Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-23 / 18. szám, kedd

174 | ÚJ SZÓ KÖZÉPISKOLÁSOK OLDALA 1996. január 24. Ismét lesz Szepsi járás? Az ország közigazgatási-területi beosztásának előkészíté­sébe javaslataikkal, igényeik előterjesztésével a Bódva mentiek is igyekeznek bekapcsolódni. A hírek szerint eb­ben a régióban azt szeretnék, ha ismét létrejönne az 1960­ban megszüntetett Szepsi járás. Zachariás István mérnö­köt, Szepsi polgármesterét s egyben a Bódva Menti Falvak és Városok Társulásának elnökét erről kérdeztem. - A hír igaz - mondta ki a lé­nyeget, majd előszedett egy kö­teg hivatalos iratot is. - A Bódva Menti Falvak és Városok Társulá­sának összejövetelein már alapo­san megvitattuk ezt a régi tervün­ket. Abból indultunk ki, hogy ez a régió geográfiai fekvését, törté­nelmét, gazdasági bázisát, hagyo­mányait tekintve egy kompakt egységet alkot ma is, tehát rész­ben önállóan is tudna úgy boldo­gulni, mint az „idegen" járási székhelyű Kassa-vidéki járásban. Tervünket megvitattuk a régió­ban működő politikai mozgalmak és pártok illetékes testületével, s a-körzeti állami közigazgatási hi­vatallal, illetve annak az elöljáró­jával is. Állásfoglalásunkat ez év január 10-én elküldtük a belügy­minisztériumnak is. Jelenleg vár­juk a választ. • Hány település tartozna ide, milyen nagy lenne a járás? - A Szoroskőtől Nagyidáig és Stósztól a szlovák-magyar állam­határig terjedne. A települések száma harmincöt, a lakosságé pedig megközelítőleg 40 ezer len­ne. mTehát számolnak a mai Rozs­nyóijárás néhány községével is? - Amint említettem, a nyugati határon a Szoroskő lenne a vá­lasztóvonal. Jablonca, Körtvélyes, Szádalmás és Görgő ismét a Szepsi járáshoz tartozna. Itt sze­retném megemlíteni, hogy Stósz, Mecenzéf, Jászó, Poproé, Aranyi­da, Rudníkés Novačany csatlako­zásával is számolunk, noha ilyen értelemben e települések egyelőre kevés hajlandóságot mutatnak irányunkba. m E régió közigazgatásilag ki­válna a mai Kassa-vidéki járás­ból. Mit szólnak mindehhez a töb­biek, a járás keleti és északkeleti körzetei? - A járási hivatal illetékesei és a többi mai körzet képviselői nem támogatják ezt a tervünket. a Ők mivel érvelnek? - Egyebek között azzal, hogy a Bódva mente kiválásával a Kas­sa-vidéki járás gazdasági potenci­álja meggyengülne; hogy a Ka­nyapta mente lakossága na­gyobb bevásárlásokra már in­kább Kassára jár be busszal; hogy a mi járásunk magyar járás lenne... Ezek az érvek igencsak sántítanak, hiszen a leendő járás­ban, a mai adatokból kiindulva, a lakosság 54 százalékát szlová­kok alkotnák, míg a magyarok, németek és más nemzetiségűek kisebbségben lennének. Hogy ho­vá megy majd a lakosság vásárol­ni, azt bízzuk a lakosságra, a buszjáratok részbeni átszervezé­se pedig könnyen megoldható fel­adat. Ami a maradó járásrész gaz­dasági potenciálját illeti, ahhoz csak azt fűzhetjük hozzá, hogy ott is ki kell építeni a szükséges ipari bázist. m Mi lesz akkor, ha tervük kút­ba esik? - Optimista vagyok remélem, az észérvek kerekednek majd fe­lül. Egyébként néhány országos javaslatban is külön (leendő) já­rásként tüntetik fel a Szepsi já­rást. De a feltett kérdésre vála­szolva: kárunkra volna, ha nem lenne Szepsi járás. Mert több mint valószínű, hogy a jelenlegi körzeti közigazgatási hivatalokat felszámolják, s akkor majd az itte­ni emberek is Kassára járhatnak ügyes-bajos dolgaikat intézni. Hol­ott az lenne a helyes, ha a köz­igazgatási szervek, intézmények minél közelebb kerülnének a pol­gárokhoz. Zachariás István úgy véli, az lenne a helyes eljárás, ha a külön­böző szintű önkormányzatok ha­táskörét még a területi felosztás előtt tisztázná, véglegesítené a parlament; továbbá ha a területi elrendezésről szóló törvény alkot­mánytörvény lenne. Vagyis ha leg­alább 90 parlamenti képviselő mellette voksolna. Ehhez a kor­mánykoalíció és az ellenzéki pár­tok bizonyos kompromisszuma szükségeltetik. Mert az új beosz­tásnak akkor lesz értelme, ha a közigazgatás terén hosszú időre megteremtik vele a stabilitást. GAZDAG JÓZSEF Óvakodj az idegenektől! Meg a túlzottan segítőkész emberektől - jutott eszembe annak a bűnténynek kapcsán, amely még a múlt év végén történt, s amelynek ügyé­ben jelenleg is nyomozást folytat az érsekújvári rendőrség. Történt ugyanis, hogy december vé­gén, egy este az érsekújvári autőbusz-állomá­son egy ismeretlen férfi megtámadott egy 52 éves helybeli nőt, aki kitartóan védekezett, azon­ban alulmaradt a javakorabeli férfival szemben. A nő a földre esett, a támadója még néhányszor megpróbálta ellopni a táskáját, de eredményte­lenül. Közben az esetre többen felfigyeltek, így a férfi jobbnak látta, ha gyorsan kereket old. A megtámadott nő - aki könnyebb fejsérülést szenvedett - továbbra is a földön maradt. Ekkor három ismeretlen nő sietett hozzá, és készsége­sen felsegítették, majd hazakísérték. Az áldozat nem győzött hálálkodni a három nőnek, akiket hálája jeléül meg is vendégelt. Közben arról be­szélgettek, hogy azért nem is olyan rossz ez a vi­lág, hiszen mindig akadnak önzetlen, jótét lel­kek, akik segítenek bajba jutott embertársukon. Váltottak néhány szót egymás családjáról, majd a három „jótét lélek" úgy ítélte meg, hogy a sér­tett nő fején a horzsolás nem komoly, az idegei is lecsillapodtak, így hát búcsút vehetnek tőle. A háziasszony kikísérte őket, ismét megköszönte segítségüket, és becsukta az ajtót. Ekkor jutott eszébe, hogy megnézze, nem esett-e baja a váll­táskájának, amely vele együtt a földre került. A retikülön látható volt néhány karcolás és folt, amit csak ki kell tisztítani. Mielőtt ehhez hozzálá­tott volna, kiürítette a táska tartalmát. Döbben­ten vette észre, hogy hiányzik a pénztárcája, melyben tizenháromezer korona volt. A hölgy az­óta is keresi - a rendőrséggel együtt - a három „segítőkész" nőt. (kamoncza) TOKETEREBES: Csökkenő munkanélküliség úl Szó-hír A Tőketerebesi járásban 1994 végén még 23,29 százalékos munkanélküliséget jegyeztek, a múlt év végén azonban már csak 18,98 százalékot. A járási munkaügyi hivatal tájékoztatása szerint a csökkenést a közhasznú munkákkal sikerült elérni. A múlt év januárjában 369, az év végéig pe­dig már 2096 ilyen jellegű munkahelyet lé­tesítettek az állástalanoknak. Ezeket a munkahelyeket általában a már tartósan munkanélküliek, a pályakezdők és a leszá­zalékoltak foglalták el. A munkanélküliek átképzését illetően a hivatal megpróbál rugalmasan reagálni a munkaerőpiac igényeire. Pillanatnyilag a textil- és a gépipar, valamint a fémmeg­munkáló üzemek részére képeznek át munkanélkülieket, mert csak ezek a gazda­sági szférák tudnak munkát biztosítani a ré­gióban. Az egészségkárosodottakat az álla­potuknak és képességeiknek megfelelő munkahelyekre irányítják. 1995-ben 28 le­százalékolt személy jutott így álláshoz. A közhasznú munkahelyek létesítésével és az egészségkárosodottak elhelyezésével a munkanélküliségi rátát az 1994-es évvel szemben 4,31 százalékkal sikerült csök­kenteni. A munkanélküliség ennél is ala­csonyabb lehetne, ha a kormányzat is haté­konyabban támogatná a régióban az új munkahelyek létesítését és - megfelelő gazdaságosság esetén - a régi ipari vállala­tok fenntartását, illetve néhány mezőgaz­dasági üzem újjáélesztését. A területre jel­lemző, hogy az illetékesek eddig túl könnyen döntöttek egy-egy vállalat vagy üzem, illetve más munkahelyek leépíté­séről. (katócs) A toleranciáról és egyebekről A losonci székhelyű Szlovák-Magyar Baráti Társaság kidolgozta idei tevékeny­ségi tervét, amely szerint már a téli hóna­pokban is gazdag program várja mindazo­kat, akik tagjai vagy szimpatizánsai a tár­saságnak. Január 25-én Selmecbányán találkozhatnak az érdeklődők Štefan Markušsal, Rudolf Chmeľlei, František Bročekkel, valamint Peter Gottreichhel és Gerő Ervinnel, az SZMBT elnökével, illet­ve alelnökével. A fórum témája: Toleran­cia és polgári együttélés a Szlovák Köz­társaságban. Másnap a losonci Vigadó­ban 16 órától ugyanezzel a címmel lesz beszélgetés a Selmecbányái fórum előadóival. Január 29-én Losoncon, a Vi­gadó épületében tart előadást Dušan Škvara, Peter Zajac és František Broček. Az előadás témája: Ľudovít Štúr, valamint Szlovákia és a nagyvilág. Februárban ta­lán a legnagyobb érdeklődésre az Eduard Kukán volt külügyminiszterrel való talál­kozás tarthat számot. Ez február 15-én 16 órakor kezdődik, szintén a losonci Vi­gadóban. A téma: Szlovákia külföldi szemmel. (-kas) D.szer dahe ly Komárom 100 EVES A FULEKI VINCZE MARIA Soha nem volt kórházban „Nem kívánok senkinek hosszú életet, mert az sok szenvedés­sel jár" - mondta egy meghitt házi ünnepségen a füleki Vincze Mária, aki január 12-én töltötte be századik életévét. Az ün­nepelt, lánykori nevén Tóthmátyás Mária, Osgyánban egy kis­gazdacsalád egyetlen gyermekeként nevelkedett. Tizenhat évesen egy csendőrparancsnokhoz ment férjhez, akitől há­rom gyermeke született. Nyolc évig élhettek együtt, a férjét 60 kilós csomaggal deportálták az országból. - A Magyarországon élő fér­jem meghalt, édesapám betegen tért haza az első világháborúból, a ház körüli kemény férfimunka mind rám és édesanyámra sza­kadt. Sokáig éltem özvegyen, az­tán, hogy a parcellákat egyesít­sük, férjhez mentem az unoka bá­tyámhoz. Vele közös gyermekünk nem született. A földön sok min­dennel foglalkoztunk, még bol­bérházban, a lánya mellett kap­tak lakást. Édesanyja is szép kort ért meg, 101 éves korában halt meg. Vincze Mária szellemileg ma is friss. Élete során még nem volt kórházban, antibiotikumot nem szedett, az influenzán kívül más betegsége nem volt. Két unokája, egy déd- és egy ükunokája van. A dédunoka és a 20 hónapos üku­Mária néni családi körben ünnepelt gárkertészeket is fogadtunk. Os­gyánban élelmiszerboltot nyitot­tam, abban árultam a portékát egészen a második világháború befejezéséig. Az üzletet becsu­katták, agitátorok jártak, akik szervezték a szövetkezeteket. Én beadtam a földemet, a férjem nem: ő a saját parcelláin egyedül gazdálkodott tovább, amíg bírta fizetni a beszolgáltatást. Csoport­vezető lettem a szövetkezetben, amelyben még nyolc teljes évig dolgoztam. Vincze Mária egyedül maradt az osgyáni portán idős édesanyjá­val, gyermekei elhagyták a szülői házat. 1972-ben döntöttek úgy, hogy beköltöznek Fülekre. Egy (A szerző felvétele) noka Olaszországban él. Mária néni rengeteget olvasott, sok tör­ténetet ismer. Nyáron, a bérház udvarán köréje sereglenek a gye­rekek, és ő meséli az érdekesnél érdekesebb történeteket. Sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztott és fogyaszt, kenyeret három év óta keveset eszik. A füstölt húst gyermekkora óta imádja. Az ünnepeltet születésnapján köszöntötték a város képviselői. A ma is jól tájékozott és alkalmaz­kodó Mária néni Fejes Lajos pol­gármester kérésére beírta nevét a város krónikájába, majd min­denkivel koccintott, és rövid po­hárköszöntőt is mondott. FARKAS OTTÓ Pozsonyban a talált tárgyak osztálya az I. városkerületi hivatalhoz tar­tozik, s mint Alžbeta Slovačeková mutatja, több száz üres pénztárcát őriznek. Ezeket a „kibelezés" után általában a zsebtolvajok dobják el, s többnyire nyugdíjasok adják le. Kuriózumnak számít egy bankkönyv, amelyet 1945-ben állítottak ki Pavel Kováts névre, és 19 563 szlovák korona van rajta. TA SR-felvétel SZILICE Miért száradt ki a Gyökérréti-tó? Még várnunk kell a válasz­ra, de mivel folynak a vizsgá­latok, talán a közeljövőben megtudjuk, hová és miért tűnt el a tó vize. Az elmúlt év őszén amerikai szakember dolgozott a Szilicei-fennsíkon, hogy a kérdésben megfogal­mazott természeti jelenséget vizsgálja. A felmérés az érté­kes karsztvidék egyik legér­dekesebb részén, a Szilice község közelében lévő Gyö­kérréti-tónál folyt. Az ered­ményeinek szlovák nyelvű változatát a napokban kapta meg a Gömör-Tornai-karszt természetvédelmi körzeté­nek berzétei központja és az érintett területen működő szi­licei földműves-szövetkezet. A Utah állambeli Salt Lake Cityből érkezett Bruce N. Kaii­ser jelentése arra keresi a vá­laszt, hogy a múltban 1,22 hektár kiterjedésű, ritkaság­nak számító karsztvidéki tó miért száradt ki. A feljegyzé­sek is tanúsítják, hogy a múlt­ban - eltekintve századunk ötvenes éveinek elejétől ­csak nagyon kis eltérések mutatkoztak a tó kiterjedésé­ben. A mostani, negyvenol­dalas tanulmány a rendelke­zésre álló idő rövidsége miatt csak alapszinten végzett ku­tatásokról szól. Elsősorban ajánlásokat tesz a jelenség minél pontosabb meghatáro­zása érdekében elvégzendő további, sokoldalú szakkuta­tások folytatására, valamint olyan javaslatokat fogalmaz meg, amelyeket a Szilicén élők is el tudnak végezni, illet­ve be tudnak tartani. Az amerikai hidrogeológus fon­tosnak tartja, hogy a Gyökér­réti-tó körül ne folytassanak földművelést és állattartást, és javasolja a tó körülkeríté­sét is. Nem ajánlja, hogy vizet vegyenek ki a tó közelében lévő két kútból, és szükséges­nek véli egy olyan program ki­dolgozását, melynek kereté­ben a tó környékét beültetik fákkal, bokrokkal. Bruce N. Kaliser a termé­szeti jelenség vizsgálata so­rán lehetségesnek tartja a nemzetközi, főleg amerikai tapasztalatok hatékony ki­használását. Nagy jelentősé­get tulajdonít a diákok és ku­tatók terepen történő gyakor­lati munkájának is. (ambrus) Figyelmesség A Nagykürtösi járás legmagya­rabb községe az alig valamivel több mint 500 lelket számláló Inám, ahol a legutóbbi népszám­lálás adatai szerint a lakosság 98 százaléka vallotta magát ma­gyar nemzetiségűnek. Ezzel kap­csolatban érdemes megjegyezni: azon kevés települések egyike, ahol a magyar nemzetiségű csa­ládok gyermekei kivétel nélkül mind anyanyelvi iskolába járnak. A minap a község vegyesbolt­jában vásároltam egyet s mást. A vásárlás tényét igazoló pénz­tárgépi számlán jóleső érzéssel tapasztattam, hogy ebben a bolt­ban két nyelven is megköszönik a vásárlást. A számla alján ez áll: „Ďakujem - Köszönöm". Nagy Magdolna, az üzlet tulajdonosa nem lát ebben semmi különlege­set. - Az csak természetes, hogy a falunkbeli vevőknek magyar nyelven is megköszönjük, hogy nálunk vásároltak. Jó érzés volt ezt hallani. Kö­szönöm. -dzsár-

Next

/
Thumbnails
Contents