyar Filmakadémia Ebben a hónapban Huszárik Zoltán filmjeiből válogat a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete a magyar rendezőket és a magyar filmtörténet remekeit bemutató K/s Magyar Filmakadémia című sorozatában. Ma este a Mladosť moziban (fél hattól és nyolc órától) a zseniális szellemet, a zseniális energiát követő örökös vándor, a Magányos cédrus, Csontváry Kosztka Tivadar életét bemutató Csontváry című filmet vetítik. E mozgóképet Huszárik Latinovits Zoltán emlékére forgatta, akiben ugyanazt a zsenialitást látta, mint Csontváryban, s aki színészként ugyanarról faggatta a költészetet, mint Csontváry a madarakat, a fákat, a vizeket, a hegyeket. Arról, miből lettünk és mivé vagyunk a világon. Lírai csendekkel és tragikus kiáltásokkal mutatja meg Huszárik Zoltán a festőóriás útjait, amint édességes igazságokról elmélkedve, a vízesések zenéjében, a hangulat csendes, mély ütemében megtalálja a megjövendölt igazságot, s ahogy azt átvitte, átemelte a gyakorlatba, a festészetbe. Ugyancsak a Mladosť moziban, április 24én vetítik az Elégia, a Capriccio, A piacere, az Amerigo Tot, az Angelus, a H. Z.-ról szeretettel című Huszárik-dokumentumfilmeket. Április 19-én, délelőtt kilenc órakor a pozsonyi Színművészeti Főiskola vetítőtermében az életet, a nőket és az ételt élvezettel és nagykanállal habzsoló, mélázón élő „vén szerelmes" nosztalgikusán lírai történetét, a Krúdy Gyula regénye alapján készült Szindbádot vetítik. A címszerepben a színészkirályt, Latinovits Zoltánt láthatjuk. Szerelmeit Dajka Margit, Ruttkai Éva, Tanai Bella, Andai Györgyi, Medgyesi Mária és Muszte Anna keltik életre. A Kis Magyar Filmakadémia, vagyis a Huszárik-hónap keretében tegnap délután kiállítás nyílt a Magyar Intézet épületében, amelyet Huszárik Zoltán képzőművészeti alkotásaiból állított össze Lencsó László. A Huszárikot képzőművészként bemutató kiállítás május 9-éig tekinthető meg. (tallósi)