Új Szó, 1996. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1996-01-18 / 14. szám, csütörtök

1996. január 18. OLVASÓINK OLDALA ÚJ sz

ói9] AHOL A RÁNTOTTA IS LUXUS - 1995. XII. 21. Még van szolidaritás A Bábel még tart? Szeretnénk megköszönni az Új Szóban közölt cikket, ami segített mérsékelni .rossz anyagi helyzetünket. Az írás csütörtökön jelent meg és már másnap kaptunk a községi hivataltól egy 1500 koronás levásárolható csekket. Szombaton éppen disznót vágtunk, amikor egy ember keresett minket. Nagy kosár déligyümölcsöt, mogyorót, konzervet hozott. A zsáknyi ruhát szinNapjainkban sok baj van az ebekkel, miként azt a tavaly őszi kispakai gyermektragédia is mutatja, amiről a sajtó (többek közt az Új Szó) is beszámolt. Utóbb a kutyatartás, kivált a pedigrés eb, státusszimbólum lett, noha a „jobb" körökben a szomszéd villa újgazdagját már a törzskönyvezett hátas lipicaival, s arabs, stb. ménnel, kancával „bosszantják". A „Merci-sláger" a múlté! Városokban a lakosok egy része ún. kutyapárti, míg a másik tábor az „ellenzék". Való igaz, a köztisztasági dolgozók nem rajonganak a négylábúakért, ugye tudjuk: a „névjegyüket" nekik kell eltakarítani, a gyermekek játszóterein a csemetéjükkel játszadozó édesanyák sem tapsikolnak örömükben amikora lurkó „beletenyerel"... Jómagam csak az agresszív ebek gazdáit marasztalom el. Tudni kellene a harapós kutya tulajdonosának, hogy az eb szabadsága addig terjedhet, amíg az nem korlátozza mások szabadságát-mozgását! (Ezt, emberre vonatkoztatva, már a francia és a magyar jakobinusok is követelték.) Vannak kedves ölebek, fajtiszta, korcs kis- és nagykutyák, szelídek és támadók, házőrzők, rendőrebek, s miegymás. A VágDuna északi oldala, főképp a Káván felüli szakasz, még eredeti szépségében pompázik, a „kultúra" ezidáig nem tartolta le. S így, ha módom van rá, akkor Gútáról Komáromba ezen az aszfaltozott töltésén szoktam hazakerekezni. Tízéves unokám a nyári szünidőt nálam töltötte. Otthon szlovák környezetben, szlovák iskolábajár, és mondta, azt tanulták az iskolában, hogy a magyarok nagyon rossz emberek és a szlovákok elmagyarosodnak. Kérdeztem tőle, hogy az anyukája is meg én is magyarok vagyunk, akkor mi is rosszak vagyunk-e. Akkor meghökkent, csak annyit mondott, hogy mi jók vagyunk. Mondtam neki, hogy látod, nektek az iste mind tudjuk használni. Az idegen kihívatta a lányomat, és 1000 koronát adott neki csizmára. Nehéz lenne eldönteni, melyikük volt jobban meghatódva. A praktikus ajándéka villanyégőt, fényt, meleget és reményt is jelentett számunkra. Szándékosan nem urazom a nevét elhallgató támogatónkat. Az urakkal csak rossz tapasztalataim vannak. Ő vette a fáradságot, kinyomozta kilétünket és nem Igen ám, de Örtényt, Szénási rétet, Hamusatot majd a gátőrházat elhagyva Vágfüzes előtt, a kingyesi letérő közelében lévő egyik piramistetős tanyasi házból vad farkaskutyák szoktak az utamba állni, mint legutóbb is. Szerencsére, mivel számítottam rájuk, előtte egy jókora husánggal fegyvereztem föl magam. Kérdezem: mi történt volna, ha valamelyik idősebb, talán mozgássérült embert, netán gyermeket lepnek meg a harcias ebek? Vajon a községházán tudnak-e róla? Mit tegyek? Szegjek törvényt: pisztolyt vegyek a „lengyel", vagy kólában nem igazat tanítanak. Beszéltem olyan nagymamákkal, akik panaszkodtak, hogy az unokájuk nagyon haragszik a magyarokra, pedig a nagyszülők magyarok. Hallottam, mikor a rádióban telefonon beszéltek egy asszonnyal, aki azt mondta, ha nem akarunk szlovákul beszélni, akkor menjünk oda lakni, ahol úgy beszélnek, mint mi. A másik meg, hogy ha szlovák kenyeret eszünk, akkor beszéljünk szlováreklámból, hanem emberségből adott. Rá egy hetire két pozsonyi fiatalember keresett meg bennünket, mondván, hogy őket a nagyszüleik küldték. Ruhákat és csizmát hoztak. Most már váltó csizmája is van a lányunknak. Rokonoktól, ismerősöktől kaptunk tojást, mákot, paprikát, kolbászt, vadat. Birkabőrt, vadbőröket is kaptam eladásra. Köszönöm, hogy az Új Szó hasábjain megköszönhetjük az ismeretlenek emberségét. Az ünnepekre a fiunk is megérkezett, és így együtt és boldogan töltöttük az ünnepeket. FARKAS család Csallóközaranyos a „kínai" piacon? Apropó: az egyik keménykötésű barátom, pár évvel ezelőtt, hatásos „gyógymódhoz" nyúlt: kelevézt csinált (kelevéz régi, dárdaszerű magyar szúrófegyver) és azzal döfte le a Komárom-Kisharcsási Mezőgazdasági Szövetkezet gazdasági udvaráról az arrafele biciklizőkre rá-rárontó kuvaszt. Hiába kérte az illetékeseket, hogy a hétvégi kertükbe kijárókat veszélyezteti az eb, semmi foganatja se lett. Hát, ezért kellett a dárda... Úgy bizony! De, hát, aki nem matrózlegény-karú? Annak csak a lőfegyver a biztos megoldás? Netán, a nem tiltott íjat-nyilat, tegezt kössünk az oldalukra, mint Árpád ősatyáink? CSIBA GÉZA Komárom kul. Nagyon jól emlékszem, amikor a szlovákok is a mi falunkba jártak aratni, és itt a magyar vidéken keresték meg a kenyérre való gabonát. Most meg úgy beszélnek, mintha ők adnák nekünk a kenyeret. Mikor láttam a tévében, hogy Trencsénből is ott voltak a parlament előtt, hogy támogassák a nyelvtörvényt, meglepődtem, mert jól tudom, hogy ott sem tudnak helyesen szlovákul beszélni, mert keverik a cseh, a német és a szlovák nyelvet. ZSIFCSÓK FERENCNÉ Nemesbori Amikor az ember elég műveltté vált, akkor ezt egy közös nyelv használatával bizonyította. Ma már tudjuk, a latin nyelv volt a kezdet, próbálkozás az első közös nyelv kialakítására. Nem véletlen, hogy sok tudomány még ma is erre alapoz. Ilyen az orvostudomány, gyógyszerészet, biológia, élettan és a botanika, a teológia a filozófia, valamint a jogtudomány, és szinte minden, ami régi. Az újkor ismerettömege okozta az elszakadást. Ekkor kezdtük használni az anyanyelveket csak azért, hogy az új ismereteinket titokban tarthassuk. Itt az indíték az önzés és a hatalmi vágy volt. Hisz olyan ismeretek voltak ezek, mint a gőzgép, gépészet, elektromosság, vegyészet, metallurgia és mindaz, ami csodássá tette az emberi fejlődést. Megszületett a mai világnyelvek „okossága". Ha valaki haladni akart a titkos területeken, akkor először a nyelvet kellett hozzá elsajátítania. Ez a gyakorlat mindinkább szigorodott, mert az új tudást mindjobban ki lehetett használni egymás ellen a hadviselésekben. Ekkor fizettek az új találmányokért a legtöbbet. Ilyen volt a gőzhajó, repülő, ejtőernyő és a fegyverek fejlődése. Megtanulhattuk ezután, hogy milyen tevékenységhez melyik világnyelven juthatunk hasznos információkhoz. Mi mindent elkövettek a franciák, hogy több tudást szerezhessenek a gázokról a németekkel szemben az I. világháborúban. Hasonlóan voltak az angolok a radarral, és a rakétákkal kapcsolatban a II. világháborúban. A saját nemzeti tudás, melyet a titkos, saját nyelvnek is köszönhettek, meghozta az eredményét és az áldozatait. Mit tehetett ekkor a világháború egyik főszereplője, a sokA 21. század küszöbén állunk. A technika és tudomány csodálatos évszázadában. Műholdas adást lehet nézni a tévében, űrállomáson randevúznak az űrhajósok, lézertechnikában gyönyörködhetünk, lézerrel gyógyítanak, stb. Nem akarom tovább sorolni a tudomány vívmányait. Én csak Bell-telefonjáról, pontosabban a telefon összeköttetésről szeretnék említést tenni. A Szete és Ipolyszakállas közti útszakasz 6 km, légvonalban pedig 2-3 km. Most jön a technika, itt a távolság olyan óriási, hogy a két község között bármelyik percben lehetetlen a telefonösszeköttetés. E hónap 5-én pénteken felment a cukrom. Hivatalos épületből ötször hívtam Ipolyszakállasra, 5-5 perc szünettel, de bizony az az átkozott műszer csak nyelvű Amerika? Olyan eszköz kellett találnia, amelyik legyőzi az addig erénynek tartott hazafiasságot és a vén kontinens tudását. Ezért bevetették a pénzt... Előzőleg tódult hozzájuk az üldözöttek tudása. Ekkor jöttek rá, hogy ezt meg is lehet venni. így sikerült atomhatalommá és az egyik fő győztessé válniuk. Azóta nem felejtették el ezt a nagy tapasztalatot. Ezzel sikeresen vették a hidegháborút és megszerezték az általános gazdasági fölényt is. Bizonyára hiányérzetünk van azért, mert van a világon egy új közös nyelvet bevezető igyekezet. Még ma is törekszünk terjeszteni az eszperantót, de mintha nem akarnánk igazán. Minden világnyelvet ma már erős hatalom véd és sajátjának tartja. A megálmodott európai egység is egy új közös nyelvre fog épülni. Ez nem baj, mert majd lesz egy választott közös nyelv, amely bizonyára nagy pozitívum lesz. Ennek kellene ma közös kívánságunkká válni, és nem keresni az alkalmat arra, hogy mivel tehetjük magunkat és nyelvünket nagyobbá és fontosabbá. Minden ilyen törekvés teljesen fordítottja az előbb említett „európai" igyekezetnek. Említettem, hogy az egyes világnyelvek kialakulását a nemzetek műszaki tudásának eltitkolása okozta. Ma már ezen is túlhaladtunk, amint azt a műszaki tudásunk bizonyítja. Az új tudást átveszi a világ, mert még talán e téren valahogy megértjük egymást. Milyen gyakorlatiasak lettünk, hisz senki sem törődik azzal, hogy milyen nyelven. Talán mégis győzedelmeskedik a közös megértés? Erre vall, amikor az űrben utazó különböző szakemberek nem visznek magukkal tolmácsot. TARR GYULA Dióspatony búgó vagy fütyülő hangot adott ki. Elmentem az ötödik szomszédba, de ott is megtréfált a technika ördöge. Ha nem lett volna hideg és hó, kerékpárral eljutottam volna oda, ahová akartam telefonálni kb. 15 perc alatt. Netán, ha valaki haldokolna vagy egyéb esethez orvosi segítséget kéne hívni Ipolyságról, bizony az lemondhatna az ilyen segítségről. Úgy látszik, hogy nálunk gyermekcipőben jár a technika efajta vívmánya. Pedig a telefon használati díja már csillagos eget súrolja, vagyis a telefonhasználat már fényűzéshez tartozik. Úgy látszik, jöhet ide akármilyen rendszer és jöhet a 21. század, ez a probléma nem fog megoldódni. Vagy a magyarlakta régiókat így kezdik leépíteni? Remélem nem. VAJDA ANDRÁS Szete Tisztelt szerkesztőség! Nánán teljes elégedettség uralkodik az újságárusítás terén, mivel a postások időben házhoz szállítják a napi sajtót. Külön dicséret illeti a „szombatos" ifjúságot mivel szombaton sportos elánnal korán széthordják a fiatalok a postát. Amit szóvá teszek, az az országos hálózat. Fürdőhelyeken már l-l helyen kapható a magyar sajtó. Ezt a páciensek megsúgják egymásnak, hogy hová, kihez lehet fordulni. Nem így van ez a főállomáson, Pozsonyban. Még véletlenül sem kapni semmilyen magyar nyelvű lapot. Kérem, ezen segítsenek, ha a rengeteg hazai és külföldi mellé nem férkőzhet be egy lapunk sem, akkor jó lenne valóban egy fiatal kikiáltót szerezni, vagy egy magyar nyelvű sarkot bérelni, hogy az átutazók, a külföldi és hazai magyarok a főállomáson is vásárolhassanak magyar nyelvű sajtóterméket. HAJTMAN KORNÉLIA Nána Tolrerancia - független élet jelszó alatt tartotta az Érsekújvári Testi Sérültek Járási Bizottsága vezetőségi ülését, amelyen több mint 90 testi sérült jelent meg. Az ülés Mikulás esttel folytatódott, ahol a testi sérültek gyermekei szép Mikulás-csomagokat kaptak. A rendezvény résztvevőinek az érsekújvári Béke moziban a magyar alapiskola tanulói kedveskedtek műsorukkal. A szlovák és magyar összeállítás csodálatos karácsonyi hangulatot árasztott. A megható köszöntő a szavalat, a hegedűszóló érzelmileg is nagy hatást gyakorolt minden emberre. A kisgyermekek játékos jelenetei maradandó élményt nyújtottak szervezetünk minden tagjának. A jelenetek tükrözték a szeretetet, békét, összetartozást, amelyből több kellene. A műsor csodálatos, érzelemekben gazdag perceket va rázsolt mi nden jelenlévő lelkébe, amit ezúton is szeretnék megköszönni az iskola pedagógusainak és tanulóinak. LADUNGA KÁROLY Érsekújvár Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve Jelenteljük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat Is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. Ebek harca - velünk Kopács Tibor rajza Unokáink elidegenítése Telefon, ami elválaszt HÁRMAN - KÉTFÉLEKÉPPEN - ÚJ SZÓ. 1996. I. 8. Ha három, húzzon négyfelé? Furcsa érzéssel olvastam Szilvássy József Hárman - kétféleképpen című cikkét. Dicséri Bugár Béla szilveszteri szereplését, s a tévéműsor egyik fénypontjának tartotta, amikor A csősz feleségének egy részletét szlovákul szavalta. Hát igen! Ha magyarul szavalta volna, akkor nem hagyhatták volna szó nélkül a kiötlők, hogy azt a nyelvet próbálják a szlovák államnyelv védelméről elfogadott törvénnyel konyhanyelvvé nyomorítani, amelyen az apja magyar, anyja szia vák Hviezdoslav versrészlete olyan szépen szól! Nem tudom, hogyan gondolta Bugár, de a szlovákiai magyaroknak nem volt okuk a szilveszteri örömre, s ha egyesek látták őt szlovákul szavalni és betyárnótákat énekelni, joggal gondolhatták, az MKDM elnöke már teljesíti is az államnyelvtörvény szabta elvárásokat! Ha már leírtam magyar politikusok nevét, szeretném elmondani, volt számomra egy igazán rokonszenves megnyilatkozása, amikor azt mondta, nem vesz részt további tévé-beszélgetésen, ha nem hívják meg az Együttélés képviselőjét. Aztán elfelejtették vele, amit a Magyar Koalíció létrejötte előtt mondott, úgy szerepeltetik őt, és mindig őt, mintha nem lenne Duray Miklós és A. Nagy László. A szlovák nacionalisták évek óta irigylésre méltó türelemmel építgetik politikájukét, amely a legerősebb mozgalom gyengítésére irányul. S ha majd elérik, amit én nem hiszek, hogy Duray Miklóst és népes táborát politikai taccsvonalon kívülre állíthatják, akkor kezdik el a most körülhízelgett Bugár Béla mozgalmának a bomlasztását. Ennek a látható törekvésüknek az értelme, hogy újra elfogadtassák velünk: az a jó magyar, akit ők jónak tartanak! Építve a befolyásuk alá vont magyar hiszékenyekre, akik közül többen már félnek őszintén válaszolni a szlovák közvéleménykutatóknak, a rájuk nehezedő állandó nyomás miatt. Az újabb választásokon derül ki, mit gondolnak magukban. Addig az említett erők szorgalmasan legyezgetik Bugár Béla hiúságát. Saját szememmel láttam, amikor Ján Slota egy tévé-beszélgetésen azt mondta neki: - Tudod, Vojto, mi veted meg tudnánk egyezni! - Az elhallgatott, vagy el nem hallgatott mondat folytatása, ha nem lenne az a csökönyös Duray! Szerepeltetései, sajnos, beillenek az Együttélés elnökét és mozgalmát semlegesíteni, eljelentékteleníteni akaró politikájukba. A pártállami években aszerint csillogtattak magyarokat magas tisztségekben, mennyire felelnek meg a szlovákok elvárásának. Ma is megvan az erős hajlandóságuk arra, hogy ők szeretnék eldönteni, ki a jó politikus számukra, ki szerintük a megfelelő magyar képviselő az Európa Parlamentben. Bauer Edit esetére gondolok. A Sloták, Moricok ellene voltak kiküldetésének, de miután a jólértesült Dušan Slobodník elmagyarázta képviselő társainak, hogy ha Bauer Editet leszavazzák, akkor a szlovák mandátumok sem lesznek érvényesek, rögtön meghátráltak. Szilvássy József szerint „a szüntelenül újragerjesztett belpolitikai feszültség okozója az Együttélés programjának és politizálásának néhány eleme, amely éppen az autonómia kérdésében a legszembetűnőbb". Azért talán, mert nem tetszett Čarnogurskýnak, hogy Duka Zólyomi Árpád a Národná obrodában újra megismételte: az Együttélés a területi autonómia híve? De ő csak azt mondta, amit a komáromi nagygyűlés igényként megfogalmazott. Ne feledjük, hogy szervezői az Együttélés és az MKDM voltak! Tegyük a szívünkre a kezünket: a 13 aláírás megszerzéséhez (Alkotmánybíróság) az szükséges, hogy ne vegyük a szánkra területi autonómia-igényünket? De akkor töröltessük a szlovák-magyar alapszerződésből is az Európa Tanács 1201-es ajánlását, mert az is a „szájára veszi" az autonómia lehetőségét. Vagy nem ezért történik a feszültséggerjesztés már a két ország között is? Idézem megint Szilvássyt: „Nem találok elfogadható magyarázatot arra, hogy egyes politikusaink miért ismételgetik szinte már mániákusan a területi autonómia bűvszót, amikor nyilván számukra is egyértelmű, hogy ezt a megoldást minden szlovák politikai erő elveti." Hadd tegyem hozzá, hogy általában mindent elvetnek, és foggal-körömmel védekeznek a területi és bármilyen autonómia ellen. Nem azért, mert az ország egységét féltik, hanem, mert megvalósulása esetén saját kezünkbe vennénk sorsunk irányítását, lehetetlenné válna területi átszervezéses alapon megbénításunk és asszimilálásunk, a szlovák nyelv tudásával vagy nem tudásával való örökös zaklatásunk, alternatívás Slavkovskákat és kultúránkat nyomorító embereket sem ültethetnének a nyakunkra. Mi nem lehetünk tekintettel arra, mit fogadnak el kérelmünkből a szlovák politikai erők, és mit nem. Ez az ő dolguk. Napirenden tartása meg a miénk. Jólesne persze, ha a szlovákok jönnének végre számunkra elfogadható rendezési javaslattal. Arra azonban még várnunk kell! A dél-tiroliak is húsz évig nyilvánították ki „mániákusan" területi autonómia-igényüket. S ha közben az olaszok szája íze szerint igazgattták volna elképzelésüket, soha nem lett volna autonómiájuk. A feszültséget, bármennyire szeretnék is egyesek így beállítani, nem Duray Miklós gerjeszti az országban, hanem az államnyelv védelméről szóló törvény elfogadói, a köztársaság védelméről szóló törvény előkészítői, s nem utolsósorban a területi átszervezésről készülő törvény keresztülhajszolói, akik majdnem tisztán magyar lakosságú területeket akarnak tisztán szlovák lakosságú járási székhelyekhez erőszakolni, ahol márszóba sem jöheta szlovák-magyar alapszerződésbe foglalt szülőföldi kétnyelvűség teljesítése. Nekünk már nincs hová hátrálnunk. De akkor miért kell „rugalmasabb" és „realistább" állásponttal meg „kompromisszumkészséggel" Duray és mozgalma ellen hangolni a tartásukban még mindig hősiesen példamutató magyarokat, akik nagyon jól tudják, kik gerjesztik az országban a feszültséget, s egyre többen ismerik fel azt is, kik falaznak sorainkból az igazi feszültséggerjesztőknek. MÁCS JÓZSEF Pozsony