Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-24 / 52. szám
l/BSámap 1995. december 24. > KARÁCSONY’95SSe» .. . Égig érő karácsonyfát kért egyszer egy kisfiú. Egy olyan kisfiú, akinek mindig minden óhaját és laván- - ságát teljesítették. A szülők most sem sY sajnálták a költséget, az időt és a fáradságot, hisz egyetlen magzatukról volt szó, és tömér- _dek utánjárással beszerezték az égig érő karácsonyfát. Persze, a csillagokat verő karácsonyfa miatt ki kellett bontani a födémet és a tetőt is, kü- ¡önben hogyan is fért volna a szobába? De ki törődik ilyesmivel? Semmiképp se az olyan szülők, akik égig érő karácsonyfát vásárolnak 0^. Az égig érő karácsonyfához egy égig érő létra is kellett. Rendeltek hát egyet a szamárlét- rási létragyárból. Ha a karácsonyfadísz-árusok áruhiányban szenvedtek azon a karácsonyon, csak azért eshetett meg, mert az égig érő karácsonyfa feldíszítéséhez tenger sok dísz kellett. A derék szülők telepakolták a kocsijukat, az utánfutójukat, sőt még a pótutánfutójukat is. Ám így is hétszer kellett fordulniuk A f szaloncukrot már kamionokkal fuvaroztatták haza. Ezek után végre hozzáfoghattak, hogy méltóképpen felékesítsék a világ legcsodálatosabb karácsonyfáját. Melegítőbe bújtak, a »I melegítőre anorákot húztak, az anorákra bundát öltöttek, s így kapaszkodtak egyre feljebb és feljebb az égig érő létrán. A díszekkel telt kosarakat, akárcsak a szaloncukrot, csigákkal húzták fel. A létra egyik oldalán a papa állt, a másikon a mama Hanem hiába keltek hajnalok hajnalán, ezzel a nagy munkával semmiképpen sem tudtak megbirkózni, hisz egyre magasabbra és magasabbra kellett hágniuk így aztán karácsony este, amikor a világ valamennyi karácsonyfáján már felragyogott a gyertyafény, és szikrázni kezdtek a csillagszórók az égig érő karácsonyfa tövében egymagában álldogált a kisfiú. Álldogált és várdogált. Telt-múlt az és a szülők még mindig nem kerültek elő. Másutt már Szávay EdÜ rajza rég asztal, bonvarao Te idő, tottak sőt már az edényt is elmosogatták de az égig érő karácsonyfa büszke tulajdonosainál még híre- hamva sem volt a karácsonyi vacsorának A csodálatos karácsonyfa alja sötéten állt a lakásban, és a megbontott tetőn át metszőén áradt be a karácsonyi szél fagyos lehelete. A kisfiú irhabundájában is fázott, didergett. Hát még a szülők ők vacogtak csak igazán, odafent az égig érő létrán, a hófelhős karácsonyi éjszakában. Ha lenéztek semmit se láttak: szemük elől felhők takarták a város fényeit. A papa bajszára jégcsapok fagytak a mama szemöldöke züzmarás lett, az orrukra pedig jobb nem is gondolni! A többi gyerek már rég aludt, és aludtak a karácsonyi játékok is. Az álmok diós- és mákoskalács illatot árasztottak A kisfiú hirtelen rádöbbent, hogy ostoba módon a lehetetlent kérte. És a szülők is rádöbbentek az égig érő létrán, hogy nagy ostobaság minden képtelen kérés teljesítése, azaz teljesíteni akarása. A kisfiú sírni kezdett, és ahogy könnyei a karácsonyfa alsó ágára hullottak csoda történt. Az égig érő karácsonyfa formás kis fenyőfává változott, a megbontott tető nyílása eltűnt az égig érő létrával egyetemben, és a szülők is ott álltak mellette. A jégcsapok eltűntek a papa bajszáról. A mama szemöldökéről eltűnt a zúzmara A szülők kibújtak a bundákból és nevettek Lehámozták magukról a kucsmáikat, sáljaikat és nevettek Levették az anorákjukat és nevettek Igen, nevetve álltak a karácsonyfa mellett, mintha azt nevették volna, hogy csak tréningruhát viselnek Hogy karácsonykor melegítőben álldogálnak s nem ünnepi díszben. A fő, hogy végre megtarthatták a karácsonyestét. És egyikük sem bánta, hogy karácsony éjszakáján fogyasztják el a karácsonyi vacsorát. Ragyogtak a karácsonyfa gyertyái, csillogtak a díszek és szikraesőt ontottak a csillagszórók Az ajándékcsomagok felbontva hevertek a fa alatt. A papa a plafonra nézett, és bajszába rejtette szégyenkezését. A mama a csillárt nézte, és nem mert a papára pillantani. Aztán mégis egymásra néztek összekacsintottak és nevettek A kisfiú is nevetett. Nevetett, és soha többé nem állt elő eget verő kérésekkel, kívánságokkal. így például soha többé nem kért karácsonyra - égig érő karácsonyfát. Megelégedett a másfél méteressel is. A feldíszítettfenyő pedig a karácsonyi dalok hallatára láthatatlanul égig érővé növekedett, és csengő-bongó üvegcsengőivel a békességre és szeretettre vágyó világnak a Mennyből az angyal dallamát csilingelte el napkeletnek és napnyugatnak északnak és délnek mindenüvé, ahol emberek élnek a földön. (■oiidolkodom, telint... Ajándékozz! Van zsákomban minden jó... Biztos van benne piros alma és mogyoró is. De van benne néhány dobozba csomagolt ajándék is. Mielőtt azonban kibontanád a zsákot, és kiszednéd a benne található ajándékokat, próbáld meg megszámolni, hány doboz van a zsákban. Nos? MEGFEJTÉS A december 3-ai számunkban közölt feladat megfejtése: 55 kocka. Nyertesek: Petróczi Noémi, Csicsó; Bakó Marika, Gömörhorka; Bohony László, Egyházgelle; Szerdi Iluska, Királyhelmec; Mogyorósi Gábor, Dunamocs. Szerkeszti: Tnllósi Béla született Jézus - aki majd megváltja az embereket. Heródes, a zsidók királya egy nap hírül vette Jeruzsálemben, hogy három napkeleti bölcs érkezett az országba. Valami Jézus után kutatnak, és mindenkitől megkérdezik: - Hol van Ő, a zsidók királya? Láttuk csillagát a keleti égen, és eljöttünk, hogy imádjuk őt, és ajándékot adjunk neki. Heródes megrémült ennek hallatára, hiszen azt hitte: ő, csakis ő a zsidók királya. Elküldött hát a bölcsekért, és a csillagokról kérdezősködött. Azok elmondták, hogyan látták meg a csillagot, s követték sok-sok napon át Heródes Betlehembe küldte őket.- Kutassátok fel a gyermeket - mondta -, és ha megtaláltátok, gyertek, és mondjátok el nekem, hogy én is meglátogathassam. A három bölcs követte a csillagot, amely az utat mutatta nekik. Előttük haladt, és végül megállt az istálló fölött, ahol a kisded feküdt. Beléptek az istállóba, és Mária ölében meglátták a gyermeket. Leborultak előtte, úgy imádták. Aztán átnyújtották ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát. Tudták, hogy a kisded, aki előttük fekszik: Isten fia. De Heródesnek nem adtak hirt róla. Ezt a történetet azóta minden évben elmesélik a felnőttek a gyerekeknek, szerte a világon. És a három napkeleti bölcs példájára, akik ajándékot vittek a gyermek Jézusnak, szokásba jött karácsonykor egymás megajándékozása. A rómaiak elrendelték: menjen el mindenki a szülővárosába, hogy ott jegyzékbe vehessék. Télire járt, hidegek voltak az éjszakák. József és Mária - aki gyereket várt - nagyon elfáradt az úton. Messze volt júdeai Betlehem, József szülővárosa. Sokan igyekeztek oda, hogy idejében bejegyeztessék magukat. Betlehemet, Dávid városát ellepték az emberek ezen az éjszakán. Amikor József és Mária megérkezett, már nem volt egyetlen szabad szoba sem. József egy fogadóban hagyta Máriát, amíg ő mégiscsak megpróbált felkutatni valami szállást. De hiába: minden szoba ki volt adva, minden szállás le volt foglalva. A vendéglősné látta Mária állapotát. Megsajnálta, és helyet adott neki az istállóban. Az istálló a fogadóhoz tartozott: itt ettek, pihentek, aludtak az állatok. Ebben az istállóban, az éjszaka csendjében, a szénán megszületett Jézus, Mária kisfia. A jászol volt a bölcsője. Ilyen szerény és egyszerű helyen jött a világra - pedig Óvele az Isten legeslegna- gyobb ajándékát kapták meg az emberek. A közeli hegyek között pásztorok őrizték nyájukat. Egyszer- csak, az éjszaka kellős közepén, egyikük egy nagy, fényes csillagra lett figyelmes, az összes többinél ragyogóbbra. Mindannyian csodálkozva néztek fel erre a csillagra, amely mint egy ékszer függött az égen Betlehem fölött. És ekkor hirtelen megjelent nekik az Isten angyala. Lángoló aranyfényben ereszkedett le a Földre.- Ne féljetek! - mondta az egybegyűlteknek. - Jó hírt hozok, amely minden embert boldoggá tesz. Megszületett Betlehemben a Megváltó, Jézus Krisztus. Az ég megtelt mennyei seregekkel. Dicsérték az Istent, és mindnyájan így énekeltek:- Dicsőség az Istennek a mennyben, és a Földön áldás, békesség adassák minden embernek! A pásztorok nem akartak hinni a szemüknek és a fülüknek. Sietve elindultak Betlehembe, hogy megtalálják az újszülöttet, akit az angyal jelentett nekik. A nagy, fényes csillag alatt meg is találták az istállót, benne a jászolban alvó, bepólyált kisdedet. Fejet hajtottak előtte. Aztán szétszéledtek, s elvitték mindenfelé az angyalok látogatásának és a mennyei seregek énekének a hírét. Jelentették: megCsavargó Kiscsillag merre jár most? Hideg van, késő van, biztos álmos. Szűk égi ösvényen billeg-ballag, csengettyűs szánkóra vár Kiscsillag. Fénye hull zimankós, fehér tájra, hóbundás bokrokra, fenyőfákra. — Ki tudja. Kiscsillag mit szeretne? — Télapó zsákjába belelesne. — A zsákban mit gondol, mit találna? — Holdacskát! Az égen vele járna. Csing-ling-ling! - jön a szán, itt van máris, kiváncsi Kiscsillag rávilágít: feszül fönt egy-egy zsák csoki, játék, Kiscsillagnak nincs rajta szép ajándék?! Télapó sajnálja, vigasztalja, Hófelhő-duny hával betakarja. Nini! — van ajándék a felhőben, Holdacska nevet a közepében. Eljött, eljött karácsony, élünk fonott kalácson, énekelünk, citerázunk, I fénnyel telik meg a házunk. A hegyekből egy kis fenyő szobácskánkba kéredzkedett, ott áll most az ablak előtt, aranyhajjal szórtuk tele. Alma, dió, jánoskenyér ringatózik minden ágon, a karácsony meleg tenyér, szerető szív a karácsony. Házunk előtt furulyáznak, küszöbünkön meg-megállnak ősz szakállas víg pásztorok, csengő hangú gyermekhadak, lábuk csosszan, botjuk csörög, Jézus Krisztus ma született, íme, itt a pici jászol, gyertyafényben sziporkázik. Nézzétek csak, a kis Jézus fölé hajlik édesanyja, kedves szóval elringatja az istálló melegében. Mosolyog az Isten fia, s fönt a véghetetlen égen, éppen ágy, mint réges-régen, ragyog Betlehem csillaga. Rácz Noémi rajzai
