Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-28 / 49. szám, szerda

1 6 I ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. február 28. • m Gyertek velem! Megint e/te/t egy hét (ez min­den héten előfordul velem), és most itt van a negyedszázadik (gy.k.: 25) Nagyszünet! Még egy­szer meg akarom Neked (min­denkinek) köszönni, hogy izgul­tál értem a tehetséges vizsgám idején. Meglett az eredménye. Nem vettek föl, azaz nem csinál­tam meg, ugyanis 180 pont lett volna a minimum (ahhoz, hogy megcsináljam), de én csak 168 at teljesítettem. Ez van, ilyen az élet. Azért nem kell begyulladni, próbálkozom én még bőven (át lehet lépni más fakultásra, meg különben is korlátlanok a le­hetőségek szép, szabad Szlová­kiánkban). Majd jövő héten kör­be lehet nézni, mert a tavaszt ünnepeljük szünettel (hol van még a tavasz?). Az ember ilyenkor hajlamos azt hinni, hogy egyedül van, és mindenki bántani akarja, és cá­pák veszik körül, és meg, hogy hűderossz - ilyen és ehhez ha­sonló gondolatok ostromolhat­nának most engemet. De nem ostromolnak. NEM ostromol­nak! Remélem Téged sem. Tu­dod, ha bármilyen gondod is van, velem megoszthatod. Szol­gáltatásaim határtalanok, de segíteni nem tudok, viszont tel­jes mértékű együttérzést biztosí­tok és szolidaritásból hajlandó vagyok sok mindenre (viszony­lag). Szívesen sírok Veled, de jobb szeretnék nevetni, őszin­tén, gondolatok nélkül (leg­alábbis csak tiszta gondolat­foszlányokkal). És küldhetek le­vonót is! Hát kell ennél több? Ha túl leszek ezen a érettségi, vizsga, 'na, mondd, fiam!' időszakon, akkor elmegyek egy középsuliba vagy egy kocsmába (gy.k.: mindkettőbe - az objekti­vitás miatt) és készítek egy do­kumentumfilmet a középsulisok színes életéről, ugye majd segí­tesz... KAPRINAY ZOLTÁN A ZOLTÁN AZT ÜZENI L Helló, Indiántestvér (Agi)! Köszönöm a meg­tiszteltetést (már ami a megszólítást illeti - vi­szonzom). Kérlek, a következő (már a holnapi) le­veledben küldj egy újabb izgi történetet, mert itt már kialakulóban van az Ági-rajongók klubja, és ugye, ha nem írsz, elveszted rajongóidat. Helló, GABBer! Igazán kedves vagy, hogy süke­teled itt nekem a Süket család életét. A problé­mám az, hogy a nyolc sorból amit írtál, olyan más­felet értek a többi (nekem) japánul van. Lehet, hogy én is a Süketék között vagyok? Keddővesső Jé Justyák Ildikó! Ami a stílust ille­ti, bátran válthatsz sebességet, szeretem a válto­zatosságot! Az Exitből valóban az utolsó számot kaptam (legalábbis gondolom), és abba Te nem ír­tál semmit sem (hi-hi-hi)! Ha Tőled ezt külön írás­ban kell kérni, hát legyen (sőt lehet has is): Küldj valami frankó művet! Cső, Te Eszter és Tímea! Nagyon kedvesek vagytok, hogy rám osztottátok megoldani ezt a ne­mes feladatot. Nos, az a helyzet, hogy ismerem személyesen az illetőt (ami azt jelenti, hogy pár­szor váltottam vele két szót). Tudok a bulijairól is, mondják, hogy frankó, csak azt nem értem, miért bolondultok utána, pontosabban az érdekelne, hogy szerelmesek vagytok-e bele. Ha Ti egyér­telműen IGEN-nel válaszoltok, akkor van itt egy kis gubanc (ha érdekel, írjatok, hogy írjam meg), addig is megpróbálom kideríteni, hogy hol van. Szevasz, Patai Attila! Bátor embernek tartalak, hogy elküldted a véleményedet a faludról, és bá­tor embernek tartom magamat, hogy ezt le is köz­löm, mert megígértem (bár nem gondoltam, hogy ilyen rossz a helyzet Nálatok). Kívánok Neked szé­pülő (jobbuló) falut! Szia, Moncsi! Nem csak írok a verseidről, de le is közlök belőlük párat, hiszen jók. Ami az „újság­csinálást" illeti, nem ígérem meg, hogy levélben válaszolok neked, hogyan, meg miképpen, asszem inkább itt a nagy nyilvánosság előtt kitere­getem, hogy én tizenhét számon át hogyan csinál­tam iskolai hetilapot. Nemsokára. Szia, Angié! Örülök, hogy tetszik a Nagyszünet. Igen, tetszik a versed, alkalomadtán közlöm is, még akkor is, ha nem lesz december elseje. Szia, Daiila! A Süket család életére vonatkozó folytatás igazán jó, csak az a gond, hogy ez már le­ment a tévében és nem vagyok a koppintás HIV-e. Remélem, jól megleptelek szerdán, és azt is, hogy nem síelted darabokra magad! Abban osztom a véleményedet, hogy már igazán lehetne nyár, mert már tényleg igazán lehetne! Szia, G. Veroni! Megkaptam verseidet és hát, ugye (mi mást is írhatnék), igyekszem őket minél előbb leközölni. Annak igazán örülök, hogy akkor is fogod olvasni a Nagyszünetet, ha nem közlöm le a verseidet, de én ennek ellenére is lehozom. Kedves Én-2! Bocs, hogy így lekettőzlek, de saj­nos, nem igazán tudtam (100 százalékosan), hogy Te az az „Én" vagy-e, aki a Nagyszünetbe már jóval korábban is írt. A kedvenc színem? Hát nehéz dolog, van egy rakás belőlük, de leginkább a tűzpirosát, meg a legszebb árnyalatú kéket! An­nak idején én is lapoztam Gyula bácsi Álmosköny­vét, de én nem igazán láttam értelmét az efféle dolgoknak, meg az az igazság, hogy általában nem emlékszem az álmaimra (gy.k.: nem álmo­dom). Te lány, jó zenét hallgatsz! A születésem dá­tumát a múlt heti Nagyszünetben megtalálod. Té­ged persze az óra is meg a perc is, na és a másod­perc is érdekel. Szerinted anyukám órában szült engemet a Világra? Különben 12:301 Szép álmo­kat Neked is! Üdv, Zsozi! Én? A fiatalság megrontója? Jesszu­som! Barátom, ha valaki azt mondja Neked, hogy suliújságot készít, azt úgy is kell érteni, ugyanis ő csinálja, és nem a többi nebuló. Én egyes egyedül szerkesztettem hetilapot, igaz egy lap volt az egész. Moncsinak (öt üzenettel előbb) ígértem, hogy írok az újságírásról, meg arról, hogyan csinál­tam a GUMIDIÓt, ill. a INFO GUMIDIOt. Semmi­képp ne hagyd a francba a dolgot, kitartás, ha ez segít, a siker érdekében szívesen írok bele én is! Melyik sulit boldogítod? Kedves Noémi! Azt írod, hogy Te sportosan öl­tözködsz és kérded, hogy én hogyan. Nos, először fölveszem a fehérneműt, utána a nadrág, ing, pó­ló, szóval ilyen egyszerű az egész. Én személy sze­rint a Jockey-t jobban szeretem mint a Bobbyt, nem szeretem a tehetetlen embereket. VÉRFAGYASZTÓ KRITIKA Az én falum Fontosnak tartom, hogy egy középsulisnak, egy fiatalnak legyen véleménye, még ha rossz Is, de legyen! Egymás véleményéből, nézeteiből, a dolgokhoz való hozzáállásából sokat ta­nulhatunk, meg minden. Patai Attila nemrégiben írt nekem egy levelet, azzal, hogy melyik újságnak, vagy kinek küld­hetné el a véleményét a falujáról (Tesmagról), mert úgy érzi, tarthatatlan a helyzet. Én nagy­lelkűen felajánlottam a Nagyszünetet, de őszintén megvallva, nem számítottam ennyire kri­tikus hangvételű véleményre. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek a cikknek a közlésével veszélyes talajra lépek, és Attila véleménye felháborodást válthat kl (pl. Tesmagon). Mégis állom a szavam, mert megértem Attilát. Itt olvashatod a levelét, amelyet így fejezett be: „Sajnos, hogy ilyeneket kell írnom, de ez az igazság. Elég szörnyű, nem?!" Az én falum egész pontosan a 19. magassági és a 48. szé­lességi kör metszésében terül el, amit úgy hívnak: TESMAGI Az egész falu egy pár házból és egy közös WC-ből áll. Erre a ma­dár is csak akkor jár, ha elté­ved. A fiatalság „jól" érzi ma­gát. Kivéve azt az időszakot, amikor rosszul. A fiataloknak rengeteg lehetőséget nyújt ez a falu. Például elmehetnek kosa­razni, pontosítok: kosaraznánk, ha lenne hol. De van egy remek „stadionunk", nagy látogatás­nak örvend a kacsák, libák, tyú­kok és minden állatfaj körében. Csak egy „állat" nem merészke­dik rá, az ember. A „stadionon" szemtanúk szerint 1954-ben láttak utoljára füvet. A futball­csapatunk viszont remekel. Jól játszanak, bár ahogyan én a já­tékukat nézem, inkább ameri­kai focira emlékeztet, mintsem angol futballra. Van nekünk két bevásárló központunk. Szuper választék! A faluban van egy szupermo­dern kultúrház, legalábbis an­nak számítana, ha a 15. szá­zadban élnénk. A kultúrházban a legkorszerűbb fűtési elvek uralkodnak, legalábbis a 15. századnak megfelelőek. Mind­egyik sarokban egy jó kályha van, mondhatnám, de még ez sem igaz. Kályha csak kettő van, el lehet gondolkodni, mit tud ez csinálni közel négyszáz négyzetméteren. Ez egy szuperfalu, be van ve­zetve a VÍZ. GÁZ - az nincs, és szerintem még ötszáz évig nem is lesz. Villanyozva is fel vagyunk eléggé ahhoz, hogy kimondjuk: Csúcs ez az érzés! Az ember, ha kimerészkedik sétálni, és épség­ben hazatér, már egy kisebb cso­da. Mert itt az utcán annyi a libák okozta trutyi (hogy erősebb kife­jezést ne használjak). Akinek eb­ben a faluban libája van, az mindegyik megtalálható az ut­cán. Szerintük jól van ez így. Töb­bek szerint viszont ez így nincs rendjén. Itt józanul gondolkodnak és járkálnak az emberek, mert­hogy nincs, ahol leigyák magu­kat. Dühöngő, aliasz Köpködő, más néven a kocsma is megszűnt létezni. így egy biz­tos, az emberek nem szeszes ital fogyasztásában fognak meghalni. A helyi szövetkezet is megszűnt. Naná! A helyzet reménytelen, de nem súlyos! Vagy fordítva? PATAI ATTILA, TESMAG A SÜKET CSALÁD ÉLETE Biztos emlékszel még ennek a családnak az életére. Egy „singular" (gy.k.: singular = egye­di, különleges, különös, kivételes merészség, érdekes - és még egy csomó Jelző szerepel a szótárban) lány küldött nekünk életet. Az Igazat megvallva, én nem értem minden egyes mozzanatát ennek a történetnek, de valószínűleg a hiba az én készülékemben van... Eréz: Na nézd má', a karóba köpött kutya diszkót győz. Eodórka: Lesütöm a szemöldököm, ha ilyeneket ordas! Omika: Ki volt ez az Anyumínusz? Ibor: Te ártatlan ma született Páfrány és MO HAIdoklik nagyanyád, Béna Ranka. Eréz: Sajt van a tehén. Ibor: Az temet, aki utoljára BINGO. Eodórka: Juj, mogyoródzik a vállam, s rókakrémes a fogam! Omika: Ibor mondja Eréznek, hogy sok a puma, kofa be. Ibor: No, kan ment! THE SINGULAR GIRL (ugye folyt.köv.?!) í DIÁK MURPHY MEGFIGYELÉS ARRÓL, HA VALAMI JÓL SIKERÜL(NE) Ha jól sikerült a röpdolgozatod, és úgy kéne a jó jegy, mint egy falat kenyér a) senkiét nem osztályozzák le; b) a beszedés után csak minden ötödiket értékelik, s persze Te nem kerültél ezek közé; c) csak azt hitted, hogy jól sikerült a röpdolgozatod. GÁLIK PÉTER SZÖVEGELŐ A TE VERSED Ivanics Anikó állandó partnerem a Szövegelésben. A múlt­koriban küldött nekünk három dalszöveget, egy Ámokfutást és két Popular dal szövegét. Az az igazság, hogy én a Popular egy ütést csak pár hete ismerem, amikor is az Elődke (Csá­szár) műsorában egy klipet láthattam tőlük. Asszem, sokan kedvelik (kedvelni fogják) őket, hiszen rétegzenét játszanak és a magyar közönség mindig vevő az efféle dallamokra. Ani­kó, várjuk további szövegelőidet! Tiszta mint a hó Az oltalmazó Olyan isteni, ahogy hirdeti A bocsánatot Tanult imádság Egy kívánság Sorban pihennek, könyört lihegnek A szavaim Remegő kezemet elrejtem Tiszteletbe mártom az arcom POPULAR: AZ EN FAJTAM KIRALYA Maradjatok csak hitetlenek A lenyugvó nappal távozom Ruhát váltok, s egy életet Egy vágott szárnyú angyali testvért Kitárt ablakon a hitembe zuhanok Csak a Tiéd vagyok Kínt a kínodért A megfeszítésért Erős lázban, szép varázsban Megvakulok. Vért a véredért Bűnbocsánatért A mosolyodért, egy halk szavadért Meghalnék Remegő kezemet elrejtem... A mi testamentumunk Miben egybe olvadunk Az égre felkerül Elérhetetlenül Szocsi nevezetű levelezőm még száz éve küldött nekem egy rakás verset. Szocsi 15 éves lány és bízik benne(m), hogy lágy szívű vagyok és a szívem meg is hasad - ieközlöm a verseit. Igen. De csak az egyiket. ÁLCÁZÁS Könny nélkül sírni nem is lehet, Te benned bízni nem érdemes. Gyengéd szerelmed csak álca lehet, Ne hidd, hogy egyszer ezt elhiszem Neked. Álmatlan éjszakáim nincsenek nekem, Nem eped szívem Te érted, szerelmem. Szerelem szeretet nélkül nincsen és nem is lehet, Úgy mint az élet ember nélkül, nem érdemes! A Nagyszünetet szerkesztem. Leveledet szívesen veszem (ha nem túl drága),-de nehogy azt hidd, hogy visszaküldöm (minek?). A Nagyszünet címe megegyezik az ÚJ SZÓ-éval (pont ők veszekednének), de a borítékra írd rá, hogy Nagyszünet! KAPRINAY ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents