Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-24 / 52. szám
aézeskalácsot a >lnák, ha egyszer fölött seprűjén szeretné ¡érmüket de oldják fel a báb lul. Jancsika beveti a s a két gyerek szeött tévedések, hibák, Ijesítő önfeloldozás. vesz id. A mesemondóból salafinta bűvésztrükkök, viselkedésükben elképesztő módon az emberekre hasonlító bábfigurák, tárgyak, kellékek. Most minden más és minden ugyanaz. De Plaszky Tamás egy pillanatnyi kétséget nem hagy afelől, hogy mutatványt, produkciót, szeretettel átitatott bábos klauniádát látunk. Ettől annyira magával ragadó az egész, s mikor a varázskönyvet trükkösen bemutatja, felmo- rajlik a hitetlenkedő nézősereg. Majd tombol, ünnepel, örül, tapsol hosszú perceken át. Meg lehet-e lesni a titkokat? Hát nem nagyon. Még a bennfenteseknek sem. Igaz, a függöny mögött kiderülnek ugyan egyes dolgok, látható az átizzadt jelmez, a csapzott haj, a fáradtság keltette szomorú klaunmosoly. Talán éppen ezért kap percnyi ajándékot az okvetetlen- kedő felnőtt is: kipróbálhat egy másik varázskönyvet, s ha nem sikerül neki a trükk, akkor magára vethet, mondjuk konfettiesőt. Mert a trükkök csak a nagyon felkészülteknek sikerülnek, a nagyon a tudásra alapozó művészeknek. Aggódó vallomás óta járom az országot, s talán nem tűnik fel hencegésnek, egész Európát. Az utóbbi években tapasztalom, hogy a gyerekeknek szánt kultúrára, művészetre nálunk már alig jut pénz. Puszta anyagi okokkal megmagyarázható ugyan ez az állapot, de mélyebben belegondolva, nincs rá magyarázat. Az ugyanis tény, hogy a belépőjegyekből nem térül meg talán még az én tiszteletdíjam sem, viszont a gyerek számára fontos lenne a közös élmény, az egyidejűség adta csoda. Ott lenni, sokadmagammal együtt izgulni, örülni, tapsolni. Tartok tőle, hogy az egyre érezhetően csökkenő igény a bábjáték iránt, a bábszínháztól, a megeleveníthető mesétől, a mese olvasásától való szülői elfordulás a következő nemzedékek lelkületén fog meglátszani. Azt gondolják ugyanis, hogy a filmes, a videós animáció mindenható. Hát ez bizony nem így van, különösen akkor nem, ha legyőzhetetlen gonoszságokkal rémisztgetik az önbizalommal amúgy sem megáldott gyerekeket. Nekik a biztonságba, a jóságba, a szeretet mindenhatóságába vetett hitre van szükségük. Ezért is csodálom és igyekszem segíteni azokat a tanítónőket, akik elsősorban a dunaszer- dahelyi járásban áldozatkészen vezetik a gyermekbábcsoportokat. Ha sok felnőtt a politika ostobaságaival így szállna szembe, kevesebb hatalmuk lenne a politikusoknak az embereken... Az első nemzetközi díjat az eszperantó nyelven játszott szlovák népmesével, a Babszemjankóval szereztem. Kezdetektől fogva játszom szlovákul és magyarul. Amíg idegen nyelveket nem beszéltem, akkor is igyekeztem megtanulni a szöveget annak az országnak a nyelvén, ahol vendégszerepeltem. Számomra jó ideje nincsenek korlátok, nem a nyelv adja valamely ember értékét, hanem a jelleme, az erkölcse, a tudása. Mondhatnám azt is, hogy igazi kassai vagyok, annyifajta náció van a családomban, hogy egyiket sincs szívem megtagadni. Szidhatnak, bánthatnak, én már csak kozmopolita maradok, s nincs az az emberi akarat, amivel nyelvtörvényeket rámkényszerítenének Ezért is szeretném, hogyha egyre több magyar iskolába hívnának meg.” Dusza István dásairól óhajuk, melyet ne a családban még él és a szülők mega- is összegekben. Egy- imet szerezhetünk, nk egymásnak nagy k apróságot. Mert azt megvesszük év n költekezőbbnek, de íugszik abba, hogy k. Az ajándékokra megegyezéssel sztás dolga már a as mozdonyvezető, entek a fészekből, icka László párjával áros főterére kortár- politikáról, hétköziére után váltottunk tja be magának a d neki. Manapság n ha hiányzik, akkor ét. Sohasem éltünk •naradt pénzünk. Hét íjas. Két gyerekünk it az összeget kapja n ajándékot adunk arra költik, amire az idén sem változ- nknak élünk. Nálunk 's megajándékozása, feleségemnek. Ha eszünk. Az is lehet lami más szükséges an az asszonyra tar- niniszter. Mit mondván, annyival kell hetünk túlságosan, mi valahogy. ” löt éves fiatalember, a vár az állomáson, Zs. J. azonban más yi hivatalba készül, tgyermekes családa- etüket vázolja: „ Két ért sem kaptam, lékainkból fizetünk. san gyűjtögetjük. Nem egyhavi fizetésből veszünk mindent. Mindketten becsületesen dolgozunk, így van miből félretenni. Azt nem vettem észre, hogy ebben az évben kevesebb jutna a fa alá. Okos pénzbeosztással ez kizárható. A családtagokon kívül szüleinket szoktuk még megajándékozni, a testvéreinket és a keresztszülőket már nem. Közös megegyezés alapján döntöttünk így. ” 6. Egyedül neveli iskolás korú lányát, szüleinél él Izsapon. Főállásban a nagymegyeri sport- csarnok gondnoka, emellett tornatanári teendőket is vállal. Jól jön egy kis mellékjövedelem. Megály Ctibor kétszeres szlovákiai testépítőbajnok, s aki kicsit belelát ebbe a sportágba, tudja, hogy észbontóan sokba kerül. „Hálás vagyok a pozsonyi Rovel Kft- nek, mert őszi versenyeimet szponzorálta. így most bevételeimből kevesebbet vitt el a felkészülés, és több jut az ajándékozásra. Mi tagadás, egyéb pénzforrások után kell néznem, hogy havi fizetésem mellett a karácsonyi kiadásokat is fedezni tudjam valamiből. Évente háromezret szánok erre az alkalomra, s ennek a felét a lányomra költőm. A maradékból szüléimét lepem meg - rendszerint közös ajándékkal - és a testvérek gyerekeit. Arra már nem futja, hogy mi, felnőttek is kedveskedjünk valamivel egymásnak. Év közben annyiszor megajándékozom magam - merthogy sokat kell költenem a testemre - , hogy külön karácsonyra már nem telik. De ez nem bánt. Még az a szerencse, hogy van munkám és mellékesen is keresek valamit. ” J. Mészáros Károly | A szociológus véleménye: Eseteink kapcsán és általában mi a véleménye a karácsonyi ajándékozásról dr. Lampl Zsuzsanna szociológusnak?- Valamennyi vázolt példa tükrözi azt az általánosnak mondható tendenciát, mely szerint az év más ünnepeihez viszonyítva az emberek karácsonykor többet költenek - anyagi viszonyaiktól függetlenül. Természetesen ezt a többletet már elsősorban az adott szentély vagy család anyagi körülményei befolyásolják. A karácsonyi ajándékozási szokásokat egyedül a pénzre vezetni vissza mégis hiba lenne, hiszen kialakulásuknál, továbbélésüknél, de megszűnésüknél és az új szokások születésénél olyan tényezők is közrejátszanak, mint például a társadalmi eredet, a szülői házból hozott karácsonyi szokások, a divat (a tömegkommunikációs eszközök, főleg a reklám hatása), bizonyos társadalmi státushoz kötődő családon belüli és külső elvárások stb. Mindez azt is jelzi, hogy az ajándékozási szokások akár konfliktusforrást is jelenthetnek, főképpen a fiatal házasok életében. Karácsonykor adunk is és kapunk is. Érdekes megfigyelni az adás-kapás-mecha- nizmust s a közben kialakuló típusokat. Van, aki azért ad, hogy kapjon, van, aki az„ ajándékon elsőként az árcédulát figyeli s magában máris számolja, vajon kapott-e annyit, amennyit ő adott. Van, aki azt ad ajándékba, ami neki tetszik, bár tudja, hogy a megajándékozottnak valami egészen más tetszene. Van, aki egyáltalán nem tud ajándékot elfogadni, s van, aki el tudja fogadni az ajándékot, de semmi sem tetszik neki. S persze van, aki tud adni és tud kapni, s tud mindkettőnek örülni. azon múlik, mennyiért sikerül megvennem, amit gondolok. Inkább egy picit többet fizetek érte, csak jó minőségű és megbízható áru legyen. Megélhetésem mellett az egyhavi fizetésemből - átlagjövedelmem ötezer körül mozog - ki tudom fizetni az esetleg kétezerig emelkedő összeget, többe úgy sem kerül a karácsony. Jómagam is olyan ajándékokat szoktam kapni, amilyenekre szükségem van. Ruhákat, háztartási cikkeket. Míg éltek, nagyszüle- imnek szereztem még örömet karácsonykor. Olyan barátom, barátnőm pillanatnyilag nincsen, akinek csomagot rejthetnék a fenyőfa alá. ” 5. Méhes Tibor Dunaszerdahelyen tanít, Felsőpatonyban él. Felesége munkás, két kiskorú fiuk van. Ajándékozási szokásaikba a családfő avat be: „Mindig abból indultunk ki: karácsonykor illik egymásnak meglepetést szerezni. Manapság már nem telik drága dolgokra, de nem is az a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy örömét lelje benne az, akit megajándékozunk. És az sem elsődleges, mennyibe kerül a kiszemelt portéka. Ennél fontosabb, hogy megemlékezzünk arról, akinek szánjuk, s hogy érezze, hozzánk tartozik. És a csomag tartalma legyen meglepetés. Úgy az igazi! Előtte persze okosan kifürkésszük, ki mire vágyik. Van egy elképzelésünk, tudjuk, mennyibe kerül, és elindulunk felhajtani. Van, amikor mindjárt sikerül, de az is előfordul, hogy csak az utolsó héten szerezzük be. Gyerekeinknek együtt vásárolunk a feleségemmel, egymást külön-külön lepjük meg. Az ajándékra szánt összeget fokozatoélünk. Feleségem gyesen van. Korábban a szövetkezetben voltam sofőr, aztán onnan egy magámfuvarozóhoz mentem. Egy hét után elbocsátott, mert elfogyott a \ munka. De pénze sem maradt a ' végkielégítésre. Ebben a helyzetben # szokatlan számunkra a kará- csonyi ajándékozás. Azelőtt nem V bíi szoktuk számlálni a pénzt, de £ most ne kérdezze tőlem, mennyi jut az ajándékokra. Már megegyeztünk, kinek mit veszünk. Ha nekünk szülőknek nem is . .4 lesz semmi, azt nem "v*- ■ 4 szeretnénk, hogy a gyerekek megérez- » zék, vakvágányra ^ futott a család r* szekere. Testvéreim gyerekeinek már nem szók- (¿.V tünk venni . , , ,, , ajándékot, ' ■ A 1 mindTV« m össze a keresztgyerekeknek. De nem tudom, az idén jut-e rájuk. Ha találok állást, bepótoljuk, amivel elmaradtunk. A vásárlás a feleségem gondja. Mióta én sem dolgozom, nem nyújtózkodhatunk akármeddig. Abból * élünk, amit megspóroltunk, ami M / maradt. ” 4. % y!/f Szüleivel, húgával él Kiskesziben. , Farkas Ottó víg kedélyű legény- : ember, villanyszerelő a vasútnál. V. / „Nálunk az a szokás, hogy jíYmindig olyasmivel ajándé- t kozzuk meg egymást, ami- í nek a mindennapi életben . is hasznát vesszük. ' g Személyenként öt- hatszáz koronát k0 szoktam rászánni, ami nem sok, de nem is kevés. Persze a végösszeg KARÁCSONY’95 1995. december 24. ilBSÚmap
