Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-17 / 51. szám
Michael Jordan Páratlan nagyságú csillaga az amerikai profi kosárlabdának. Ami az NBA mezőnyében elérhető, neki megadatott: háromszor volt a sorozat legjobbja, kétszer nyert olimpiai aranyérmet, számtalan csúcs fűződik a nevéhez. Amikor pályára lép, máris éber szemekkel figyelik a statisztikusok. Nem győzik lesni, számolgatni, mikor melyik rekordteljesítményt adja át a múltnak. Michael Jordán kilencvenháromban váratlanul visszavonult. Pályafutása tetőpontján. Kedvelői értetlenül vették tudomásul a világ akkor legjobban kereső élversenyzőjének bejelentését. Szinte egész Amerika szomorkodott. Pedig kiváló szerződésajánlatot tettek elé: csapata, a Chicago Bulls huszonötmillió dolláros évi bevételt ígért, szponzoraitól meg további ötvenmilliót zsebelhetett volna be. Tizedik NBA-idénye során. Ő azonban határozott nemmel kilépett a profi kosárlabda körforgásából. Bármennyire is szereti ezt a labdajátékot, azt mondta: nincs tovább. Ehhez jócskán hozzájárult édesapja brutális meggyilkolása. Ez a tragikus esemény alaposan megrendítette önbizalmát. Teljesen megváltozott: „Apámban a legjobb barátomat veszítettem el. Sajnos, már soha nem kínál a mérkőzés előtt üdítővel, már soha nem látom meg a lelátón, ami mindig megnyugtatott’’ - nyilatkozta az eset kapcsán. Hátat fordítva a kosárlabdának, a baseballban próbált szerencsét. De nem tudott igazán gyökeret ereszteni. Harmincévesen nehéz a váltás, még az olyan szupersztárnak is, mint Michael Jordán. Aztán elérkezett 1995. március 19-e. Ezen a napon a megbukott baseballjátékos újra a kosarak alatt tűnt fel, és az amerikaiak milliói lélegzetvisszafojtva figyelték produkcióját az indianapoli- si csarnokban, ahol örök csapata, a chicagói Bikák mezét húzta megint magára. Visszatért, hogy újabb NBA-elsőségig jusson társaival. Ám ez az óhaja nem teljesült, kiestek a negyeddöntőben. Ennek ellenére az érdeklődés középpontjában maradt, s az új idényben sem tűzött ki más célt, mint együttesével az NBA megnyerését. Egyszerűen nem tud belenyugodni a sikertelenségbe. Kifogyhatatlanul fűti a bizonyítási vágy. Nos, eddig jól halad a chicagóiak szekere: fölényesen vezetik a négy főcsoport egyikét. Nagymértékben Jordán eredményes játékának köszönhetően. Hol egy döntő kosarat dob, hol labdát szerezve indítja támadásba társait, derül ki gyakran a szűkszavú tudósításokból. Önmagáról állítja: „Érzem, hogy jobb vagyok, mint bármikor ezelőtt. A kosárlabda nélkül eltelt idő gyógyítóan hatott rám, mintha megfiatalodtam volna. Sokkal nyugodtabb és főleg érettebb lettem. Megtanultam élni, a korábbi feszültség kiveszett belőlem. Belső nyugalmat érzek. ” Bálványként tiszteli Amerika, az egész kosarasvilág. Milliókat hoz lázba játékával, produkciói a sportág magaslatait döngetik. Mégis van, ami számára ennél is fontosabb: „Az Isten a mindenem, az egyetlen vezérem. ” J. Mészáros Károly Németh Szilárdot, a Slovan csatárát nem mindennapi tehetségnek tartják a szakemberek. Nem csoda, hiszen Szikora, Jokl és Dubovsky óta keveseknek adatott meg, hogy ilyen korán bemutatkozhasson a legjobbak között. Szilárd augusztus 8-án töltötte be tizennyolcadik életévét, eddig 15 élvonalbeli találkozón kilencszer volt eredményes. A nemzetközi kupameccseken is szóhoz jutott, és nem okozott csalódást. Szülővárosában, Komáromban kezdte pályafutását, tehetségére hamarosan felfigyeltek a pozsonyi vezetők is, és 14 esztendősen a kékekhez igazolt. Azóta valamennyi korosztályos csapatban viselte a címeres mezt, és ontotta a gólokat. Szakvezetői elismeréssel beszélnek róla, szorgalmára jellemző, hogy az edzések után gyakran túlórázik. Tavasszal sikeresen leérettségizett a Pozsonyi Duna Utcai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, tanulmányait a Komensky Egyetem Testnevelési Karán szeretné folytatni. Az idén nem vették fel, jövőre ismét próbálkozik. Nagy megtiszteltetés érte a gyors, technikás támadót, hiszen december végén, Milánóban szóhoz jut a világsztárokból álló „Csillagok csapatában.” E HETI RIPORTUNK azelőtt voltam. Nem szállt a fejembe a dicsőség. Mióta az I■ ligában játszom, szüleim is nagy figyelemmel követik a produkciómat. Azt hiszem, a nyitraiak ellen ment a legjobban, bejöttek a cseleim, élveztem a meccset. A hármas sípszót követően Galis edző is megdicsért. ” A nagyszombatiakkal vívott szuperrangadón is kitett magáért, a hajrában ő állította be a végeredményt. „Kezdettől fogva bíztam benne, hogy legyőzzük a Spartakot. Riválisaink túl nagy önbizalommal léptek pályára. Karhant bízták meg az őrzésemmel. Azt hittem, durvább lesz. Egyébként edzőim felkészítettek arra az esetre, ha a védő túl gyakran tévesztené össze a labdát a lábammal... Meggyőződésem, ismét mi leszünk a bajnokok!” Amit a néző sohasem lát: öltözői készülődés az edzésre Hétévesen ismerkedett meg a legnépszerűbb sportág alapjaival. „Hálával tartozom első edzőimnek. Elsősorban Fercsík Pálra, Szrenkányi Dánielre, Százvai Istvánra és Csöbönyei Lászlóra gondolok. Annak idején Komáromban előkészületi mérkőzést játszottunk az ifjúsági válogatottal, itt figyelt fel rám Anion Valovic, a nemzeti tizenegy és a Slovan trénere. Az ő javaslatára kerültem Pozsonyba. ” A DAC is érdeklődött iránta, végül azonban szülei tanácsára a kékek mellett döntött. „Szilárd szófogadó gyerek volt, kiskorától kezdve él-hal a futballért. Ha csak tehette, az udvaron rúgta a labdát. Úgy gondoltuk, a fővárosban jobb feltételek között jobban fejlődik majd. Persze félve engedtük el őt... ” - mondta édesNémeth Szilárd a San Siróba készül • Autója még nincs, de a keresetére sem panaszkodik anyja. Mindig egy korosztállyal előbbre tartott a vele egyidős társainál. Az ifjúsági bajnokságban és a címeres mezben sorozatban lőtte a gólokat. „Középiskolai tanulmányaimat Komáromban kezdtem, majd Pozsonyban folytattam, természetesen anyanyelvemen. Tanáraim meg- értőek voltak velem szemben, főleg az érettségi előtt. Kár, hogy nem jutottam be az egyetemre, de nem adom fel, jövőre újra megpróbálom. Remélem, másodszorra sikerül. Addig a futball áll az első helyen. ” Januárban DuSan Galis meghívta őt a bajnokcsapat alapozására, tavasszal pedig bemutatkozott az élvonalban. „Nagy vágyam teljesült, hogy Tittelékkel együtt futballozhatom. Az elején kicsit furcsa volt, azonban úgy érzem, hamar befogadtak. ” A mostani pontvadászatban a legjobb csatárok közé tartozik. Első gólját a kassai OndruSkának lőtte. „Őszintén megvallva, nem hittem, hogy ilyen gyorsan helyet kapok a kezdőcsapatban. Igyekszem eleget tenni az elvárásoknak. Lényegesen nehezebb a rutinos futballisták mellett érvényesülni. Az ifi bajnokságban volt időm cselezgetni, passzolgatni. Ez már más világ. Természetesen a társak segítsége nélkül nem tudnék boldogulni, Demo négy, Rus- nák három gólpasszt adott. A bajnokság végéig húsz gólt szeretnék elérni. Egyébként, sem a klubnál, sem a válogatottban nem volt problémám amiatt, hogy magyar nemzetiségű vagyok. ” Nyáron hároméves szerződést kötött a Slovannal. Ami az anyagiakat illeti, csupán annyit mondott: „Nem panaszkodhatom...” A Kaiserslautern elleni UEFA KUPA-találkozókon nem ijedt meg a rutinos hátvédektől, néha alaposan megforgatta őket. A visszavágó kezdetén sajnos izomszakadást szenvedett. A négyhetes kényszerpihenőt követően azonban ott folytatta, ahol előtte abbahagyta. Kocsija még nincs, jelenleg végzi az autóvezetői tanfolyamot. Szabadidejében olvas és moziba jár. Főleg a komédiákat és az akciófilmeket nézi szívesen. Kedvenc színésze: Bruce Willis. Szórakozóhelyeken nem mutatkozik, inkább barátnőjével, Vladimírával tervezik meg a programot. „Négy hónapja járunk együtt, Vladimíra szintén komáromi, azonban a fővárosban jár egyetemre, pszichológiát tanul. Őt is érdekli a foci, közösen örülünk sikereimnek. Az őszi idényt követően egy hétre a hegyekbe utazunk. ” Szinte berobbant az élvonalba, fiatal kora ellenére remekül lát a pályán és érzi a kaput. Rövid időn belül vált népszerűvé. „Hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól, hogy az emberek felismernek az utcán. De továbbra is olyan maradtam, mint Együtt a család Édesapja, Németh Károly a komáromi hajógyárban, édesanyja, Magdaléna varrónőként dolgozik. Öccse, a 16 esztendős Szabolcs - a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja - szintén sportol, karatézik. „Boldogok vagyunk, hogy Szilárd a bajnokcsapatban is megállja a helyét, reméljük, még sok örömet szerez nekünk. Álig várjuk, mikor látogat haza. Ha lehetséges, minden héten együtt van a család fejezte be Némethné. Szilárd a Parma bolgár légiósát, Hriszto Sztoicskovot tartja példaképének. „Erőszakos, technikás csatár, aki nem ijed meg a saját árnyékától. Nem tűri az igazságtalanságot, gyakran van problémája a játékvezetőkkel. Az ifik között ez néha velem is előfordult. Szinte el sem akarom hinni, hogy az év végén Tomaschekkel együtt én is ott lehetek a San Siróban. Könnyen elképzelhető, hogy a zöld gyepen találkozom Sztoics- kovval. Ami a jövőt illeti, szeretném állandósítani a helyemet a Slovanban, utána megpályázom a felnőtt válogatottságot. Ha menni fog a játék, idővel szeretnék külföldön futballozni. De ez persze még jóval odébb van. ” Szabó Zoltán Vlado Gloss felvételei (2) és archív (1) Ritka tehetség a futballpályán
