Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-12-03 / 49. szám
1995. december 3. GYERMEKVILÁG 21 bátor RjráJyCány (OLASZ NÉPMESE) Élt egyszer egy király, aki arról volt híres, hogy három trónja volt: egy arany-, egy ezüst- és egy réztrón. Amikor jó hangulatban volt, akkor az aranytrónján ült, ha rossz volt a hangulata, akkor a réztrónon. Ha nem volt túl jó kedve, de nem is bántotta őt semmi, akkor ült az ezüsttrónon. A királynak volt három lánya, egyik szebb, mint a másik. Egyszer a legnagyobb lánya bement a trónterembe, s látja: apja a réztrónon ül.- Felséges édesapám, miért rossz a hangulatod? — kérdezte tőle a lánya.- Nagy bajban vagyok, kislányom - panaszolta a király. - A szomszéd ország királya hadat üzent nekem, s nem tudom, kit állítsak a seregem élére? Én öreg vagyok már, fiaim pedig nincsenek.- Ó, hát ezen segíthetünk - mondta a királylány. - Elmegyek én a sereggel. A királylány fiúsra vágatta a haját, fülbevalóit, s többi ékszerét levette magáról, s felöltötte a hadve- zéri egyenruhát. De amikor a sereg élén szemben találta magát az ellenséggel, bizony megfutamodott. A király bánatában újra a réztrónján foglalt helyet. Ezúttal a középső lánya vigasztalgatta őt, s megígérte, elmegy ő a sereggel, ígéretét meg is tartotta, de amikor meglátta az ellenséges sereget, ő is megfutamodott. A király fejét lehorgasztva ült a réztrónján, amikor benyitott hozzá a legkisebbik lánya.- Felséges apám, mi bánt, miért ülsz a réztrónon? A király neki is elmondta, mi a baj.- Elmegyek én! - mondta a lány, s úgy is lett. Ő is fiúsra vágatta váltig érő, gyönyörű haját, majd magára öltötte a hadvezéri egyenruhát. Paripáján odavágtatott a sereg elébe, s amikor az összecsapásra került sor, ő bizony nem futamodott meg, hanem irtózatos csatakiáltással üldözni kezdte katonáival együtt az ellenség seregét, s kergette is őket maga előtt egészen az ellenséges ország fővárosáig. A legyőzött sereg hadvezére az ottani királyfi volt. Ijedten rohant be a királyi palotába az anyjához, s így szólt:- Felséges anyám, az ellenséges sereg vezére egy csodálatos szépségű lány. A becsületem tiltja, hogy lány ellen harcoljak. Most mit tegyek?- Dehogy lány az, fiam — mondta az anyja. - Hogy lehetne hadvezér egy lány?- Én nem tévedek, felséges anyám! Lány az ellenség hadvezére. Az anyja rövid gondolkodás után ezt javasolta:- Kössetek fegyverszünetet, s hívjad meg őt holnap ebédre!- Úgy teszek, anyám - mondta a királyfi. - De ebéd előtt meghívom őt a kertbe, s ha virágot akar majd szedni, abból tudni fogom, hogy lány. Aztán visszaviszem őt a kaszárnyába, ahol a sebesültek is vannak. Ha sajnálni fogja őket, az is csak azt fogja bizonyítani, hogy lány. Másnap a királykisasszony elment a kertbe, de nem szedett virágot.- Ó, a virágcsokor csak nőknek való - mondta fölényesen. A kaszárnyában a királylány ügyet sem vetett a sebesültekre, csak az ágyúkat nézegette.- Látod, igazam van - mondta a királyfinak az anyja.- Na, majd az ebédnél minden eldől! - mondta a királyfi. - Ha édességeket kér a tányérjára, azzal elárulja magát. Az édességeket csak a nők szeretik. De a királylány rá sem hederített az édességekre, malacsültet evett.- Pedig ez mégis lány - súgta a királyfi az anyjának, amikor az kár- örvendőn rámosolygott. Aztán aláírták a békeszerződést, s az idegen királylány visszatért az országba. A királyfi azonban sokat gondolt rá, s elhatározta, hogy egy év múlva meglátogatja a szomszédos országot, mivel nagyon szerette volna látni a hadvezérüket, azaz a királylányt. Mikor a királylány megtudta, hogy a szomszédos országból látogatók érkeznek, elhatározta, hogy ő bizony ismét lenyíratja a haját, s leszedi az ékszereit, hogy az idegen országból érkezők ezúttal is férfinak véljék. Egyvalamiről azonban megfeledkezett: gyönyörű, csillo- gó-villogó gyémánt fülbevalóit a fülében hagyta. A hadvezéri egyenruhát magára öltötte, lóra pattant, s indult is az idegen királyfi fogadására. Amikor a királyfi meglátta őt, Rácz Noémi illusztrációja magához ölelte, s megcsókolta a királykisasszonyt.- Tudtam, tudtam, hogy lány vagy, méghozzá csodaszép! Hiszen férfiak nem viselnek fülbevalót! Néhány nap múlva megtartották az esküvőt, s most már békében és boldogságban éltek együtt, míg meg nem haltak. Ségi Tóth Tibor fordítása Állatok Ausztráliából Ha Ausztrália, akkor kenguru - mondhatná valaki, pedig ezen a különös földrészen még számos „zoológiái csoda” található. Az úgynevezett kloakások rendjébe tartoznak például a hangyászsün és a kacsacsőrű emlős. Az utóbbi a világ legkülönösebb állatainak egyike. Kb. hatvan centiméter hosszú, teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodott. Az erszényesek rendjének és egyben a földrésznek is legjellemzőbb állatai a kenguruk. A legismertebb a vörös óriáskenguru. Izmos hátulsó lábaikkal hatalmas ugrásokkal haladnak előre, ha megpihennek, erős farkukra támaszkodak. A nőstény erszényéből a kicsi kíváncsian ismerkedik későbbi élőhelyével. A hímek verekedés közben két hátulsó lábukra állnak, és félelmetes ütéseket osztogatnak karmos lábaikkal. Farkukra támaszkodva hátulsó lábaikkal rúgni is tudnak. A koala mackók, békés, lassú mozgású állatok, vannak, akik „ausztráliai lajhámak” hívják őket. Sajnos a barátságos koalák az eukaliptusz erdők fokozott irtása miatt egyre inkább veszélyeztetettek. (OROSZ NÉPMESE) Egyszer egy öreg katona megy- mendegél hazafelé a falujába. Elfáradt útközben, meg is éhezett. A legközelebbi faluban bezörgetett a szélső házba.- Adjatok szállást a fáradt vándornak! Öregasszony nyitott ajtót.- Kerülj beljebb, vitéz uram!- Akad-e valami harapnivaló a háznál, anyóka? - Az öregasszony gazdag volt, de olyan fösvény, hogy még a levegőt is sajnálta másoktól.- Magam is éhezem, jó ember, bizony nincs semmim.- No, ha nincsen, az se baj - feleli a katona. Meglátott a lóca alatt egy nyelet- len fejszét.- Ha egyéb nincs, fejszéből is lehet kását főzni - mondja. Összecsapta a kezét az öregasszony.- Fejszéből kását? Világéletemben nem hallottam ilyet!- Add csak a bográcsot! Majd én megtanítalak rá, hogyan lehet fejszekását főzni. Az öregasszony odaadta a bográcsot. A katona megmosta a fejszét, beletette a bográcsba, vizet öntött rá, és a tűzhelyre tette. Nézte az öregasszony a katonát, leste, nem vette le róla a szemét. Az meg fogott egy kanalat, megkavarta a főztjét. Megkóstolta.- Jó-e? - kérdezte az asszony.- Mindjárt készen lesz - felelte a katona. - Kár, hogy nincs benne só.- Adok én, sózd csak meg! Megsózta a katona, újra megízlelte.- Hej, még egy jó marok köles hiányzik belőle! Ment az öregasszony a kamrába, hozta a kölest.- No, hát add meg a módját! Főzte, főzte a katona a kását, kavargatta. Leste az öregasszony, nem vette le a szemét róla. De jóízű! - dicsérte a katona. - Még csak egy csepp zsír kellene bele, s akkor mind a tíz ujjúnkat megnyalhatnánk utána! Akadt zsír is a kamrában. A katonajói megzsírozta a kását.- No, végy egy kanalat, anyóka! Nekiláttak a kásának, nem győzték dicsérni.- Sose hittem volna, hogy fejszéből ilyen jó kását lehet főzni! - ámuldozott az öregasszony. A katona meg csak evett, és jót nevetett magában. Rab Zsuzsa átdolgozása A FEJSZEKÁSA Ha még nem tudnád... A galamb háziasítását a szakértők szerint nem is az ember, hanem maga a madár „kezdeményezte”, amikor még a városállamok kialakulásának idején berendezkedett a középületek tetőzetén, padlásterükben, tornyaikban. A zoológusok jelenleg négyféle házigalambot tartanak számon. A szépsége kedvéért tenyésztett díszgalambot, a versenyszerű röptetés kedvéért tartott röpgalambot, a postagalambot és a húsáért tenyésztett haszongalambot. Gondolkodom, tehát... Egy kis geometria Nem valamilyen nehéz geometriai feladat megoldása elé állítunk. Mindössze azt kell összeszámolnod, hány kockából épült ez a szép színes piramis. Nos? Készítette: Miroslav Motyéík MEGFEJTÉS A november 5-ei számunkban közölt feladat megfejtése: (Egy a helyes megoldások közül) az egér, mert nem víziállat. Nyertesek: Kósa Krisztián, Zsemlér; Petrás Teréz, Bény; Kuscsik Péter, Szomotor; Kovács Katalin, Somoija: Dobos Norbert, Tiszacsemyő. Szerkeszti: Tallósi Béla
