Új Szó, 1996. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1996-02-20 / 42. szám, kedd

1996. február 20. KULTÚRA ÚJ SZ

Ó [7 | AZ OSZTRÁK NAGYKOVETSEG KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEI Ezer év Ausztria II. Ottó császár egy novemberi napon oklevelet állít ki, arról, hogy Niuvahova (azaz az Ybbs menti Neuhofen) településnél mintegy 1000 hektárnyi földterületet ajándékoz a bajorországi Freising püspöki egyházának. A nép „Ostarrichinek" nevezi el ezt a vidéket. Ausztria idén gyakran eleveníti majd fel ünnepi rendezvények keretében a 996ban lejátszódott eseményt, amellyel története, töűénelme kezdődött - vértelenül, néhány tollvonással. A szomszédos ország ezeréves fennállása alkalmából a pozsonyi osztrák nagykövetség, illetve az osztrák kulturális központ is számos rendezvénnyel kívánja meglepni az érdeklődőket. Pozsonyban-és több más szlovákiai városban előadásokat, koncerteket, kiállításokat, színházi estélyeket, szimpóziumokat szervez, amelyek témája - komoly vagy humoros formában - e jubileumhoz és Ausztria történelméhez kötődik. Ízelítő a februári kínálatból: Február 22-én, a zsolnai Fatra művelődési házban: Heinz Prammer karmester és a zsolnai kamarazenekar koncertje. A műsoron: Mozart, Wagner és Regber művei. Február 26-28-án, a pozsonyi Academia Istropolitana épületéfm r/ ŠMMM Ct/ fl W \ JL -SÄ \o w ct* ben: Franz Neuwirth mérnök (az osztrák műemlékvédelmi hivatal szakértője) angol nyelvű előadása, majd egésznapos szeminárium a korabeli építészet és a történelmi épületek kapcsolatáról. Február 28-án, 17,00 órakor, a pozsonyi osztrák nagykövetség (Ventúrska 10.) Mozart-termében: dr. Oswald Panagl, a salzburgi egyetem professzorának előadása. A salzburgi Landestheaterban januárban mutatták be Mozart Figaro házassága című operáját, Lutz Hochstraate új feldolgozásában. Panagl professzor erről a bemutatóról tájékoztat. Hobó Szlovákiában Öt előadást tart tájainkon február 21-24. között Földes László, alias Hobó. Két műsora közül választhatnak az érdeklődők. Koncertjein a Pávatoll duó kíséretében adja elő régi nagy sikereit, Légy ostoba! című irodalmi összeállításában viszont József Attila-verseket hallhatunk. A fellépések színhelyei: Február 21. Hobó és a Pávatoll Ógyalla - művelődési ház, 19.00 Február 22. Hobó és a Pávatoll A nyitrai Pegagógiai Főiskola aulája, 19.00 Február 23. Légy ostoba! Érsekújvár, Mier mozi, 11.00 Február 24. Légy ostoba! Komáromi Jókai Színház, 16.00 Hobó és a Pávatoll Komáromi Olymp's Music Club, 21.00 A R0ZSNY0I ACTORES SZÍNHÁZ ÚJ BEMUTATÓJA Itt nem lehet lélegezni... ... mondja Zach (Peter Szőllős) Morrnak (Róbert Kohezda) a Vérszerződés (Pokrvné puto) című darab elején, jelezve, hogy valahol mélyen minden vágya a kitörés. A szabadulás mindennapjaik őrjítőén fojtogató valóságából. Athol Fugard dél-afrikai drámaíró február 17-én, Rozsnyón bemutatott drámája 1961-ben íródott és két testvérről szól. Zacharias és Morris Petersen egy alagsori, nagyon szegényes kis szobában lakik. Négerek. Munkája csak Zachnak van. Morris, hogy minél takarékosabban éljenek, alig mozdul ki a szobájukból: mos, főz a testvérére, és egy fémdobozban gyűjti az általa keresett kis pénzt. És ő, az írni és olvasni tudó otthonülő szövögeti álmát közös jövőjükről. Arról, hogy megtakarított pénzükből egyszer vesznek egy farmot, s ott önállóan, szabadon gazdálkodnak majd. Ám Zach egyik este kijelenti, hogy nem a jövőt akarja, neki a ma kell - barátnőre vágyik és más életre. Morris érzi a veszélyt, hogy testvére feltörő vágya meghiúsíthatja a kettőjük jövőjéről szövögetett álmot, így arra veszi rá, hogy a nő utáni sóvárgását levelezés útján elégítse ki. S megkezdődik a játék. Ami egy pontnál meg kell hogy szakadjon, hiszen kiderül: a levélre válaszoló lány fehér, s nekik tudatosítaniuk kell, hogy ők viszont feketék. Zach nehezen, de belátja: ő nem találkozhat a lánnyal, de az egy árnyalattal világosabb bőrű testvére talán igen. S e találkozásra áldozza a jövőjükre tartogatott pénzüket, és csinos ruhát vásárol Morrisnak. A ruha a kitörés jelképévé válik, ám amikor Morris új ruháját magára öltve elindulna a találkára, a lánytól levél érkezik, melyben közli, hogy késő, mert éppen talált magának egy vőlegényt, aki egyáltalán nem venné jó néven a további levelezgetést. Zach és Morr, a szegény négerek továbbjátszanak. Most már az új ruha fölött érzett gyermeki örömükben, mígnem rádöbbennek: mindennek vége, s megálmodott jövőjük érdekében kezdhetik a kuporgatást elölről. Az Actores két huszonéves színésze bírja lendülettel a nem rövid történetet, melyet a színpadon helyet foglaló nézők között, körülbelül húsz négyzetméteren adnak elő. Pontos, érzékeny jellemformálásukkal mindvégig feszültségben tartják a publikumot. Negyedik rozsnyói bemutatójuk ismét bebizonyította: igazi színházat csinálnak. S a több mint harminc éve, a világ egy egészen más pontján íródott s ott játszódó darabbal a máról, a mához szólnak. Árnyaltan, a művészet nyelvén vallanak a sokszor elkeserítő honi valóságról: Mit ér az ember, ha más, mint a többség? S ha ráadásul szegény is. Milyen lehet a jövőnk a tolerancia gyakorlása, a másság tisztelete nélkül? S ahogy a darab utolsó mondataival a két testvér egymástól kérdi: Van-e így egyáltalán jövőnk? S vajon átsegítheti-e két nyomorult tudatosan vállalt játéka az egyént az anyagi és érzelmi nyomoron? Megannyi nyitott s alig megválaszolható kérdés. Mert ma is alig akad valaki, aki meg akarja válaszolni őket. így a kisember mai világunkban ugyanúgy tovább őrlődik, mint távoli sorstársai harminc évvel ezelőtt. S ha közben ereje engedi, időnként elkeseredve felkiált: itt nem lehet lélegezni! De mi egyebet tehet még ezután? AMBRUS FERENC Kis NYELVŐR 1 Konföderáció, asszociáció, unió Gondolom, olvasóink is megfigyelték, hogy a különböző hazai szervezetek nevében a szlovák zväz vagy združenie megnevezés mellett milyen gyakran fordulnak elő ezek az idegen szavak: konfederácia, asociácia, únia, pl.: Konfederácia odborných zväzov, Konfederácia politických väzňov Slovenska, Asociácia nemocníc na Slovensku, Asociácia slovenských vojakov, Asociácia zamestnávateľských zväzov, Slovenská asociácia cestovných kancelárií, Demokratická únia žien Slovenska, Únia televíznych tvorcov, Slovenská únia karikaturistov, stb. A hazai magyar sajtóban az a gyakorlat alakult ki, hogy fordításkor a megnevezésekben szereplő idegen szavakat magyar alakjukban veszik át, tehát így: konföderáció, asszociáció, unió. Ezekben a szavakban egyrészt közös a származásuk, hiszen mindhárom latin eredetű, másrészt mindegyikük jelentése tartalmazza a 'szövetség, szövetkezés, társulás' szemantikaijegyeket. A konföderáció és az unió jelentése 'szövetség, államszövetség'; unió-nak nevezzük ezenkívül Magyarország és Erdély 1848-as egyesülését, illetve az egyházak egyesülését. Az asszociáció a magyar idegen szavak szótára szerint értelmezhető asszociáíás-ként vagy asszoc/á/ódás-ként. Az előbbi esetben jelentése 'társítás, egyesítés', az utóbbiban 'társulás, egyesülés'. A mai magyarban viszont csaknem kizárólag a speciális 'képzettársítás, képzettársulás' értelemben használatos. A konföderáció használati köre is behatárolt azonban, hiszen elsősorban az államok szövetségét jelöljük ezzel a szóval. A mai magyar nyelvben tehát egyik szó sem használatos az általános jelentésű 'szövetség' értelemben, jól mutatja ezt a szinonimaszótár idevágó címszava is. Ha az elmondottak alapján értékelni kívánjuk a magyar konföderáció, asszociáció, unió szavaknak az olyan szókapcsolatokban való szerepeltetését, mint amilyeneket a bevezetőben idéztünk, a következőket állapíthatjuk meg. A leginkább elfogadható az unió, hiszen a több politikai csoportot, egyesületet tömörítő szövetség megnevezésére használjuk, a Demokrata Unió, illetve a Szlovákiai Nők Demokratikus Uniója éppen ilyen. A Szakszervezeti Szövetségek Konföderációja típusú megnevezés már problematikusabb, a leginkább megkérdőjelezhető viszont az asszociáció használata 'szövetség' értelemben, pl. a Szlovákiai Kórházak Asszociációja. Tudtommal Magyarországon ez a szó ilyen értelemben nem is fordul elő, az utóbb említett magyarországi társulás neve is Kórházszövetség. Az lenne tehát a kézenfekvő, ha az említett társulások, szövetségek, tömörülések magyar megnevezésében nem használnánk se az asszociáció, se a konföderáció szavakat. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, tudniillik a szlovák megnevezésben általában azért fordul elő az asociácia vagy a konfederácia, mert több kisebb szervezetet átfogó nagyobb csoportosulásról van szó, s a kifejezés már eleve tartalmazza a zväz szót, pl.: Konfederácia odborových zväzov, Asociácia zamestnávateľských zväzov. A magyarban ezért sután hangzana a szakszervezeti szövetségek szövetsége típusú megoldás. Más esetben viszont - ha tehát nem több szervezet társulásáról van szó - az asszoc/ác/ó-t és a konföderáció1 ajánlatos volna helyettesíteni más szóval, például a Szlovákiai Kórházak Asszociációja megnevezés helyett a Szlovákiai Kórházszövetség kifejezést volna jó használni. Nem okozna félreértést az sem, ha a Slovenská asociácia cestovných kancelárií, az, Asociácia slovenských vojakov vagy a Konfederácia politických zväzov Slovenska magyar nevében a szövetség szó szerepelne (a magyarországi politikai foglyok is szövetség-be tömörülnek). Egy fordítás akkor jó, ha tartalmi és funkcionális szempontból megfelel az eredetinek, valamint ha „belesimul" a célnyelv adott részrendszerébe, vagyis ha megfelel az ottani konvencióknak. Ebből következik, hogy az egyéb megnevezéseknél sem kellene ragaszkodni ahhoz, hogy a név magyar fordításában is szerepeljen az idegen szó, illetve hogy a magyar név a szlovák tükörfordítása legyen. SZABÓMIHÁLY GIZELLA ANTENNA Suttogások és sikolyok Gimnazistaként éltem át életem első igazi moziélményét. A magyar tóvá ros, Tata előkelő mozijában láttam a nyári vakációban egy különös filmet, amely annyira különbözött azoktól, amelyekre a gimnáziumból vittek el bennünket Ógyalla faüléses, olajospadló szagú mozijába. Ennek a filmnek semmi köze nem volt azokhoz a szórakoztató, pergő cselekményű, könnyed mozikhoz, amelyeket tanáraink választottak számunkra. Ez a film film volt. Igazi művészfilm. S cseppet sem zavart, hogy percekig mást se láttam, csak egy gyönyörű, hatalmas fát, ódon kastélykertet az őszi pirkadatban, kőhfdeg kastélybelsőt, nehéz levegőjű, kihűlt vörös hálószobát, benne hideg kandallót, ingaórát furulyázó pásztorfiúval. S ebben a hosszan kitartott csendben tolakodón, egymás után vagy egyszerre, ütni kezdenek az órák. Megvirradt. Az ágyban sápadt, fojtottan köhögő, hörgő női alak ébred, aki nyújtottan hosszú, súlyosan nehéz percekig csak a fájdalmával kínlódik, majd fáradt levertséggel felül, és írni kezd. Naplót ír, amelyből kiderül, halálos beteg. Aztán kinyílik az ajtó, s lassan-lassan sejtelmes áttűnésekkel széttördeltösszerakott, művészien fényképezett freskó tárulkozik fel négy nőről. A kastélyt lakó három nővérről: a méhrákban szenvedő Ágnesről, a gőgös és megközelíthetetlen Karinról, a tetszeni akaró, elkényeztetett Máriáról (L/V Ullmann játssza), és Annáról, a háztartási alkalmazottról. Magányuk, sóvárgásuk, önzésük, hidegségük filmje volt életem elős igazi moziélménye. Vagyis Ingmar Bergman 1971-ben készült Suttogások és sikolyok című mozgóképe, amelyet csütörtökön este, sajnos meglehetősen késői időpontban, 22.45-kor a Duna Televízió tűzött műsorára. Ez a századfordulón játszódó Bergman-opusz a szeretet és a gyűlölet, a kiégett lélek és a halál, a vörös és fekete sejtelmességének a filmje. A hosszú sóhajok filmje. A közöny, a kényelem, a lustaság, a csömör, a türelmetlenség, a mélységes kétkedések, a félelem filmje. A kényszerű összezártság lélekőrlő poklában vergődő nővérek közti csend és távolság filmje. Nővérek, akik soha meg nem érintik egymást, csak személytelenül társalognak. Rettegnek az érintéstől, félnek a tettetés nélküli tiszta szeretet kinyilvánításától. Ehelyett döntő változást hozó esemény közelgésére, megkönnyebbülésre, irgalomra, enyhülésre várnak révetegen, s titokzatos hangokat vélnek kihallani az Liv Ullmann órák ketyegéséből és a szél zúgásából. A legnagyobb adomány lenne számukra az együttérzés, az összetartozás, a közvetlen emberi érintkezés, a ragaszkodás és a mindent megboősátó kegyelem. Érzik, enélkül üresség tátong körülöttük, s minden lélegzetvételük hazugság. Bergman ezzel a mozgóképével indította lélekbúvár filmjeinek sorát. Kitűnő munkatársra talált S ven Nykvist operatőrben, aki képzőművészeti hatásokra törekvő fényképezéssel igyekezett elkapni a lélek bensőjének, mélységeinek kivetülését a film hőseinek környezetében lévő, vöröses árnyalatokba burkolózó tárgyakra. Ajánlom ezt a filmet azoknak, akik szeretnek lélekbúvárkodni, hosszan vitatni az élményt, keresgélni a szereplők tetteinek lelki indítékait. Azoknak, akik nem riadnak vissza a (Kovács Zita felvétele) sejtelmesen izgalmas, kegyetlen, de mélységesen hiteles lélektani ábrázolástól. Akik fel akarják mérni igényességük szintjét. Aki viszont fél a csend képeitől, az akár be se kapcsolja a tévét. Mert a Suttogások és sikolyok nehéz művészfilm. Annak, aki végignézi, ajánlom a Liv Ullmann-nal készült budapesti beszélgetést is, amely közvetlen a film után kezdődik. (tallósi) KÖZLEMÉNY Nemzetközi találkozó A magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Nemzetközi Oktatási és Együttműködési Főosztálya, a Kodolányi János Intézet és a Magyarok Világszövetsége 1996. július 1-je és 6-a között megrendezi a Magyarországon végzett külföldiek I. találkozóját. A rendezvény célja a Magyarországon diplomázottak ottani kapcsolatainak erősítése, a megszakadt kapcsolatok újraélesztése, s az, hogy a volt hallgatók megismerjék a mai Magyarországot. Felhívjuk Olvasóink figyelmét, akik közelebbi, részletes tájékoztatást szeretnének kapni e figyelemreméltó kezdeményezésről, hogy a találkozó programját és jelentkezési lapját a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete (Somolického l/a, 811 05 Bratislava, telefon: 494 200, fax: 494 682) az érdeklődők rendelkezésére bocsátja.