Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-26 / 48. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Negyvenéves Ifjú Szivek Köszöntőnk a 7. oldalon Utolsó lehetőség? Riportunk a 8-9. oldalon Tereferénk a magazin 27. oldalán 1995. november 26. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona Szlovákia fáradt. Fáradt és fásult az örökös politizálástól, attól, ami az utóbbi esztendőkben szélviharként rárontott az emberekre; ám ahelyett, hogy a szolgálatukba szegődött volna, hogy az életkörülményeiket javítva a fejlett országokhoz való felzárkózást segítette volna - mindent csak összekuszált, mindent a feje tetejére állított, a hétköznapok körforgásába csupa zűrzavart, összevisszaságot, indulatoskodást, viszályt söpört. Ha a történelem egyszer értékelni fogja az 1989 novemberétől, de főként az 1990 tavaszától eltelt időszakot, nemigen beszélhet majd róla hízelgő jelzőkkel. A kommunizmus negyven esztendejét Szlovákiában a szenvedélyek küzdelme, a pozícióharc, a lehengerlő populizmus, a beteges hatalomvágy, az egyeduralmi törekvések kiújulása, az önző harácsolás, a társadalmi élet ziláltsága, az örökös bűnbakkeresés, a családokat is megosztó lelki dilemmák halmozódása, s ami mindennél is MIKLÓSI PÉTER riasztóbb: az idült nacionalizmus váltotta fel. Ennek jegyében pedig, bizonyos kormánykörökben, még a fasizmust idéző tisói örökség is szalonképessé vált. Ez viszont úgy illik a modern és demokratikus Európába, amiként a gőzgép egy IBM-csamokba. Szlovákia ebbe az évek óta tartó, örökös kötélhúzásba fáradt bele. Olyannyira, hogy 1995. november 15-én - a hírhedten kisebbségellenes nyelvtörvény parlamenti vitájának napján - még az államalkotó nemzet anyjaként ágáló Matica slovenská lánglelkű kezdeményezése is csúfos kudarcba fulladt, hiszen hiába volt a százezreknek címzett felhívás, a pozsonyi parlament épületéhez mindössze ha félezer, vagy ha kétharmad ezer ember jött el (hogy az invitáció szellemében precíz legyek:) Szlovákia valamennyi sarkából... Ám ennél sokkal riasztóbb jel, hogy ez az eltompultság - a már-már formálódni látszó parlamenti ellenzék természetes immunrendszerét is leépítve - erőtlen gyávaságot szül. Oly mértékben, hogy a 77 képviselőből álló oppozícióból csupán 34-en (a 17 magyar képviselő nemmel s ugyanennyien tartózkodással) vállalták a szembeszegülést, a több mint kilencórás vitában a teljes ellenzék által keményen bírált és nyíltan alkotmánysértőnek mondott törvény terveztettél. Sajnos, a szlovákiai magyarság így duplán is szorult helyzetbe került, hiszen a tétre menő helyzetekben megcsappanni látszik az elsősorban demokratikus és polgári s csupán másodlagosan nemzeti elveket vállalók tábora - egy olyan időszakban, amikor a többségi nemzet részéről a történelmi elégtételt és bosszúállást szorgalmazók szekértábora van felülkerekedőben. E visszavágás emberi jogokat és az európai egyezmények sorát sértő eszköze az egyfajta bálistenséggé avatott szlovák nyelv, amely így a hétköznapok körforgásában szinte lépten- nyomon akár ki is zárhatja államalkotói mivoltukból a kisebbséghez tartozó polgárokat. A politika emígyen lopja be magát a köznapjainkba, így készteti az embereket arra, hogy passzívak maradjanak, hogy visszahúzódjanak csigaházaikba, ily módon keresve fedezéket az ármánykodó politikai széljárások kedvezőtlen kihatásai ellen. Persze, a holmiféle teljes félreállás mindössze merő ábránd, hiszen a politikum ott van a mindennapjainkban, azaz a parlamenten kívül is: a fokozódó drágaságban, a kispénzűek megélhetési gondjaiban, a szabadidő eltöltésének nívójában, a fenyegetéssel is felérő utcai rámordulásban, hogy „Na Slovensku po slovensky!” Nos, a szlovák nyelvet fétissé avató Szlovák Nemzeti Párt élő klasszikusaival szólva: „Na Slovensku je to tak!”; azaz: Szlovákiában ez mán csak így járja... Mi lesz hát itt, s mi jön még? A körvonalak egyre inkább kirajzolódnak. Elég nyitott szemmel járni. Elég nyitott füllél lépdelni. Elég odafigyelni épp az államnyelven oly sokszor mondott, sokatmondó népi bölcsességre: Bude z toho Világosi! A gyöngébbek figyelmébe ajánlanám, hogy Világos, azaz az 1848/49-es szabadságharc veresége, ebben a térségben, mindannyiunk közös veresége volt. Volt? 1995. november 15-e, a pozsonyi parlamenttől egy karnyújtásnyira... Fotó: Vlado Gloss
