Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-08 / 32. szám, csütörtök

6 ) ifj SZÓ REGIO 1996. február 8. JABLONCA Napirenden a faluturizmus A Gömör-Tornai-karszt gyönyörű természeti értekeivel körülvett Jablonca a vidék egyik legszebb fekvésű települése. Ez az adottsága és az Itteni építészeti alkotások - köztük a nagyon szép katolikus templom, a szebbnél szebb régi parasztházak szinte kínálják annak a lehetőségét, hogy a község a Jövőben bekapcsolódjon a falusi turizmusba. Ehhez természetesen a mai állapotoktól tovább kell lépni, kiépíteni egy fogadóképes, igényes ellátást is biztosító környezetet. Biztató, hogy ma Jabloncán többen felismerték az imént vázolt lehetőségeket, és konkrét megoldásokon gondolkodnak. Sőt vannak, akik elindultak már a megvalósítás útján is. Az idegenforgalom jabloncai meghonosításának egyik legodaadóbb támogatója Iván Zoltán, a. község polgármestere, aki az elmúlt hónapokban szakmai fórumokat látogatva igyekszik elsajátítani a vendégvárás-vendéglátás alapvető elméleti tudnivalóit. - - Jablonca község néhány éve visszakapta a volt határrendőrség által használt laktanyát. Gondos átalakítás után ezt a jövőben panzióként lehetne kiválóan üzemeltetni. Már el is készíttettük az alapvető tanulmányokat, és tervezzük az előkészítő munkát. Az épület körül kialakítható lenne egy szabadidőközpont, különféle játszóterekkel és sportpályákkal. Ha sikerülne a faluban megvennünk néhány elhagyott házat és azokat rendbe hozni, úgy mindez már alapot jelentene ahhoz, hogy részesei legyünk egy falusi turizmussal foglalkozó hálózatnak - hangsúlyozta a polgármester. Ezzel a programmal függ össze a falu vezetésének ma még nagy gondot okozó, a közeli Bika-réten álló vadászház. A tisztázatlan használatijogok miatt ugyanis az ennek üzemeltetéséből származó haszon egyelőre nem a falu kasszáját gyarapítja. Ha ezt a kérdést sikerül a köz érdekében megoldaniuk, akkor ez az épület és környéke is majdani vendéglátó központ részét képezhetné. (ambrus) DOBRA Céljuk a munkahelyteremtés és a gazdaságfejlesztés Amint arról már korábban Is hírt adtunk, a Kárpátok Határ Menti Gazdaságfejlesztési Szövetség a magyarországi és szlovákiai Illetékes kormányszervekkel együtt Dobra és Dámóc között nemzetközi határátkelőhely megnyitását tervezi. Véglegesítése azonban még mindig függőben van, mert az ezzel kapcsolatos tanulmányt feltehetően február közepén tárgyalja majd a magyar és szlovák kormányközi bizottság. Elfogadása esetén mit Jelentene mindez Dobra község számára? - kérdeztük Szakszón Géza polgármestert. - A határállomás nemcsak az észak-déli tranzitforgalmat tenné lehetővé, hanem hozzájárulna a régióban és főleg a községben uralkodó nagyarányú munkanélküliségcsökkentéséhez is. A vámraktárak és más kisegítő szolgáltatások létrehozásával olyan munkahelyeket lehetne teremteni, amelyek a községben élő valamenyi munkanélküli számára megfelelő állást biztosítanának. • Más szempontból? - Elősegítené a térség gazdasági fellendülését, az itt lévő új típusú magánvállalkozások fejlődését, a község újjáélesztését. • Ezt hogy érti? - Nézze, az évtizedeken át itt lévő katonai átrakó miatt 1961től Dobra lakosságának száma 620-ról mostanáig 375-re csökkent. Elköltöztek a fiatalok, és a produktív korban lévők is másutt kerestek munkát maguknak. A község teljesen elöregedett, kihalt. A határátkelőhely létrehozásával több fejlesztést is megvalósíthatnánk, újra vonzóvá tehetnénk községünket. A másik szempont a munkahelyteremtés lehetősége. Az itt kínálkozó háromszáz munkahely nemcsak a dobraiaknak adna megélhetési lehetőséget, hanem a térségben élő sok-sok munkát keresőnek is. • A lakosság hogy fogadja, hogy kamionok serege zavarja majd nap nap után az eddig megszokott nyugalmát? - A többségük örömmel veszi a határátkelőhely létesítésének tervét, mert - s ez talán már közhelynek is tűnik - ettől várják községünk felemelkedését, gazdasági potenciáljának megerősödését. Ami pedig a kamionforgalmat illeti: javaslatunk alapján a forgalom a község mögé terelődik, ott épül majd ki a határtól egy új útszakasz, s ez teljesen tehermentesíti a községi utat. Az előzetes mérések is azt igazolják, hogy a zömében öreg lakások egyébként sem bírnák ki a súlyos tehergépkocsik okozta rengéseket. (kat.) FÜLEK Nincs kihalásra ítélve Hogy Fülek mennyire fejlődő település, arról megoszlanak a vélemények a városban, az azonban egyértelmű, hogy a települést nem fenyegeti a kihalás veszélye. Bár tavaly 123-an elhagyták a várost, és 87-en elköltöztek az élők sorából, viszont 126-an beköltöztek, és 132 újszülött láta meg a napvilágot. Fülek összlakossága szilveszterkor 10 254 személy volt. Érdekességként megemlítjük, hogy a városban összesen 71 esküvőt tartottak, ebből 19 volt egyházi, a többi a városházán zajlott. Az újszülöttek szülei 60 esetben keresték fel a városi hivatalt és 72 esetben valamelyik egyházi képviseletet. Egy ezüstés egy aranylakodalmat tartottak tavaly: Ján Tóth és Mária Tóthová (Nádašiová) huszonöt évvel ezelőtt esküdött egymásnak örök hűséget, Markó Kálmán és Markó (Szó) Ilona pedig ötven évvel ezelőtt mondta ki a boldogító igent. Mindkét szertartás a városháza dísztermében zajlott, ahol, mint a hivatalban megjegyezték, minden esküvő, minden névadó egyedi forgatókönyv szerint zajlik. Úgy vélik, ennek köszönhetően keresik fel még most is - amikor az egyházi szertartásokat egyenrangúsították - névadó és esküvő esetén a városi hivatalt, és kérnek polgári szertartást. (kas) Mint arról korábban beszámoltunk, Fülek az idén ünnepli fennállásának 750. évfordulóját, s ebből az alkalomból az év folyamán különböző rendezvényekre kerül sor. Az ünnepségsorozathoz egy szimbólum is kapcsolódik, amelyet František Mráz és Jacsmenyík József tervezett és kivitelezett. A felvételen látható jelképet a múlt héten még egy helyiségben vettük lencsevégre, de az előrejelzések szerint hamarosan felkerül a Városháza homlokzatára. Kép és szöveg: Farkas Ottó KASSA Távolodás a Kárpátok Eurorégiótól? Nyilván láttak valamilyen fantáziát a Kelet-Szlovákia, KárpátUkrajna, Északkelet-Magyarország, Délkelet-Lengyelország és Északnyugat-Románia sokrétű együttműködésének lehetséges tökéletesítésében azok, akik évekkel ezelőtt elkezdték szervezni a Kárpátok Eurorégió nemzetközi társulást. Ugyanakkor néhány ország, köztük Szlovákia kormányköreiben akadtak ellenzői is ennek a regionális együttműködésnek. Úgy tűnik, nálunk ebben a vitában a központi államhatalmi szervek kerekednek felül. Ez abból is látszik, hogy a Kárpátok Eurorégió létrehozásából, az együttműködés elveinek kidolgozásából egy ideig rangjához illően részt vállaló Kassa mintha kezdené feladni pozícióit. A megfigyelők ugyanis részleges pozíciófeladásnak minősítik például azt, ami a helyi önkormányzat múlt heti ülésén történt. Az említett tanácskozáson a városatyák testülete nem hagyta jóvá, sőt még tudomásulvételre sem méltatta Kassának a Kárpátok Eurorégióban tavaly kifejtett tevékenységéről szóló írásos jelentést. Jóváhagyásáért 30 képviselő szavazott igennel, 11 ellene, 23 pedig tartózkodott; a módosításként javasolt „alacsonyabb rangú" tudomásulvételt pedig csak 29 képviselő támogatta. Rudolf Bauer alpolgármestert, vagyis az előterjesztőt megkérdeztük, mit tartalmazott a háromoldalas beszámoló. - Tulajdonképpen a legfontosabb tényeket soroltuk fel benne. Azt, hogy a város képviselői ebben az ügyben hol és miről tárgyaltak, továbbá hogy megalakult az említett regionális együttműködést anyagilag részben támogatni kívánó alapítvány. Ugyanakkor a nemzetközi regionális együttműködést szabályozó központi előírásokkal kapcsolatos észrevételeinket és javaslatainkat is tartalmazta ez az anyag. • Ön szerint miért bukott meg a helyi önkormányzatban ez a dolgozat? - Úgy érzem, a papírra vetett lényeget néhányan nem értették meg kellően. Az önkormányzati ülést megelőzően talán meg kellett volna alaposabban magyarázni a tervezetet a képviselők bizottsági ülésein. • Elképzelhető, hogy a közeljövőben újra napirendre tűzi ezt a témát a helyi képviselőtestület? - Szeretném, ha így lenne. Erről a tanácsülésen döntünk majd. (gazdag) LICE, GICE Rőcéhez akarnak tartozni A januári körzeti polgármesteri találkozón a Murány-völgyi Lice és Gice polgármesterei nem csatlakoztak a pelsőci körzet polgármestereinek tiltakozásához, melyet akkor azon tervezet ellen fogalmaztak meg, amelyben a vidék községeinek a többségét természetellenesen egy majdani rőcei járás részeként jelölik meg. A két községben ezután közvélemény-kutatást végeztek. Licén 93-an támogatták azt, hogy a falu Rőcéhez tartozzon a jövőben, s csak 51-en ellenezték ezt. A többség Gicén is arra voksolt, hogy ne Pelsőcön vagy Rozsnyón legyenek azok a közigazgatási hivatalok, melyekben ügyeiket intéznék. így az 1991-ben szintén saját akaratukból elszakadt szomszédos Mikolcsány és Naszraj után újabb, többségében magyarok lakta községek kerülhetnek egy földrajzilag jobban megközelíthető szlovák kisváros vonzáskörzetébe. (ambrus) CSEMADOK-TAGSAG A NAGYKÚRTOSI JARASBAN Ami a számok mögött van A Csemadok NagykürtösI Területi Választmánya a titkárság ideiglenes székhelyén, az Ipoiybalogl Községi Hivatal épületében tartotta idei első választmányi ülését. Itt kapták kézhez a választmány tagjai a leköszönő, nyugdíjba vonuló titkár, Bányai Géza kimutatását a Csemadok taglétszámának alakulásáról a Járásban. Bányai Géza a Nagykürtös

i járás megalakulása, vagyis 1968 óta dolgozott a titkárságon, előbb Instruktorként, majd 1983-tól a titkári teendőket látta el. A taglétszám évenkénti alakulásáról összeállított kimutatását az eladott tagsági bélyegek mennyisége alapján végezte el. A Nagykürtösi járás létrehozásának évében, tehát 1968-ban az akkori 31 alapszervezetnek 1560 tagja volt. Évről évre örvendetesen emelkedett a taglétszám, és 1974-ben az előző évi 1640-ről már 2107-re ugrott. Ezt követően is évről évre emelkedő irányzatot mutatott, és 1989 végén meghaladta a háromezret. Érdemes megfigyelni, hogy mindjárt a rendszerváltás első évében 81-gyel, a következő évben 163-mal, a legdrasztikusabban pedig tavaly, mégpedig 388-cal csökkent a taglétszám. Ez idő tájt a 27 Csemadok-alapszervezetnek 2139 tagja van a járásban. Félő, hogy a valóságban ennél is kevesebb a Csemadok-tagok száma, mert számos alapszervezetnél az a rossz szokás járja, hogy a kasszában található pénzből rendezik a tagsági bélyegeket, mert a vezetőség tagjai közül senki sem veszi magának a fáradságot, hogy házaljon a bélyegekkel. Azzal érvelnek-védekeznek, hogy a tagok nem hajlandók átvenni a bélyegeket. Hogy ez a megállapítás nem teljesen alaptalan, íme egy egészen friss példa. A minap összefutottam az egyik alapszervezet elnökével, akitől afelől érdeklődtem, mikor tartják évzáró gyűlésüket. - Nálunk már vagy öt éve nem volt évzáró - vallotta be őszintén. Arra a kérdésemre, hogy miként rendezik a tagsági illetékeket, ezt válaszolta: - A szervezet pénztárából, természetesen amíg a pénz tart. - Erre az évre még átveszik a bélyegeket, jövőre már nem lesz miből kifizetni. Egy kiábrándító esetet is elmesélt. Még nyolcvankilencben történt, hogy az egyik nyugdíjas átvette és kifizette az ötkoronás tagilletéket, de néhány nap múlva meggondolta magát, felkereste a szervezet pénztárosát, visszaadta neki a bélyeget, és kérte az öt koronáját is. Erre mondják: no comment. Felvethető a kérdés: kit lehet Csemadok-tagnak tekinteni? Azt, aki ugyan kifizeti a bélyeg árát, de azon túl nem tesz semmit a Csemadok érdekében, vagy azt, aki nem tulajdonít jelentőséget a tagilletéknek, de aktívan bekapcsolódik a szervezet tevékenységébe? Tudom, mesterkélt a kérdés, amire úgy lehetne válaszolni, hogy az igazi Csemadok-tag mind a kettőt fontosnak tartja. Kár, hogy egyre kevesebb található belőlük az alapszervezetek háza táján. És nemcsak a Nagykürtösi járásban. (bodzsár) Szalay Zoltán rajza