Új Szó, 1996. március (49. évfolyam, 51-76. szám)

1996-03-19 / 66. szám, kedd

1996. március 18. VELEM ENY- TALLÓZÓ ÚJ SZ Ó 653 I Vészhelyzet A csehországi Orvosok Szakszervezeti Klubja kemény fába vágta a fejszéjét: az őszi adminisztrá­ciós sztrájk után Titanic néven újabb tiltakozó akci­ót szervez. A felhívás értelmében március 25-én és 26-án (eddig) több mint százezer állami egészség­ügyi dolgozó kíván tiltakozni annak ellenére, hogy számos kórházi vezető véleménye eltér a szer­vezőkétől. A sztrájk célja: a pontérték és a bérek je­lentős emelése, az egészségügy finanszírozásának megváltoztatása, s mindez nem majd, hanem azon­nal, április 1-től. A kormány, a tárca, a biztosító nem kap több haladékot, hiszen az őszi ígéreteket elfújta a szél. Ezért most bekeményítettek. Per­sze egy sztrájk előkészítése egyáltalán nem egyszerű feladat. A rengeteg javaslatból ki kellett választani azokat, amelyekkel a többség egyetértett. S olyan tiltakozási formát kellett találni, amely nem veszélyezteti az ellátás­ra szoruló betegeket. A következők eléréset tűzték ki: a kezdő orvosok havi bére érje el a 9 ezer koronát, az első szakvizsgával rendelkező orvosé a 18 ezret, a máso­dik szakvizsga után a fizetés már 23 ezer korona legyen, a legjobbaké 28 ezer, de követelik az orvosok órabérének 150 koronára emelését. Ha a cseh kormány a március végi figyelmeztető megmozdulásukat nem venné ko­molyan, nem hagyják annyiban, a Titanic hadjáratot folytatni kívánják. Döntés született arról, hogy az orvosok április 1-től következetesen betart­ják a munkatörvénykönyv előírásait, s a havi 150 túlóránál többet nem dol­goznak majd; ugyancsak ügyelni fognak a biztosító által az egyes gyógyműveletekre kiszabott idő betartására is. Nem titok, hogy a kor­mányt, a tárcavezetést meglepte az egészségügyiek egységes fellépése, ezért megpróbálkoztak az eddig bevált ígérgetési taktikával: beismertek néhány hiányosságot, s nyomban hozzátették: az idén az egészségügy 12— 14 milliárd koronával kap többet. így aztán lesz pénz mindenre, legfőkép­pen a béremelésre. Mindezek ellenére a biztonság kedvéért kidolgozták az ún. Frekvenciatervet, bízva abban, hogy a benne foglalt intézkedések megoldják a vészhelyzetet. Hasztalan, az orvostársadalom szerint az egészségügyi miniszter elkésett. Akciójuk ezért kapta - tajálóan - a Titanic fedőnevet: ha a felelősek mégsem orvosolják a bajokat, elsüllyed az egész­ségügy hajója... Hazánk egészségügyi alkalmazottainak többsége drukkol a cseheknek. Sokan irigykednek is egy kicsit, hiszen kár tagadni: a Csehországban zúgo­lódók bére már most jóval magasabb, mint az övék. Holott 1993-ban itt is tiltakoztak, kék szalaggal a köpenyükön békésen sztrájkoltak, de nem értek el semmit. A zsolnai regionális orvosi kamara 1994. esztendei, 200 szá­zalékos béremelést követelő felhívása sem hozta meg a kívánt (elvárt) erédníényt, viszont az országos kamara elnöki tisztségébe emelte a radiká­lisnak tetsző zsolnai Knapec doktort. Ténykedése, tárgyalásai az egészség­ügyi miniszterrel semmi változást nem hoztak, ezért a Szlovák Orvosi Ka­mara ez év február l-jén felmondta a tárcával kötött együttműködési szerződést. Ezt követően néhány szlovákiai kórházban (cseh mintára) szer­vezkedni kezdtek a fehérköpenyesek, s orvosi szakszervezeti klubokat hoztak létre. Ám a nagy többség nem mer megnyilvánulni. Pedig nálunk is vészhelyzet van. Programok Aki politikusnak készül, szeret­né, ha szeretnénk. Ezért föláll egy dobogóra, és meghirdeti program­ját. „Egyenlő teherviselést!" - ki­áltja. „Kertmagyarországot!" „Ki­művelt emberfőket!" Választék van bőven. Senki sem hiszi, hogy a politikus bármelyiket is megvaló­sítja majd, ám egyik sem megvaló­síthatatlan. Ésszerű mindegyik, ár­talmára keveseknek, hasznára so­kaknak lenne. Manapság azon­ban olyanok is pódiumra állnak, akik láthatóan nem politikusnak készültek. Amit meghirdetnek, tel­jesen ésszerűtlen, és nemcsak a köznek árt, önmagunknak is. Aki azt hirdeti például Budapesten, hogy a törvényesen szavazó töme­gek s a törvényesen választott ve­zetők mind idegenek, mert ördögi világ-öszeesküvők akaratának végrehajtói, az kóros kényszerkép­zeteiről árulkodva maga ellen han­gol szavazótömegeket és válasz­tott vezetőket. Szeretni ezért leg­feljebb pszichiáter fogja, mint rit­ka kifejlett példányát az elmeorvo­si lónak. Aki azt hirdeti Kolozsvá­ron, hogy magyarok nincsenek Er­délyben, s noha nincsenek, negy­venezer románt öltek halomra, to­vábbá kétszázötven falut égettek porrá, fantomjaik pedig ma is vég­veszéllyel fenyegetik Nagy-Romá­niát, ugyancsak kifejlett példány, ezért hiába polgármestere a város minden lakosának, félő, hogy el­veszíti e lakosok jó részének sze­retetét. Aki pedig azt hirdeti Po­zsonyban, hogy neki műkincsek járnak vissza a déli szomszédtól, sőt azt az ízléstelenséget is elkö­veti, hogy csontvázakat ajánl cse­rébe képekért, az fel sem fogja, mily kevéssé szerethetik ezért honfitársai. Hiszen egyetlen kép visszaadása is a déli szomszéd ja­vára teremtene precedenst, s ak­kor, uramisten, mi mindent köve­telhetne vissza cserébe! Fölállván képzelt dobogójukra, a szavazó­polgárok is hirdethetnének hát programot: „Józan politikusokat akarunk!" FARAGÓ VILMOS, Magyar Hírlap Aláírásgyűjtés a miniszterelnök leváltására Robert Krajňák stomfai (Stupava) vállalkozó négy hónappal ezelőtt hirdetésként aláírási ívet közölt a sajtóban,Vladimír Mečiar miniszter­elnök leváltására irányuló népszavazás kiírását követelve benne. A tömegtájékoztatási eszközök a közvéleménnyel együtt nem tudtak közös nevezőre jutni abban a kérdésben, vajon provokációról, heccről vagy komoly szándékról van-e szó. Valamennyi ellenzéki poli­tikai párt elutasítóan reagált erre a magánkezdeményezésre. A múlt hét elején a SME napilapban újabb hirdetés jelent meg a következő nagybetűs címmel: „MÁR CSAK 150 001". Lapunk munkatársa ma­gyarázatot kért Robert Krajňáktól: - Ez azt jelenti, hogy a Vladimír Mečiar kormányfő leváltását célzó népszavazás kiírásához szükséges 350 ezer aláírásból 200 ezret már sikerült összegyűjteni. Az érvényes aláírások száma azonban nyilván kevesebb, az első pillantásra is nyilvánvaló, hogy az aláírási íveken kitalált nevek is szerepelnek. Személy szerint úgy vélem, hogy az aláírások 20 százaléka érvénytelen. Fontos azonban, hogy az alá­írásgyűjtési akció folytatódik, az aláírások gyarapodnak. Érdekes, hogy a közvélemény mindig reagál, ha közvetlenül érinti a kormány­hatalom arroganciája. Amikor a skalicai Grafobalt privatizálták, Skali­cáról kaptuk az aláírásokat, most pedig, hogy folyik a Biotika magá­nosítása, Slovenská Lupčáról jönnek az aláírások. Azért határoztam el magam a petíciós akció megszervezésére, mivel ez az egyetlen le­hetőség, amelyet a törvény is támogat, és amelynek eredményeként leváltható lenne a miniszterelnök, eszményi esetben pedig előreho­zott választásokat írnának ki. A szabad választások elengedhetetlen, de nem elegendő feltételét jelentik a demokrácia biztosításának. Ab­ból indulok ki, hogy két év múlva már korántsem indulhat minden párt azonos esélyekkel a választásokon, mivel a koalíció óriási gaz­dasági erőre tesz szert. Mind gyakrabban vagyunk a tanúi annak, hogy az emberek félnek véleményt nyilvánítani. A szlovákok egy­szerűen hozzászoktak a dolgok túléléséhez, erre vezetik őket a törté­nelmi tapasztalatok, és erre vezeti őket a régmúlt és a közelmúlt is. • Bízik benne, hogy sikerül összegyűjtenie a 350 ezer aláírást? - Bizonyos körülmények között ez sikerülhetne, noha behatárolt azoknak a száma, akik készek nyilvánosan elmondani véleményü­ket. Nem tudom megbecsülni a várható eredményt, ha viszont négy hónap alatt 200 ezer aláírás érkezett be, lehetséges, hogy a követ­kező négy hónapban ez a szám megduplázódik. Práca, IVAN ČEREDEJEV Lévai városi hivatal: tollbamondás szlovák nyelvből A lévai városi képiselő-testület tagjai módosították a városi hivatal ügykezelési szabályzatát és munkarendjét. Mostantól fogva az ve­hető fel hivatalnoki tisztségbe a városi hivatal munkahelyeinek vala­melyikére, aki válaszol a szlovák helyesírással kapcsolatos tesztkér­désekre, és legalább alapiskolai szinten bírja a szlovák nyelvet. Mária Pfígelovának, a városi hivatal vezetőjének tájékoztatása szerint a jö­vendő alkalmazottak részére alapiskolai pedagógusok dolgozták ki a négyféle tesztet, s a tollbamondásokban mindenekelőtt az írásjelek helyes alkalmazására helyezik a hangsúlyt, ezenkívül mondatelem­zést is kérnek majd tőlük. Dél-Szlovákiában eddig egyedülálló a lévai városi hivatal fentiek­ben ismertetett rendelkezése. Nem terveznek hasonló lépést sem Ko­máromban, sem Érsekújvárott, és más városokban sem. „Hivatalunk figyelemmel kíséri az összes törvénymódosítást, és a bennünket érintőket azonnal érvényesítjük saját rendelkezéseinkben" - indokol­ta kezdeményezésüket a városi hivatal elöljárója. Szerinte tesztjeik megfelelő intézkedések a nyelvtörvény 3. paragrafusában megfogal­mazottak teljesítéséhez. Národná obroda, KAROL MINDAK Weiss véleménye a DBP kormánykoalícióba való belépéséről „A Szlovák Köztársaságnak szüksége van a kormányzási mód megváltoztatására, valamint a kormánypolitika módosítására is. Ed­dig még nem észleltük, hogy a DSZM-nek szándékában állna ilyen változások foganatosítása" - jelentette ki a lap tudósítójának arra a kérdésére, miszerint a párt áprilisi plénumán szerepel-e a DSZM kor­mánykoalícióba való belépése. „Eddig a szociológiai felmérésekből tudjuk, hogy a DBP potenciális választóinak 72 százaléka nem bízik a DSZM-ben" - hangsúlyozta, aláhúzva, hogy a párt végrehajtó bizott­sága úgy döntött, e kérdésben nem mond véleményt mindaddig, amíg nem ismeri meg a tagállomány nézetét. Peter Weiss szerint „csak a bolond értene egyet azzal, hogy a DBP csatlakozzék a kor­mánykoalícióhoz...". Sme (Rövidítve) KOMMENTÁRUNK Atompóker A szlovákiai atomjátszma a jelek sze­rint végérvényesen eldöntetett. Hiába adta vissza átdolgozásra a parlament környe­zetvédelmi bizottsága a gazdasági minisz­tériumnak az energetikai elképzeléseket tartalmazó elemzést. Hasztalanul ágáltak ellene a környezetvédők: mindössze azt a sovány ígéretet kapták, hogy alternatív megoldásaikat átnézik, de Ján Ducký és csapata szemmel láthatóan nem vette ko­molyan a honi zöldek ellenjavaslatait. Az előzetes politikusi nyilatkozatok alapján várható döntés született: Mohiban mind a négy blokkot befejezik, az elsőben pedig már két év múlva beindítják a reaktort. Mohit parlagon heverni hagy­ni esztelenség lenne akkor, amikor - a miniszterelnök állítása szerint - havonta csaknem húsz százalékkal megugrik a termelés és az áramfogyasztás, Szlovákia pedig dúskál a jobbnál jobb kül­földi hjtelajániatokban. S ha a külföldi bankárokat ennyire csábít­ja a szlovák atomüzlet, akkor a kormány szerint bűn lenne az is, ha a hitelek egy részét nem a hazai bankok folyósíthatnák, s nem ők élveznék elsősorban a kormánygarancia nyújtotta biztonságot. A honi bankok biztos jól járnának, de ráfázna a többi, hitelért fo­lyamodó cég: nekik vajmi kevés maradna. A már működő Apát­szentmihályi (Jaslovské Bohunice) Atomerőmű felújítása, illetve Mohi befejezése több tucat milliárdot nyel el. A múlt heti mohi terepszemle után mást is bejelentett a szlovák miniszterelnök: azt. hogy mihelyt a hat éve pénzhiány miatt szü­netelő építkezés lezárul, s beindítják az áramtermelést, egy­idejűleg bezárja kapuit az apátszentmihályi létesítmény. Mečiar utóbbi közlése hitetlenkedést keltett, mert a kormányfő pechjére a sajtó képviselői pár órával korábban a Pozsony tőszomszédsá­gában működő atomerőműben jártak, ahol egészen mást hallot­tak. Méghozzá a legilletékesebbtől, az igazgatótól megtudtuk: 5,5 milliárd koronába kerülő fokozatos felújítást hajtanak végre, és a 25 éves élettartamra tervezett erőmű eddigi működésének 18 éve alatt ennek alig 15 százalékát merítette ki. Ha tovább számolunk, kiderül: az üzemeltetők ki tudja, milyen számítási logikája szerint valójában eddig nem egész négy évet működött, s elméletileg akár még két évtizedes üzemelés elé nézhet. Tehát nemcsak 25 év leteltével, vagyis 2003 után működtethető, hanem akár tovább is. Nyilvánvalóan tehát úgy gazdaságos további milliárdokat beleöl­ni a felújításba, ha a mű még évekig adja az áramot. Hát ez hom­lokegyenest ellentmond annak, amit Mečiar bejelentett! Az egyik atomerőművi vezető asztaltársaságunknál kifecsegte ennek az okát is: Vladimír Mečiarnak nyilván ezt kellett mondania. Mohi és Apátszentmihály körül tehát nagy szemfényvesztés folyik. A politikusok dolga az, hogy szüntelenül mondogassák: igen, az egyik mű beindul, a másik meg leáll. Ezt kell hangoztat­ni, elvégre az Európai Unió is ezt akarja hallani. A valóságban pedig teljesen más történik. S hogy az atomlobby bizonygassa, nemcsak nálunk üzemeltethető a tervezettnél tovább az elörege­dett atomerőmű, - szintén magánbeszélgetéseken - japán meg egyéb külföldi példákra hivatkozik. A felkelő nap országában ál­lítólag meglehetősen elöregedett számítástechnikával vezérelt nukleáris erőműveket újabban már negyven évig szándékoznak működtetni, s ha a japánoknak szabad, akkor Szlovákiának miért ne lehetne 1? Az egyik atomerőmű illetékese tüstént meg is adta a választ: aki másra akarja kényszeríteni a szlovák kormányt, az politikai okokból teszi. Hogy Szlovákia drágán vegye külföldön ' az energiát, egyszóval hogy másra legyen utalva. Ezért tiltakoz­nak az osztrák zöldek, s hasonszőrű hazai elvbarátaik sem akar­nak jót az óvodáskorú Szlovák Köztársaságnak. De vajon az Eu­rópai Unió miért akadékoskodik, netán politikai indíttatásból? Az apátszentmihályi sajtótájékoztatón gondosan kerülték az unió név szerinti említését és bírálatát, s ennek nyomós oka volt. Az EU nevében ugyanis a közelmúltban Hans van den Broek tolmá­csolta Juraj Schenknek az alapos brüsszeli aggodalmakat, és sür­gette az atomerőmű haladéktalan bezárását. Az erőművi igazgató csak célzott bizonyos valótlan sajtóállításokra, amelyeket azzal próbált megcáfolni, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség 15 alkalommal helyszíni ellenőrzésen járt, szakértői egyetlen­egyszer sem követelték az atomerőmű azonnali leállítását. Nos, ezek után kíváncsian várjuk, vajon májusi újabb helyszíni szem­léjük után mit mondanak majd a bécsi székhelyű szervezet atom­energetikai szakemberei. SZÁLKA ÉS GERENDA Vonulnak A véletlen egybejátszása olykor helyüket tekintve egy­mástól távol eső, azonos dol­gokat rak egymás mellé. Mely történések következté­ben a józan életet élő ember valójában már nem is tudja, hol szeretne éppen élni. Hol az a hely, ahol a bíróság a szí­nes bőrűek véresre verését nem tekinti kocsmai vagy utcai garázdaságnak? Hol az az ország, ahol a bíróságok végre kimondják, hogy a futballhuliganizmust nemzeti és faji gyűlö­letkeltés uszítja? Létrejön-e egyszer az az ideális politikai csillagállás, amelyben európai szövetségek a döntéshozatali fórumokon nemcsak a terrorizmus merényleteit, hanem a mindennapokban éppen a de­mokrácia és emberi szabadságjogok leplébe bújva elkövetett nemzeti és faji kegyetlenkedéseket is szankcionálják? Valahol felmentenek egy újfasisztát, s a demokrá­ciára; a jogállamiságra és a szólásszabadságra hivat­kozva az államhatalmi ágazatok hallgatnak. Ugyan­ez a politikai csoportosulás elfoglalja egy másik politikai szervezet nagygyűlésének helyszínén a tri­bünt, a rendőrség pedig egyezkedni kezd. Egy nap­pal előtte egy főváros központjában az antifasiszta emlékmű talapzatánál a fasiszta szlovák állam meg­alakulásának évfordulóját ünnepli egy újfasiszta csoport. Rendőrségi védelem alatt egy valójában nem engedélyezett nyilvános rendezvényen. A ren­dezvényről elvonuló bőrfejűek megakasztják a for­galmat az egyik legforgalmasabb csomópontban, de a motoros járőrök nem látnak okot a beavatkozásra. Utólag bizonygathatja a rendőrség illetékese, hogy ők az emlékművet védték meg a várható meggyalá­zástól. Végül is nemcsak az újfasiszták, hanem a rendőrség is megszegte a törvényt, amikor nem kér­te következetesen számon rajtuk az engedélyt. Ezek a tények, de mögöttük mindig ott a politika és a mindennapok közönye. Ilyen esetekben Német­országra hivatkozni - mivel ott keményen fellépnek minden nyilvános újfasiszta rendezvény ellen - ha­tásos érv, amit azonban újabban a posztkommunista országokban a politikusok részéről a „németek rossz lelkiismeretével" szokás elhárítani. Mikor lesz Európának rossz a lelkiismerete, hi­szen e században megélte a szélsőségek hatalomra jutásának kegyetlen következményeit, barnában és vörösben egyaránt? Európa a Balkánnal van elfog­lalva. Az etnikai és faji dagonyában megjelent Ázsia. Törökök, kurdok, vietnamiak, kínaiak, tami­lok, pakisztániak indultak el ide. Szegények, nem tudják, hogy hová érkeznek. Angolokat robbantanak fel az írek. Spanyolokat a baszkok. Németek törökö­ket égetnek. Szlovákok magyarokat vernek. Magya­rok feketéket. Csak idő kérdése, hogy a kocsmai ga­rázdaként „dicsért" újfasiszta suhancoknak mikor szottyan kedvük újra romaégetéshez vagy fajgyalá­zó uszításhoz, majd pogromhoz. Kétség nem férhet hozzá: nem bízom a rendőrségben, mert a jogrendet is gyáva betartatni. Nem bízom a bíróságokban, mert függetlenségüket deklarálják, nem a törvénysértéseket büntetik. Nem bízom a végrehajtó hatalomban, mert önmaga legiti­mációját akarja minden eszközzel bizonyítani, s eh­hez a képutató toleranciát is felhasználja. Nem bí­zom a köztársasági elnökben, mert nincs hatalma, nincsenek a kezében eszközök. Nem bízom az alkot­mánybíróságban, mert nem a valóságból indul ki (nem is indulhat ki abból egy jogállamban), hanem a törvényekből, amelyek nem képesek lefedni a való­ságot. Egyedül a valóságban bízom, amely úgy mutatja meg az embereket, a történéseket, ahogyan azok vannak. Minden akadékoskodónak kötelessége erről a valóságról az igazat megmondani. Na és meg­mondjuk? Tudom, a világ olyan, amilyen. Éppen ezért azok­nak, akiknek a népakarat hatalmat adott a kezébe, nagyobb felelősséggel kellene viseltetniük mind­annyiunkkal szemben. Helyette csak pártjuk, fana­tikus választóik, ellenzékük, vagyis a megszerzett hatalom megtartása iráni van felelősségérzetük. Máskülönben nyíltan fellépnének a törvények meg­sértői ellen akkor is, ha azok nemzeti kizárólagos­ságra, nemzeti felsőbbrendűségre hivatkozva uszíta­nak. De hallgatnak, mert gyülekezési és szólássza­badság van. Ez a demokrácia legnagyobb paradoxo­na, és a weimari köztársaság sorsa kemény leckét je­lent a mai Európának is.

Next

/
Thumbnails
Contents