Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-09 / 28. szám

• Találkozások a brünni Rondában • Találkozások a brünni Rondában • Találkozások a brünni Rondában • Találkozások a brünni Rondában * Június derekán a brünni Rondo csarnok újabb rangos sport­eseménynek adott otthont: a morva metropolis jéghoki-bir dalma Európa tizennégy legjobb női kosárlabda-váloga­»többször tátongott az ürességtől, ám a döntőre és a cseh hölgyek mérkőzéseire jócskán megtelt, a nézők tájainkon ebben a sportágban ritkán tapasztalt, parázs hangulatot te­remtettek. A sorrendben huszonötödik kontinensvia­dal az új államok előretörésénak jegyében zajlott: egy kivételével lefoglalták az első nyolc helyet, csupán az ezüstérmes Olaszország ékelődött közéjük. Ukrajna elsőségét jóformán senki sem várta. Mint ilyenkor lenni ág sok ismert személyisége bukkant fel a szer ULJANA SZEMJONOVA. Emlékez­nek még a nyolcvanas évek világelső szov­jet női válogatottjára? Volt egy hatalmas bedobójuk s körülötte négy apró játékos futkározott. Ebben az összetételben szinte verhetetleneknek bizonyultak. Felzúgott a brünni lelátó, amikor az egyik negyed­döntő-mérkőzés közben megjelent a nézőtéren a 212 centi magas Ulja­na Szemjonova. A lett tévé szak­kommentátoraként érkezett az Eb­re, így többször összefutottunk a sajtóközpontban. Könnyű volt szóra bírni a pályafutása során tizenöt aranyérmet gyűjtött egykori világklasszist. Európa-baj- nokságon tízszer, olimpián kétszer, vb-n háromszor állhatott fel csapatával a dobogó tetejére. Legna­gyobb sportsikereként mégis mást említ: „Ki- lencvenháromban az amerikai Springfieldben az én nevem is bekerült a kosárlabdázók Dicsőség termébe. Az első s eddig egyetlen európaiként. Ennél nagyobb elismerést nem szerezhettem volna. ” A Daugava Riga korábbi ki válósága elárulja magáról, hogy már teljesen felha gyott a kosárlabdázással. Nincs ideje edzeni, mert teljes mértékben leköti a Lett Olimpiai Bizott­ságban végzett munká­ja. „Annak szorítok itt, aki jól játszik. A két olasz, Pollini és Tufano még valamikor velem viasko­dott a palánk alatt. Nagy bátorság jósolni, de nekem éppen kiegyesúlyozottságukkal az olaszok és az oroszok tetszenek a legjob­ban, akár nyerhetnek is. ” Nos, Uljana tipp- je nem jött be, a kosárra dobás jobban ment neki. ANDREA KUKLOVÁ. Szlovákia tö­rékeny szélsője rengetegszer fürge gumi­emberként cikázott a magas védők között. és saját kosara alatt sem pihengetett: kemé­nyen dolgozva szedte össze a labdákat. Főleg a csehek és az olaszok ellen játszott kirobbanó formában. Szinte tarthatatlan volt, leheletfinom ejtései, távoli kísérletei sorra az ellenfél gyűrűjében végződtek. Posztján teljesen megérdemelten lett az álomcsapat tagja. Csendes, csinos te­remtés, akiből nehezen jönnek a mon­datok. „Fiatal koromban Poprádon atletizáltam, aztán a város sportisko­lájában a kosarasok közé kerül­tem. Tizenhét évesen Kas­sára hívtak, a VSS-be. Jelenleg már két esz­tendeje a franciaor­szági Asptt Aixen- Provence kosarasa vagyok. Szeren­csére mindenhol olyan edzőim akadtak, akik nem engedtek a babér­jaimon pihenni. Újabb és újabb munkára ösztö­nöztek. És én bír­tam a terhelést, sőt kimondottan megfelelt nekem. Szeretnék egyszer európai kupát nyerő klubcsapatban ját­szani. Nincsenek va­lótlan álmaim, de ha jönne, akár a BEK- győztes Como aján­latát is elfogadnám. ” Andrea a torna végére szintén elfáradt, pontjai nagyon hi­ányoztak az oroszok elleni bronzcsatában. Álmatlan éjszakája volt a meccs előtt: fog­fájás kínozta, még néhány órával a kezdés előtt is a készültségen járt. Aki nem tudta, mi bántja, csak érthetetlenül nézte, hogy le­het egy nap alatt ennyire visszaesni. Fiát le­het... BUTTÁS PÁL. Játékosai már a cso­portmérkőzések után csomagolhattak. A magyar szövetségi kapitány azonban mind­végig maradt. Ősz hajzata messziről feltűnt A Rondo madártávlatból (Archív felvételek) a nézőtéren. Mi másról kérdezhettem vol­na, mint védencei leszerepléséről: „Most már látom, mi hiányzott nekünk. Mivel mind a bedobó, mind az irányító poszton gyengébbek voltunk, mint az európai él­mezőny, sokkal jobb csapatjáték kellett vol­na ahhoz, hogy a rendelkezésre álló játéko­sállománnyal és jelenlegi felkészültségünk­kel bejussunk a nyolc közé. Attól tartok, gyenge helytállásunk a magyar női kosár­labda valós tükrét állítja elénk. Komoly gondjaink vannak, s ez hatványozottan megmutatkozott a válogatott produkcióján is. Amennyiben bejutottunk volna a legjob­bak mezőnyébe, az sem oldott volna meg semmit, mert a gyökerek sokkal mélyebbek, mint az kívülről látszik. A kiesést egyér­telműen csalódásnak könyvelik el nálunk. Mert mi azért olyan sporthatalom vagyunk, hogy bárki bárhol elindul, legalább a döntőbe kerülés a cél, függetlenül attól, há­nyadikként végez. Nálunk ilyen az érték­rend, ehhez igazodnak az emberek, a szak­vezetők. Úgy érzem, a mostani válogatott nem volt olyan állapotban, hogy előkelőbb helyezésre pályázhatott volna. ” MIROSLAV VONDRíCKA. Hat vankét évével tán az edzők korelnöke volt. Nyolcvannyolctól megszűnéséig a cseh­szlovák válogatottat irányította, két éve a cseh hölgyek mestere. Csapata negyed­döntőbeli kiesése után gyorsan kiderült: kétfelé szakadt a társaság, s maga a tapasz­talt szakember sem találja helyét védencei között. Kissé fellélegzett, amikor házigaz­daként legalább a hetedik helyet kiharcol­ták. Ezután faggattam: „Konkrét célt nem tűztünk magunk elé. Mégis elérhető közel­ségbe került az elődöntő, de lehettünk vol­na ötödikek is. A csapathoz fűződő viszo­nyom a legkevésbé korbácsolta fel a kedé­lyeket. Más tört robbanásszerűen felszín­re: a bajnok USK Praha és brünni IMOS Zabovresky rivalizálása, ami még a pont- vadászat végén kiéleződött. A fővárosi csa­pattagok már arra is nehezteltek, ha többet beszélgettem az IMOS-játékosokkal. Velük is szívesen szórakoztam volna, ha elismer­nének, elfogadnának edzőjüknek. Ebben a helyzetben tehetetlenné váltam. Helyezé­sünk egyáltalán nem siker. Mi következik ebből számomra? Szerződésem lejár, így továbbállok, átadom a helyem másnak. Visszatérek az utánpótlás neveléséhez, leg­alább többet foglalkozhatok a fiatalokkal. Amennyiben egészségem engedi, örömmel fogalkozom majd velük. ” RÁTGÉBER LÁSZLÓ. A legfrissebb sikeredző Magyarországon, a bajnok pécsi Dália harmincon aluli, jugoszláv állampol­gárságú mestere, aki az Eb pótselejtezőjén még déli szomszédunk kispadján segédke­zett. Azután kijelentette, nincs tovább, klubcsapata távolléte miatt veszítette el a kupadöntőt, neki védenceivel kell lennie. Aztán mindvégig Brünnben tartózkodott. A lelátón. „Nekem lejárt a felkérésem, ez tel­jesen más rendezvény, amit nem tudtam vállalni. Munkahelyem Pécsen van, oda köt minden. A válogatottban is akadt egy-két dolog, amit nem akartam nagydobra verni, inkább a legfájdalommentesebben távoz­tam. Pécsett a csapatépítéssel vagyok el­foglalva. Brünni tapasztalataim? Változat­lan a régi képlet: a siker alapja a legjobb védekezés. Elfogytak a sztárok, akikre a többiek dolgoztak. Az együttes hangulata, összmunkája, összetétele hozza az ered­ményt. Ehhez kellenek megfelelő játékosok, így megy ez az élvonalbeli európai klubcsa­patokban is: amelyikben a legjobban be­építik a két idegenlégióst, s megjavul ezzel a csapatmunka, ott érik el a legtöbb sikert. Mégsem állítanám, hogy fejlődésében meg­rekedt az európai női kosárlabda. Az előzőét felülmúlta a mostani Eb színvona­la. Arra is rá kell szoknunk, hogy megjelen­tek az új államok, ami népszerűsíti és érde­kesebbé teszi a sportágat, bár lehetséges, hogy a zárómérkőzések - a sztárok eltűné­se miatt - nem ütik meg a várt színvonalat. Szóval új arc alig akad, csak a csapatjáték fejlődött. ” NATÁLIA HEJKOVÁ. Több rózsa­hegyi játékos, szurkoló társaságában vet­tem észre a bajnok Sipox Ruzomberok edzőnőjét. Négy védence három válogatott mezét húzta magára. Hogyan ítéli meg sze­replésüket? „ Vitathatatlanul az ukrán Zsir­ka mutatott a legtöbbet. Rendkívül jól ját­szott az utolsó két mérkőzésen, oroszlán- részt vállalva országa sikeréből. Az orosz Mozgovaja ritkán jutott szóhoz, teljesen mást vártak tőle, mint nálunk. De láttam, olyasmit erőltetnek rá, ami számára ide­gen. Nem okoztak csalódást a szlovák együttesben a fiatal Polónyiová és Ko- vácová, más-más időszakban villantották fel tehetségüket. Rendkívül leterhelő volt ez az Európa-bajnokság, lehetetlennek tűnt a forma állandósítása. Feldarabolódtak a korábbi nagy csapatok, mindenhol két-há- rom egyéniség maradt, vagy egy sem. Én színvonalesést tapasztaltam a perugiai kontinensviadalhoz képest. A játékstílus­ban semmi egetrengető változás nem tör­tént. Egyedül a litvánok gyors, egyszerű és játékosságon alapuló kosárlabdája raga­dott meg. Látni lehetett: nemzeti sportjuk­ról van szó. És a sárkány megszólalt... Sárkány volt az Európa-bajnokság kabalaállata. Egy a csarnokban is szaladgált, gyak­ran lázba hozva a közönséget. Megkedvelték, szerették, hallgattak rá. Karmesterként bohóckodott a cseh csapat mérkőzésein. Utolsó fellépése után elárulta kilétét: „Petr Puncochárnak hívnak, testnevelés-földrajz szakos tanárként végeztem nemrég Brünn­ben. A sportban szeretnék boldogulni, ám profi kabalaállat biztosan nem leszek. Hát ez kemény munka! Az utolsó pillanatban kaptam az ajánlatot. Soha ilyet nem csináltam, így belevágtam. És sikerült. Csodálatos dolgokat műveltek a nézők. Az nem az én érde­mem! Olyan kulisszát teremtett a hétezerötszáz ember a csehszlovák rangadón, hogy ilyesmire még álmomban sem mertem volna gondolni. Nem találok rá szavakat." Az oldalt írta: J. Mészáros Károly Világsztár, ám változatlanul szerény, kedves és kitartó. Olyan atléta, aki sikerességét ke­mény munkával alapozza meg, és nem bot­rányos ügyeivel, hanem eredményeivel tere­li magára a figyelmet. Jan Zelezny majdnem mindent elért már a férfi gerelyhajításban: világcsúcstartó (95,66), világ- és olimpiai bajnok. Csupán a kontinensviadalon nem si­került még nyernie. Talán majd jövőre... Télen Chilében alapozott. Szinte áhítat­tal beszélt az ottani kiváló légköri viszo­nyokról, a gyönyörű tájról, a tengerszint feletti magasság előnyeiről. Felfedezte a dél-amerikai országot, és egyáltalán nem bánta, hogy többhetes kinnlétét Üj-Zéland- ról az idén máshova helyezte át. Ismeretlen környezetben akart készülni. Neki nincs szüksége nehéz ellenfélre. Ha formában van, na meg ha egészsége engedi, képes a nagy dobásra.- Számomra a kilencven méter természe­tes dolog. Erre azonban kevesen fenhetik a fogukat. Tavaly én és a német Hecht dobta túl ezt a távolságot. Idén is van annyi erőm, hogy ezt teljesítsem (Pozsonyban május vé­gén már megtette - a szerző megj.). Amennyiben technikailag jól kivitelezett kí­sérletet hajtok végre, messzire szállhat a gerely. Akár a százméteres álomhatár is megdőlhet. Annak igazán örülnék. De a száz méter már nagyon nagy távolság. Túl­szárnyalásakor egy csomó dolognak kell gusztusban Göteborgban nem lesz könnyű egy időben kulminálnia. dolga. Addig egészségétől függően látogat­Ebben az évben világbajnoki címének ja a versenyeket, amelyekből rengeteg van, megvédését tartja a legfontosabbnak. Au- hiszen a Grand Prix-viadalok is elszaporod­tak, így válogathat. És megteheti, mert a gerelyhajítók közül sem mindeki képes a világcsúcs közelébe férkőzni. Legfeljebb csak ő, Backley és a kiszámíthatatlan Hecht. Nekik magas az ázsiójuk. Honzo gyermek­korában kézilabdá­zott és jégkorongo- zott. Csak tizenöt évesen kóstolt bele az atlétikába. Esete jelzi: sohasem késő elkezdeni. Példaképe nincs, de mindig cso­dálta LusziszX és az idősebb Kinnunent. Tökéletes embert nem ismer, ellesni viszont bárkitől lehet hasznos dolgokat, vallotta többször.- Mi a siker alapja? Először is a határta­lan bizonyítási vágy. Aztán a kedvenc sport­ra rengeteg időt kell áldozni, úgyszólván mindent. Csak ezzel együtt válhat a tehet­ségből kiválóság, hozzáértő edzői kezekben. Ő már máshol tart. Annyira megszokta a versenyzést, hogy nehezen tudna lemonda­ni róla. Egyedül készül versenyeire, éberen őrködve egészségén.- Ha egyszer abbahagyom, óriási gond­ban leszek, mi lépjen a sportolás helyébe. Olyan ez, mint a kávéfogyasztás: ha lemon­dunk róla, mérhetetlen hiányérzetünk tá­mad. Én csak úgy fogok tudni távozni az él­sportból, hogy időnként -jobbára szórako­zásból - újra kezembe veszem a gerelyt, s hajítok egyet vele. Reméljük, ez még a távoli jövő. Jan Zelezny egyelőre az atlétika legfényesebb csillagai között taláható. Ott ragyog és újabbnál újabb eredményei még láthatóbbá teszik. Egyszer elárulta:- Mint más versenyszámok legjobbjai- tól, így tőlem is félnek a vetélytársak. Ép­pen ezért szeretnének legyőzni. Meg kell hát mutatnom nekik a verseny elején, hogy jobb vagyok náluk. Lélegzetelállító dobá­som nyomán aztán maguktól összeomla­nak. Íme, egy ütőkártya Zelezny ellenfél- gyötrő eszköztárából. ZELEZNY világa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents