Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-02 / 27. szám
I/ÖSűrnap 1995. július 2. RIPORT A n yolcvanas évek végén lezárták a forgalom elől Rimaszombat városközpontját: a Fő teret és az egyik utcát, hogy azt sétálóutcává alakítsák. Akkoriban a hatalmas Fő téri parkolóknak a pótlása okozott gondot, most pedig az a vita, amely a minap csúcsosodott ki arról, vajon megnyissák-e a forgalom előtt a gyalogos zónát? A Fő téri vállalkozók tavaly ősszel írtak először levelet a város polgármesterének, amelyben azt kérték, hogy részben - vagy akár teljes egészében - nyissák meg a város- központot a forgalom előtt Levelükben arra hivatkoztak, hogy a Fő tér, főleg annak északi része, kihalt, kevés a gyalogos, a forgalom lezárása óta ezt a teret elkerülik a turisták, így alacsony az üzletek forgalma. Mivel fogalmazványukkal semmi eredményt nem értek el, ez év elején kérvénnyel fordultak a város képviselő-testületéhez, hogy az segítsen problémájuk megoldásában. A kérvényt követően petíció is fogalmazódott, amelyet a sétálóutca megmaradását támogatók írtak alá. Nehéz döntőbírónak lenni- A forgalom következtében éppen abban a városrészben, amely a legnagyobb történelmi múltra tekint vissza, károsodás érte az épületek alapjait - nyilatkozta a témával kapcsolatosan Pavel Brndiar mérnök, Rimaszombat polgármestere. - Azért döntöttünk úgy néhány évvel ezelőtt, hogy a mostani sétálóutcákat lezárjuk a forgalom elől. A másik szempont, ami miatt kitiltottuk a forgalmat a városközpontból, hogy szeretnénk átépíteni a város Fő terét. Az év végéig a villanyvezeték részleges rekonstrukcióját szeretnénk elvégezni. Mivel anyagi gondjaink vannak, a tér átépítése eltarthat két-három évig is. A Fő tér rekonstrukciójára kidolgozott szakvélemény szerint megengedhető ugyan a forgalom, de csak bizonyos időben és csakis áruszállításkor. Megjegyzem, ezeknél az üzleteknél csaknem mindenütt adott az a lehetőség, hogy mellékutcákból is kipakolható az áru. A sétálóutcával az volt a célunk, hogy kialakítsunk egy olyan területet, ahol csend és nyugalom honol; ahol nyugodtan lehet sétálni, a padokon pihenni. A vásárlókat, szerintem, nem az tartja vissza a város- központtól, hogy le van zárva a forgalom elől. Elméletileg elképzelhető, hogy ennek van némi hatása az üzletek forgalmára, de aki vásárolni akar, az a közeli parkolókból elgyalogol az üzletsorig. Én másban látom a hiányosságokat: a járásban magas a munkanélküliség, tehát kicsi a vásárlóerő. Tulajdonképpen az egyes üzletek választéka is hagy kívánnivalót maga után, és a nyitvatartási idő sem a legmegfelelőbb. Jó lenne hát minél előbb befejezni a Fő tér átépítését, és vonzó szolgáltatásokkal odacsalogatni az embereket. (A szerző felvétele) A polgármester szerint nagyon nehéz döntőbírónak lenni ebben az ügyben. Vannak, akik azt szeretnék, ha megnyitnák a forgalmat a lezárt utcákban; a polgárok másik fele - főképp az idősebb korosztály és a mozgássérültek - viszont tiltakoznak a forgalom visszaállítása ellen. A város képviselő-testületének májusi ülésén a városatyák szavazattöbbséggel a sétálóutca megmaradása mellett döntöttek. Kell egy hely... Ha jó az idő, általában foglaltak a Fő téri padok. Nyugdíjasok, zömében férfiak ruccannak le panellakásaikból egy-egy tereferére. Összejönnek tízen, húszán, minden napilapból vásárolnak egyet-egyet, s amikor kiolvassák, körbeadják. - Szükségünk van egy olyan helyre, ahol nem bömböltetik a motorokat, nem fuldoklunk a kipufogógázban - mondta az egyik idős férfi, amikor a sétálóutca sorsáról faggattam. - Én aktív éveimben járművezető voltam, most is van autóm, de higgye el nekem, a legszívesebben gyalog járok - mondta a másik, és minden itt megkérdezettnek az volt a véleménye: Rimaszombatban szükséges a sétálóutca. „Halott ez a tér”- Nézzen szét! - mutatott a térre üzlete ajtajából Pavel Krnác, a Surja üzlet tulajdonosa. - Halott ez a tér, s főleg ide, az északi oldalára alig vetődik járókelő. Mi szeretnénk „életet önteni” a városközpontba, felélénkíteni annak forgalmát, mert az segítene a városnak és segítene nekünk is. A sétálóutca, jelenlegi állapotában, nem tölti be szerepét. Részben azért, mert hiába zárták ki a forgalom elől, állandóan közlekednek itt autók. Vannak az úgynevezett kiváltságosok, ők többnyire a városhoz közelálló személyek, egyenruhások és mások, akiknek engedélyük van arra, hogy behajthatnak a városközpontba. Ez rendjén is volna, csak hát sokan ezt a kiváltságot nem becsülik, és fel-alá száguldoznak a téren. Vagy vegyük a kerékpárosokat. Azt hiszi, lehet tőlük nyugodtan sétálni? Ha úgy vesszük, ezen a téren nincs is kedve sétálni a családnak, hiszen nincs egy cukrászda, ahová beülhetnének. Annyi az építés alatt álló épület, hogy az ember állandóan felfelé nézeget, nem pottyan-e cserép a fejére? Előbb be kellene fejezni a Fő tér építését, és csak azután lezárni a forgalom elől. Tapasztalatból mondom, hogy a városban sokan azt sem tudják, milyen üzletek nyíltak mostanában ezen az üzletsoron. Egyszerűen nem jönnek be, mert ahhoz voltak szokva, hogy a tér északi részén, ahol az én üzletem is van, olyan boltok voltak, amelyek választéka bizony hagyott kívánnivalót maga után. Sajnos, sok jót nem ígér számunkra a mostani áruszállítási rend sem. A Fő téri üzletekbe 9 órától 17 óráig nem szállítható áru. Vagyunk néhányan, akik a hátulsó mellékutcákból nem tudunk járműveket kipakolni. Mi például rákapcsolódunk a Po- zsony-Kassa áruláncra, de eddig két alkalommal is volt már nézeteltérésünk a rendőrséggel. Ha ez így folytatódik, a cég bennünket nem fog ellátni áruval. A szállító azt nem tudja megoldani, hogy Pozsonyból reggel 9 órakor itt legyen. Szerintem a város ezzel a rendelkezéssel a vállalkozók működését korlátozza. A kereskedelmi bizottság tagjaként javasoltam a város vezetőinek, hogy a sétálóutca keleti része, ahol a legtöbb a gyalogos, maradjon továbbra is zárva a forgalom elől, a nyugati részét pedig nyissák meg. Legyen sebességkorlátozás, egyirányúsítsák az útszakaszt, legyenek különböző korlátozások, de be kell engedni a járműveket a térre. Legalább addig, amíg elkészül a Fő tér rekonstrukciója. *** Valóban nehéz eldönteni: kinek az oldalán meggyőzőbbek az érvek. E kérdéssel kapcsolatosan meghozta a maga döntését a városi ön- kormányzat közlekedési bizottsága is, amely állásfoglalásában úgy javasolja a Fő tér nyugati részének a megnyitását, hogy korlátozzák 20 kilométeres óránkénti sebességre a járművek haladását. Továbbá parkolók megnyitását javasolja, de úgy, hogy a Fő téren jóval magasabb díjat szabjanak ki a parkolásért, mint másutt a városban. A bizottság állásfoglalásának utolsó pontja kimondja: a változtatást átmeneti jelleggel, bizonyos meghatározott ideig javasolja. Ez az állásfoglalás kompromisszumos megoldásnak tűnik, mert a járművezetőkre lenne bízva, hogy megfizeti-e az emelt parkolási díjat, vagy inkább elgyalogol néhány métert. Kérdés, hogy fellendül-e a Fő téri üzletek forgalma, hogy bőségesebb lesz-e az áruválaszték. És bár a közlekedési bizottság javaslata még a májusi képviselő-testületi ülés előtt született, a jelekből és a vállalkozók „hangulatából” arra lehet következtetni: e témának még lesz folytatása. Farkas Ottó fANÖVENDÉKEK A tavaszi pozsonyi repülőparádénak nem voltak magyarországi résztvevői, a dísztribün közelében mégis találkoztam két magyar repülős egyenruhába öltözött fiatalemberrel. Kiderült, hogy a szolnoki katonai repülőtiszti-főiskola hallgatói. A 21 éves Dómján Károly Mi-24-es harci helikopteren, a 22 éves Pál Krisztián pedig Mi-17-es szállító helikopteren röpdös majd a magyar hadseregben. Szeptemberben fejezik be a főiskolát, de repülni már eddig is repültek; erről Krisztián beszélt: - Kiképzési tervtábla szerint megy a dolog. Az első évben mind a helikopter-, mind a repiilőgépvezetők kettes motorosgépen kapnak kiképzést. A második évfolyam második félévében különválik a két szak, a repülőgépvezetők Kecskeméten, Albatros típusú sugár- hajtású gépen gyakorolnak, a helikoptervezetők pedig Mi-2-es gépeken sajátítják el a vezetést. A harmadik évben választani lehet, hogy ki milyen típusra szeretne menni, és azon azután megkezdik a kiképzését. Negyedikben az első félévben még tanulás van, a második félévben pedig a szakdolgozatok és az államvizsga következik, utána jöhet az avatás. A szállító és a harci helikopter közötti különbséget Károly próbálta megmagyarázni: - A szállítóhelikopter alapvetően olyan fegyverzettel van felszerelve, ami arra képes, hogy megtisztítsa a terepet, ahová a terhet vagy a deszantcsoportot le kell raknia. A harci helikopter viszont kimondottan harcra van kialakítva, mind irányított, mind nem irányított páncéltörő rakétákkal van felszerelve, kimondottan a szárazföldi csapatok tűztámogatása céljából. Hogy melyik gép pilótájának nehezebb a dolga, azt nehéz megmondani. A szállítógépek vezetőinek sok olyan feladatuk van, például a külső teher- emelés, amit mi egyáltalán nem gyakorolunk. Külső felfüggesztési ponton helikopterrel emelik be a keresztet egy templomtoronyra, vagy egy kazánházba behelyeznek egy nagy kazánt. Ilyenkor a helikopter sokáig függ egy helyben, és nagyon pontosan kell célba ereszkednie, hogy pont oda tegye a terhet, ahová kell. A harci helikopternél inkább a terepkövetés és a mozgékonyság a fő feladat. És hogy vajon tudna-e mit kezdeni a helikoptervezető egy vadászgép pilótafülkéjében, Károly úgy vélte: ha csak a botot meg a gázkart kellene a kezébe vennie, akkor valamicskét igen, hiszen az első évfolyamban motorosgépre is kaptak kiképzést. - A sebességkülönbség az, ami nagy problémákat okozna - fűzte hozzá Krisztián -, hiszen egy vadászgép akár kétszeres hangsebességgel is mehet, míg egy helikopter maximum háromszáz kilométeres óránkénti sebességgel halad. Meg aztán egy helikopter akár függőlegesen is leszállhat, míg a vadászgép két-háromszáz kilométeres sebességgel ér földet, és mindig a leszállás a legbonyolultabb művelet. Persze - Krisztián szavaival -, vannak szuperhajózók, akik a nemzetközi repülőnapok legbonyolultabb manővereit is könnyedén, elegánsan végzik. Lehet, hogy a szolnoki diákok is ilyen résztvevőkként jönnek egyszer vissza, mondjuk, Pozsonyba? Gaál László
