Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-18 / 14. szám, csütörtök

m ÚJ szó PUBLICISZTIKA 1996. január 18. GYÓGYÍTHATÓ A GYERMEKKORI TÜDQVESZ Eltitkolt tébécé Több országban, így Szlovákiában is 1990

:ig folyamatosan csökkent a tuberkulózisos betegek száma, ám 1991 óta a járványügyi szakemberek némi emelkedést tapasztalnak. Sejtik a tbc visszatérésének okát Is: megnyíltak a határok és állandóan növekszik a szociálisan rossz körülmények között élők száma is.. Szlovákiában 1988-ban százezer lakosra 31,5, 1990-bén 27,4, ám 1994-ben már 33,1 beteget jegyeztek. A szomszédos országokban az arány magasabb volt, Lengyelországban százezer lakosból 43,7, Magyarországon 40,8, Portugáliában 55,2 betegedtek meg. Habár tavaly országunkban kevesebb tébécés beteget szűrtek ki, nem tudni, hogy végleges csökkenésről van-e szó. A legtöbb új beteg hagyományosan a kelet-szlovákiai régióban található, (százezer lakosra 37,5), Közép-Szlovákiában 32,6, Nyugat-Szlovákiában 30,9, a fővárosban pedig 22,5. A statisztikákból nem olvasható ki azok száma, akik valami úton ugyan kapcsolatba kerültek a ferőzéssel, de nem fejlődött ki náluk a tüdőgümőkór, vagyis a tüdővész. Pedig 1991 óta számuk kissé megemelkedett. Nemcsak a felnőtteké, hanem a gyerekeké is. Szégyen a fertőzés? Még tavaly november végén tudomásunkra jutott, hogy egy Pozsony-vidéki községben több tanulót tébécé gyanújával a pozsonypüspöki Szent Kereszt Kórház tüdőosztályán viszgáltak meg. De mert az influenza-járvány, majd a karácsonyi ünnepek miatt szünetelt a tanítás, csak a múlt héten látogattunk el a község iskolájába. Az igazgatónő ugyan meglepődött jöttünkön de elmondta mindazt, amit az iskolában végbemenő oltásról tudott. Ugyanis akkor derült ki, hogy nincs minden rendben. A tuberkulin-bőrpróbát végző egészségügyi dolgozó semmi rendkívülit nem látott abban, hogy több hetedikes reakciója eltért a szabványtól, hiszen másutt is előfordult az ilyen. A 7. osztályos tanulók azonnal gyógyszert kaptak és azon kívül, hogy a jövőben rendszeresen ellenőrzik egészségügyi állapotukat, kutya bajuk. A látogatást követő napon az iskola igazgatónője telefonon arra kért, ne említsem a község nevét, nehogy a tébécéröl szóló írás rossz fényt vessen az ott élőkre, a pedagógusokra és a szülőkre! Amikor megkérdeztem, mi szégyellni való van azon, hogy néhány tanuló valahol megfertőződött, hiszen ez a bacilus köztudottan cseppfertőzéssel terjed, annyit mondott, hogy a tényközlés ellen a szülők tiltakoztak. Mindezek ellenére a gyermekkori tüdővész illetve fertőzés témájáról nem mondtam le, ugyanis meggyőződésem, hogy nem árt egy kis felvilágosítás az eset eltitkolását szorgalmazó pedagógusoknak, szülőknek, de másoknak sem. A szűrővizsgálatok megszűntek, a védőoltás marad A pozsonypüspöki kórház gyermek tüdőosztályán dr. Klára Frecerová nem csodálkozott az iskola és a szülők reakcióján. - Ott, ahol a tuberkulin-bőrpróbák során kiszűrjük a fertőzéssel kapcsolatba kerülteket, gyakori az ilyen viselkedés. Azért, mert az emberek általában keveset tudnak a tébécéról, s szinte nincs senki, aki a tüdővészt ne a „szegények betegségének" tartaná. Valaha valóban az volt, mára viszont változott a helyzet. Sokan nem tudják, hogy a gyerekek általában nem fertőzik meg társaikat s képtelenek elhinni: gyermekük felnőttől infikálódott. De beszéljünk inkább a gyermekek védelméről - indítványozta. -Az újszülötteket világrajövetelük után azonnal védőoltásban részesítik, hatéves korukban, illetve a 7. osztályban ellenőrzik ellenanyagszintjüket, majd újraoltják őket. Ha a tuberkulin-bőrpróba negatív, a gyereket beoltjuk, ám intő jel, ha a bőrön 10 mm-nél nagyobb bőrpír jelenik meg. Ideálisnak a 6-10 mm nagyságot tarjuk. A fokozott reakció ugyanis jelzi, hogy a gyereket fertőzés érte, noha szervezete védekezni próbál. A „gyanús" tanulókat a tüdőgondozóban vizsgálják meg, megröntgenezik őket és azonnal gyógyszeres kezelésben részesítik. A kúra általában 6 hónapos, de ezt követően még 5 évig rendszeresen ellenőrzik állapotukat. Közben folyik a fertőzés forrásának felkutatása, ami egyáltalán nem könnyű feladat. Először a tanulók közvetlen környezetét, tehát az iskola valamennyi alkalmazottját vizsgáljuk meg. Ha nem járunk sikerrel, a falu lakosainak tűdőszűrése következik. Rendszerint a községi hivatalokat kérjük fel az együttműködésre, tőlük kapunk segítséget a szociálisan rosszabb körülmények között élők, esetleg az ismert hajléktalanok felkutatásában. Sokan ugyanis tünetmentesek lehetnek, nem kell tudniuk arról, hogy tébécé-jük van. A kórházunkhoz tartozó községekben hol nagyobb, hol kisebb mértékben évről-évre felbukkan ez a fertőzés, ám a helyzetet nem tartjuk veszélyesnek. A gyermekkori tuberkulózist ellenőrzés alatt tartjuk - foglalta össze a legfontosabbakat. - Nem segítené a megelőzést, ha ismétleten kötelezővé tennék a tűdőszűrést? - kérdeztem épp akkor, amikor dr. Eva Nevická, az osztály főorvosa lépett a rendelőbe, így aztán a legilletékesebbtől kaptam nemcsak magyarázatot, hanem statisztikai adatokat is. - Az általános tüdőszűrésre akkor volt szükség, amikor nagy volt a tbc előfordulása. Amint csökkent a betegek és a fertőzöttek száma, meg kellett gondolni, érdemes-e továbbra is kitenni az embereket a sugárveszélynek. Főleg az onkológusok intettek óvatosságra. S ráadásul a gyerekek leletei gyakran olvashatatlanok voltak, a betegség pedig annyira ritka, hogy ez a megelőzést szolgáló módszer értelmét vesztette. Mielőtt a főorvosnő belenézett volna a statisztikai kimutatásokba közölte: jelenleg csak akkor hal meg egy gyermek tüdővészben, ha kezelőorvosa nem gondol arra, hogy panaszait esetleg tbc okozhatja, s ezért nem kezeli megfelelően. A 0-14 éves korúak halálozása (Szlovákia) (százezer gyermeket véve alapul) 1920 118,9 1950 34,4 -(elkezdődött a tűdőszűrés majd 1953-ban a védőoltás) 1960 1,3 1970 0,1 1980 1985 0,1 1990 A tbc előfordulása a 0-14 évesek körében (új betegek) (százezer gyermeket véve alapul) 1955 163,6 1960 70 1970 17,3 1980 9,2 1985 4,5 1990 1,8 Az adatokból kitűnik, hogy a megelőzés : védőoltás, a betegek felkutatása, a gyors diagnosztizálás, a gyógykezelés, a felvilágosítás, a családlátogatás, az ellenőrzés és a szociális gondoskodás hatásos volt s ma is az. Mindezek ellenére 1991 óta ismét enyhén emelkedett a fertőzött gyermekek száma. 1991 2,1 1992 2,4 1993 5,8 1994 6,1 - Szlovákiában 1993-ban a hetedikesek 8,9 százaléka potenciális fertőzésen esett át, tuberkulin-bőrpróbájuk 10-14 mm-es volt, a tanulók 2,1 százalékánál pedig 15 mm feletti. Noha ez figyelmeztető jel, semmi rendkívülit nem jelent. Természetesen, azoknak sem kell félnük, aki megbetegedtek, a legkorszerűbb műszerek és gyógyszerek bevetésével gyógyítjuk őket. A hatékonyabb kezelés természetesen több anyagi eszközt igényel. S mert az egészségügy anyagi nehézségei közismertek, alapítványt hoztunk létre - Tbc nélküli gyermekekért (Deti bez TBC) - számlaszám: Slovenská sporiteľňa a.s., Bratislava, 658240 - 019/0900. Az eddig beérkezett anyagiakat számítógép és az immunrendszer vizsgálatához szükséges szerek vásárlására fordítottuk, jelenleg egy gyermek bronchoszkóp-készülékre gyűjtünk. Százezer koronánk van, négyszázezer kell még. PÉTERFI SZONYA A Pozsony-vidéki község fertőzésen átesett gyermekei tünetmentesek. A püspöki kórházban gyógyszerezik és rendszeresen ellenőrzik őket, tehát nincs ok az aggodalomra. Ennek ellenére hamarosan megkezdődik az iskola alkalmazottainak vizsgálata, majd a falu valamennyi lakosáé is. Mert az orvosoknak, az egészségesek védelmében meg kell találniuk a fertőzés forrását. Akkor is, ha a faluban akadnak akik a tbc- fertőzés miatt, ki tudja miért, szégyenkeznek. MEGSZOKASBOL EZT IS EGYSZERŰEN TELEVÍZIÓNAK FOGJÁK NEVEZNI Amerika: mozizzon telefonon Nem győzzük filmmel - panaszkodnak az amerikai telefonosok. A mozgóképeket előállító cégeknél egyfolytában csörög a távbeszélő: Hollywoodot és a tévéjátékgyárakat elárasztják a megrendelések. Ha az ipar bírná, akár évi hat-hét ezerrel több movie találna gazdára. A kereslet megugrásának fő oka: egyre több amerikai telefontársaság szolgáltat enteraktív kábeltelevíziós adást. Az Egyesült Államok negyedmilliárd lakosa évente tizenötmilliárdot költ videokölcsönzésre, ám e mostani korszerűtlen módszer két-három éven belül kihalhat. A megcsontosodott maradiakon kívül ugyanis senki sem fog autóba ülni, hogy elmenjen a sarki videotékába, hanem egyszerűen megnyomja a tévéje távirányítóját, a katalógusból kiválasztja a megnézni kívánt filmet és megnyomja a play gombot. Sőt: moziba se fog menni, ha - úgy egy éven belül - a legújabb premierfilmek is jöhetnek az otthoni képernyőre állandó mellékállást biztosítva a telefonkábelnek. A video és a mozijegy ára a telefonszámlához csapódik és egyelőre olcsóbb is, mint a tényleges kazettakölcsönzés vagy a mozi látogatás. (Azért a mozi, amelyet már annyiszor elsirattak, elmondhatja, hogy sose halunk meg... Amerikában a filmszínház étkezősiszogatós társasági szórakozóhellyé alakult, miközben a térhatású technika már-már a történéseken való fizikai jelenlét érzetét nyújtja.) Az otthon mozizni vágyók számára eddig hét nagy regionális telefontársaság vezette be a videoszolgá Itatást, eltérő megoldásokkal és váltakozó sikerrel. Kisebb helyeken tizenhárom, a nagyvárosokban nyolcvankét dollár volt a havi „fogyasztás", és ez már elég ahhoz, hogy például a Bell Atlantic tizenegymilliárd dolláros beruházást tervezzen. Nemcsak filmeket, hanem úgynevezett teljes kábelszervizt kínálnak majd: száz-százötven televíziós, két-háromszáz rádiós és négy-öt számítógépes adatbanki csatornát. A nappaliban megjelenő, komplex személyi kommunikációs eszköz (PC-nek rövidítik, ami ezzel már többet jelent, minta személyi számítógép hasonló angol becézése) háztartási változata nagyképernyős, CD-hangminőséget és nemsokára nagy felbontású, HDTV-képet nyújtó interaktív televízió. Hordozható verziója pedig egy erre kifejlesztett, olcsó laptop. Ezzel kialakul a számítógépek külön családja hat-nyolcszáz dolláros áron, amelyen „csak" e szolgáltatásokat lehet használni, más programokat futtatni vagy szöveget gyártani nem tud. Megszokásból valószínűleg ezt is egyszerűen televíziónak fogják nevezni. A New York-i Nynex telefontársaság merész terve szerint 1997 végére már hétmillió előfizetője lesz a telefontévének, amely ráadásul drót nélküli kábel lesz. Nem fából vaskarika: az elnevezés azt jelzi, hogy a kábeles szolgáltatásokat, lehet, hogy magát a szimpla telefonhangot is, nem drágán lefektethető vezetékeken át, hanem, légi sugárzással továbbíthatjuk. A kísérleti adások tapasztalatai szerint nagyon nehéz beállítani a szolgáltató számára nyereséges kínálatot. Ha az alapárért (az előfiezetési díj havi negyven-hetven dollár) túl sok filmet kínálnak, akkor a cég veszít. Ha túl keveset, akkor a néző meguja az egészet, ami a „régi" versenytárs malmára hajtja a vizet, azaz a pénzt: az amerikai családoknál nyolcvanhárommillió videomagnó van, és 185 millió filmkazettát vesznek évente. A kábelesek nagy vonzereje a „sebesség": a nem külön rendelt, csak sima házi „alapmozi" képernyőin tizenöt percenként indul egy film. Hamarosan megszűnik az a korláztozás is, amely szerint a legújabb filmeket a mozik után két hónappal adják ki a videokölcsönzők, és csak további harminc nap múlva kezdhetik kínálni a „telefonosok". És akkor még inkább hiánycikk lesz a film. Az információs társadalommal bekövetkező változások elképesztő gazdasági súlyát újabb „házasság" jelzi. A háztartási gépeket és elektronikus fegyvereket gyártó Westinghouse a hidegháború elmúltával egyszerűen eladja (!) szupermodern, például régi irányítási rendszereket gyártó hadielektronikai részlegét és vesz helyette egy televíziót. Méghozzá a CBS csatornát, amely a harmadik legnagyobb földi hálózat ÉszakAmerikában. (A két másik már elkelt.) Az elektronikus informatika két éve vette át az első helyet az amerikai ipar húzóágazatai sorában. Ennek számtalan nyertese van, a legnagyobb vesztes azonban e sorok írójának szakmája. A hagyományos papírújságírás látványosan szorul vissza már az interaktív tévé és számítógépes hálózatok első fecskéi láttán. A tíz legnagyob amerikai napilap közül kilencnek a példányszáma jelentősen csökken, nyolc önmagában veszteséges. 1995-öt csak a tömör cikkeit sok illusztrációval dúsító, félbulváros USA Today és a konzervatív Washington Times zárta pozitív mérleggel. Közben egyre több újságán át elektronikus terjesztésre, a New York Times és a Washington Post pedig saját hálózati adatbankot ajánl a modemes előfizetőknek. Az utóbbi Digital Ink (digitális tinta) nevű hálózata ezen túlmenően azt is fontolgatja, hogy előbb-utóbb „magára kapcsolja" a CNN hírtelevíziót. Közel az idő, amikor a lap kulturális rovata nem csak a megsemmisítő kritikát közli a legújabb filmalkotásról, hanem az előfizető rögtön meg is nézheti a filmet a számítógépen. Egyelőre azonban a Post bajba került, lapmegrendelési osztálya is azon kesereg, hogy az olvasók megnyeréséhez már nem elég a jó újság és egyelőre nekik és kevés a film. FÜZES OSZKÁR A K0P0RS0 MELLETT „EGYESÜLT" A KET CSALAD Francois Mitterrand másik élete „Ez csak Franciaországban • történhet meg" - mondotta egy amerikai újságíró. Míg a világ jó részén megütközést keltett, hogy Francois Mitterrand temetésén a hivatalos család mellett a volt elnök házasságon kívül született lánya és a 22 éves Mazarine édesanyja is a gyászolók első sorában állhatott. Franciaországban a közvélemény a „családegyesítést" érzelmekkel teli megértéssel fogadta. Neves német és svájci lapok meg sem említették a „nem törvényesek" részvételét a temetésen, a francia sajtó a-Paris Match cikkét-tegnap ismertettük - most már viszont részletesen, de a megfelelő tisztelettartással számolt be Francois Mitterrand másik éle' téről, ugyanis maga az eltávozott elnök adta meg erre az „engedélyt" azzal a kívánságával, hogy mindkét „családja" legyen jelen végső búcsúztatásánál. Két nappal a halála előtt rendelkezett úgy a volt francia államfő, hogy a koporsóját a temetés helyszínére szállító repülőgépen a két fia mellett Mazarine is elkísérje utolsó útjára. Bár a fiatal egyetemista lány nem viseli a Mitterrand nevet, ezzel a gesztussal a volt államfő kifejezte, hogy azonosan kezeli törvényesen született gyermekeivel. A feleség, Danielle Mitterrand emberi nagyságát jelzi, hogy maga hívta meg Mazarine édesanyját a jarnaci temetésre. Bár 1994 őszén tudta meg a közvélemény, hogy Mitterrandnak van egy házasságon kívül született lánya, a francia sajtó most először nevezte meg Mazarine édesanyját, Anne Pingeot-t, aki fátyolos kalapban állt lánya mellett Mitterrand koporsójánál. Mitterrand az 1960-as évek elején ismerte meg Pierre Pingeot gazdag vállalkozónak, a nemzeti bank tanácsadójának a lányát. A több mint három évtizedes szerelem gyümölcseként 1974-ben született meg Mazarine. Mitterrand kettős élete, s hogy házasságon kívül is van egy gyermeke, közvetlen környezete és bennfentes újságírók előtt sem volt titok. Anne Pingeot, aki az Orsay múzeum restaurátora, művészettörténész, leányával diszkréten, de nem rejtőzködőén élt. A francia sajtó a saját íratlan szabályai szerint nem is vájkál a politikusok magánéletében, s ezért komoly aggodalom fogadta a titokban készített felvételeket,"amelyekkel két évvel ezelőtt a Paris Match az elnök és lánya egyik találkozójáról beszámolt. A képes magazin sem amerikai stílusú leleplezésnek szánta a fényképeket, ugyanis előzetesen értesítette az elnököt a fotók közlésének szándékáról, ám Mitterrand semmit se tett a publikálás megakadályozása érdekében. Az ekkor már súlyos beteg államfő valószínűleg elérkezettnek látta az időt arra, hogy a széles közvélemény elé álljon lányával, aki „bearanyozta életének utolsó éveit". Anne és Mazarine - Mitterrand elnökké választása 1981 óta az Elysée-palota közvetlen közelében lakott, s az államfő hozzájuk járt haza. Mitterrand egyáltalán nem bujkált „második családjával", gyakran ebédeltek együtt a környék ismert éttermeiben. Büszke volt intelligens és szorgalmas lányára, aki vonásaiban is hasonlít rá. Mazarine néhány éve irodalmat tanul a Sorbonne-on. A leány sem titkolta származását barátai és tanárai előtt, s amikor a gimnáziumban egy új és tájékozatlan oktató az apja foglalkozása felől érdeklődött, nyíltan válaszolta: „Köztársasági elnök". A két család közt Mitterrand igyekezett igazságosan megosztani napjait: például tíz év óta mindig Anne-nal és Mazarine-nal töltötte a karácsonyt Felső-Egyiptomban, az Újévet viszont Latche-i birtokán Daniellel-lel, két fiával, valamint három unokájával együtt ünnepelte. Amikor egy éve Danielle-t az egyik lap arról akarta faggatni, hogy miként rendezték el életüket, a feleség így felelt: „Ez az ügy senki másra sem tartozik, csak rá és rám." Elmondotta: már rég várta, hogy a sajtó felfedje Mazarine létezését, ami előtte nem volt titok. A férje viszont félt, hogy a házasságon kívüli kapcsolat nyilvánosságra kerülése nagy fájdalmat okoz majd Danielle-nek. „Légy nyugodt, ez csak közelebb segít hozzád, ugyanis még jobban össze kell majd tartanunk" szólt a feleség válasza. A két család először 1994ben, amikor a volt elnököt másodjára operálták prosztatarákjával, Mitterrand kórházi betegágyánál „futott össze" véletlenül. Mazarine-nal később az elnök két fia személyesen is megismerkedett, a bátyja, Róbert pedig a napokban így nyilatkozott róla a televízióban: „Szeretjük Mazarine-t. Egy igazi Mitterrand." PÓSA TIBOR