Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
Nyílt, szellőztető és zárt fejtés Ha a lefejtendő hordón nincs csapnyílás, akkor a fejtést gumicsővel végezzük. Először egy tiszta és hosszú pálcával megállapítjuk a seprő magasságát, majd erre a pálcára, 1-2 ujjnyira a seprő magassága fölött felerősítjük (több helyen) a fejtőcsövet. Ha ugyanabba a hordóba kerül vissza, akkor az átmeneti tároláshoz megfelelő űrtartalmú, gondosan kiöblített kádra is szükségünk lesz. A tiszta fogadóhordót pedig 100 literre számítva fél szál azbesztkénszelettel kénezzük be. Az egészséges újborokat is részesítsük alapkénezésben. Ez az egyszerű boroknál 100 literenként 10, az édesebb, testesebb boroknál 20 gramm kristályos borkén. A kimért ként először 1-2 vedemyi borban feloldjuk és a fogadóhordóba öntjük. Amennyiben a hordón van csapnyílás, akkor megcsapoljuk. Először eltávolítjuk az akonadugót és biztonságos helyre tesszük. A csapdugó kiálló részét, ha parafából van, éles késsel levágjuk, s a lyuk környékét tisztára töröljük. Félig nyitottan, határozott mozdulattal üssük be a csapot a nyílásba, majd fakalapáccsal rögzítsük a helyére. A csapfordítót forgassuk körbe, s miután néhány deciliter bor a csapon át kifolyik az odakészített kármentőbe, vederbe, a csapot lassan lezárjuk. Bonyolultabb a művelet, ha a csapnyílásban fadugó van. Ilyen esetben a vedret az ölünkbe fogjuk és néhány kalapácsütéssel meglazítjuk a csapszeget. Ezután egyik kezünkbe a csapszeget, a másikba a félig nyitott csapot tartva, gyorsan váltsuk át őket, hogy minél kevesebb bor menjen veszendőbe. A fogadóhordó akonanyílásába helyezzük be a tölcsért, és a nyitott csapon át folyó bort nagyobb edénybe vagy kannákba fogjuk fel. A „kannás” fejtés esetén a csapot csak annyira nyissuk ki, hogy addig, míg az üres edénnyel vissza nem térünk, a csap alatt levő kanna ne teljen meg. Fejtés közben a telítendő hordóban a bor magasságát az oldaldongák kopogtatásával állapítjuk meg. Ha az akonanyíláshoz már közel vagyunk, emeljük ki a tölcsért, és egy száraz pálcával vagy az ujjunkkal állapítsuk meg a hiányt. A végleges feltöltést ajánlatos lopóval elvégezni. A hordót annyira töltsük fel, hogy az akonadu- gó beleérjen a borba. Borszentelés A karácsonyt követő nap János evangélista napja. A középkori ábrázolásokon János kezében kígyóval és kehellyel jelenik meg. A kehely az apostol egyik csodatételére utal, amelyben a neki kínált mérgezett bort színborra változtatja. Ezt látva, a serleget nyújtó pogány pap János hitére tért. A bor, mint Krisztus vére, a keresztény szertartásokban fontos szerepet tölt be. Az újbor megál- dását, a borszentelést az egyház János napon tartja. A szentelt bornak a vallásos népéletben egész évben nagy szerepe van. Belőle fogyasztanak a nagy útra indulók, a betegek és a haldoklók. Keresztelőkön szentelt borral köszöntik az újszülöttet, menyegzőkön az ifjú párt. Ma is ismert szokás: a vendégségből távozókkal meginni a „Szent János áldást”, azaz a búcsúpoharat. A karácsonnyal kezdődő egyházi év kapuján őrködő János borral búcsúztatja az óévet, és megáldja az újesztendőt. k. sz. Ne töltsük fel a hordót akkor, ha a lefejtett bor erjedetlen cukrot tartalmaz, mert a bor ilyenkor utóerjedésnek indulhat. Célszerű ilyenkor utó- eijesztő akonát vagy kotyogót használni. Ezek hiányában az akonadugót helyezzük fordítva a nyílásra. A fejtés alatt levő hordóból mindaddig fejtsük a bort, amíg az elég tisztán folyik. A nagyobb, ajtós ászokhordónál, amint a csapon a bor folyása leállt, az ajtóról vegyük le a keresztvasat. Az anyacsavart az orsóra csavarjuk vissza, mert így köny- nyebb az ajtóval bánni. Utána az ajtót óvatosan bedöntjük, és az anyacsa- vamál fogva, az ajtó nyitásával szabályozzuk a bor folyását. Ha a bor szintje a dongafej alsó szintjéig leapadt, az ajtót kiemeljük a hordóból. A szellőztető fejtés - a nyílt fejtés fokozott formája. Leginkább a kissé szaghibás (kénhidrogén szagú) újbor levegőztetésére alkalmazzuk úgy, hogy a fejtőcsapra, fejtőcsőre szellőztetőrózsát helyezünk, miáltal a fejtett bor több sugárra bomlik, jobban levegőzik. A zárt fejtés - kisebb hordóba úgy fejthetünk zártan, hogy a lefejtendő bort gumicsővel a fogóhordó aljára vezetjük. Ha a törési próba alkalmával borunk kisebb-nagyobb hajlamosságot mutat a bamatörésre, akkor a szokott módon nem végezhetjük el a fejtést, mert utána a bor teljes mennyisége barnára törik. A bamatörésre hajlamos borokat kéndioxid védelme alatt fejtjük. Ez a bamatörés legbiztosabb ellenszere. Ha a bor a törési próba után 48 órával kezd csak megtömi, s a barna gyűrű vékony, 1-2 mm-es, akkor 20, ha 24 óra elteltével erősebben bar- nul, akkor 30, s ha már 12 óra elteltével jelentős a bámulás, akkor 40 gramm kristályos borként kell hozzá 100 literenként adagolni. A kénezést mindig fejtéssel kapcsoljuk össze, mert így a kén alaposabban elkeveredik a borral. (folytatjuk) Jakab András ggSSSESSSSSl \hajtatott frissen jó! A korai fejes káposztát friss fogyasztásra termeljük. Szinte soha nem savanyítjuk, mert ezek a fajták általában zöldebb lombot nevelnek, belső színük sárgább, fejszerkezetük pedig lazább, mint a középkései és kései típusoknak. Hasonló a helyzet a friss karfiollal. A hajtatott kelkáposzta felülete valamelyest csökkent a fejes káposztáéhoz és a karfiolhoz képest. Nagyon jól tűri az extenzív tárolási körülményeket. Hidegtűrő fajtáit fagymentes téli napokon a szántóföldről közvetlenül is értékesíthetjük. A drága fűtés miatt a káposztaféléket szinte csak hideghajtatásban érdemes termeszteni. SORBA VETÉSNÉL EGYÖNTETŰ AZ ÁLLOMÁNY A korai termesztés sikerét alapvetően a palánta minősége szabja meg. Fűtött hajtatóberendezésben, ha van elegendő helyünk a hajtatott kultúra mellett a palántaneveléshez, akkor azonnal cserépbe vetünk. Egyébként szaporítóládát használunk, amivel a magas fűtési költségeket és a palántával elfoglalt területet csökkenthetjük. A 30x60 cm méretű ládában 27 sort alakítunk ki, és a sorokban szemenként 2 cm-re vetjük a magot. Tapasztalatunk szerint ugyanis sorba vetésnél mindig egyöntetűbb az állomány, mint szórva vetéskor. Sekélyen vetünk és a magot vékonyan takarjuk. A második lomblevél megjelenésekor 6-os vagy 8-as cserépbe tűzdeljük, majd szaporítóládában megközelítőleg 10-12 napig neveljük a növényeket. Vetéstől kelésig a káposztamagnak nincs szüksége fényre, ezért megfelelő hőmérséklet és kellő öntözés esetén a.szaporítóládát kevésbé világos helyre is tehetjük. A kelést követően azonban a fényigény jelentősen megnő, ezért feltétlenül gondoskodjunk elegendő természetes megvilágításról. NAGY CSERÉPBEN NAGY NÖVÉNY A palánta gyökere jól jelzi az áttűzdelés optimális idejét. Ha a kis növény gyökere bolyhos, azaz sok rajta a fehér, másodlagos és harmadlagos elágazás, könnyebben tűri az áttűzdeléssel járó stresszt. Minél nagyobb a cserép átmérője, annál nagyobb növényt kapunk, ezáltal növekszik a palántanevelés ideje is. A legrövidebb idő alatt a szivarpalánta fejlődik ki. Óriási hátránya viszont, hogy a kész palántát azonnal ki kell ültetnünk, különben a növények felnyurgulnak. Ezért hajtatásra szivarpalántát csak nagyon ritkán használunk. A 8-as cserépben nevelt palántákat kedvezőtlen időjárás mellett tovább tarthatjuk a palántanevelőben. Ha csúszunk az ültetéssel, a nagyobb cserépben levő növények jobban elviselik a kényszert, kevésbé vénülnek el. HŐMÉRSÉKLET ÉS SZERVES ANYAG-TERMELÉS A hőmérséklet-szabályozás fűtésből és szellőztetésből áll. A káposztafélék hőigénye általában kicsi, vetéstől kelésig 20-22 C-fok. Ezután fokozatosan csökkentjük a hőmérsékletet 10-12 C-fokra. Ha nincs elegendő fény (pl. borús napokon, éjszaka) és magas a hőmérséklet, a növény megnyúlik és fogékony lesz a betegségekre. Ezért a palántanevelés alatt folyamatosan szellőztessünk. Ha süt a nap, és erős a megvilágítás, emeljük a hőmérsékletet, mert ezzel növelhetjük a növények szervesanyag-termelését. Borús időjárás esetében, a fényhiány miatt, csökken a szervesanyag-terme- lés, fokozódik a növény légzése, s a magas hőmérsékleten megindul a szervesanyag lebontása. A folyamatot a hőmérséklet csökkentésével tudjuk (szellőztetéssel) a kedvező irányba terelni. (folytatjuk) Kertészet és Szőlészet TÖMJÉNILLATÜ CSERJE Az Ajakosok (Labiatae) családjába tartozó rozmaring (Rosmarinus officinalis) egyike a legrégebben termesztett gyógy- és fűszernövényeknek, sőt belőle készítettek először - a 16. században - desztillált illatszert. Az ókori népek elsősorban mint áldozati füstölőszert becsülték. Aligha akad valaki, aki nem ismerné. Ha másról nem is, jellegzetes illatáról mindenki azonosítani tudja. A magyarságnak is kedves virága. Örökzöld, 50-200 cm magasra megnövő növény, pontosabban ágas törpecserje. áztatva migrén és reuma ellen, for- rázatát pedig nehezen gyógyuló sebekre alkalmazták. Nálunk elsősorban cserépbe ültetve ajánlatos nevelni; nyáron kihelyezhető a kertbe, télen viszont ajánlatos zárt helyiségben teleltetni, mivel fagyérzékeny. Igaz, újabban fagytűrő változatait is kitermesztették, melyek a közepes teleket a szabadban is károsodás nélkül elviselik. Dugványozással szaporítható, számolni kell viszont azzal, Kés kény, bőrnemű, hátragöngyölt szélű levelei fonákjukon fehéren molyhosak. Halványkék vagy rózsaszín virágai végálló, leves füzérben állnak. Az ókortól napjainkig megbecsült gyógynövény. Hatóanyagaival azonban vissza is lehet élni (magzatelhajtás), s halált is okozhat. Belőle készítették - zsályával, szegfűvel, levendulával keverve, ecetet öntve rá - az ájulásoknál alkalmazott rozmaringecetet. Szeszbe hogy nehezen gyökeresedik. Nyáron napos helyen kell tartani, s bőséges öntözést igényel. A tavaszi hónapokban ajánlatos évről évre átültetni. A szépen fejlett, metszett (alakja így jól formálható) rozmaring a mai modern kertek dísze lehet. Tán kevésbé ismert, hogy a rozmaring zsályával, zellerlevéllel, kakukkfűvel és majoránnával keverve az olaszos fűszerkeverékek része. Egy-egy ágacskával a különféle sülteket, vadas ételeket és mártásokat is ízesíthetjük. p. r. ‘DIS&EXL A lakás bármely részét díszíthetjük gyógynövényekből készített koszorúval, szív vagy félhold alakú összeállítással. A koszorúulapot egyes üzletekben készen Is megvásárolhatjuk, s erre erősítjük rá a szárított levelekből (zsálya, babér, kakukkfű, rozmaring, üröm) álló kötegcket. Díszítsük élénk színű, száraz virágokkal, piros szal- mavirágfejekkel, s egy-egy piros rózsával. Díszítésre használhatunk még illatozó fűszereket is: fahéjrudakat, szép formájú egész vagy ketté vágott szerecsendiót, csillagánizst, Szobaillatosítőkat füvekből és fűszerekből készíthetünk, sőt szép kosárkákba, dobozokba töltve vagy zsákocskákba varrva ajándékba is adhatjuk. Elegánsak a túliból, selyemből, csipkéből készült zacskók, de nagyon kedvesek lehetnek aprómintás pamutunyagból is. Iliatosításra használt növények: bazsalikom, fehér üröm, izsóp, kakukkfű, levendula, rozmaring, menták, szagos müge, zamatos turbolya, vadrózsaszirom, zsálya. Illatozó gyUmölcshéjak, gyökerek: az angelikagyökér, szárított narancs- és citromhéj, íriszgyökér (ibolyaillatot áraszt), szegfűbors, szegfűszeg, szerecsendió, vanília. A száraz gyökereket daráljuk meg vagy zúzzuk össze és így használjuk a keverékhez. Illóolajokkal felfrissíthetők az illatos kompozíciók. Ajánlatos az erősebb illatú anyagokat óvatosan husználni, nehogy a finomabb illatokat elnyomják. K. Sz. Szerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1995. december 17. VBSÚmap
