Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-26 / 72. szám, kedd

8 I ÚJ SZÓ INTERJÚ - HIRDETÉS 1996. március 26. HABQRUROL, ERTELMISEGRÓL, KISEBBSÉGEKRŐL. AUTONÓMIÁKRÓL NYILATKOZIK AZ ÚJ SZÓNAK VÁRADY TIBOR JOGTUDÓS. AZ ÚJVIDÉKI EGYETEM VOLT TANÁRA Történelemközeiben (I.) Valóságosan értelmiségi. Talán így le­hetne legrövidebben összefoglalni eddigi életpályáját. Várady Tibor Becskereken született 1939-ben, ismert jogászcsalád­ból származik. Vajdaság egyik legnagyobb magánkönyvtárában tanult olvasni. Gim­náziumi tanulmányait szülővárosában vég­zi, majd a belgrádi egyetem jogi karán sze­rez oklevelet, doktorrá avatják, s ezt kö­vetően 1963-tól ha'rminc éven át az újvidé­ki egyetem jogtudományi karának tanára. Közben 1970-ben a Harvardon doktorált nemzetközi jogból. Jelenleg Budapesten a Közép-európai Egyetem Jogi Tanszékének igazgatója. Ezt megelőzően 1991-től a Szerb Képviselőház tagja, 1992-ben - há­romnegyed éven át - Jugoszlávia igazság­ügyminisztere, ám a Panič-kormány buká­sa után távozni kényszerül. A kronológia írói munkásságát is jegyzi, 1969 :től két éven át az Újvidéken megje­lenő Új Symposion felelős szerkesztője, s még hosszú ideig a folyóirat munkatársa. Esszékötete a Vagy nem maga az élet a szor ezt a képzetet sugallták. Az újságírói leegyszerűsítés példája: megannyiszor nem azt írták, hogy Karadžič emberei gyil­koltak, hanem a szerbek gyilkoltak. Ez az általánosítás persze fáj. És pontatlan. Ami­kor Mološevič gazimestani beszédével elindította a folyamatot, programjának az volt a lényege, hogy létezik egy nép, amely homogén, s amelynek tagjai különböznek másoktól. Ez így nem igaz. S akkor az sem igaz, hogy létezik egy szerb nép, amelyhez csak negatív előjelet lehet adni. Sokféle ember és sokféle értelmiség van. Hadd tegyem hozzá: ugyanaz a Belgrád, amely kiérlelt egy katasztrofális nemzeti programot, kiér­lelt néhány ragyogó, valóban bátor és ma­gas értelmiségi színvonalon mozgó ellenzé­ki lapot és folyóiratot is (Vreme, Republika, Naša Borba). • A nemzetiségiek vonatkozásában az értelmiségi réteg megoszlott: egyesek a kisebbségi önszerveződésben látták a ki­legjobb időtöltés? címmel 1971-ben jelent meg, ezt követi később Az egérszürke szo­ba titka című regénye (angol fordításban is napvilágot látott). Az újvidéki Forum Könyvkiadó a minap jelentette meg újabb, három évtized termését átfogó esszégyűjteményét Történelemközelben néven, voltaképpen ez szolgált indítékul beszélgetésünkhöz. Várady Tibor öt nyelven adott elő euró­pai és amerikai egyetemeken (a magyar mellett szerbül, németül, franciául és an­golul), tudományos munkáit is öt nyelven írja, irodalmi igénnyel megformált szöve­get azonban kizárólag magyarul. • Korszakváltó időkben a korszaklátás minden bizonnyal az értelmiség tartozá­sos feladata lenne. A volt jugoszláv tér­séget illetően a háborús években csaló­dást okozott-e számodra a szerb, a hor­vát és a szlovén értelmiségiek viselke­dése, magatartása? - Úgy gondolom, a háború kitörése sok­ban múlott az értelmiségen. Az írókon, a történészeken. Valamiféleképpen lényege­sen hozzájárultak ahhoz, hogy kifejlődjék az etnikumok közötti gyűlölet, amely végül is a háborúhoz vezetett. Megjegyzendő, ez természetesen az értelmiség egy részére voltjellemző. Szerbekre, horvátokra, szlo­vénekre egyaránt, azzal, hogy Szerbiából indult el a hólabda, ott kapta az első iga­zán erős lökést. Viszont nagy hibába es­nénk - miként gyakorta a nyugati sajtó is -, ha egységes tömbként kezelnénk a szerbeket, a horvátokat, a szlovéneket. A harcok kirobbantásához vezető évek leg­nagyobb áltatása az volt, hogy létezik egy olyan embercsoport - akiket szerbeknek neveznek -, akiknek különleges történel­mük van, megpróbáltatásaik nem hason­líthatóak, akik többet szenvedtek, s akik­nek ezért valamilyen igényeik is vannak, amelyeket más nemzetek nem támaszt­hatnak. Ez természetesen lázító ideoló­gia. De ha azt mondom, hogy ez nem igaz, akkor ellenkező előjellel sem igaz. Mint ahogyan nem létezik egy kiválasztott nép, amelyet egyes szerb értelmiségiek - bár­mennyire tragikomikusán is hangzik ez ­mennyei népnek neveztek, ugyanúgy nem létezik egy ördögi szerb nép sem (és ördö­gi szerb értelmiség). Mert a nagyok sok­Dormán László felvétele utat, mások a civil társadalom építésében reménykedtek, végül egy rész teljesen passzívvá vált... - Nem voltunk igazából rákészülve a tör­ténelem- és korszakváltó fordulatra. Egy­szerre kíséreltünk meg aztán egy rendszer­váltást, egyelőre nem sok sikerrel, s egy­szerre tértünk át egy periódusból, amelyről addig azt hittük és úgy tudtuk, hogy háború utáni békés, közben egy háborút megelőző, sőt azt előkészítő időszak volt. Az új hely­zethez alkalmazkodni nem könnyű. A rea­gálások talán logikusak voltak, de nem mindenképpen eredményesek. Amikor megjelent egy olyan, hihetetlenül erős tu­dat, amely fokozatosan az egész társada­lom szervező- és rendezőelvévé emelte az etnikumot, akkor a kisebbségek sokkal in­kább kisebbségben találták magukat, mint bármikor eddig. Etnikai feszültségek ter­mészetesen korábban is léteztek, mindig volt ez, de elfedte egy civilizáció. Jugoszlá­viában - leszámítva az utolsó tíz esztendőt - létezett egy ilyen civilizáció; nem mara­déktalanul tökéletes, nem mindenhová el­jutó, de az esetek nagy részében megfelelő volt arra, hogy elcsitítsa az etnikai előítéle­teket. Ezt hirtelen lehántották, megszűnt ez a civilizációs védőburok, és mi ott áll­tunk, mindnyájan, védtelenül. Egyik törek­véskéntjelentkezett visszaszerezni ezt a ci­vilizációt, folytatni egy nem nemzeti alapon való szerveződést, hogy visszaálljon a vé­dettségetjelentő burok. A másik megoldás (szinte lemásolva a többségi nemzetek pél­dáját): kisebbségben és etnikai alapon szerveződni. Ezt a jog- és játékszabályok is lehetővé tették. Valószínűleg szükséges volt és szükség van mind a kettőre, azon­ban nagyon szomorú, hogy ez a két törek­vés valamiképpen nem tudott találkozni. Valahogy az emberek azzal indultak, ha én már olyan bátor vagyok, hogy ilyen nehéz időkben vállalom a kockázatot és kiállók a saját etnikumomért, akkor ne engedje más annak luxusát, hogy másként gondolkod­jon, mint én. Nekünk egyszerre kellett vol­na magunk felé és magunk között is tole­ranciát hirdetni. Ez egyelőre nem sikerült. • A kötetben is közölt egyik tanulmá­nyod még 1991-ben készült, azzal a re­ménnyel, hogy vitaalapja lehet egy meg­oldásképletnek. A felvázolt modell lénye­gében azonos feltételekkel és garanciák­kal kívánta volna rendezni a volt jugoszláv térségben közösségekben maradt kisebb­ségek helyzetét... - A megoldást keresve úgy láttam, más típusú szabályzórendszer szükségeltetik. Egy olyan helyzetben, amelyben teljesen eluralkodtak a nemzeti érzések és előítéle­tek, egyszerű pályázatokon, munkásfelvé­telnél is nyilvánvalóan kitapinthatóak az etnikai arányok, s a népszavazások is lé­nyegében ezt tükrözik - ilyenkor nagyon nehéz olyan szabályokra bízni a kisebbség (és kultúrájának) sorsát, amelyek jóindula­tú mérlegelésre támaszkodnak. Ilyen felaj­zott állapotok közepette a mérlegelés min­dig azok kárára történik, akik kevesebben vannak. Két utat láttam tehát. Az egyik az önszerveződés. A másik pedig az egészen részletekig menően pontosított jogszabály. Nevezetesen: ha azt mondjuk, kell magyar osztályt indítani, ha erre adottak a feltéte­lek - akkor nem lesz magyar osztály. Ha azt mondjuk, kell magyar osztályt indítani, ha ezt hét szülő követeli - akkor ez pontos szabály. Úgyanúgy költségvetésileg is: ha egy szerb parlament dönt a magyar kultú­rára juttatandó pénzekről, ahol a 250 kép­viselő közül 9 a magyar, akkor - ilyen civi­lizációs környezetben - nem túl sok jó vár­ható. Ha viszont úgy közelítünk, hogy Vaj­daság 17 százaléka magyar, vagy a vajda­sági költségvetési hozzájárulása a magyar adófizetőknek hozzávetőlegesen szintén ugyanennyi, ergo menjen 17 százalék a kultúrára szánt eszközökből a magyar kul­túrára - ez akkor egy olyan mechanizmus, amely nem mérlegel, hanem rendelkezik. Megpróbáltam tehát a jogok olyan kata­lógusát összeállítani, amely lehetővé ten­né a multikulturális együttélést. Jugoszlá­viát céloztam meg, s úgy láttam: ahhoz, hogy mi Vajdaságban magyarként marad­junk meg, vagy a szerbek Horvátország­ban szerbekként maradhassanak meg stb., ennek zömmel azonosak a feltételei. Bizonyos eltérésekkel, amelyek a szám­arányból erednek: a Kosovón élő albánok­nak okuk van és joguk lehet egyetemet követelni, mert körülbelül kétmillióan van­nak, a mintegy harmincezres ruszinság esetében ez már aligha elképzelhető. E a jogok többsége, mint mondottam, nem függvénye a számoknak. A jogoknak van egy alaptörzse, amely Jugoszlávia vala­mennyi kisebbségének kijár - ezt próbál­tam lefektetni és minél pontosabban meg­fogalmazni, az önszerveződés opcióját sem kihagyva. Az elképzelést támogatták Belgrádban szerbek, Zágrábban horvátok, Ljubljanában szlovének, de 90-ben, 91­ben már nem egy mérsékelt multikultura­lizmusnak állt a zászló; a háború küszö­bén voltunk. A tervezet ott volt aztán a nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet aszta­lán, Lord Carringtonék csapata is merített belőle valamennyit, ám az események az egészet a pálya szélére sodorták, hiszen egyre inkább az vált kérdésessé, hogyan megállítani a szerb agressziót Horvátor­szágban. Talán most, ha csillapodnak a kedélyek, vissza lehetne térni az ilyen koncepcióhoz, de a feltételek mára jóval kedvezőtlenebbek, mivel időközben az et­nikai arányok igencsak megváltoztak. An­nak idején abban reménykedtem, hogy lé­tezik egyfajta egymásrautaltság a volt Ju­goszlávia területén: a szerbek többségiek is sok helyen és kisebbségiek is sok he­lyen, a horvátok szintén. Tehát valós érde­kek is megnyilvánulnak, nem pusztán az önzetlenség. Mert egyszerűen arra kelle­ne csak végre rádöbbenni, hogy a „mie­ink" „azok" között, és az „övék" közöttünk tulajdonképpen ugyanazt a sorsot osztják és ugyanazt a bánásmódot érdemlik. Ez az egymásrautaltság nem szűnt meg, az etnikai tisztogatást követően azonban lé­nyegesen csökkent. Meggyőződésem, egy kifejlet mégis azt követelné, hogy a labo­ratóriumilag tiszta nemzetállamok építé­se helyett megpróbáljunk visszatérni egy multikulturális együttélésre, ez pedig ezen a tájon csak úgy lehetséges, ha min­denki megmarad a saját nemzetiségében és kultúrájában. Hogy a szerbek Horvátor­szágban lojális horvátországi polgárok le­gyenek, nehezen elképzelhető, de annak az az ára, hogy ők szerbekként legyenek az adott ország lojális polgárai. Vonatkoz­tatva ezt ránk, Vajdaságban is: mi tudunk lojális jugoszláv állampolgárok lenni, ha ezt magyarként és magyarnak megma­radva tehetjük. (Az interjú befejező részét holnap közöl­jük.) SINKOVITS PÉTER A Penta Brokers Kft. - a Pozsonyi Értékpapír Tőzsde tagja Szlovák és cseh vállalatok és alapok részvényeinek eladásában és vásárlásában közvetít. Részvények és nemzeti vagyonalapi kötvények Bán. n. Bebravou: Bratislava: Galanta: Kolárovo: Košice: Okoč. Radváň n./Dun.: Revúca: Rim.Sobota: Šahy: Trebišov: Veľký Krtíš: Veľký Meder Vlčany: Želiezovce: EGYÚTTAL TOVÁBBI MUNKATÁRSAKA T KERESÜNK EGÉSZ SZLOVÁKIÁBAN! 0832/22 60 (8-12,13-17 óra) 07/20 11 137, 526 5033 (H. - P.:8-22) 0707/8030 57 (napközben) 0707/958 109 (16 óra után) 0707/5141,258-as mellék (7-15.30) 0819/94 22 73 (8-19) 095/762 396 (üzenetrögzítő) 0709/928 326 (8-18) 0819/987 497 (8-16) 0941/232 50 h.,sz.,p.:13-15) 0866/270 49 (9-17) 0812/28 24 (8-14,18-21) 0948/725 277 (8-17) 0854/247 32 (8-17) 0709/923 805 (17-21) 0706/946 59 (8-16.30) 0811/33 21 (9-18) FAGYLALTPOROK olasz recept alapján 25 bevált íz - fagylalt por formájában ára 79 koronától/kg + HÉA fagylaltpor Q víz B kész fagylalt utánvéttel - minimális mennyiség 14 kg fagylalttölcsérek - ára 0,16 koronától/db + HEA 5 PfiRfiDISO s.r.o., Nová osada 2 í 929 01 Dunajská Streda Tel./fax: 0709/525 783, 522 197, 520 760 PRESPOR, spol. s r.o. Turbínová 1, 831 04 Bratislava Telefon: 07/294 345, tel./fax: 07/293 744 Minden egy fedél alatt! • formaképzők • válaszfalak • födémkitöltő elemek • keramit útburkolat • kéményidomok és -bélések • falicsempék és talajburkolók • fehér tégla • kerítéselemek • samott-tégla • BETA beton tetőfedő anyagok • faablakok • hézagoló- és tömítőanyagok • teraszajtók • JCP bitumen szigetelőszalagok • JCP tetőzsindelyek „HIROCEM" és „BAUMIT HIROCEM" kötő- és habarcsanyagok kínálata (az árak héával együtt) cement 22,5 167,00,­mész spatulázóanyag 1050,­cement 32,5 188,80,­mészhidrát (pelyhes mész) 238,70,­cement 42,5 241,10,­cementsimító 246,­fehér cement 52,5 565,80,­MM 50 falazóhabarcs 215,30,­bitumencement 285,­lakásmagvakolat 246,­HIROKLEBER (szürke) 728,20,­finom stukkóvakolat 384,40,­HIROKLEBER (fehér) 836,40,­hobbivakolat 462,50,­1 tonna vásárlás felett jelentős kedvezmények! A KIRALYREVI ÁLLAMI GAZDASÁG (Galántai iárás) eladásra kínál kiskacsákat március 1 4-től naponta 8-tól 15 óráig. Átvétel a baromfitelepen. Tel.: 0706/963 49 Árak: 3 napos 7 napos >> 14 napos 28 Sk/db 32 Sk/db 47 Sk/db Tájékoztatás a 0706/963 31 -es vagy a 963 50-es telefonszámon. fN Szeretettel meghívjuk Önöket a kínai specialitások hetére 1996. március 25-től 31-lg. GRAND BAR ul. Športová 92901 Dunaj'ská Streda Telefon: 52 13 28 f\ VK-333 , I) KOMAROMI ÜmoCoop cég figyelmükbe ajánlja termékeit: -szörpök 11 18,50 korona + 6% héa - üdítőitalok 1,51 11,90 korona + 23% héa ORANGE, COLA, TONIC, LEMON, MÁLNA, KIWI Csapolt italok forgalmazói­nak nagykereskedelmi cso­magolásban 25 vagy 50 literes műanyag ballonokban 15 korona + 6% héa - pörkölt sós tökmag: 1 dl 5,20 korona + 6% héa 1 kg 130 korona + 6% héa Címünk: LimoCoop 946 37 Moča 173 Telefon: 0819/977 426, 977 402 VK-324 Hirdetésfelvétel magánszemélyektől tel: 07/5238 332

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents