Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-26 / 72. szám, kedd

1996. március 26. BELFÖLD - GAZDASÁG ÚJ SZ

Ó I 715 | Pannonhalma ezer éve Egykor évszázadokon át Mons Sacer Pannoniae néven ismerték. A bencés szerzetesek itt emeltek Szent Márton tiszteletére monostort - ezer évvel ezelőtt. Pannonhalma tehát jelentős évfordulót ünnepel az idén. S nemcsak azért, mert az itteni szerzetesközösség az évszázadok alatt kivételes műkincsekkel és szellemi értékekkel gazdagította a magyar kultúrát. Várszegi Asztrik főapát szavait idézve: imával és munkával töltött életük lelki tapasztalatait is felkínálják a mindenkori társadalomnak. A milleneum tiszteletére sok-sok figyelemreméltó rendezvénnyel várják látogatóikat. Gazdag kínálatukból adunk most ízelítőt olvasóinknak. Április 9-14-én Győrben kerül sor a bencés gimnáziumok igazgatóinak találkozójára. Az apátsághoz tartozó egyházközségek zarándoklatának időpontja: 1996. április 27. A Bencés Diákszövetségtalálkozója 1996. május 25-én lesz. A Pannonhalmát építők napján, 1996. június l-jén a főmonostor két évtizedes rekonstrukciójában részt vevőket köszöntik majd. Az Oblátus Szövetség találkozóján, 1996. július 11-én a szentmise után Santo Americo Gyermekkórusa is fellép. A Pannonhalma Barátainak Köre találkozója 1996. július 13-14-én zajlik. 1996. augusztus 20-án nemzeti zarándoklat, 27-én pedig a Magyar Bencés Kongregáció napja és papszentelés lesz Pannonhalmán. A Conseil International des Associations des Bibliotheques de Théologie (A teológiai könyvtárak egyesüléseinek nemzetközi tanácsa) 1996. szeptember 2-5-én itt tartja rendes évi közgyűlését. Budapest, Pozsony, Prága, Bécs, Ljubljana, Zágráb, München képviseletében egyházi, állami és kulturális személyiségek részvételével 1996. október 4-6-án tudományos konferencia lesz a Konrád Adenauer Stiftung szervezésében (Állam, egyház, kultúra történeti régiónkban). November 11-ig tekinthető meg a „Mons Sacer - Pannonhalma 1000 éve" című időszaki kiállítás, amely a Pannonhalmi Főapátság ezeréves történetét, dokumentumait, építészeti töredékeit, műkincseit mutatja be. Az ezeréves évfordulón Pannonhalmán, Tihanyban és Zircen apátsági orgona-, nagyzenekari és kamara-koncertsorozat várja a vendégeket. A nyitó orgonahangversenyre április 8-án, Húsvéthétfőn 15.30 órakor kerül sor a Pannonhalmi Bazilikában. (aye) A SZLOVÁKIÁI MAGYAROK KITELEPITESENEK 50. EVFORDULOJAN A szenvedés filmdokumentumai Ámbár, Boris Hochel dramaturg bevezetőjében elemezte is a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében bemutatott három filmdokumentumot, látva a magyar, a szlovák filmhíradók anyagait, valamint a Két haza között hontalanul című dokumentumfilmet, nekem mindegyre a mai politikusok tettei jutottak eszembe. Nem véletlenül. Ezekben a bemutatott filmhíradó-részletekben illetve filmes hírekben, tudósításokban még a legnagyobb szenvedések képsoraira is rávetült a hatalmasok árnyéka. Háborúban győzteseké és veszteseké, kik szabadon kufárkodtak egy nemzettöredékkel. Kegyetlen döntéseket hozó és azokat önző politikai érdekektől vezettetve elfogadó politikusok vigyorogtak a kamerák objektívjeibe. Döbbenetesek a háború utáni korszak filmhíradóinak képi manipulációi, amelyeket látva mai félelem születik meg a nézőben: Micsoda hazugságokra használható a mozgókép, a mai csodakamerák rajzolta elektronikus látszatvalóság! Százezrek rettegéseit látva, mindkét oldalon politikusok fotóztatták magukat a szülőföldjükről állítólag haza érkezett magyarok és szlovákok körében. A magyar híradófilmek képsorain a kitelepített németek ellen uszítanak, köszöntve a helyükre érkező szlovákiai magyarokat. A szlovák szöveg pedig arról értesít bennünket, hogy a kitelepített magyarokat szállító marhavagonok fűtöttek. Szinte már első osztályú kényelmet nyújtanak a marhák számára - jut eszembe. Majd mindezt megtetézi az a szlovák parasztember, aki valahol a Mátyusföldön, a filmhíradósok és a poltikusok kedvéért, feleségével nekiállt aratni. Majd beszél arról, milyen szegények voltak és milyen gazdagok lettek Szlovákiában. Pedig azok a gaz kitelepülök még a disznóólat is vagonra rakhatták. Aztán nekilát a búzatáblának, mögötte felesége szedi a markot. De arról egy árva szó, annyi sem esik, hogy azt a búzát valaki el is vetette. Annak a szerencsétlennek csak szidalmazó propaganda jár. Széles határban senki emberfia, csak az operatőr, a riporter és feltehetőleg az agya ment rendező. Aki már élt az ötvenes évek kezdetén, annak még vannak emlékei arról, hogy a parasztember, főleg, ha a békési határokban tanulta a földművelést, nagyban soha nem aratott egyedül. Még a sajátján sem. Mindig bandában folyt az aratás. De hát minden szenvedéstörténet ellenére is ama nevezetes békéscsabai nagygyűlésen együtt mosolygott Rákosi Mátyással Viliam Široký. Baráti, konstruktív légkörben. Ahogyan az azóta is történik: a politikusok mosolyognak, a politikusok paroláznak, s a filmhíradókból meg ötven éwel később tudja meg a néző, micsoda hazugságok működtetik a nagypolitikát. DUSZA ISTVÁN Megjelent a Tücsök Márciusi számában a szerkesztőséggel levelező gyerekek munkáikban még a téli élményeikről számolnak be. Havas még az a felvétel is, amely a komáromi Kisegítő Iskolában készült riport alkalmával örökíti meg a növendékeket. De a Naptár rovat és az óvodások oldalai már a tavaszt köszöntik, s a kikeletről szól Tordon Ákos, Fecske Csaba meséje, Tallósi Béla verse is. Természetesen nem maradt ki a lapból március 15-e ünnepe sem. A pozsonyi Duna utcai iskolások arról beszélnek, hogy ők miként szoktak megemlékezni az 1848-as forradalom napjáról. A képriport Pozsony városának március idusához fűződő legnevesebb emlékhelyeit is bemutatja. Új. Megkérdeztük című rovatunkban Dolník Erzsebet, az Együttélés alelnöke mondja el a gyerekolvasóknak, hogy véleménye szerint miért is beszélnek a felnőttek mostanában olyan sokat az úgynevezett alternatív oktatásról, s hogy valójában mit is takar ez a fogalom. A védett területeket bemutató sorozatban dr. Gaál Lajos geológus az ajnácskői Csontos-árokba kalauzolja el az érdeklődőket. Kiderül az is, hogy miféle természeti katasztrófa okozta kétmillió éwel ezelőtt a masztodon, az ősorrszarvú és az őstapír tömeges pusztulását a Medvesalján. S végezetül, de nem utolsósorban eredményt hirdet a lap a nagy honismereti játék, a TÁJOLÓ versenyzői között. Megtudjuk, hogy kik írták falujukról, városukról a legjobb pályamunkákat, s hogy kié lesz a sátor, a hátizsák, a játék- és a könyvcsomag, s ki mehet a nyáron a IV. Népművészeti Táborba. A sok színes, üde tavaszi hangulatot árasztó rajz és illusztráció minden bizonnyal fokozza majd a gyermekek kedvét, hogy még nagyobb élvezettel olvasgassanak e szép kivitelű lapban. Időben vagyunk Időben vagyunk ezen a földön. Időben, amely érzékelhető. Amely rányomja bélyegét a létre. Az anyagi-tárgyi világra ugyanúgy, mint az emberi ténykedésre. Időben, amely nyomon követhető. Időben, amely dokumentálható. Időben, amelyet Ausztriában az idén éppen ezer évben mérnek. Időben, amelyet a Krónikusan akut című kiállításon négy osztrák képzőművész, az ezeréves Ausztriát ünnepelve, különféle eszközlevonatokkal - textil, fém, fotó stb. - megpróbál valamilyen formában láthatóvá, érzékelhetővé tenni. Michael Blank fémkonstrukcióival a tér és idő hatásait próbálja nyomon követni. Vonbank Schedler régi kötényekből ollózott, ragasztott textilképein a felfesléssel, a kopással és a színeresztéssel érzékelteti az elhasználódást, méri az idő múlását. Christa Kempf megpróbál rácáfolni arra a tényre, hogy az idő a változás mozgatója. Azokat az érintetlenül tiszta helyeket, tájrészleteket keresi a természetben, amelyeket különféle technikai trükkök, eljárások alkalmazásával létrehozott fotófestményein alig észrevehető pointírozásal, messzi perspektívába helyezéssel olyannak tud megmutatni, amilyennek akár ezer éve is láthatták az akkor élők. Martin Osterider leleplező fotóanyaggal van jelen a tárlaton. Egy megszabott időszakban, tehát azonos időben fotózta a városképet a két szomszédos fővárosban, Bécsben és Pozsonyban. Postaládákat, pályaudvarokat, városi parkokat, padokat, hidakat, cégtáblákat stb. A fotók egymás mellé helyezésével Martin Osterider képet ad a két főváros arculatának kialakításában megnyilvánuló ízlésforma különbözőségeiről. Illetve az ott élők kényelmének színvonaláról, életkörnyezetének milyenségéről. Április 4-éig az Osztrák Köztársaság Kulturális Intézetében még megtekinthető a négy képzőművész jubileumi tisztelgése. (tallósi) í Kis NYELVŐR i Szóalkotás régen és ma (avagy: bátraké a szerencse) Nyelvünk jellemző jegyei közé tartozik gazdag képzőrendszere: nagy számban találhatók benne olyan toldalékok, melyekkel meglévő szavakból újakat alkothatunk. így pl. az -ít képzőnek a száll igéhez való illesztésével jött létre egykor a szállít ige; ebből alakult a -mány/-mény képzővel a szállítmány, melyet akár tovább is képezhetnénk, s a -z igeképző hozzátoldásával létrehozhatnánk a szállítmányoz igét, sőt ebből az -ás/-és képzővel még egy „szállítmányozás" főnevet is csinálhatnánk. Míg azonban korábban nyelvünk bátran élt a gazdag képzőrendszerből adódó csodálatos lehetőségekkel, addig mai nyelvünk e tekintetben túlságosan is mértéktartó, s a képzett szavakkal szemben előnyben részesíti a sokszor rőfnyi hosszúságú, idomtalan összetételeket. Nem csoda, ha ezek gyakran holt szavak maradnak, s helyettük inkább az idegen nyelvekből átvett elemek gyökeresédnek meg. Például a számítástechnikában oly fontos fájl megnevezésére hiába hozták létre az adatállomány szót, ennek nyilvánvalóan a rövid és fürge fáj/-lal szemben nincs esélye az elterjedésre. Nem úgy a szlovákban, ahol a fájl megfelelőjeként használt súbor szó egyszerűsége és érthetősége miatt fölényes győzelmet aratott az angol eredeti fölött, pedig a szlovák nyelv sokkal könnyebben befogadja az idegen szavakat, mint a magyar. A megfelelő magyar szó létrehozásának elmulasztása különösen a Magyarország határain kívül élő magyarok nyelvét érinti érzékenyen, mivel kedvez a többségi nyelvi forma behatolásának. így pl. nem véletlen, hogy a szlovákiai magyar nyelvváltozatokban annyira elterjedt a szlovákból átvett chrípka: köznyelvi megfelelője, az idegen eredetű influenza nehezen ejthető és hosszú, magyar változata, a náthaláz pedig azon kívül, hogy a chrípká-nál még mindig hosszabb, nem beszélt nyelvi szó még Magyarországon sem. Mivel a tudományok robbanásszerű fejlődése, az új találmányok gyors elterjedése miatt az új szavak alkotása a jövőben az eddiginél is nagyobb jelentőségre fog szert tenni, érdemes volna ötletekért és bátorításért nyelvünk történetének ahhoz a szakaszához fordulni, amikor szintén tömegméretekben jelentkezett az új szavak alkotása iránti igény: ez volt a 18. század utolsó harmada és a 19. század első fele, a nyelvújítás korszaka. Abban a korban, amikor még nem volt rádió és televízió, nem volt telefon, e-mail és telefax, nyelvművelőinknek szavak ezreit sikerült nemcsak megalkotni, hanem el is terjeszteni a nyelvközösségben! Nyelvújításunk hatalmas sikerét mindenekelőtt a társadalmi helyzet, a nyelvújító mozgalomnak a magyar nemzet függetlenségi törekvéseivel való összekapcsolódása magyarázza, ám a sikerben minden bizonnyal szerepet játszott nyelvújítóink ötletessége és bátorsága is. Nyelvújítóink nemcsak hogy a lehetőségek végső határáig kiaknázták a szóalkotás hagyományos módjait, a szóképzést és szóösszetételt, hanem új, addig nem létező vagy csak alig alkalmazott szóalkotási eljárásokat honosítottak meg. Ezenkívül nyelvjárásaink káprázatosan gazdag tájszóállományából is bőven merítettek, sőt nem riadtak vissza attól sem, hogy évszázadokkal azelőtt kihalt, csak a kódexekből ismert szavakat elevenítsenek föl. Az is előfordult, hogy „melléfogtak", s olyan szót „élesztettek föl", amely sosem volt használatos a magyarban. így jött létre például a föveg, a sirám és a vezekel, amelyek a süveg, a siralom és a jajveszékel félreolvasásából keletkeztek. E szavak mégis gyökeret vertek nyelvünkben, annak bizonyságaképpen, hogy a bátrak még tévedésükben is szerencsések lehetnek, még melléfogásaikkal is gazdagíthatják nyelvünket. LANSTYÁK ISTVÁN Japán-magyar-szlovák hangverseny Bratislava-Tokyo címmel a Lúčnica énekkara, az Ifjú Szivek ének- és zenekara és az est vendégeként a tokiói Sajera énekkar tart közös koncertet 1996. március 27-én 19.00 órai kezdettel a Szlovák Rádió Mýtna utcai épületében. FILMSZEM Casino Martin Scorsese kemény fiú az amerikai rendezők sorában. Előbb az egyházzal gyűlt meg a baja, mert a pópáknak nem igazán tetszett, hogy esendő emberként ábrázolta Jézust, Szentlélektől fogant Isten fiát, Jézus utolsó megkísértése című filmjében. Aztán meg az alvilággal rúgta össze a port, mert igencsak nyomába eredt az Egyesült Államokban működő olasz maffiának, a Cosa Nostrának. Legújabb filmjében, a Cas/nóban Las Vegasban, a káprázat, az álmok városában, a játékbarlangok csillogásában 1973-ban megesett, valóságos történetet mesél el. Csalók, kóklerek, svindlerek, ide figyeljetek! - szólít meg háromórás filmjével Scorsese. - Ez a csillogó-villogó játékbarlang, a pénzt fialó Casino, ez a maffiózók királysága és paradicsoma, amelyet nem lehet kifosztani. Ez egy olajozottan működő fogaskerék, itt minden pontosan irányított és kijátszhatatlanul ellenőrzött. Itt minden alkalmazott, a krupiétól kezdve a nagyfőnökig, mindenki mindenkire figyel, s aki megpróbál csalni, ügyes trükkökkel bankot robbantani, annak kalapáccsal verik szét az öklét, puhítják laposra sikamlós ujjait. Itt nincs pardon, mert a pénznek szaga van, és a szaga elvezet ahhoz, aki ki akarja játszani a nagyágyúkat. A megdühödött bossok pedig nem teketóriáznak, ha valaki bele akar köpni a levesükbe. Utolsó kenet nélkül elteszik láb alól. Hidegvérrel. Félholtra verve, élve kaparják el, mint a kutyát a Las Vegas környéki sivatag homokjában. Minden gödörbe egy-egy kellemetlenkedőt ástak el, s vele egy-egy zavaró körülményt, útban álló problémát is eltemettek, örökre felszámoltak. Itt a kaszinók urai szabadon rabolhatnak (1973-ban), mert nincsenek kopók, hiszen a nagyhalak, a zsaruk és a szenátorok, multimilliomosok is benne vannak nyakig... S nem szívesen szellőztetik azt, amitől ők maguk is bűzlenek. A mitugrász kis palimadarakat meg le lehet kenyerezni néhány morzsával, vagy félre lehet állítani... nem sok vizet zavarnak. Csak egy ellenség van a Cas/nóban: a NŐ. És egy veszély: az érzelem. És a nő meg is érkezik egy bombázó luxuská személyében (

Sharon Stone játssza), aki nemcsak bankot, hanem az egész kaszinóhálózatot szétrobbantja. Mert az Ász (Robert De Niro), a maffiózók által kiemelt kis bukméker úgy gondolja, hogy az érzelmet, a szerelmet is megveheti pénzen. Csakhogy a NŐ telhetetlen, s amikor a luxusból lezuhan a sárba, nemcsak magát, saját gyerekét is eladná pár darab rongyos bankóért. S meglazítja azt a láncot, amely oly szorosan fűzte össze a cinkosokat. S amikor a bossok vabankra játszanak, vagyis kapzsi igyekezetükben mindegyikük a bankot akarja megjátszani, az ellenőrzés felmondja a szolgálatot, szétterjeszti csápjait a gyanakvás, s belülről kezd el rothadni az egész. Mígnem teljesen szétrothad, és a cápák lassanlassan felfalják egymást. S félholtra veri erősebb a gyengébbet, ranglista és hatalom szerint pontos egymásutánban hullanak el, mint a legyek. S az élők beássák a holtakat a sivatag homokjába. Mígnem minden problémát elnyel és eltakar a homok, hogy akik megmaradtak, kezdhessék az egészet elölről. Kialakulhassanak és mozgásba lendülhessenek az érdekek szerinti új összefonódások. Figyi, hapsikák! Ez a kemény valóság. Las Vegas kifogyhatatlan aranybánya, de ha jót akartok, messzire kerüljétek. Mert a pénz útja a bűnözés útja. Három óra kemény, vérre menő játék. Dicsérhetném az operatőri munkát, rendezői precizitást, a színészek játékát. De erre, azt hiszem, ezúttal nincs szükség, mert a néző egy-másfél óra után megfeledkezik arról, hogy moziban ül... Ez elég ahhoz, hogy elismerjük, Scorsese ismét tökéleteset alkotott. TALLÓSI BÉLA