Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-27 / 22. szám, szombat

1996. január 27. szont még csupán 28 nyarat lá­tott, tehát nem matrónáttukmál­gat a férj. A rendhagyó találmá­nyaival vagyont szerzett - csu­pán elemes kacagógépével 120 millió dollárt bezsebelt - Thiele úr elmondása szerint eddig már több száz férfi vállalta a frigyet. A házaspár egyébként közös megegyezéssel keresgéli a jö­vendőbelit, gondolván, több szem többet lát. Csak nehogy össze­vesszenek a kiválasztotton, és emiatt elváljanak... Panoráma ERDEKESSE G ÚJ SZÓ 51 Az utolsó római tribun Bulwer-Lytton lord, a XIX. szá­zad első felének híres, angol ro­mantikus regényírója egykor világ­sikerű művet írt Rienzi, az utolsó római tribun címmel. Ez ihlette a fiatal Wagnert is, amikor megal­kotta Rienzi című első nagy operá­ját. És ugyanez a Rienzi jelenik meg Arany Jánosunk Toldi-trilógiá­jának második részében, a Toldi szerelmében, ahol Nagy Lajos az itáliai hadjáratban találkozik Ró­ma nevezetes fiával, Cola di Rien­zivel, és koccintva pohárt ürít vele. Manapság még az iskolákban is keveset tanulunk erről a neve­zetestörténelmi alakról, holott az itáliai középkor egyik igazán je­lentékeny szereplője. Különös, szokatlan mozgalom volt a középkorban, a feudaliz­mus fénykorában ez az akár for­radalomnak is mondható népi megmozdulás, amelynek vezér­alakja a nemesi világból a sze­gény világba alászálló Rienzi volt. Eszményképe a hajdani római köztársaság, amikor az úri patríci­usok ellenében a nép, a plebs képviselői a tribunusok voltak. Ri­enzi az ő mintájukra tribunnak szerette nevezni magát. Az is az ókori állameszményre vallott, hogy az államot „res publica"­nak, azaz köztársaságnak nevez­te. Rienzi jogegyenlőséget hirde­tett az egész népnek, és a nép nagy része Közép-ltália-szerte kö­vette őt. Persze túl korai társadalmi igény volt, amiért Rienzi fegyvert fogott és fegyvert adott a jogtala­nok kezébe. Tragikusan is kellett végeznie, a szabadság és egyenlőség korai vértanúja lett. De tagadhatatlan, hogy a népura­lom, a demokrácia korai előhar­cosai közé tartozott. Bulwer regé­nye, Wagner operája, Arany János elbeszélő költeménye is tanúság erre. Még ha manapság alig-alig tudunk is róla, alig-alig idézzük a nagy példaképek között. Hegedűs Géza TV-magazin Az oldalt szerkesztette: Görföl Zsuzsa fájront van, illetve még nem ért véget a többórás ebédidő. És különben is, még ha lézeng is egy hivatalnok a szomszéd szo­bában, a polgárnak újra kell te­lefonálnia, mert hívását nem kapcsolják át. Nehéz meghatározni, mi lehet oka az ilyesféle incidenseknek. Egyrészt világszerte csökken a közhivatalok hatékonysága, mi­közben arroganciájuk fordított arányban növekszik. Másrészt a németek hajlamosak arra, hogy az államra és annak intézmé­nyeire a megfelelő alázattal te­kintsenek. S a berliniek helyze­tét tovább rontja tulajdon „szö­vegkörnyezetük": a vulgáris sza­vak bizarr büszkeséggel töltik el használóikat. Goethe azt mondta anno, hogy aki túl akarja élni Berlint, az jobb, ha szőrös szívet visel. A „bennszülöttek" azt hozzák föl mentségükre, hogy a durvaság mögött együttérző, érzékeny lé­lek rejtezik, amelyet védeni kell a külvilág bántalmaitól. Na de mennyire?! TVIV1 MOST JQN AZ IR0N0 ÖTÖDIK FERJE Az élet nem lányregény Az a hír járja, hogy a kékharisnyás könyveiről világszerte is­mert amerikai bestsellerírónő, Danielie Steel magánélete • korántsem rózsás, sőt ismételten a válás küszöbén áll. A 48 éves írónő - aki a becslések szerint évi 25 millió dollárt ke­res az ez idáig világszerte 500 millió példányban megjelent könyveivel, tévéadaptációs jogdíjakkal - a szerelemben nem az a szerencsés típus. Gyakorta hangoztatja, hogy: „sokkal könnyebb az igaziról ír­ni, mint azt az életben megta­lálni". (Legtöbben ennek az el­lenkezőjét valljuk, de ő már csak tudja.) Először 18 évesen kötött házasságot egy Claude Eric Lazard nevű francia arisz­tokratával, majd néhány évi egyedüllét után, 28 évesen be­lesze'retett második férjébe, Danny Zugelderbe, akit azon­ban váratlanul fegyveres bank­rablás miatt néhány évre kivont a rendőrség a forgalomból. Har­madik házasságát 31 évesen követte el egy heroinos fickó­val, de ez mindössze 11 napig tartott. Amikor 81-ben összehá­zasodott jelenlegi férjével, a jó­képű magánzóval (John Traina) hirtelen úgy tűnt, hogy végre minden jóra fordul, akárcsak könnyfakasztó könyveiben. Messze földön híres San Fran­ciscó-i villájában boldogan ne­velték az évek során született öt gyermeküket, de míg Steel anyai teendői ellátása mellett éjszakánként könyvein dolgo­zott, férjének túlságosan is sok ideje maradt arra, hogy a legkü­lönfélébb gyűjtőszenvedélyei­nek hódoljon. Az elfoglalt fele­ség és az unatkozó férj elhide­gülésének azonban nagy való­színűség szerint nem a férj képgyűjtő szenvedélye az oka... M-p Berlini illemtan A berliniek évszázadok óta hozzá vannak szokva pokróc modorú hivatalnokaikhoz. A közlekedés irányítói pedig tá­bornokoknak hiszik magukat, akik éppen megjelentek egy katonai parádén. A városi legenda szerint a minap, amikor egy metrós perongárdista száján kicsúszott az első tétova „bitie", az összes U-bahn-utazó elnémult a meglepetéstől. adással és udvariassággal in­tézze ügyét. Leginkább talán a hivatalos telefonbeszélgetéseken lesz mérhető az esetleges változás. Manapság ugyanis még komoly vállalkozás bármilyen apró­cseprő módosítást távelintézni. Kezdődik azzal, hogy tizenvala­hány csengetést kell várni, amíg valaki fölveszi a kagylót, akit rendkívül zavar a váratlan hívás, és a telefonáló egészen bizto­san nem töltött ki egy speciális űrlapot, mielőtt tárcsázni meré­szelt volna. Azután a polgár ah­hoz is csökött értelmű, hogy föl­fogja, kérelmét egy másik osztá­lyon kell bejelentenie, de ott most nem tartózkodik senki, mert már délután három, azaz A porosz parancsuralomra jel­lemző, hogy a szép szó nem ke­nyere: rr, ist is rendeletben írták elő, hogy Berlin városának har­mincötezer közhivatalnoka kö­teles részt venni illemtanfolya­mon. Ott majd megtanulják az egyelőre idegenül csengő „ké­rem" és „köszönöm" szavakat, valamint azt, hogy miképpen kell szimmetrikusan kétfelé húz­niuk a szájuk csücskeit, ha mo­solygás a teljesítendő feladat. A berlini polgármester forra­dalminak tartja azt az elgondo­lást, amely az Elbától nyugatra szokványos: a közhivatalnokot a köz, vagyis az adófizetők pén­zéből fizetik - tehát a polgárnak joga van ahhoz, hogy cserébe a hivatalnok a legteljesebb oda­SIRON TULI SZERETET? Férj férjet keres Meglehetősen szokatlan há­zassági ajánlat jelent meg a társ­kereső apróhirdetések között a minap Németországban: egy férj keres férjet - a felesége számá­ra. Nem arról van szó, hogy a férjnek nagyon elege van már hitveséből, hanem éppen ellen­kezőleg, olyannyira szereti, hogy halála után is gondoskodni kí­ván nejéről. Azt nem tudni, hogy az új férjnek pontosan mikor kel­lene „szolgálatba" lépnie, ám en­nek ellenére szép számmal akad jelentkező. Nem csoda. Az „utódférjet" kereső férj ugyanis nem más, mint Walter Thiele, a többszörös milliomos. Éveinek száma 75, felesége vi­A csecsemők inkább apjukra hasonlítanak Egy pszichológus mindig azt hallotta mondani, hogy mennyi­re hasonlít rá a kislánya. Ezen felbuzdulva, kutatásba kezdett, és azt találta, hogy a bébik in­kább hasonlítanak apjukra, mint anyjukra. Nicholas Christenfeid, a kali­forniai San Diego egyetemének professzora különböző embe­reknek megmutatta egyéves gyermekek fényképeit. Csak­nem mindenki azt mondta, hogy a kicsinyek egyéves korukban az apjukra hasonlítanak. Christenfeid az egyéves gyer­mekek fényképeit egyszerre mu­tatta meg három különböző férfi fényképeivel. A megkérdezettek ötven százaléka a valódi apát választotta ki a fényképek alap­ján. A professzor ugyanezt a kí­sérletet megismételte anyák fényképeivel is. Ez a kísérlet azonban nem járt eredménnyel. A gyermekek azonban nem sokáig hasonlítanak apjukra. Ugyanazok a gyermekek, akik­kel Christenfeid kísérletezett, tízéves korukban nem hasonlí­tottak sem apjukra, sem anyjuk­ra - legalábbis így találták a megkérdezett személyek. „A kutatás érdekes eredmé­nyeket hozott" - mondta a pro­fesszor, majd hozzáfűzte: „Per­sze magam azt sem tudom, mi­re jó ez a kísérlet." P-a NEGYEDSZÁZADOS TITOK Omar Sharif szerelemgyereke A vadnyugati sheriff általá­ban gyors kezű, de az egyiptomi Sharif sem lassú. Az utóbbi ter­mészetesen Omar Sharif. Az egyiptomi származású filmszí­nész a minap felfedte, hogy van egy törvénytelen fia is, aki igen röpke, mindössze ötpercnyi sze­relmi együttlét gyümölcse. Az AP jelentése szerint a ne­gyedszázada egy olasz újság­írónőnek adott interjú eredmé­nyeképpen nemcsak cikk, ha­nem gyermek is napvilágot lá­tott. Bár pásztorórák helyett csupán pásztorpercekig tartott a filmszínész és az olasz sajtó képviselőjének munka- és egyéb kapcsolata, a 63 esz­tendős Sharif úgy emlékezik fia anyjára, mint akit szeret, s nem úgy gondol rá, mint egy olyan hölgyre, akit alig ismert és nem szeretett. A fiút, bár hasonlít rá, egyéb kapcsolat nemigen fűzi apjához. Omar Sharifnek van egy tör­vényes fia is volt feleségétől, egy egyiptomi színésznőtől, at­tól az asszonytól, akin kívül ­mondja a színész - senki mást nem szeretett. Akkor hogy is van ez? Szagemberek Egy átlagos ember orra körül­belül tízezerféle szagot képes észlelni, noha 90 százalékukat íznek gondolja. A hivatal lehet aktaszagú, gyengülő dezodoroktól terhes le­vegőjű, néha dohos, néha füstös vagy szürkén semmilyen, mint egy elegáns bank. Csak éppen vegyes virágillatú nincs köztük. Pedig irodai munkához állítólag ez a legjobb. Hirsch doktor az utóbbi időben a szexuális vágyat keltő illatokat tanulmányozza. Hosz­szú kísérletezés után megál­lapította, hogy a férfiakra legin­kább a levendula-sült tök(!) il­latkeverék hat, a mérések sze­rint átlagosan negyven száza­lékkal növeli a potenciát. A fánk-édesgyökér mixtúrával harminc százalékos teljesít­ményjavulás érhető el. Mindazonáltal a kutatók többsége úgy véli, Hirsch túlbe­csüli az egyedi illatok jelentősé­gét. Rachel Herz philadelphiai neurológus szerint akármelyik illat használható például szö­vegmemorizáláskor, csak az a lényeg, hogy az illető a sorok felidézésekor (mondjuk egyete­mi vizsgán) ugyanazt az illatot lélegezze be. Ezt a technikát még a francia regényíró, M ar­cél Proust tette ismertté, aki egy teasütemény illata és íze nyomán felbukkanó gyermek­kori emlékeiből egy egész köny­vet írt. T-mag Freud professzor azt állította, hogy az emberi civilizáció ki sem fejlődhetett volna, ha nem csö­kevényesedik el hajdani „állati" finom szaglóképességünk. Ma­jom elődeink ugyanis még nem kérdezősködtek, az orrukra ha­gyatkozva döntöttek az idege­nek sorsáról: az agresszív sza­gúakat leütötték, a szexillatúa­kat felkarolták. Egy bizonyos Alan Hirsch nevű amerikai pszichiáter­ideggyógyásznak különös elkép­zelései vannak a jövőről. „Reg­gel, tíz perccel ébredésem előtt a vekkerem kibocsát egy pöffen­tésnyi ébresztő illatot. Az irodá­ban hibacsökkentő illat árad majd a légkondicionálóból. Munka után kérek egy kis pihen­tető illatot, és az edzőteremben olyat, amitől javul a fizikai telje­sítőképességem. Vacsoránál ét­vágyszabályozó illatot szippan­tok majd. Utána az ágyban sze­relemkeltőt, legvégül pedig alta­tót." Akármennyire is furcsán hangzik mindez, lehet, hogy egy­szer csakugyan valóra válik. Dr. Hirsch, a chicagói ízlelés- és szagláskutató alapítvány elnöke egyike azon szaporodó számú pszichológusoknak és moleku­láris biológusoknak, akik a szag­ló érzékszerv képességeit vizs­gálják. A szaglás, jóllehet tudomá­nyosan kevéssé értett folyamat, szinte felmérhetetlen hatást gyakorol szervezetünkre: befo­lyásolja hangulatunkat és emlé­kező- vagy problémamegoldó képességünket, hogy a szexuá­lis életben, illetve a párválasz­tásban betöltött szerepét ne is ernlítsük. Az illatok ugyanis bár­miféle logikai feldolgozás, racio­nális transzformálás nélkül (te­hát anélkül, hogy agyunk, eszünk feldolgozná-átalakíta­ná), közvetlenül hatnak az úgy­nevezett limbikus rendszerre. Ez az agy legősibb része, és az alapérzelmek (félelem, düh, sze­retet, nemi vágy) keltéséért fe­lelős. A szaglás nem hasonlítható az ízleléshez. A keserű íztől pél­dául majdnem mindenki undo­rodik, az édes világszerte von­zó. Bizonyos illatok kedvelése vagy elutasítása viszont egyéni „ízlésen" alapul. Sokak szerint már az újszülöttkorban kiala­kul, egyes, akkor szerzett élmé­nyek révén. Ezt bizonyították is: néhány hetes kisbabák mellé különféle ruhákat tettek, és a kicsik a felé fordultak, amelyi­ket az édesanyjuk viselte ko­rábban. Ez fordítva is működik. Az anyák felismerik, melyik ing volt a gyerekükön, és melyik egy idegenen. Ez az anya-gyér­mék illatkapcsolat egy életre szól, mindkettőjük emlékezeté­be kitörölhetetlenül „be­vésődik" az információ.

Next

/
Thumbnails
Contents