Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-22 / 69. szám, péntek

6 I UJSZO RIPORT IDEGENFORFALMI NAGYVASAR ZSOLNÁN Görcsoldó hazai turizmus Sokat .hallunk az utóbbi időben, arról, hogy néhány év múlva autópályán suhanhatunk végig a Vág völgyén, de egyelőre meglehetősen távolinak tűnik a terv megvalósítása, és ezzel a turisták idecsábítása is - morfondírozok ezen a tájon utazva a helyenként elképesztően rossz minőségű úton, a zsolnai idegenforgalmi nagyváfárra igyekezve. Szerencsére a szinte folyamatos autóoszlopok ellenére sem késtűk le a megnyitót, így a meglepetésről sem maradtunk le. Zsolnát ugyanis a más vidéken élő ember az utóbbi években leginkább választott polgármesterével azonosítja. A Technika Házában megrendezett akció szervezői viszont idei újdonságként éppen azt emelték ki, hogy a határok meghúzása óta élőszörköszönthetik körükben a morva régiók képviselőit. A szónoki emelvényről az is elhangzott, hogy a morvák kormánytámogatással érkeztek Zsolnára, a szlovák szervezők viszont Pozsonytól egyetlen fillért sem kaptak. " A határ menti régiók olyannyira együtt állítottak ki, hogy a Mečiar fellegvárának számító Közép-Vág régió standján Uherské Hradišté, Kyjov, Uherský Brod képviselői között csak hosszú keresés után találtunk olyan trencsénit, aki felvilágosítást tudott adni a környékbeli szálláslehetőségekről. Sušil Hynek, az Uherský Brod-i városi hivatal munkatársa egyáltalán nem tekinti a szomszédos Vágújhelyt konkurenciának, inkább arra számít, hogy aki elmegy az egyik városba, az átruccan a másikba is. Sőt, egyszer talán a korábbi kölcsönös forgalom is visszaáll mondja búcsúzóul. Még ennél is ambíciózusabb ötlettel rukkoltak ki azok, akik „Határnélküli szen a kezdeti eufória elmúlása után lassan újra rájövünk, hogy itthon is lehet szabadságolni. A Nedeľná Pravda külön erre az alkalomra készített felmérése alapján a 2570 válaszadó közül mindössze 80 utasította el azt a gondolatot, hogy szabadságát belföldön töltse el. Egyharmaduk fejenként háromezer koronát szánna erre a célra, tíz százalékuk pedig akár ötezer koronát is kiadna. A családi kasszából a megkérdezettek több mint a fele ötezer koronát tud felszabadítani a szabadságra, de egyötödük akár tízezer koronát is fordítana erre a célra. Igaz viszont az is, hogy 18 százalékuk mindössze háromezer koronával számol. A válaszadók több mint négyötöde kifogásolta a szolgáltatások és a higiénia alacsony színvonalát. Képzeljük el, hogy ha ezt észreveszik a hazaiak, akkor milyen vonzerőt jelentünk a külföldi turisták számára. Érdekes lehet még a régióknak a felmérés alapján kialakult sorrendje. Az első öt helyen a Magas-Tátra, Alacsony-Tátra, Szlovák Paradicsom, Árva és Közép-Szlovákia végzett. Az összesen beérkezett 120 ötlet közül nyolcadik lett Dél-Szlovákia termálvize, a tizenhatodik pedig Szene. A dél-szlovákiai régiók idén szinte kivétel nélkül képviseltették magukat Zsolnán. A dolog egyetlen szépséghibája, ami újra csak az önszerveződés hiányára utal, hogy ezeket gyakorlatilag az államigazgatás regionális fejlesztési osztályainak részvétele jelentette. A kevés kivétel közé tartozik már hagyományosan a Slovakoturist, ezenkívül a komáromi IMPRO-TOUR, amely nagymegyeri programokat ajánlott, illetve a szenei SENECA Tours a Napos Tavakkal. Ezzel nem szeretnénk kicsinyíteni az államigazgatási dolgozók érdemeit, akik általában nehéz munkával szedték össze a részvételi költségeket. Érdekes tapasztalat, hogy gyakran éppen az idegenforgalomban érdekeltek közül nem érdeklődtek az ügy iránt, így DUNAJSKÁ •.': „^^"-IWIIIIHItllt

^^^.^^ STREDA Kétéves kihagyás után a Dunaszerdahelyi járás is bemutatkozott Zsolnán (Prikler László felvétele) VARGA SÁNDOR NEM ÍRT LEVELET Moszkvában a demokrácia? A Párkányhoz közeli Bátorkesziről levél érkezett szerkesztőségünkbe. Ebben arról tájékoztatnak bennünket, hogy a „faluban a demokrácia Moszkvában van", a szövetkezeti elnöknek olyan hatalma van, hogy senki sem mer szembeszegülni vele. A levél azzal zárul, hogy ha valóban igazat akarunk írni, akkor menjünk el szombaton délelőtt kilencre a helyi mezőgazdasági szövetkezet irodájába. A faluban már lüktet az élet, csak a szövetkezeti iroda csendes. Sehol egy lélek. Mint később kiderült, a vezetőség a helyi művelődési házban várja az évzáró tagsági gyűlés kezdetét. Varga Sándor, aki a levelet írta, ott szorong a sorok között. Amikor közlöm vele, hogy milyen ügyben keresem, elámul. - De hát én nem írtam semmiféle levelet - állítja. - Nem tagadom, bizonyos dolgokban más a véleményem, mint a szövetkezet vezetőinek, s ezt nem is rejtem véka alá. Mindenki tudja rólam, hogy én a véleményemet nyíltan megmondom. Ezt a levelet viszont tényleg nem én írtam. Közben megkezdődik a tagsági gyűlés, Varga Sándor megy vissza a terembe, én is vele tartanék, de a bejárat előtt ülő négy hölgy közül az egyik az utamat állja, mondván: a gyűlésre csak a tagok és a meghívott személyek mehetnek be. - Akkor hívja ki az elnök urat ( 7 kérem. - Az elnök úrnak éppen beBeszkidek" jelszóval kínálták közösen a lengyel Bielsko Biala vajdaságot, a cseh Frýdek Mýstek-i, illetve a szlovák Čadcai járásokat. így közösen talán vonzóbbak leszünk, hiszen a turista egy nap alatt három országot is meglátogathat, mondjuk a rožňovi skanzent, a živieci tavakat és a kysucai hegyeket - mondták. Az együttműködést a morvák és a lengyelek kezdték, közös térképet is kiadtak, ehhez csatlakoztak később a szlovákok. A kezdeményezés nagy visszhangot váltott ki a környéken, így várhatóan a társaság tovább bővül. Az már biztos, hogy Szlovákiából az alsókubini járás is belép. De nem is kell ennyire északra mennünk, az idegenforgalmi együttműködést keresve. A malackaiak standján megtudtuk, hogy bár térképük még nincs, de a Morva két partján az idén megkezdődik a közös osztrák-szlovák kerékpárút kiépítése, pihenőkkel, szervizekkel, sőt még új kompátkelő is létesül. Ezt látva felmerül a kérdés, vajon mikor jelenik meg ilyen szempontból a nagyközönség előtt a magyar-szlovák határszakasz? Mert egyelőre úgy tűnik, ezt senki sem szervezi. Az államigazgatás mai szuperlojális állapotában inkább nem kezd „magyar" projektbe, inkább a nemzeti propagandára jól kihasználható bősi vízlépcsővel törődik. Az együttműködést szorgalmazó önkormányzati találkozók pedig leragadtak a háttérben álló politikai pártok számára fontos szép szavaknál és hangzatos deklarációknál. A zsolnai nagyvásáron viszonylag kevés külföldi ajánlatot láthattunk, ehelyett viszont nagyszerű keresztmetszetét nyújtotta a hazai kínálatnak. Ez pedig szintén érdekes lehet, hiszámolója van - hangzik az ellentmondást nem tűrő válasz. Végre megegyezünk abban, hogy kihívják az alelnököt, erre megjelenik az elnök titkárnője. - Mi nem hívtunk ide újságírót - tájékoztat. - A gyűlésre csak azok jöhetnek be, akiket meghívtunk. Azt megígéri, ha véget ér a beszámoló, kiküldi az elnök urat. így is történt, rövid időn belül megjelent az ajtóban Szegi István, a Bátorkeszin működő mezőgazdasági szövetkezet elnöke. Azt mondja, a gyűlésen csak a tagok vehetnek részt, de utána elbeszélgethetünk az irodájában. A gyűlésnek állítólag nemsokára vége lesz. így jobbnak látom, ha az ülésterem közelében maradok. Teszek egy sétát a művelődési ház hatalmas előcsarnokában. A bejárati ajtó előtt ülő négy hölgy árgus szemmel figyel, kicsit arrébb férfiak egy csoportja álldogál. Olyan érzésem van, mintha mondani akarnának nekem valamit, de ahogy közelebb lépek, rögtön hátat fordítanak. Körülnézek az emeleten is. A folyosón egy fiatalember lép hozzám: - Nem a Varga Sanyi írta a levelet? - szegezi nekem a kérdést. Úgy látszik, nagyon meglepett arcot vághatok, mert választ sem várva hozzáteszi: - Nálunk nagyon gyorsan terjednek a hírek. De hiszen ezt a saját bőrén tapasztalhatja, mért rögvest intézkedtek, hogy ne engedjék be a gyűlésre. Es mondok még valamit: itt nem fog megtudni semmit. Az van, hogy aki korábban a húsos fazék közelében volt, ma is ott maradt, az emberek nagy többsége meg sokkal rosszabb és kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint bármikor. Aki érzékenyebb, igazságszeretőbb, az lázadozik, zsörtölődik, aztán nagyon hamar rájön, hogy ennek semmi értelme, mert könnyen még a mostaninál is kiszolgáltatottabb és rosszabb helyzetbe kerülhet. Ezen a környéken ha egyszer valaki az utcára kerül, szinte biztos, hogy nem talál új munkahelyet magának állítja a fiatalember, akinek szeretnék néhány kérdést feltenni, de nem marad rá időm, mert a férfi már csak annyit mond: viszontlátásra, és elsiet. Véget ért a gyűlés. Feltűnik a szövetkezeti elnök, mellette Varga Sándor. - Úgy gondoltam, hogy Sanyival együtt, hármasban elbeszélgetünk - fejti ki Szegi István. - így legalább ő is közbe tud szólni, ha valamivel nem ért egyet. Az elnök irodájában ülünk le. Varga Sándor ismét nyomatékosan megkér: mindenképpen írjam meg, hogy neki semmi köze a levélhez. Szegi István meg arról beszél, hogy ő és a szövetkezet vezetősége valóságos közutálatnak van kitéve. Garmadával kapja a névtelen, fenyegető leveleket. - 1993-tól vagyok a szövetkezet elnöke, a tagság választott meg. Előtte húsz évig alelnök voltam - összegzi. - Amikor a tisztségembe kerültem, a szövetkezet megmaradása volt a tét. Tettünk természetesen olyan intézkedéseket, amelyek nem nyerték meg valamennyi tagunk tetszését. De hát ez mindenütt így van. Tessék, kérdezzen! Mire kíváncsi? Eszembe jut az a fiatalember, aki az előbb azt állította, hogy sokan azért nem mernek beszélni, mert attól tartanak, hogy elveszítik munkahelyüket, s esélyük sincs aztán újhoz jutni. - Ezzel nem értek egyet rázza fejét az elnök. Meggyőződésem, hogy aki akar, talál munkát magának. Itt van a komáromi hajógyár, ott mindig akad munka. A faluban van egy cipőkészítő üzem, ott is lehet munkát vállalni. Van itt lehetőség annak, aki valóban dolgozni akar. A továbbiakban az elnöktől megtudom, hogy a szövetkezet 2812 hektáron gazdálkodik, ez a föld 1320 személytől van bérbe véve. Nekik a szövetkezet hektáronként 700 korona, illetve 1996 januárjától 750 korona bérleti díjat fizet. A szövetkezetben 286 tag dolgozik. Átlagkeresetük bruttó 4754 korona. - A levélíró szerint a szövetkezet vezetőségének nagyon alacsony az iskolai végzettsége - fordulok az elnökhöz. - Ez így van. Mi már pályázatot is hirdettünk különböző munkahelyek betöltésére, de nem jönnek az emberek. Egyetlen egy jelentkező sem akadt a pályázatunkra. Félő, hogy néhány év múlva, amikor többedmagammal nyugdíjba vonulok, nem lesz, aki átveszi a vezetést. - A levélben az áll, hogy aki önt bírálni meri, azt azonnal elbocsátják. így van ez? - Senkit sem küldtünk el. Tizenketten mentek el tőlünk a tavalyi évben, mindannyian közös megegyezés alapján. A levélben három név szerepel, akikről kiderült, hogy közös megegyezés alapján váltak meg a szövtkezettől. Az egyiknek a munkakapcsolat felbontására vonatkozó kérvényét be is hozta a titkárnő. Megdöbbenten olvasom, hogy egy háromgyermekes családapa azért kíván távozni a munkahelyéről, mert, bár a munkáját rendesen elvégzi, nem bírja elviselni az őt érő rágalmakat. - Ő azért ment el, mert jobb munkahelyet ígértek neki - teszi hozzá a szövetkezeti elnök. - Ha jól tudom, egy hónapot dolgozott is ott, aztán most ismét otthon van, és kért bennünket, hogy vegyük vissza őt. Egyelőre azonban nincs megüresedett hely, amennyiben valaki elmegy tőlünk, beszélhetünk az alkalmazásáról. Az elnök válaszolt a levélben felvetett további kérdésre is, miszerint a vezetőségi tagok nyolcezer koronát kaptak karácsony előtt azért, hogy „fogják be a szájukat". - Az év végén valamennyi tagunk négyezer korona jutalékot kapott, a vezetőségi tagok pedig ennek a dupláját. Sokan közülük - köztük Varga Sanyi is nem értettek egyet ezzel a döntésemmel. Én viszont azt állítom, hogy ennyit megérdemelnek, hiszen a felelősség a vezetőség vállán nyugszik mondja a szövetkezeti elnök. Varga Sándor mindehhez 1996. március 22. általában a járásbeli ambíciózusabb vállalatok segítségét is igénybe kellett venniük. Ez viszont kicsit a szocialista bemutatókhoztette hasonlóvá a járási standokat. Margóra talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a Dunaszerdahelyi járásról megjelent új képeslapsorozat keretében a járási hivatal által finanszírozottak szigorúan államnyelvűek, a városi hivatalokéi pedig kétnyelvűek. Angollal vagy némettel egyelőre senki sem kísérletezett. A több mint száz standot átnézve megállapíthatjuk, hogy a választék az utóbbi években valóban gazdagodott. A Magas-Tátrában például a kiránduláson a hagyományos hegyi vezetős csúcstúrán kívül már lovagolhatunk, hegyibiciklizhetünk, gumicsónakkal lecsuroghatunk megáradt patakokon, ejtőernyőzhetünk, gumikötéllel levethetjük magunkat hatvan méteres mélységbe, vagy akár hőlégballonból szemrevételezhetjük, hová is nem jutunk el gyalogosan. Az is érdekes, hogy az üzlet lassan feloldja a nemzetteremtés görcseit, vagyis lassan újra felfedezik a más nyelvű történelmi neveket is. A lőcseiek például rájöttek, hogy a Leutschau vonzerőt jelenthet és a szepességi várról is láttunk Zipser Burg feliratú prospektust. Megjelentek az első magyar nyelvű anyagok, így például a klačnoi Slovrea utazási iroda szép kivitelű prospektusa a Felső-Nyitra mentén, Túrácban, Gömörben és az Alacsony-Tátrában kínált szálláslehetőségeiről. A zsolnai idegenforgalmi nagyvásár a legnagyobb hagyományokkal rendelkező hazai rendezvény. Azóta a főváros is felébredt, így már ott is szerveznek hasonló akciót, de azért a zsolnaiak is tartják magukat. Olyannyira, hogy jövőre talán már a szomszédos sportcsarnokot is kibérelik. Az idei ötvenezres látogatottságból adódó tolongást látva erre valóban szükség is lenne. TUBA LAJOS hozzáteszi: ő valóban nem értett egyet ezzel a döntéssel, de hát a többség így határozott, s ez ellen nem lehet semmit sem tenni. - Látja, én mindig megmondom a véleményemet, a levélíró talán azért írt az én nevemben állapítja meg. - Sanyi már húsz éve gépjavítóként dolgozik a szövetkezetben - magyarázza Szegi István. - Nagyon nyílt, mindig megmondja, amit gondol és soha semmi baja nem származott ebből. így van, Sanyi? - így - bólint a megkérdezett, majd távozik. Később alkalmam volt néhány vezetőségi taggal beszélgetnem. Az egyik az elnök szemébe mondja: az a legnagyobb baj, hogy a mi elnökünk túl jó. Részeges, semmirekelő emberrel úgy bontja fel a munkaviszonyt, hogy az még végkielégítést is kap, holott a hanyagságáért semmit sem érdemelne. Ennek a mondatnak hallatán rögtön a levél jutott eszembe, konkrétan az a rész, ahol a talpnyalókról van szó benne. Az elnöktől az épület előtt búcsúzok. - Csak az igazságot írja meg - emeli fel a mutatóujját. - Nehéz lesz - válaszolom, s közben eszembe jut az a fiatalember, aki arra figyelmeztetett, hogy itt aztán úgysem tudok meg semmit, mert az emberek nem mernek beszélni. Valószínűleg az sem alaptalan megállapítás, hogy sokan bizony félnek megszólalni. így viszont lehetetlen kideríteni, hogy Bátorkeszin valójában mi is az igazság... KAMONCZA MÁRTA