Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-29 / 50. szám, csütörtök

[J] ÚJ szó KULTÚRA 1996. február 29. BESZELGETES DOBIS MARTA JELMEZTERVEZŐVEL Óz és varázslat Négy évi alkotói távollét után újra visszatért a Komáromi Jókai Színházba. Veszprémben a Petőfi Színházban volt gyártásvezető, az iparművészeti műhely vezetője és jelmeztervező. Jelentős magyar rendezőknek tervezhetett: Kottái Róbertnek, Rátonyi Róbertnek, Szegvári Menyhértnek, Szigethy Gábornak, Paáii /stvánnak, ivánka Csabának, Jeles Andrásnak és Vincze Jánosnak, valamint Krámer György és Lőrinc Katalin rendező-koreográfusoknak. Veszprémben két önálló és két műhely-kiállítása volt. A Komáromi Jókai Színházban az Óz a nagy varázsló zenés mesejátékban láthatjuk Dobis Márta munkáit, de a jelmeztervezés mellett nem maradt hűtlen a textilművészethez sem. - Mi áll hozzád közelebb, a kicsit elvont textilművészet, vagy a sokkal behatároltabb jelmeztervezés? A jelmeztervezést az A sámán trónusa (textilszobor) iparművészeti alkotómunka részeként gyakorlom. Örök nagy szerelmem a kelme, a textília. Alkotásaimban különböző módon társítom más, nem textil jellegű alapanyagokkal olyan formában, hogy mindiga kelme legyen a domináns. Sem textiltervezőnek, sem jelmeztervezőnek nem vallom magam, mert mindkét meghatározás behatárol, besorol egyetlen kategóriába. Úgy vélem, a tágabban értelmezhető és nagyobb alkotói lehetőséget kínáló iparművészetet űzöm sajátos módon. - Hogyan születnek a jelmezterveid, és miként születtek az Óz a nagy varázsló meseszép jelmezei? - Könnyedén születtek meg a terveim, elég volt elképzelnem, hogy gyermekként milyennek szerettem volna látni a mesealakokat. Bár a gyermekkor időben távol van, de az akkori fantáziálgatásaim és élményeim mélyen beivódtak az emlékezetembe. És most, amikor szükségem volt rájuk, csak elő kellett hívni őket. Az Óz kapcsán nagyszerű rendezőt ismertem meg Bor József személyében, aki pontos utasításokkal indított el már az első megbeszélés alkalmával. Molnár Ernő koreográfussal „vevők voltak" minden ötletemre. Akárcsak a színészkollégák, a kosztümökben rejlő összes lehetőséget kihasználták - s így életre keltettéK a ruhákat. - A jelmezeid nemcsak izgalmasak, de. egyfajta harmóniát is sugallnak. Van ennek valami titka? - Örülök, ha a közönség is érzi ezt. Nem tudom, és különösebben nem is érdekel, hogy szabályos-e az én munkamódszerem, mert egyedül az ösztöneimre és a tapasztalataimra hagyatkozom - semmit sem bízok a véletlenre. A tervezésen túl nekem a megvalósítás folyaJetenet az Óz a nagy varázsló című zenés mesejátékból (Szabó László felvétele) mata okozza az igazi élményt, mert minden ruhadarab megformálása külön örömet szerez. Egyik öltözéknek egyszerűségével kell kifejeznie észrevétlenségét, egy másiknak pedig mívességével kell idéznie a korszakot, melyben játszik. A legapróbb részletre is figyelni kell, nincs elhanyagolható tényező. Az alaposság, az igényesség és a szakma szeretete elengedhetetlen. Mindhármat megkövetelem magamtól és elvárom munkatársaimtól is. - Hogyan tudtad egyeztetni jelmeztervezés közben az esztétikumot a célszerűséggel, illetve a minimális anyagi ráfordítással? - Hát igen, ezek az egyeztetések bonyolítják a munkát. Mindenütt csak a siránkozást hallani, hogy nem telik a művészetre. Én már nagyon unom, hogy mindenki a pénztelenségre hivatkozik és azzal próbálja megmagyarázni a produkció szegényességét. Vallom, hogy nincs lehetetlen, és egy-egy jó ötlettel a hiányzó pénz is pótolható. A tervező feladata az, hogy megteremtse a pazarság illúzióját persze ehhez önmagából többet kell adnia. Gyártás és tervezés közben rengeteg körülményt kell figyelembe venni. Különösen a sok táncot és mozgást tartalmazó sokszereplős színpadi művek kívánják meg a pontosabb munkát. A jélmezeknek könnyen kezelhetőeknek kell lenniük, forma- és színtartónak. Gyors öltözéseknél hamar válthatónak, segíteniük kell a mozgást és sorolhatnám a cipőtalp felületétől a hajcsatig a sok befolyásoló tényezőt. Mindezt egy adott korban és meghatározott helyzetben kell alkalmazni. Egyeztetni a színpadon egyszerre megjelenő személyekkel és tárgyakkal, hogy kialakuljon az együttes színhatás a megvilágítással és a díszlettel. Közben még nem is említettem a színész alkatát és habitusát, amelyekhez szintén igazodni kell esetenként átformálni őket. - A Jókai Színházban a következő munkád az Apácák lesz. Mi mindent csinálsz még a színházon kívül? - Mindenfélét, ami érdekel, ami örömet okoz. Sokat alkotok, textilplasztikákat és kelmeszobrocskákat „kreálok". Remélem, végre itthon is kapok lehetőséget egy önálló kiállításra, mert az elmúlt hét évben csak külföldi meghívásaim voltak. Ezenkívül divattervezőként is tevékenykedem, bőrből dolgozom, táskákat tervezek. Van egy gyermekkézműves stúdióm, ahol az apróságok kézügyességét, manuális készségét próbálom fejleszteni. Időnként előadásokat tartok öltözködéskultúrából és divattörténetből, de „besegítek" más színházaknak is. - Hogyan győzöd ezt a rengeteg munkát? - Mindez soknak tűnik, de szeretem a kihívásokat és izgalmas egyszerre több síkon kipróbálni a képességeimet. Csak annyit vállalok, amennyivel megbirkózom. Egyébiránt minden tevékenységem az jparművészethez kapcsolódik. Én erre tettem fel az egész életemet. B. SIPOSS ILDIKÓ Pályázati felhívás (1996) A Művelődési és Közoktatási Minisztérium MKM (Budapest) pályázatot hirdet a határon túli magyar könyvek kiadásának támogatására Pályázati feltételek: A pályázattal elsősorban a határon túli kiadóknál megjelenő, határon túli szerzők műveit kívánjuk támogatni. Pályázhat minden olyan kiadó, kulturális műhely, egyházi szervezet, alapítvány, társadalmi szervezet, amely ilyen műveket kíván megjelentetni. A kész kéziratokat és a pontosan kitöltött pályázati űrlapokat országonként a következő címre kérjük küldeni: Ukrajna: KMKSZ, 294000 Ungvár, Moszkva part 5. Románia: Romániai Magyar Könyves Céh, 4300 Tirgu-Mures, Paltinis 4. Jugoszlávia: Életjel Szabadegyetem (Slobodní Univerzitet), 24000 Subotica Szlovákia: Madách-Posonium Kiadó, Devätinová 54. (P.O.BOX 19), 820 11 Bratislava Szlovénia: 69220 Lendva, Partizán u. 120. Horvátország: 41000 Zágráb, Preradovica 29. A nyugati magyarság az MKM HTMF alábbi címén: 1884 Budapest, Pf.l. Pályázati űrlap az országonként megadott címeken és az MKM ügyfélszolgálatán szerezhető be. Kizárólag a formai követelményeknek megfelelő és pontos költségvetést, gazdasági számításokat tartalmazó pályázatokat vehetjük figyelembe! A támogatás szempontjai: A bíráló bizottság előnyben részesíti a nemzeti önismeretet szolgáló könyveket, a tudományos, egyházi, eredeti, illetve a magyar klasszikus és kortárs szépirodalmi művek és elsőkötetes szerzők műveinek, valamint a hiánypótló kétnyelvű kiadványoknak a megjelentetését. A pályázat elbírálásánál - magyarországi kiadók esetében - fontos szempont a határon túli terjesztés biztosítására tett javaslat, illetve vállalás. Az elbírálás formája: A beérkezett kéziratokat, pályázatokat országonként a helyi, szellemi és könyvkereskedelmi igényeket mérlegelve a - könyvszakma, egyházak, tudományos testület/ek - képviselőiből álló Országos Alkuratórium készíti elő döntésre és továbbítja Budapestre a pályázatokat. Itt a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsa összesíti az egyes országokból beérkezett pályázatokat és elkészíti a végleges javaslatot. Döntést - az előkészítés alapján - az MKM Gazdálkodási Szabályzata szerinti kötelezettség-vállaló hoz. A gyűjtőhelyre a beküldési határidő: 1996. március 31. Az Országos Alkuratőrium a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsának: 1996. május 15. A döntés várható időpontja: 1996 május vége június eleje. A szerződéskötés várható időpontja: 1996 június. Az MKM külön-külön szerződést köt a nyertes pályázókkal, amely az államháztartási törvények szerinti elszámolás feltételeit is tartalmazza. A pályázatok lebonyolítását az MKM Határon Túli Magyarok Főosztálya végzi. Cím: 1884 Budapest, Pf.l. A magyar intézet hírei A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Is részt vállalt annak a kiállításnak a megrendezésében, amely a dunaszerdahelyi Csallóköz Múzeumban látható. A tárlaton a budapesti Munkácsy-díjas Váli Dezső és a pozsonyi Ignác Kolčák festményei, valamint a cseh származású Bela Kolčáková akvarelljei és falikárpltjai tekinthetők meg március 10-ig. » # » Március 15-ig lehet eljuttatni a kulturális intézetbe a zánkai Gyermekalkotások Galériájának Szivárvány '96 című pályázatára szánt munkákat. A pályázaton - mint ismeretes - 4 és 17 év közötti gyerekek vehetnek részt, szabadon választott témájú, bármilyen technikával készített, legalább két pályamunkával. í ANTENNA i Ollókezű Edward Két olyan filmet ajánlok figyelmükbe a televízió e heti műsorából, amelyet elsősorban főszereplőik, a színészek miatt tartok érdemesnek megnézni. . Tim Burton rendezése, az Í986-ban készült Ollókezű Edward - melyet szombaton 15. 25-kor a Tv 1 tűzött műsorára - Johnny Deppnek jelentett kiugrást. A film valamiféle mesébe oltott horrormix, fanMatador tasztikus paródia, szatirikus melodráma, csipkelődő példázat az önzésről, a személyes érdekekről, az uralkodásvágyról .és egyéb emberi gyöngékről. Mese a titokzatos tudós-feltalálóról, aki laboratóriumában szeretné előállítani a tökéletes embert. Csakhogy evilágra hozott teremtménye, Edward nem a legtökéletesebbre sikeredik, mert a fiúnak olló van a keze helyén. A film mese arról, hogy a szerelem még ollókezű Edwardot, a mássága miatt nagy felbolydulást keltő szörnyembert, bizarr koboldot is képes érző emberré, szeretetre méltó, szimpatikus lénnyé varázsolni. Mese, amelyben győz a jó. Mese, amelyben ismét egy „földönkívüli", egy félelmetes és rejtélyes szörnyember mutatja meg azokat az értékeket, amelyekre igen erősen szomjazunk, de amelyeket valahogy nem tudunk megtalálni embertársainkban. S talán magunkban sem. Pedro Almodóvar rendező, a spanyol film fenegyereke az elvadult ösztönök, a gyilkolás hajlamának természetrajzát próbálja kivetíteni torreádorokról szóló filmjébe, a Matadorba, amely első jelentősebb munkájának számít, s amelyet pénteken, 22.25-kor a Tv 2-n láthatunk. Kettős kiugrás volt ez a film, hiszen nemcsak a rendezőre, hanem felfedezettjére, Antonio Banderasra is a Matador bemutatása után kezdtek igazán odafigyelni. Almodóvar ezzel a munkájával merült meg először a lélek bugyraiban, nyomon követve Angel (Banderas), a különös képességekkel megáldott fiatal torreádorjelölt önmegismerését, illetve a bika lemészárlása és az emberölés iránt érzett vágy eluralkodásának külső megnyilvánulásait. Azért érdemes megnézni a két fiatal színész korai alakítását, hogy meggyőződjünk róla, voltak ők jobbak is, mások is, mint amilyennek ma láthatjuk őket. Mint amilyennek ma az Antonio Banderas ma, akcióhősként a Desperadóban amerikai film fellegvára mutatja színészetüket. A hollywoodi szórakoztatóipar mára ugyanis teljesen kisajátította mindkettőjüket. A producerek a mozikat megtöltő, pénzt fialó szexszimbólumot látják és hasznosítják bennük elősorban. Johnny Deppben az érzelgős hősszerelmest (A Don Juan de Marcó

ban láthattuk ilyennek), Banderasban az ellenállhatatlan férfit (a három nap alatt lefutott selejtek selejtje, a Miami rapszódia asszonyszíveket morzsoló beteggondozójaként), illetve az öldöklő, vad akcióhőst (amilyennek a mozijainkban most műsoron lévő Desperadóban és a Bérgyilkosokban láthatjuk). A hollywoodi álomgyárban sajnos beskatulyázták, és divatos, olcsó ideálokká szépítették őket. Pedig mindketten „színészként" indultak valaha. Az Ollókezű Edwardban, illetve a Matadorban. (tallósl)