Új Szó, 1996. április (49. évfolyam, 77-100. szám)

1996-04-13 / 86. szám, szombat

Az oldalt szerkesztette: GÖRFÖL ZSUZSA 1996. április 13. ERDEKESSEG A nevetés hatalma A jogging-, majd az aerobic-őrület után itt az újabb, bár ez a test­edzésnek kevésbé közvetlen módja: a nevetés. A nyugat-indiai Bom­bayből útnak induló dili nem is olyan butaság. Egy szívből jövő nevetés - állítják a Nemzetközi Nevetőklub tagjai - nemcsak a feszültségol­dásban segít, hanem elűzi a félénkségét és a depressziót is. Emellett erősíti a szívet és a tüdőt, megmozgat különböző izmokat, egyszóval igazi csoda a lélek és test számára. A „Nevetés a legjobb orvosság" mottóval Bombay mintegy 50 különböző pontján több ezer indiai talál­kozik minden reggel: közösen nevetgélnek, vihorásznak, s végül az összejövetelek hatalmas nevetésorgiává válnak. Igaz, az ötlet nem egészen új. Már William Fry amerikai szívspecia­lista is végzett kísérleteket a nevetés jótékony hatásainak kimutatásá­ra, s megállapította: egy perc nevetés 40 perc pihenéssel ér fel. PAN A negyvenéves nők varázsa ÚJ sz ó 15 j Mitterrand özvegyének vallomása Szépek, érzékiek, csábítóak, pontosan tudják, mit akarnak - a mai 40 éves nők. Marilyn Monroe 36 éves volt, mikor életének véget ve­tett, mert félt az öregedéstől. A mai modern negyvenegyné­hány éves nők nem félnek ettől az állítólag kritikus időszaktól. Életük virágkorát élik, és az a férfi, aki a mindent elsöprő szenvedélyt keresi a nőben, xisebb, legizgatóbb nő a 38 éves Sharon Stone. Irigyei azt állítják, nem egetverő tehet­ség, de abban megegyeznek, hogy nemcsak szép, de nemé­nek egyik legerősebb, legtuda­tosabb és legokosabb képvi­selője. A felnőtt, érett nő ereje sze­relmében rejlik. Lénye valami sötét, titokzatos vágyat teste­sít meg. Ma, amikor a XX. szá­Sharon Stone mert ebben a szerepben tudat alatti érzések jöttek felszínre bennem, nem féltem szembe­nézni azzal a személlyel, aki valójában vagyok. Hogy a sze­xualitásommal uralkodni tudok a férfiakon, akik az értelmet és megkeresik a kenyerüket, sza­badon választhatják meg a párjukat. És ez az önbizalom az, ami megszépíti, megfiatalít­ja őket. Az életük teljében levő nők azelőtt is rendelkeztek a hódí­Ornella Muti Nagy feltűnést keltő, megható Interjút adott közös életükről a UExpress című francia hetilapnak Danielle Mitterrand, a január elején elhunyt volt francia államfő özvegye. Az Interjú az érzékenyebb kérdéseket sem kerüli meg, így például szól Mitterrand házasságon kívül született gyermekéről, a volt államfő sokáig titkolt betegségéről, vagy éppen a Mitter­rand-korszak, s egyáltalán a francia baloldal mérlegéről is. tás tudományával, a különbség „csak" az volt, hogy azelőtt nem volt bátorságuk megmu­tatni magukat. Amikor a mai negyvenesek születtek, az öt­venes években, az akkori negy­venévesek még a régi idők szellemében nevekedtek, nem is beszélve a húszas évek kö­zépkorú nőiről, akik már negy­venévesen öregedőnek számí­tottak. Az akkori negyvenen tú­li nők leplezték, szégyellték, hogy még igenis szerelemre vágynak. Ezek az idők egyszer s mindenkorra elmúltak! A mai negyvenéves nő tudatosan vál­lalja szerepét. Nem fél kimutat­ni érzéseit, sőt kezdeményez a szerelemben, még akkor is, ha talán fiatal nagymamává válik. Tény, hogy a mai férfiak ép­pen a negyvenéves nők köré­ben keresik és találják meg vá­gyaik megtestesítőjét, álmaik asszonyát. A Gala nyomán: G. A. Danielle Mitterrand elmondta, hogy férje halála óta levelek ezre­it kapta, amelyekben az emberek nagyrabecsülésüket, szeretetü­ket fejezték ki a volt államfő iránt. - Hihetetlen azoknak a kérelmek­nek a száma, amelyekben az érintettek Francois Mitterrand-ról akarnak elnevezni utcákat, isko­lákat - méghozzá nem pusztán Franciaországban, de az egész vi­lágban. Én tudtam, hogy a franci­ák szerették őt; de a szeretet és az elismerés ilyen mértékű meg­nyilvánulása még engem is meg­lep - nyilatkozta az özvegy. Magánéletükről szólva Daniel­le Mitterrand emlékeztet arra, hogy a II. világháború idején, alig néhány hónapos ismeretség után házasodtak meg, s ebből a kor­szakból származnak azon baráta­ik is, akikben azután soha nem kellett csalódniuk. Egy ehhez kap­csolódó, „érzékeny" témáról, Mit­terrand és a nők kapcsolatáról szólva az özvegy az interjúban el­ismerte, hogy férje valóban csábí­totta a másik nemet. „Ezzel együtt kellett élnem, s ha vele akartam maradni, ezt el kellett fo­gadnom. Igaz, eleinte mindez sok szenvedést okozott nekem... de az élet intelligenciája nem más, mint hogy egyes dolgokat félrete­gyünk. Ezen intelligencia mondat­ta velem, hogy mindenképpen együttmaradok ezzel a férfivel, akivel soha nem unatkoztam, s akivel valóban szenvedélyes éle­tet éltem" - vázolta Danielle Mit­terrand saját életfilozófiáját. Férje és házasságon kívüli gyermeke, Mazarine kapcsolatá­ról Danielle (aki sokak szemében csak tovább magasztosult, ami­kor a temetésen átölelte a most 21 éves lányt) elmondta: apa és Iris Berben lánya úgy hasonlít egymásra, mint két vízcsepp, s Mitterrand nagyon-nagyon szerette lányát. „Egyébként pedig el kell fogadni, hogy valaki szenvedélyesen sze­ret egy másik embert, majd az évek múltával ez a szerelem áta­lakul, másként, talán még mé lyebben szeret, s közben szerel­mes lesz másvalakibe. Efölött pálcát törni, ez abszolút képmu­Danielle a háború alatt, amikor megismerkedett későbbi férjével. tatás" - vélte Francois Mitterrand özvegye. Volt férje betegségéről, prosz­tatarákjáról szólva az özvegy úgy nyilatkozott, hogy 1992-ig ez a betegség semmilyen problémát nem okozott Mitterrand minden­napi életvitelében, s ő maga is csak 1990 táján tudta meg, hogy férje rákos. Végül a 14 évig tartó Mitter­rand-korszak értékeléseként Da­nielle Mitterrand - maga is híres emberi jogi aktivista, egy alapít­vány elnöke - elismerte, hogy nem sikerült minden problémát tökéletesen megoldani, de „a mérleg pozitív". megtalálja ezt a 40 éves nő személyében. Az olaszok a negyvenéves Ornella Mutijukat tartják a leg­erotikusabb nőnek, a franciák szintén a 40 éves Isabelle Ad­janit csodálják, míg a németek a 45 éves Iris Berbenben lát­ják az ideális nőt. Az USA-ban közvélemény-kutatást rendez­tek a 16-60 éves férfiak köré­ben, és az eredmény: a legsze­zad vége felé tartunk, a férfi valami többet akar a nőtől: a nő egész belső lényét, a ta­pasztalt, érett nőt keresi, a nőt, akiben a szexualitás mellett a léleknek, a gondolkodásnak is szerepe van. A szerepről, ami híressé tet­te (Elemi ösztön - partnere Mi­chael Douglas) így nyilatkozik Sharon Stone: - Különös él­mény volt számomra ez a film, Isabelle Adjani az intelligenciát keresik a Nőben. Hogy mitől néznek ki ilyen jól néznek a mai negyvenéves nők, mitől ilyen fiatalosak? Hát segít nekik ebben a kozmetika, a fitness is - ez igaz, de a leg­fontosabb mégis az önbizal­muk, az, hogy önállóak, hogy Nem kell a királyi vonat? A brit királyi család kizárólagos használatában álló - valóban in­kább álló, semmint közlekedő - vonatszerelvény, a külön intéz­ménynek számító Royal Train felszámolását indítványozta Őfelsége ellenzékének egyik képviselője. Gordon Prentice munkáspárti hon­atya az alsóházban kijelentette: a különvonat fenntartása olyan lu­xus, áhnelyet a brit állam nem engedhet meg magának. Prentice pontos számításokkal mutatta ki, hogy a Royal Train minden meg­tett mérföldje (1,6 kilométere) 135 fontjába kerül a brit adófizető polgárnak. A képviselő szerint a szerelvény egyébként is az év mintegy ki­lenctizedében kocsiszínben áll: tavaly II. Erzsébet királynő mind­össze nyolc, Károly trónörökös pedig 14 ízben utazott rajta, s ezen felül is csupán tíz egyéb állami alkalommal „vették elő" az igé­nyektől függően négy-hat kocsiból álló luxusvonatot. Prentice nem kevesebbet javasolt, mint azt, hogy a Royal Traint a királyi család bocsássa a nagyközönség rendelkezésére. A képviselő nem részle­tezte, hogy például a Victoriára érkező 7:35-ös croydoni személy in­gázói mire is használhatnák a szerelvényhez tartozó, irodával, fürdővel, étkezővel és társalgóval kiegészített kétszemélyes lakosz­tályt. A királyi családnak egyébként nincs szerencséje különbejáratú közlekedési eszközeivel: a Windsoroknak jövőre meg kell válniuk a védelmi minisztérium költségvetéséből fenntartott híres motoros­hajótól, a Britanniától is, amely csaknem ötven éve áll szolgálatban, s szakértők szerint megérett a selejtezésre. Egyelőre azonban nincs szó arról, hogy II. Erzsébet és rokonsága állami pénzekből új jachtot kapna. MTI Fokvárosba mennek a gazdagok Tévedtek azok a brit arisztok­raták és hollywoodi sztárok, akik azt hitték, hogy nem lesznek szem előtt, ha a világ másik vé­gén, a dél-afrikai Fokvárosban te­lepednek le. Mihelyt híre ment annak, hogy Diana hercegnő fivé­re, EarI Spencer családjával együtt a jetset - a divatos üdülőhelyeket látogató gazdagok nemzetközi csoportjának - leg­újabb kedvenc uticélja felé veszi az irányt, máris beindult egy új dél-afrikai vállalkozás, a paparaz­zóké. Azokat a szabadúszó fotó­sokat nevezik így, akik kitartóan nyomon követik a hírességeket, hogy észrevétlenül felvételeket készítsenek róluk. Egyikük Fanie Jason, aki az apartheid-rendszer idején a városokban kitört zavar­gásokat szokta filmezni, most az elegáns sétálóutcákon és az Afri­ka déli csücskén fekvő Table Mo­untain alatt elterülő - még min­dig kizárólag fehérek lakta ­elővárosokban „üldözi a prédá­ját". Ő a legállhatatosabb azok­nak a fotósoknak a kis csoportjá­ban, akiknek kifizetődőnek bizo­nyult a nemzetközi előkelőségek követése azóta, hogy az 1994­ben tartott választások után vé­ge lett a Dél-afrikai Köztársaság kitaszítottságának. Ha a sajtónak és a hírességek keltette izgalmat tápláló ingatlan­ügynököknek hinni lehet, akkor Fanie Jason bőven kap majd jól jövedelmező megrendeléseket külföldi bulvárlapoktól és maga­zinoktól, mert özönlenek a sztá­rok Fokvárosba. Az apartheid már nem tántorítja el őket ettől, Madonna, valamint Cher és Julio Iglesias neve is szerepel a leendő házvásárlók listáján a pletykaro­vatokban, és egy ingatlanügynök szerint Michael Jackson szintén keres egy elegáns házat, ahol úszómedence és teniszpálya is van. „A választások óta itt zajlik az élet, jó a hangulat. A város szép, az ingatlanok viszonylag olcsók. Sokan látni akarják az új Dél-Afri­kát" - mondta egy ingatlanügy­nök. Igaz, hogy a nagy ér­deklődés miatt felmentek az árak. Ami azelőtt két millió rand (510 ezer dollár) volt, azért ma már négy és fél milliót is elkér­nek. De nem csak gazdag vagy hí­res emberek vásárolnak dél-afri­kai ingatlanokat. Külföldiek ­főleg britek, aztán németek, skandinávok és malájziaiak - vá­sárolják fel az Atlanti-óceánra néző, hófehérre festett lakásokat vagy villákat Constantiában, a Beverly Hillshez hasonló elővá­rosban. Mark Thatcher, Marga­ret Thatcher volt brit miniszterel­nök vállalkozó fia a múlt év vé­gén szintén a Table Mountain lá­bánál lévő Constantiába költö­zött, ahol a házak alig láthatók a magasra nyúló fenyők és a szőlőskertek között. Zsúpfedelű villáját magas be­tonkerítés védelmezi, és ez pró­batételt fog jelenteni még Fanie Jasonnak is, pedig ő épp olyan fortélyos, mint a tapasztaltabb európai és amerikai paparazzók, akiket felülmúlni igyekszik. A fe­kete fotoriporter bőre színének köszönhetően férkőzhetett áldo­zatai közelébe, kertésznek vagy a szobalány barátjának adva ki magát. Ilyen alkalmazottakat minden gazdag háznál tartanak ezen a vidéken. Sokan aggódnak amiatt, hogy vége annak a visszavonultság­nak, elkülönülésnek, amelyben a gazdag idegeneknek itt részük le­hetett, amikor a Dél-afrikai Köz­társaság még pária-állam volt. Fokvárosi újságírók szerint azon­ban a dél-afrikai sajtó soha nem lesz olyan tolakodó, mint a nagy­britanniai, noha a társadalom ma már sokkal nyitottabb, mint az apartheid-rendszer idején volt. „Ha valaki nyilvánosságot akar, megkapja, ha nem, akkor békén fogják hagyni" - mondta a helyi Sundey Times főszerkesztője. „Az újságírókat itt azelőtt zaklat­ták és kémkedtek utánuk, ők most nem akarnak botrányhajhá­szókká válni" - vélekedett. Panoráma

Next

/
Thumbnails
Contents