Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-05 / 45. szám
E heti számunkban is folytatjuk a legismertebb és legértékesebb téli fajták bemutatását. Közöttük több olyan is akad, amely jól bírja a szállítást, s ezért nemcsak saját szükségletünk biztosítására alkalmas. GLOSTER Német fajta. Fája erős növekedésű. Levelei nagyok, intenzív zöldek. Virágai nagyobbak, fehéresrózsaszínűek, későn nyílnak. Termése nagy vagy nagyon nagy. Alapszíne sárgászöld, liláspirossal borítva. Húsa sárgás, lédús, ízletes, kevésbé aromatikus. Október közepe táján szedjük; konzumérettségét decemberben éri el. Márciusig-áprilisig eltartható. A szállítást jól bírja, nyomódásra nem érzéAlmafajták VII. ISMERJE MEG ÉS VÁLASSZON! kény. Háztájiba, nagyobb gyümölcsösbe egyaránt ajánlható. MELROSE Az USA-ból származik. Középerős növekedésű. Levelei nagyok, sötétzöldek. Virágai nagyok, fehérek-fehéresrózsaszínűek, középkorán nyílnak. Gyümölcse inkább lapított gömb, közepes vagy nagy. Héja élénk rózsaszín, a napos oldalán mélyebb tónusú. Húsa vajszínű, finoman szemcsés, ropogós, édessavas, bőlevű, illatos. Október közepén szedjük, fogyasztási érettségét januárban éri el. Áprilisig vagy akár tovább is eltartható. Nagyon jól bírja a szállítást és jól tárolható. Háztájiba, nagyobb gyümölcsösbe kiváló fajta. ONTARIO Kanadából származik, désű; levelei közepesek, 1. A Gloster 1986 óta szerepel fajta- jegyzékünkben. Magyarországon és Lengyelországban is kedvelt, jó termést adó fajta. 2. Az Ontario egész Európában elterjedt, elsősorban azonban a nyugati országokban kedvelik. Fajtajegyzékünkbe 1954-ben sorolták be. Középerős növeke- sötétzöldek. Virágai nagyok, fehérek, középkésőn nyílnak. Gyümölcsei nagyok vagy nagyon nagyok, lapítottak. Héjuk alapszíne zöld, később sárga vagy szalmasárga, napos oldalukon kárminpiros- sal színeződve. Húsuk zöldessárga, lédús, savanykás. Gyümölcsét október közepétől szedjük, konzumérettségét januárban éri el. Jó tárolási viszonyok között akár még május végéig (sőt tovább) is eltartható. A szállítást rosszul búja, s szedésekor nagyon oda kell figyelni, hogy ne nyomódjon. C-vitaminban nagyon gazdag. A cukorbajosok számára nagyon fontos, fogyasztásra ajánlott fajta! Környezetéhez jól alkalmazkodik, ezért minden nagyobb gyümölcsösben és háztájiban ott van a helye. MUTSU A „mucsu” Japánból származik. Fája fiatalon erős, később mérsékeltebb növekedésű. Gyümölcse nagy, héja zöld, éretten sárga. Húsa sárgásfehér, lédús, finom. Október elején, a Golden Delicious után 6-8 nappal szedjük. Termőképessége jó. Nagyon jól tárolható; ízét áprilisig megőrzi. A betegségek iránt kevésbé fogékony, mint a Golden Delicious. Háztájiba, nagyobb gyümölcsösbe egyaránt alkalmas. STAYMARED A „sztéjmared” az USA-ból származik. Fája erős növekedésű; koronája szétterülő. Gyümölcse középnagy, héja pirosas. Húsa zöldesfehér, savanykás, félkemény, éretten kásáso- dik. Bőven terem, s korán termőre fordul. Jó alkalmazkodóképességű, edzett fajta. Október közepén szedhető, s decembertől áprilisig fogyasztható. Igénytelenségének köszönhetően minden háztájiban ott lenne a helye. Miklós Dénes kertészmérnök A SERTÉSEK ÉS A HIDEG I. A sertések hidegtűrő képessége igen gyenge. Befolyásolja azt a fajta, a kor, a hasznosítás és a takarmányozás módja, s természetesen az istálló mikroklimatikus viszonyai. A szervezet belső (mag) hőmérsékletét a fajon belül állandónak mondhatjuk. Változó a külső, vagyis a testfelület hőmérséklete, mely elsősorban a környezeti tényezők függvénye! A mangalicánál még könnyebb volt a tenyésztő dolga, még a zord télben is. A sűrű, göndör szőrszálak közötti levegőréteg szinte köpenyszerűen védte az állatot. Az intenzív fajták közé tartozó nagyfehér és lapály sertések szőre kevés és ritka. A vékony szálkás szőrzet sem képes a pufferlevegő megtartására. A hidegtűrő képességet jelentősen befoyásolja a sertések kora. Legérzékenyebbek az újszülött malacok. Élősúlyukhoz viszonyítva nagyobb testfelületükről gyorsabban leadják a megtermelt hőt. Hőháztartásuk labilis, csak kéthetes korukra alakul ki a jellemző hőtároló képesség. A hideg ólban a malacok fáznak, egymáshoz vagy anyjuk oldalához, hasához bújnak és nem szopnak. Szopás híján nem juthatnak hozzá a szükséges védőanyagokhoz (globulinok). Vércu- korszintjük csökken, 1-2 napi éhezés után - belső hőmérsékletük alacsony szintje folytán - bódult állapotban elhullanak. Az optimális ellátás megköveteli, hogy külön gondoskodjunk a szopós malacok helyi, speciális hőigényének (32-26 C-fok) ellátásáról. Ne a fi- aztatóhelyiséget fűtsük fel, mert a szoptató anyakocának más a hőmérsékletigénye (16-18 Cfok). Túl melegben a kocák nyugtalanná válnak, gyakoribb a malacok agyonnyomása. Étvágytalanságuk miatt nem tudják elfogyasztani a napi 7-9 liter tej megtermeléséhez szükséges 5-6 kg abrakot. A malacok hőigényét többféle módon elégíthetjük ki. Legelterjedtebb az emyős infralámpa- megoldás. A hőhatást a magasság beállításával szabályozhatjuk. A helyes beállítást a „malacfészek” padozatán fekvő jószágok elhelyezkedéséből, viselkedéséből is megítélhetjük. Jól érzik magukat, ha lábukat kinyújtva, oldalukon fekve, egymás mellett helyezkednek el. Túl melegben (ha a lámpa alacsonyan van) a malacok a sugárnyaláb szélén fekszenek, középen kerek térséget hagynak. Ha a lámpa magasan van, akkor egymás tetején, szinte kúp alakban, lábukat hasuk alá húzva helyezkednek el, remegnek. Arra is vigyázni kell, hogy az infralámpa sugárnyalábjai ne érjék a fekvő koca csecsbimbóit, mert ez elősegítheti a tej apasztását. Élettanilag kedvezőbb az elektromos melegítőlapok használata. A malacok alulról, a legvékonyabb bőrfelületen, a hasukon kapják a hőt. Külföldön terjednek a naposcsibék műanyájához hasonló formájú, emeltebb parabolás hősugárzók. Ez nagyobb területre sugározza a meleget. Ernyőjével gazdaságosabban behatárolja a térséget, és nem éri hősugár a kocák csecsbimbóit. Gazdaságosan üzemeltethetők a búvóládák. Az egyik oldalon nyitott, körülbelül 60x80x50 cm- es méretű deszkából vagy műanyagból készült fedett ládikák fűtésére kisebb kapacitású villanyégők is elégségesek. Elsősorban rácspadozatú fiaztatókba ajánlhatók. (Folytatjuk) Kistermelők Lapja A mangalica jól bírja a kontinentális éghajlati viszonyokat, az erős téli fagyokat és a nagy nyári meleget (Fotó. P. R.) Szerkeszti: Pomichal Richárd s • Tf Sf •"•■v -p? -í '■! Tisztelt szerkesztőség! Rendszeres olvasója vagyok a VASÁRNAP című családi magazinnak. Én is a kisállattenyésztők népes családjába sorolom magam, ezért figyelemmel kísérem a Házunk tája rovatot is. A 34. számban felkeltette érdeklődésemet Molnár Ferenc „Színes baromfiudvar” felcím alatt megjelent írása. Ebben a cikkben volt két mondat, amely esetleg félreértésre adhat okot: az egyik nyilván nyomdahiba volt, ugyanis „...napi 6 kg-os súlygyarapodást...” garantált. A másik, ami miatt tulajdonképpen e néhány sort írom, az az, hogy a máni fajtáról, mint „keresztezett szárnyasról” írnak. A RUÁNI KACSA Mivel a ruáni fajtát több éve tenyésztem, szükségesnek tartom, hogy néhány szót ejtsünk róla. Ez a fajta semmiképpen sem sorolható a keresztezettek közé, mivel tisztavérű. A kiállításokon nagy számban szerepel, ami azt bizonyítja, hogy nagyon kedvelt a tenyésztők körében. A kiállításoknak pedig az az alapelve, hogy csak tisztavérű, s országosan elismert fajtákat szabad kiállítani. A neve pedig szintén kizárja, hogy keresztezett legyen. Azt ugyanis Rouen francia városról kapta, ahol kitenyésztették, s ahonnan a múlt század közepe óta világszerte elteijedt. A tisztavérű állatokra jellemző, hogy a fajtán belül, testalkatra, színezetre s más tulajdonságok tekintetében is, azonos utódokat hoznak létre, ez pedig a keresztezettekre végképp nem jellemző. A ruáni kacsa nagy testű (a hímek és tojók egyaránt elérik az 5 kg-os testtömeget, sőt esetenként még többet is), ez viszont hatással van a megtermékenyítő képességére. Tollazatuk színe erősen hasonlít a vadkacsáéra. A hímek nászruhája kimondottan mutatós. Előnyük, hogy nagyon gyorsan fejlődnek. Kiváncsi voltam, hogyan veszik fel növekedés tekintetében a versenyt a mániák a fehér broilerekkel, ezért mindkét fajta egyidős példányait együtt nevelem. Az eredmény meglepő volt: 8 hetes korukban a mániák mind testtömegre, mind nagyságra megelőzték a broiler-kacsákat. További előnyös tulajdonságuk, hogy húsuk puhább és ízletesebb, mint más kacsafajtáké. Ez olvasható egyébként J. StaSko és szerzőtársai Chov husi a kaéíc (Lúd- és kacsatenyésztés) című, 1976-ban megjelent könyvében, s ezt erősíthetem meg saját tapasztalataim alapján is. Az eleséget jól értékesíti, mivel nagy testű, lomha járású, s így kevesebbet mozog, mint a többi fajta. Tojáshozama meglehetősen magas (a követelmény 80 fehér vagy világoszöld tojás), viszont nem kotlik. Tojásainak átlagsúlya 80 gramm. A fajta hátránya viszont a sötét tollazat, melynek a levágott szárnyas tisztogatásánál a háziasszony bizony nem nagyon örül. A fehér pekingi kacsával való keresztezésből világosabb színű és fekete-fehér tarka utódok származnak, melyek szintén gyorsan nőnek. Itt kell megjegyezni, hogy elteijed- tek az ún. tarka házikacsák is, melyek viszont keresztezettek. Ezek különböző színűek, s ebben hasonlítanak a vadkacsára, testtömegük a mániánál viszont jóval kisebb. Tóth András Nagysalló A keresztezett „tarka házikacsák” testömege a ruániénál jóval kisebb (P. R. illusztrációs felvétele) HÁZUNK TÁJA 1995. november 5. UBSÉmBp
