Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-01 / 26. szám, csütörtök

[ 8 ] ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1996. február 1. Nyelvi szeplők A hosszú téli estéken az újságpolcomat lomtalanítottam. A számos bulvár (Pesti Kurír, a bécsi Kurier) és a komoly, tartalmas lapok (mint az Új Szó, a Magyar Nemzet, s miegymás), valamint a fröcsögő Magyar Fórum közül selejteztem. Bizony, jókora bakikra buk kantam. Okulásul, kivált lapszeretetből, a „jó öreg" Új Szóból, kis (szamár) tövis-bokrétát szedtem: szarvasmarha-termelés, távutas tanulás - a legszebb gyöngyszemek. Nem. tartom magamat nyelvünk tudós tudorának, vannak nálamnál arra hivatottabbak, mint pl. Jakab professzor úr, Gáspár Tibor tanár úr, és sokan mások. Ám a Szarvasmarha-termelés - Csehországban szalagcímben (Új Szó, 1995. nov. 4.) a termelés szó szemet szúrt. Ugyanis, A Magyar Nyelv Értelmező Szótára VI. kötetében lévő szócikk szerint az állatot tenyésztik (állattenyésztés, lótenyésztés), a növényt meg termesztik (gyümölcstermesztés), az árut pedig termelik (tejtermelés, széntermelés, energiatermelés). Távúton nyert képzés (Új Szó ez évi 3. száma) félmondatában - a távúton szó, vélem, kilóg: a diaľkové szlovák szó szolgai fordítása, itt helytelen. Anyanyelvünk a „levelező tagozat" szókapcsolatot használja a főiskolák, az egyetemek azon karára, tagozatára, ahol a hallgatók nem a klasszikus értelemben vett diákok, hanem munka mellett, nem a szokott formában tanulnak, odahaza készülnek föl a vizsgára az illető intézmény utasítása-irányítása szerint. (A fenti szótár IV. kötete.) CSIBA GÉZA Komárom Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is köztünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. A beneši dekrétumok árnyéka Szüleink az 1930as években összespórolt és kölcsönkért pénzből, aminek kamatját még sok évig fizették, a földesúri birtokból vásároltak egy darab rétet. Nyilván azzal a céllal, hogy egy két tehenkéjüknek elegendő takarmányt biztosítsanak. 1952ben, amikor az erőszakos szövetkezetesítéskor betereltek bennünket a közösbe, nem kérték tőlünk a telekkönyvi kivonatot a bevitt vagyonunk igazolásaként Azóta sem jutott senkinek az eszébe, hogy vagyoni állapota után érdeklődjön a kataszteri hivatalban. Ugyanis mindenki meg volt arról győződve, hogy már soha többé nem lesz szüksége a földjeire, de tévedtünk. A rendszerváltozás után 1992-ben a termelőszövetkezetek transzformációs átalakulásakor a földdel rendelkező gazdáknak telekkönyvi bizonylattal kellett igazolni földjeik tulajdonjogát. Csak akkor tűnt fel, hogy egy parcellának, amit Laposnak hívnak, a telekkönyvi kivonatában van egy ilyen jellegű bejegyzés, hogy konfiskálva a törvény 90/47,64/46,109/45 száma alapján. Ez a bejegyzés a számukból ítélve 1946-ban volt bejegyezve, és ami az érdekes számunkra, hogy ugyanennek a telekkönyvi kivonatnak a másik oldalán 1950. december 21-i dátummal minden tulajdonosnak a nevére ez a parcella van bejegyezve. Ez az, amit mi tulajdonosok nem akarunk megérteni, mert vagy 1946-ban elkonfiskálták, amiről senkit nem értesítettek, vagy csak tolvaj módjára az akkori rendszer el akarta tőlünk lopni a tulajdonunkat? Akkor hogyan lehetett 50-ben névre szólóan bekebelezni? Meggyőződésem, hogy a konfiskáció nem volt jogerős, sajnos, a mai napig sem tudom a kataszteri hivatalt erről meggyőzni. A szóban forgó parcella 48 hektár, melynek 64 tulajdonosa van. Jelzem, a konfiskáció nem volt végrehajtva, mert mindenki használta a tulajdonrészét továbbra is úgy, mint a bejegyzés előtt mindaddig, amíg a szövetkezetbe be nem vitte, majd a szövetkezet is használja a mai napig. Panaszommal felkerestem a tőketerebesi járási kataszteri hivatal vezetőjét, és kértem, segítsen panaszom megoldásában. Kértem, hogy szó szerint értelmezze a bejegyzett törvény számait. Helyettesét hivatva, kezében az ide vonatkozó törvénykönyvvel és számokkal, szó szerint ezt olvasta fel: Kollaboránsok azaz hazaárulók és a csehszlovák állam ellenségei. Ezzel összecsapta a könyvet, és nem volt hajlandó velem tovább tárgyalni. A szívélyes beszélgetés, mely eddig közöttünk volt, hirtelen megváltozott, mintha egyszerre én is kollaboráns, hazaáruló lennék. Úgy látszik, a beneši dekrétum még ma is felvillanyozza a hazafiakat, pedig a mi zsebünkben kellene a bicskának kinyílnia, mert a mi bőrünkre megy a játék. Még ma is, 50 év múltán is ennek a nemzetiséget gyűlölő törvénynek az árnyékában kell élnünk. KISS BÁLINT Vaján Mindennapi ellentmondásaink A naiv adófizető azt gondolhatná, hogy az embernek azért van miniszterelnöke, hogy az ország minden polgárának - tekintet nélkül nemzetiségére, etnikai származására, vallási és nemi hovatartozására - garantálja jogait. És hogy ehhez ne kelljen a szomszéd ország segítségét kérnie, mivel saját országának fizeti be az adóját, ennek a gazdaságát fejleszti, és igyekszik a törvényeit betartani. Mindez akkor jutott az eszembe, mikor miniszterelnököm az egyik decemberi estén a szokásos elsöprő lendülettel azt bizonygatta a nézőknek, hogy nyolc vagy tíz biztosítékot épített be a magyar-szlovák alapszerződésbe kollektív jogaim meghiúsítására. Annak a jogomnak a meghiúsítására, amely szerint beleszólhatnék, hogy a kultúrám támogatására szánt összeget ne az ellenünk irányuló heccelésre, kútmérgezésre dobálják ki, hanem azok a lapok, könyvek stb. kapják meg, amelyekre a legjobb belátásom szerint szükségem van. Meg hogy iskoláink és kulturális intézményeink élén ne quislingek garázdálkodjanak, hanem olyan elismert szakemberek tevékenykedjenek, akikben megbízom. Undort vált ki az is, ha egy tévéállomás, melynek az üzemeltetésére szolgáló minden tizedik korona a mi zsebünkből kerül elő, a tolerancia évében a karácsonyi Krisztusvárást magyarellenes hangulatkeltésre használja fel ahelyett, hogy a megbékélés, a szeretet szószólójává válna. Komikusnak tűnik, hogy manapság éppen azok emlegetik legtöbbet a lojalitást azok sóvárognak a köztársaságvédelmi törvény bevezetéséért, akik nem is olyan régen már egy köztársaságot szétvertek, vagyis abszolút mértékben illojálisan viselkedtek, sőt még most sem tartják tiszteletben az új államot jelképező elnök személyét. A tervezett új területi beosztással kapcsolatban mindenki azt állítja, hogy az etnikai feltételeket nem kell figyelembe venni. A valóság viszont az, hogy eddig is minden egyes újabb közigazgatási átrendezésnél az volt az egyik fő cél, hogy bennünket minél jobban megosszanak. Nagy naivitással ellentmondást láthatnánk még a magyar gyerekek szlovák nyelvtudásával kapcsolatos túláradó, nagylelkű aggódás között és a napi politikában, a képernyőn, a sajtóban megnyilvánuló „felebaráti szeretet" között. Ebben az esetben viszont nincs ellentmondásról szó, hanem az összefüggés törvényszerű. Ez a januszarcú nacionalizmus. Az agy, vagyis az akarat és a cél egy, az arc viszont kettős: egyik a beteges gyűlölködés arca, a másik pedig a megtévesztő mosolyé. Társadalmunkban túl sok a vélt és valós ellentmondás, de a képmutatás, kétszínűség is, ami káoszt okoz a fejekben. Sajnos, a közeljövőben nem várhatunk e téren javulást KELECSÉNYI IMRE Pozsony Az óvodák karácsonyfái Érdekes kiállításon voltam Érsekújvárott. Ezt a kiállítást a járás óvónői tervezték és hozták létre. Nemcsak a saját óvodáikban állítottak, díszítettek fel a fenyőfákat, hanem bemutatták, hogy a járás óvodáiban milyen szokások, hagyományok élnek. Egy-egy óvoda feldíszített karácsonyfája tükrözte a falu jellegét a falusi óvodák érzésvilágát Az élő zöld fenyőfák díszítésének esztétikai értéke mind-mind különbözött egymástól. A pedagógia a korunkban is igyekszik az öntöző csatornákon átvezetni az élő vizet A feldíszített fenyőfák a kézügyesség, a kézművesség, az ötletesség logikájával a belső érzelemvilágot is ábrázolták. Az egyik talpig fehérben, a másik tűzpirosban, mély lila keretben vagy a tarka mezei virágos ruhában, vagy a mézeskalácsos díszben pompázott. Látványos, tanulságos, szemet gyönyörködtető, de a másságot is hirdető kiállítás örömet szerzett az ideérkező csoportoknak, egyéneknek, látogatóknak. Az óvónők ez irányú munkájának kiteljesedése bizonyíték arra, hogy az egyenruhás szürkeség időszakát felváltotta a fantáziadús alkotás öröme, az individuum értéke. HAJTMAN KORNÉLIA Nána VERES KARACSONY UJ SZO. 1996.1. 4. Újabb részletek A Véres karácsony című cikk megjelenése után telefonon kaptam még közelebbi, nyomós bizonyítékot A surányi lövöldözés színhelyén volt az a parádés kocsis, aki a kocsi mellé bújt hogy ne érje golyó. A lövöldözés egy udvarból zúdult a magyar csendőrökre, és így a sors véletlene, hogy a helybéliek golyója (érte) a saját fajtájukat találta el. No, de a köztudatban a fordítottja él, mivel a surányiak 50 éve ebből élnek, ebből csinálnak történelmet A Rádiózsurnál hírműsorban Móric úr azt nyilatkozta, hogy az állam ne tartsa el a nemzetiségi iskolákat magánkézbe kerüljenek és csak magániskolák létezzenek. Ezek után ő szorgalmazza az autonómia kialakítását Jó lenne fontolóra venni Móric úr javaslatát Egy költségvetést készíteni a nemzetiségiek jövedelméből, földjeink ne a Szlovák Földalapba, hanem a nemzetiségi vagyonalapba kerülhetnének. Alakítsanak ki egy külön nemzetiségi bankot és kísérletezzenek, hátha Móric úr javaslata kivitelezhető. Ezen gondolatok kapcsán többször eszembejutnak a továbbtanulók. Kevés a magyar értelmiségi - de itt a községekben mit teszünk ezért az ügyért? Jobban oda kellene figyelni azokra a családokra és erkölcsi, anyagi úton segíteni kellene továbbtanulási lehetőségeiket Most még vannak kitűnő magyar politikusaink, ügyvédeink, de már kevés a magyar nemzetiségű egyházi személy. Községeinkbe szlovák papok érkeznek. Minden területen gyengülünk, és reménységünk virága, a mag idegen talajba kerül. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Gyűlölködés és hazugság Az Új Szó ez évi január 9-i számában foglalkozik a pozsonyi tévé Vörös karácsony műsorával. Volt alkalmunk ezt a kétszer is előadott ünneprontást legalább részben megszemlélni. Amit láttunk és hallottunk, mégha mind igaz is lenne, akkor sem szabadna az 1938-ban történteket rosszindulatúan feleleveníteni. Birtokomban van az akkor még teljesen pártatlan Érsekújvár és Vidéke, zsidó tulajdonban és szerkesztésben megjelent hetilap 1939. január 1. száma. Ez „Tragikusvégű incidens Nagysurányban" címmel számolt be az 1938. december 25-i karácsonyi eseményről. Sajnálkozását fejezi ki, de előadja az előzményeket és a kiváltó okot is. A közeli, szlovák lakosságú Komjáton is volt tüntetés a magyar állam ellen, de ez békés lefolyású volt. Surányban viszont már nem úgy történt mint Komjáton, hanem agresszív módon a tömeg a karhatalmat botokkal ós késekkel támadta meg. Az együgyű néptömeg azt hitte, hogy ezzel mindjárt vissza lesznek csatolva Csehszlovákiához. A magyar csendőröket el lehet marasztalni azért, hogy talán analfabéták vagy durvák voltak, viszont a közbiztonság megvolt. Szigorú szabály volt, hogy mikor használhatják személyi biztonság végett fegyverüket. Érsekújvár Főterén 1919. június l-jén délután volt sortűz. A magyar Vörös Hadsereg közeledésére a megszálló cseh legionáriusok kezdtek a városból kivonulni. Akkor is a litánia után a nép tódult kifelé. Valaki a cseheket kiszolgáló detektívet kezdte bántalmazni. Erre a még visszamaradt néhány cseh légionárius a tömegre lőtt A helybeli polgármester hazafelé siető fiát Kvetán László tartalékos tüzérfőhadnagyot is halálos lövés érte. Ez a gyászos eset teljesen felfedésbe merült soha sem szóban, sem írásban nem rótták fel a városba beköltözött cseh lakosságnak. Átmeneti, forradalmi nehéz időszak volt ez! Egy surányi férfi szerint az állítólag általuk létesített szlovák gimnáziumot a magyarok meg akarták szűntetni. Más a valóság, a kezemben lévő surányi, 193839. évi gimnáziumi értesítő szerint amely kétnyelvű volt és Jozef Hudec szlovák igazgató tette közzé. Olvashatjuk benne, hogy az intézet 1938. december Íjén nyílt meg az Érsekújvári járási katonai parancsnokság tudtával és beleegyezésével. Nem egy surányi tanárismerősöm vagy barátom állította, hogy a surányi gimnáziumban a magyar Himnusz után a Nad Tatrou sa blýskát is énekelhették a tanulók. Szemtelenül az volt a köszönet hogy a magyart csak dúdolták, viszont a szlovákot ordították. Ezzel szemben az érsekújvári gimnázium 1922-23. évi értesítője arról tanúskodik, hogy nem az intézet falain belúl, hanem a templomban március 15-én a tanulók reggel a szentmisén részt vettek a közönség által kezdeményezett Himnusz éneklésében. A büntetés nem a rossz magaviselet ti jegy volt hanem, hogy „három felső osztályú és egy alsó osztályú növendék az intézetből eltávolíttatott". Talán még 82 évesen megélem, hogy ezek a népbolondítók egy kis önkritikát is egyszer megtanulnak gyakorolni és a gyűlölködésük is csökkenni fog. SZABÓ IVÁN Érsekújvár Antireklám a reklámnak Vajon annyira laikusok és értelmetlenek vagyunk a tvkészülékek előtt, hogy egy bizonyos reklámot naponta tízszer vagy százszor is megismételnek heteken hónapokon, éveken át, sőt! Például Vitray Tamás műsora 25 perces, ebből öt percet minden adáskor elvesz a bevezetőjével - amit már könyv nélkül is fújunk, aztán bemondja, hogy még egy „fontos" tennivaló után (a reklám) kezdődik a játék. Van olyan este, hogy ezt a „fontost" kétszer is megismétli. A többi marad csak a játékra. Ezekről a dolgokról ír teljes elismerésemmel és támogatásommal Dusza István szerkesztő a január 12-i Családi kör Távkapcsoló rovatában Az esti film cím alatt, persze egy kicsit más szemszögből, de a lényege ugyanaz. Igen, a tévé( ben tulajdonképpen 19.30-ig nem történik semmi „jelentősebb" adás, csak a „csacska-bacska" megy, pedig mondjuk 18.00 órától mehetne egy kedves film (ahol nem lőnek és zsarolnak) a híradóig. S aztán a híradó után ismét valami érdekes lehetne a film vagy egyéb szórakoztató műsor, s aztán 22.00 órától mehetnének a reklámok. Hát Istenem, akit ez érdekel a nézők közül - jó volna szintén felmérni ezt is a nézők között, s aszerint cselekedni - hát az éjszakázzon!!! Mi, akik szeretjük bizonyos sportágak közvetítését - téli és nyári olimpia, világ- vagy Európa-bajnokság - sokszor és örömmel éjszakázunk a tévékészülékek előtt. A reklámszeretők és netán élvezők is elidőzhetnének éjszaka. A feleségemnek már mondottam is, hogy a reklámok miatt eladom a tévékészüléket. Miért kell nekem ezekkel állandóan idegesíteni magamat, hiszen ezek üresjáratok a tévénézők szemszögéből. A jó bornak nem kell cégér - ezt nem én találtam ki. Jaj annak az árunak, amit naponta többször is reklámozni kell, biztos hogy hibás, vagy magas az ára. Pampers betét, betét a nőknek naponta többször, a sok különböző mosópor - hát melyiket a kilenc közül? Rengeteg bank, pénznyerési lehetőség, drágábbnál drágább edények (de mit tenni beléjük) végtelen ez véget nem érő időlopás számunkra. Ám azt, hogy hol lehet hozzájutni olcsóbb kenyérhez, tejhez, húshoz, gyümölcshöz, krumplihoz, ami az emberek túlnyomó részét érdekelné, arról senki soha egy reklámot se közöl. IVÁN SÁNDOR Kassa A magyarság lojalitásáról Sajnos, a baljós előjelek azt mutatják, hogy 1996, a szerénység éve, sokak számára valószínűleg inkább nyomorúságos lesz. Ezektől az emberektől, tekintet nélkül a nemzetiségükre, hiába várnak lojalitást, hiszen egy országban a demokrácia igazi fokmérője többek között a szegényekről, az elesettekről való tisztes gondoskodás is. A hatalom urai tudatosíthatnák, hogy aki szegény, az idegen a saját országában ís! Csehszlovákia megalakulása óta a területén élő magyar nemzeti kisebbség mindig is lojális volt az országhoz, a fizetség kollektív büntetés formájában nem is maradt el, a számlát farkasordító hidegben marhavagonokban Csehországba hurcolt, illetve Magyarországra kitelepített, nemzetiségüket megtagadni képtelen emberek fizették meg. Ismét lojalitást követelnek tőlünk: (a szilveszteri maskara nem elég) a vád változatlan Trianon óta - bomlasztunk, hiába bizonyítottuk ennek az ellenkezőjét, ez már csak így marad. A nacionalisták Mikulás zsákja kiapadhatatlan: államvédelmi törvény, iskolatörvény, észak-déli irányú területrendezés, stb. Demokrácia ide, demokrácia oda (eltekintve néhány fehér hollótól) napjaink szomorú valósága, hogy nemzetiségi jogigénynek szlovák támogatója nincs, a KDM képviselői sem a nemzetiségi jogok megnyirbálása miatt szavaztak a nyelvtörvény ellen, hanem csupán azért, mert ezt a kormánykoalíció terjesztette be. Az ellenzéki képviselők többsége a szlovák-magyar alap szerződésre is úgy tekint, mint elfogadhatatlan (szlovák szempontból) szerződésre, és szerintem a Magyar Koalíció alkotmánybíróságra benyújtandó javaslatát - az alkotmány egyes cikkelyeit sértő nyelvtörvény ellen készül a tervezet - sem fogják ellenzéki képviselők támogatni. Felelős személyek nem fukarkodnak a Magyarországnak címzett figyelmeztetésekkel sem, szerintük a világon egyedül Magyarországon szűnt meg a szlovákság, csupán arról feledkeznek meg, hogy a „lakosságcserés" politikájával a magyarországi szlovákság bomlasztásában a döntő szerepet maga Csehszlovákia játszotta. Sajnos, magunkra maradtunk (ez nem bús-magyar kesergés. hanem realitás) csupán abban bízhatunk, hogy nemzeti kisebbségünk rendelkezik annyi erkölcsi erővel, hogy a megfélemlítésére törekvő hatalommal szemben emberi jogaiért továbbra is küzdeni fog. SZABÓ SÁNDOR Királyrév