Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-31 / 53. szám
1995. december 31. _________ SZILVESZTER ’95 A színváltó telefontól a póklétráig A MŰANYAG RUGÓS CSIPESZ SEGÍT A HORKOLÁS ELLEN (IS) A találmányok között mindig akadnak „csodabogarak”, amelyeknek újdonság volta és műszaki megvalósíthatósága ellen ugyan nem lehet kifogást emelni, mégis csóválhatjuk a fejünket: ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, akkor éppen ez az... A Brit Találmányi Hivatalhoz benyújtott találmányok közül néhány valóban ezt az érzést keltheti bennünk. A telekommunikációs óriás vállalat, az AT&T szabadalma megdobogtathatja a különleges telefonkészülékekre vágyók szívét. Az elektronikus kaméleon híváskor nem csöng, berreg, hanem a színét változtatja meg. A találmány lényegét alkotó eljárást egyébként azok is kitűnően hasznosíthatják, akik feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a házi készülékeik színben teljes mértékben illeszkedjenek a szoba berendezésének színeihez. A találmány lényege egyébként műszakilag igen szellemes, méltó a benyújtó vállalat hírnevéhez. A telefonkészülék felületét először élénk színre festik, majd erre különböző rétegek kerülnek. A két külső, indiumón-oxidból álló, elektromosan vezető és igen vékony, ezért áttetsző réteg közé nagy kristályokból álló színes polimerréteg kerül. Ez utóbbi úgy viselkedik, mint egy folyadékkristály. Természetes állapotukban a kristályok összevissza helyezkednek el, és elzárják a fény útját. Ilyenkor a készülék színe megegyezik a polimerével. Amikor viszont kisfeszültséget bocsátanak a polimerre, a kristályok sorba rendeződnek, áteresztvén a fényt, és ekkor a telefonon az alsó fedőréteg színe jelenik meg. Még ezt a csodát is fokozni lehet, ha a készüléket nem egyetlen színnel, hanem különböző színű csíkokkal borítják, és mindegyik csíkra külön-kü- lön viszik fel a polimeres rétegeket. Ebben az esetben például pirossal jelez, ha hívás érkezik, és mondjuk a kék szín jelenik meg, ha az üzenetrögzítőn van valami. Mi több, lehet olyan készüléket is gyártani, amely nyugalmi állapotban a színével teljesen belesimul az asztallap színébe és mintegy varázsütésre előtűnik, amikor „csöng” a telefon. Már inkább a társadalom-lélektan körébe tartozik egy másik találmány. Ez segít azoknak a japánoknak elkerülni a plasztikai műtétet, akik szeretnék, hogy az orruk formája „nyugatiasabb”, hegyesebb, kevésbé lapos legyen. Egy japán feltaláló által benyújtott találmány olyan, polipropilén műanyagból készült parányi ék, amelyet az orrba kell felgyömöszölni és ez megfelelően hegyes és hosszított orrformát ad neki. Egy angol feltaláló szintén az orr formáján alakít, de teljesen más célból. Az általa készített műanyag rugó csipesz a horkolás ellen segít. A csipeszt be kell dugni az orrba, és a rugók annyira szétfeszítik az orrcimpákat, hogy mintegy ötven százalékkal több levegő áramlik be. így az alvó nem fog a száján keresztül lélegezni, és nyugodtabban alszik. Már ha egyáltalán el tud aludni a csipeszektől... A legszebb mégis az a találmány, amelyet egy nyilvánvalóan érző szívű brit állatbarát nyújtott be. Mindnyájan nemegyszer találtunk már pókokat a fürdőkádban, ahonnan a szerencsétlen rovarok a meredek, síkos kádfalon nem tudtak kimászni. Ilyenkor mit lehet tenni? A kegyetlenebb fürdőzni vágyó egyszerűen nagy vízsugárral leküldi a pókot a csatornába, míg a lágyszívű addig pepecsel a riadt állattal, amíg sikerül valahogyan kipiszkálni a kádból. De most itt a megoldás! A feltaláló egy póklétrát szabadalmaztatott. Ezt a rugalmas műanyag csíkból álló, alsó végén tapadópárnával ellátott mentőeszközt kell lehorgonyozni a kád aljához. A „létra” felülete érdes, hogy a menekülő biztosan fel tudjon kapaszkodni a kád tetejéig. Sz. Zs. FÉRFIAK A NŐKRŐL: „Kétféle nő van: az egyik megcsalja a férjét, a másik azt mondja, hogy nem igaz...” (Mauríce Donnay amerikai író) „A nő sokkal vonzóbb lenne, ha az ember a karjai között volna, nem pedig a karmai között...” (Ambrose Bierce amerikai író, újságíró) „A nők csak azt tudják igazán, amit nem tanultak...” (Jean Commerson francia író) „Amíg a körömlakkja meg nem szárad, a nő gyakorlatilag védtelen...” (Búrt Reynolds amerikai színész) „A nők olyanok, mint a gyufaszál: ha gyengén nyomom, nem gyullad meg, ha erősen, akkor megégetem az ujjam...” (Curt Goetz német színész, író) „Az asszonyok adják életünk aranyát, de aprópénzre váltva azonnal vissza is követelik...” (Oscar Wilde angol-ír költő, drámaíró) ,A férfiak csak azért találták ki a háborút, hogy végre maguk közt lehessenek...” (Jean Giraudoux francia drámaíró) NŐK A FÉRFIAKRÓL: „Minden férfinak két dolgon jár az esze. A másik a pénz... „A férfiak folyton-folyvást ugyanazt mondják. Szerencséjükre mindig másmás nőnek...” (Jeanne Moreau francia színésznő') „Ha valaki azt mondja, hogy a férfiak nem tudnak csókolózni, akkor az még nem látott gólt a futballpályán.” (Vima Lisi olasz színésznő) „A nő a sör, a férfi rajta a hab...” (Simoné de Beauvoirfrancia írónő, Sartre felesége) „Minden férfi az ideális nőt keresi - főként a házasság után.” (Helen Rowland amerikai újságírónő) „Ha egy nő zseniális, azt mondják rá: bolond. Ha egy férfi bolond, azt mondják rá: zseni." (Colette francia írónő) „Két dolgot nem fog egy férfi soha megérteni: a teremtés titkát és a női kalapot...” (Coco Chanel francia divattervező) „A férfiak olyanok, mint a kutyák: amelyiken nincs nyakörv, az a leghűségesebb...” (Martene Dietrich német színésznő) Vinkó József gyűjteményéből Az alábbi kis cikk a Jelentéktelen Kutatások Folyóirata (Journal of Insignificant Research) című kiadvány 1976 júliusi számában jelent meg, szerzője D. H. Janzen. A folyóirat címéből sejteni lehet, hogy az abban megjelenő cikkeket tréfás kedvű tudósok írják egymás szórakoztatására. A szemelvényeknek az ad aktualitást, hogy manapság egyre több „komoly” cikk igyekszik az olvasót meggyőzni hasonló gondolatmenet alapján a csodás fogyókúrák eredményességéről, az alternatív gyógyászati eljárások sikeréről vagy bizonyos újszerű diéták bámulatos hatásáról. M inden egyes uborka, amit megeszünk, közelebb visz halálunkhoz. Meglepő módon a „gondolkodó ember” eddig még nem ébredt tudatára az „uborkaszezon” szó döbbenetes jelentőségének. Bár a kertész szakértők régen tudják, hogy a Cucumis ativus indehiscens pepo tartalmú, a konzervipar tovább gyarapodik. Az uborkát kapcsolatba lehet hozni az emberi test minden főbb betegségével. Az uborka fogyasztása háborúkhoz és kommunizmushoz vezet. Az uborka autóbaleseteket okoz. Pozitív korreláció van a bűnözés terjedése és az uborkafélék családja e tagjának fogyasztása között. Nézzük konkrétan:- Majdnem minden beteg ember evett uborkát. A hatás nyilvánvalóan kummulatív, azaz felhalmozódik a szervezetben. AZ UBORKA ÖL!- A rákban elhunyt emberek 99,9 százaléka fogyasztott korábban uborkát.- A katonák 100 százaléka fogyasztott uborkát.- A kommunista szimpatizánsok 96,85 százaléka fogyasztott uborkát.- Az autóbaleseteket vagy repülőbalesetet szenvedett emberek 99,7 százaléka fogyasztott a balesetet megelőző két héten belül uborkát.- A fiatalkorú bűnözők 93,1 százaléka olyan családból származik, ahol rendszeresen fogyasztottak uborkát. Az uborkaevés hosszabb távon kialakuló hatásaira is léteznek bizonyítékok:- Az 1895-ben születetteknél azok között, akik uborkát ettek, 100 százalékos volt a halálozási arány.- Az 1869 és 1879 között született uborkaevők mindegyikének ráncos a bőre, fogaik kihullottak, a csontjaik könnyen törnek, a látásuk romlott - ha csak el nem haláloztak már az uborka fogyasztása miatt.- Egy híres orvosspecialistákból álló kutató- csoport eredményei a legmeggyőzőbbek: azoknak a patkányoknak, amelyeket 30 napon keresztül napi 10 kiló uborka elfogyasztására kényszerítettek, az alteste erősen megduzzadt, és elvesztették minden étvágyukat. A meggyőző bizonyítékok ellenére az uborkatermesztők és -feldolgozók tovább folytatják az emberek számára káros tevékenységüket. Az Egyesült Államok termőföldjének több mint 120 négyzetkilométerén uborkát termelnek. Az egy főre eső uborkafogyasztás meghaladja az évi két kilót. F ogyasszunk inkább orchideaszirom-levest. Azok közül, akik rendszeresen orchideából főzött levest fogyasztanak, gyakorlatilag senkinek nincs annyi egészségügyi problémája, mint az uborkaevőknek. Fordította: Bence Gyula •Egy (pojíáűiVí z A szél a nehezebbjét szétszórta a dobozok, a ládák között, de a könnyebbeket az égbe röpítette, hogy valahol majd egyenként leszórja a havas városra, a kiserdő fái közé; s ha lesz még hozzá ereje, talán az új esztendő tavaszának a melege is felizzik egy pillanatra, amikor valamely ház kéményébe hullat egy fapihét. Horkai az első pillanatban bosszankodott a fapi- hékkel teleszórt balkont látva, de a képzeletében olyannak tetszett minden, mint az utolsó napjait pergető esztendő. Teljességek, lelki harmóniák hullottak szét a legváratlanabb pillanatokban. Mégis úgy érezte, hogy többször is megérintette a boldogság lehetősége. S ez nem kevés, csak kissé groteszk. Hm, a boldogság lehetősége, minő paradicsomi ígéret! Főleg, amikor az íróasztalnyi területen sikerült azt az illúziót kelteni magában, hogy megtalálta a keresett utat, ami máshová vezet, mint ahol az intézeti közlöny naponkénti hírgyártása folyik. Ha a hír szerencsés esetben lehet is tiszta információ, valójában azonban leszoktatja az embereket a saját életükről folytatandó gondolkodásról. A hír nem megismerési feladat, a hír elfedi a világot, fölöslegessé teszi a gondolkodást, mert istenévé választja az ellenőrizhetetlenséget szülő távolságot. A hír nyomán elszemélytelenednek és megérthetetlenül messze kerülnek egymástól az emberek, a dolgok, a történések. Ilyetén már nem emberek születnek és halnak meg, nem hegyek omlanak folyókba, nem épületeket döntenek romba terroristák, nem a hercegnő beszél önmagáról, de még csak nem is vonatok ütköznek össze. Valamennyi hírcsatorna, tévéhíradó, rádióadás, sajtóiroda és napilap ugyanarról beszél, közben pedig nem az történt meg, amit közölnek. Valójában és igazából az történik meg a világban, amit minderről az emberek gondolnak. A nagy történés nem maga a hír, hanem a gondolat, ami kiváltotta a hírt és ami kiváltja a hírt. Horkai ezt leginkább a történetírók majdani, a máról mint múltról szóló híradásaival vélte igazolva látni. Akik majd levéltári búvárkodásaik során feltárt forrásokat vetnek össze a múlttá lett jelenben élő kortársak leírásaival, a sajtó korabeli híreivel. S az egész nem fog érni egy fabatkát sem, ha nem ismerszik fel mindezekben a gondolat, a működtető rendszer, a mozgató princípium. Hírt kevéske képzelőerővel megáldott alkoholista is tud gyártani, ha delíriumos állapotában fehér egerek csordáit látja a falu felé közeledni. Neki a látomás tartalma a hír, míg pszichiáterének a látomást kivetítő agy, idegrendszer és lélek állapotáról megfogalmazott gondolatnak van hírértéke. Az alkoholista hírébe simán bele lehet halni, de az orvosának a híre már közvetíti a gyógyítás gondolatát. Minő különbségek! Erőssy Szilárd élelmiszer-nagykereskedővel sokszor vitatkoztak arról, hogy megmenthetné-e valamely országot a társadalmi és gazdasági hullámveréstől, ha az emberek - mondjuk - egy teljes évig csak híreket olvashatnának és hallhatnának. Semmi nyilatozat, semmi politikusi és újságírói agytoma, csak egy az egyben a hír mindenről. Na, jó, akkor majdnem mindenről - hagytak valamit az öncenzúrának is. Szenvtelenül leírt parlamenti szavazásról, utcasarki gyilkosságról, a kolorádóbo- garak elpusztította krumpliföldről, a Terbegélő Aprófogasgyártó káefté privatizálta hadászati nagyüzemről, miniszterelnöki utakról. Semmi sejtelmes pletykálkodás a parlamenti büfékben lezajlott szavazatvásárokról. Egy mukkanásnyi sem a sarki rendőrnek a koldussal szemben elkövetett brutalitásáról, miután pisztollyal le is lőtte a falábával védekező páriát. Betűnyi sem az elszegényedett kisparasztokról, akiknek nem jut növényvédő szerekre. Nyikkanásnyi sem a terbegélés mibenlétéről, amivel végképp nem függ össze az önjáró tarackok konstruálása. Mély hallgatás a miniszterelnököt hű kutyaként kísérgető titkárnők börtönfelügyelői misszióiról a meglátogatott hegyvidéki tartományban. Abban mindig meg tudtak egyezni, hogy az éppen hatalmon lévő kormánypártoknak milyen előnyökkel járna az oly sokat követelt objektív hírközlés, de abban nem, hogy a hírben szereplőknek és a hírt olvasó, hallgató, néző embereknek egyenként mi lenne az objektivitás fokmérője egy ilyen sajtó esetében. A koldusnak a mennyország milyensége, a rendőrnek meg a börtönviszonyok, az biztos. De már különböző kétségeik támadtak az aprófogasok és az önjáró tarackok saját hétköznapjaikban a létfenntartáshoz objektivizálható létével kapcsolatban. És ez így folytatódott, egészen addig, amíg Horkai durva szellemi erőszakkal nem kényszerítette Erőssy Szilárd élelmiszer-nagykereskedőt meghátrálásra. Felemlegetvén barátjának, hogy az ő diszkontüzlete megnyitásának hírére a kisnyugdíjasok falra akasztható háziáldásokba hímezték a nevét, de a konkurencia meg az adóhatóságnak írt feljelentéseket. Aki ezután mindjárt objektívebben kezdte szemlélni Horkai filozofálgatását a hírgyártásról. Elvégre mégiscsak az a lényeg, hogy hatékony lesz-e a faliáldás az Utolsó felizzás adóhivatal ellenőrzése fölött is. Valami sejtésük az öregasszonyok hímezte háziáldások hatékonyságáról mégiscsak van, mert a dolog hírszerűvé válását csak január közepére jelezték. Bámulható hát visszafelé a napokat szétszóró esztendő. Tétovázva, mintha egy valószerűtlen álom és a reggel valósága között téblábolna az ember. Próbálgatva önmagán a talán sosem volt idő halotti maszkjait. Nézhető a világ visszafelé is, mint egy megfordított mozifilm. Lehet még a hasraesésből virgonc felpattanás, a fenékberúgásból ügyes elhárító távolodás. A legszebb azért a félresikerült szeretkezések visszacsinálása lenne, hiszen a lényeges dolgok után is lázban égő arccal, dobogó szívvel öltöztetné fel szeretett neje, s nyitná ki előtte a hálószoba ajtaját, miközben sűrű, tartalmas csókkal állítaná el nehéz lihegését, simogatásokkal szárítaná fel a hátán gyöngyöző izzadságcseppeket. Hát igen. Gyönyörű lenne a világ, s benne az élet, ha lehetne némileg visszafelé élni az elmúlt évet. Ha nem is az egészet, legalább a rossz napokat, amelyek valójában mindig jól kezdődtek. Micsoda remek élet lenne, ha ezek a kezdetek a dolgok végére kerülnének! Nemcsak az olvasó lenne boldogabb, hanem Erőssy Szilárd élelmiszer-nagykereskedő, meg Horkai, aki tavaly ilyenkor mosolyogva töltött sört a pohárba, s már csak a hideg kortyokat nyelve pillantotta meg szeme sarkából a saroktól sarokig surranó fényt. Valahol az utca túloldalán lévő házban akkor is lámpát gyújtottak. Most meg nem tudja, sört igyon-e vagy egy pohár vizet. Tétovázva ébredt rá, hogy már az Egy pohár víz is elfogyott.
