Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-02 / 27. szám
prilisban töltötte be a hatvanat Erich von Danikén svájci író, számos magyarul is megjelent mű szerzője (A Szfinx szemei, A vén Európa rejtélyei, Istenek stratégiája, A jövő emlékei). Könyveit cáfolják, vitatják, elmarasztalják, de olvassák - eddig ötvenötmillió példányban - az egész világon. Júniusban Pozsonyban járt, az idegen civilizációk (egyszerűbben: ufók) létezését (illetve nem létezését) tárgyaló konferencián, programjának ki- csúcsosodásaként háromórás előadást tartott. Másnap, az újságírókra alig fél órát szánt. A sajtó - világszerte - annyit támadta őt, hogy ez talán nem is csoda. Az ember - lévén értelmes lény - kíváncsi. Mindig többet akar tudni. Választ kapva egyik kérdésére, nyomban felveti a következőt. Az ember többnyire vallásos környezetben nő fel. Gyerekkorában titokzatos és szépséges történeteket hall istenekről, csodákról. Aztán elérkezik az a kor, amikor kritikusabban nézi a világot, s nemcsak hinni akar, hanem tudni is. Például azt: mi a világűr? Hogyan keletkezett? Végtelen-e, avagy véges? És óhatatlanul felteszi magának azt a kérdést is: egyedül vagyunk-e értelmes lények a világmindenségben? S akkor jön valaki - Erich von Danikén -, aki modem felfogásban magyarázza a titkot. A piramisok, a Nazca- vonalak, a bibliai történetek rejtélyei új megvilágításba kerülnek. Sokak számára viszont elfogadhatatlanok az érvelései. Sikerének egyik titka - bevallása szerint - abban rejlik, hogy szokatlan magyarázatokat fűz a bizonyítékokhoz. Sikerének másik titka, hogy könyveinek stílusa könnyed, érthető; szándékosan a szórakoztató műfajt választotta. Persze, a komoly tudósok nagyon nem szeretik, ha valaki belekontárkodik a szakmájukba. Danikén pedig mást se tesz, mint a régészet, az antropológia, a teológia, az űrkutatás területére „téved” minduntalan. De mert nem lehet valaki minden terület szakértője, ezért a népszerű írót - teljesen joggal - az adott szakterüle(Vlado Gloss felvétele) ten kutató tudósok laikusnak tartják. És ő ezt nem is veszi tőlük zokon. Ö maga még nem látott ufót, de a földönkívüliek felbukkanásának tényeit - szerinte - magas körök próbálják eltitkolni. Vajon kinek áll hát érdekében, hogy elhallgassa az információkat? „Többéves munkásságom alatt megtanultam, hogy az információk valójában nem titkolhatok el - mondja az újságíróknak Pozsonyban Danikén. - Az egyetlen, amit tehetnek, hogy megmásítják a tényeket, és a nyilvánosság az elferdített igazságot hiszi el.” A rejtélyes Nazca-vonalak 20 hatalmas, vésett rajzból és több száz apró vonalból állanak, amelyek valamilyen pályára emlékeztetnek. A dezinformációs osztálynak (mert állítólag létezik ilyen!) sikerült megfordítani a valóságot: a nyilvánossággal elhitették, hogy a Naz- ca-fennsík ábrái (a kezek, a kutya, a majom, a kolibri stb.) az érdekesek - holott éppen a 450 kilométer hosszú vonalak érdemelnek figyelmet! (Egy magyar fizikus, Agócs János is vizsgálta e vonalakat, s arra a meggyőződésre jutott, hogy a Nazca-fennsík ábrái valamikor a kozmikus erők és földsugárzások összegyűjtésére szolgáltak, illetve bizonyos járművek fel- és leszállásának megkönnyítésére.) Az USA-ban létezik egy csoport, amely kiderítette, hogy a CIA legalább 200, a NASA pedig 100 esetben titkolta el a nyilvánosság elől a földönkívüliek megjelenését - állambiztonsági okokra hivatkozva. A csoport azzal indított pert a kormány ellen, hogy megsértette az információk szabad áramlásának jogát biztosító törvényt. A per másfél évig húzódott, végül is a kormánynak ki kellett adnia az ufókra vonatkozó dokumentumokat, de csak a húsz évnél régebbieket. És még ezeket is cenzúrázhatta - amennyiben egyes kitételei veszélyeztetnék az USA állambiztonságát. Danikén sokat elolvasott a dokumentumból; mély benyomást tett rá a Fehér Ház „cégjelzéses” papírja, a pecsétek, az USA elnökeinek aláírása. Nem árt tudni, hogy az egyik pecsét „csak” az iratok elolvasására jogosít fel, a másik — mondta Danikén Pozsonyban jegyzetelésre is. A hivatalos körök sokáig tagadták, hogy bármiféle adatokat is gyűjtenének az ufókról. A hozzáférhetővé vált dokumentumok viszont azt bizonyítják, hogy az amerikai kormány nem mondott igazat, mert igenis gyűjtötte az adatokat.... Ismét sokat beszélnek a Roswell-inci- densről is: Új-Mexikó területén 1947- ben lezuhant egy ufó. Benne földönkívüliek tetemeit találták, és az amerikai tudósok fel is boncolták őket. A boncolást filmezték és a filmet a Kodaknál hívták elő! Néhány hónapja felbukkant az operatőr (82 éves!) és elmondta: kópiát készített a filmről, amit jó pénzért (150 ezer fontért) eladott „valami angolnak”. Az angol másfél millió fontért akarja azt továbbadni egy tévétársaságnak. Azt suttogják, hogy kiválasztott körökben már vetítették e filmet. Danikén viszont szkeptikus a filmet illetően, mert még nem látta, és a tapasztalatok arra intik: ez is a dezinformációs osztály ötlete lehet - hogy végül az egész világ nevessen az ügyön. Az archeológusok sem rajonganak Danikenért. Ők például azt állítják, hogy a gízai Nagy Piramist több mint húsz évig építették. Danikén viszont cáfolja állításaikat. E piramis két és félmillió (!) kőbálványból áll, a legtöbb 2,5 tonna súlyú, de vannak 12 és 20 tonnásak is. Egyszerű számítások alapján évente 125 ezer darab követ kellett megmunkálniok a rabszolgáknak, naponta tehát 416-ot, azaz kétpercenként egyet! S akkor még nem vettük számításba, hogy a követ először ki is kellett termelni és az építkezés helyére szállítani. A mai fejlett technikával sem tudnánk ekkora feladattal ilyen gyorsan megbirkózni. Danikén nem azt állítja, hogy földönkívüliek építették a piramisokat, csupán annyit jegyez meg: műszaki tudást meg - esetleg - eszközöket kölcsönöztek az egyiptomiaknak, hogy létrehozhassák a csodát... Németországban a napokban jelenik meg legújabb könyve Az első nap már elkezdődött címmel. Témája: a földönkívüliek visszatérése. Minden vallás ismeri az újbóli visszatérés gondolatát. Ha valakinek rosszul megy a sora, arra vágyik, hogy jöjjön valaki, aki mindent jobb irányba terel. Vagy valóban a visszatérés ígérete volna emögött? Ha igen, akkor ki tette ezt az ígéretet? - tette fel a kérdést Danikén. Az ő válasza: úgy hiszi, hogy a földönkívüliek! A hajdani keleti blokkban, Moszkván kívül, eleddig nem járt. Biztosra veszi, hogy a mi „térfelünkön” is vannak értékes információk. Az ufó-kérdést illetően a keleti blokk nyitott, s mivel már nincs akadálya az utazásnak, négyöt év múlva talán innen is összegyűlik egy könyvre való adat. Mert csak olyan helyekről és dolgokról ír, ahol személyesen járt, amit ismer. Sokat vár a régi tibeti és indiai templomok katakombáiban rejtőző írásoktól is. Mostanáig ezeket csak egyetlen szemszögből vizsgálták. Ha szárnyas lényekről olvastak bennük, azt angyalnak fordították; ha arról, hogy embereket égi magasságokba ragadtak, akkor mennyországról beszéltek... A régi szövegek ma már rendelkezésre állnak, csupán a modem szemléletű fordítás hiányzik. Ő épp ezektől vár sokat. Az olvasói - szintén. Kopasz-Kiedrowska Csilla 1Q/IO ~^en történt. Hét len- X jL gyei fogoly megszökött a szibériai gulagokból. Hosszú utuk Indiában ért véget. Egyikük, Slavomir Rawicz később könyvet írt az esetről. Ebben megemlíti, hogy a szökevények, amikor a Himalája hegyi zónáin haladtak át, két havasi embert láttak az egyik szikla ormán. A magas termetű, mintegy két és fél méteres állatokat erős szőrzet borította. Medvére emlékeztettek, és annak ellenére, hogy tudomásuk volt az emberek közelségéről, viselkedésük semmiféle félelmet nem ámít el. A szikla ormán úgy két órát tartózkodtak. Az utóbbi száz évben hasonló hírek Indiából, Nepálból, Kínából és Bhutánból is érkeztek, de egyik sem volt olyan részletes, mint Rawicz leírása. A havasi ember, akit Jetinek neveznek el, talán a legismertebb talányos állat Földünkön. Aki a Himalájába látogat, annak a bennszülöttek számtalan legendát mesélnek erről a rejtélyes élőlényről. Némelyik legenda arról szól, hogyan támadt rá a Jeti az emberekre. utazónak megrázó élményben volt része, amikor a Mount Everest környékén 1,8 méteres szörnynyel találkozott. Majomra emlékeztetett, mellső végtagjai a térdéig értek. Találkozásokat találkozások követtek, de senkinek sem sikerült fogságba ejtenie Jetit. Ám állítólagos skalpját sikerült megszerezni. 1960-ban, kimondottan Jeti keresésére, kutatócsoport indult a Himalájába. A csoportot a Himalája jó ismerői, a Mount Everest legyőzői, Edmund Hillary és Desmond Dóig vezették. Ők hat hétre kikölcsönözték a havasi ember skalpját Khum- jung lakóitól. (A tudósok hosszas vita után úgy döntöttek, hogy a skalp nem más, mint egy nagyon értékes tibeti medvefajta bőre.) Hillary és Dóig később kijelentették, hogy Jeti léte csupán mítosz. Ám Desmond Dóig ezután megmásította véleményét, és azt állította, hogy a havasi ember létét nem lehet teljesen kizárni. Rengeteget foglalkozott a havasi emberről érkezett hírekkel, és a következő áttekintést adta róla: A himaláji bennszülöttek szeA Jeti létét hangoztatok leggyakrabban a felfedezett lábnyomokkal bizonyítják állításukat. Már a múlt században érkeztek effajta hírek Európába. Századunk harmincas éveiben pedig fényképek is megörökítették a leleteket. Az első ismert fotó 1937- ből származik, F. S. Smythe ötezer méter magasságban készítette. Eric Shipton angol kutató 1951-ben, a nepáli és a tibeti határ közelében, a Menlung gleccseren felfedezte a havasi ember lábnyomait. A legjobban kivehető lábnyom mellé helyezte hegymászó csákányát, és fényképezett. A felvételen a lábnyom 33 centiméter hosszú és 20 cm széles. Figyelemreméltó a hüvelykujj hossza. A későbbi években is többször találtak nyomokat. 1978-ban például Hunt angol lord 35,5 centiméter hosszú és 17,7 centiméter széles lábnyomot fényképezett le. Erről jelentést tett a Királyi Geográfiai Társaságnak: „A Mount Everest egyik völgyében voltunk. Este volt, már sötétedett, amikor feleségemmel megpillantottuk a nyomokat. Tisztán láttuk, milyen frissek, állítom, hogy azon a napon járt ott. Az aránylag kicsi, de meredek domboldalt vastag hótakaró borította, és a hatalmas emberformájú lény talpa alatt teljesen összeállt a hó. A nyomok hosszúkás, ovális alakban követték egymást. 355 milliméter hosszú és körülbelül fele olyan széles nyomokat hagyott maga után. ” (Idézet A. C. Clark, Titokzatos erők világa című könyvéből.) Külön kategóriába tartoznak azok az emlékezések, amelyek a Jetivel való találkozásról tanúskodnak. A bennszülött lakosok elbeszéléseit már említettük. Az idegenek tanúsága sokkal érdekesebb. A walesi Don Williams azon szerencsések egyike, aki saját szemével látta a havasi embert himaláji expedíciója során. Ez 1970 júniusában az Annapurna megmászása során történt. 1975- ben Janusz Tomaszcuk lengyel rint a havasi ember három fajtája létezik. Dzu teh, a hatalmas, vastag bőrrel fedett lény, amely állatokat támad meg, majd felfalja őket. Aztán az erdőben ordítva rohangáló, faágakat szedő Thel- ma (kis ember). S végül a harmadik típus, a Mih teh. Ez az emberszabású majomra emlékeztető vad lény, melynek testét fekete vagy rozsdabarna szőrzet borítja, mintegy 6000 méter magasságban él. Az első két típusból Dóig szerint az egyik nagyon értékes tibeti medvefajta. (Ezt eddig még a bennszülötteken kívül senki nem látta.) A másik a gibbon hegyi változata. A harmadik esetben pedig nem zárja ki, hogy eddig ismeretlen lényről van szó. A szkeptikusok, akik nem hisznek Jeti létében, állítják, hogy eddig még senki semmilyen meggyőző bizonyítékkal nem szolgált. A nyomok pedig bármilyen más állat nyomai, amelyek a hó vagy a napsütés hatására elváltoztak. Nem hisznek a havasi ember létezésében már csak azért sem, mert szerintük ilyen magasságban nem jutna elegendő élelemhez. Mindezek ellenére ez a rejtély továbbra is sokakat foglalkoztat. Bár aligha valószínű, hogy a közeljövőben minden kétséget kizáróan megoldódik. Reménysugár lehet az, hogy a Himalája legismertebb részeit a főidényben rengetegen látogatják. Előfordulhat tehát - ha Jeti valóban létezik -, hogy valaki találkozik vele, le is tudja fényképezni, esetleg a hegymászók filmre is veszik. Az is lehet, hogy az emberek tolakodó kíváncsisága elől már régen a hegység eldugott zugába költözött. K ínában 55 000 dollár jutalmat ígérnek mindenkinek, aki be tudja bizonyítani Jeti (a havasi ember) létét. A legmagasabb jutalmat az kapja, aki élve szerzi meg Jetit. Kevesebbet kap az, aki ennek az érdekes fajtának a maradványaira bukkan, illetve fényképet vagy videofelvételt hoz a havasi emberről. A Kvéty nyomán: -ja1995. július 2. UBsárnap
