Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-11-05 / 45. szám

Vitalij Scserbo

Szinte fogalomnak számít a tornasportban. Az amerikai Woodwarde-ben élő belorusz fiatalember nem mindennapi dicsőséglistával rendelkezik: eddig hat olimpiai és tizenegy világbajnoki aranyérmet gyűjtött be. Ki is ez a kiválóság? Huszonhárom évvel ezelőtt Minszkben született, szülei tanácsára ' egy helyi klubban ismerkedett meg az alapokkal. Első edzője, Szergej Senkar hamar rájött, hogy csiszolatlan gyémánttal van dolga. Vitalij nagy odaadással hajtotta végre mestere utasításait, azonban egy ideig eltartott, míg komoly eredményt ért el. Később Leonyid Filiponok egyengette pályáját, vele kezdődött sikersorozata. Öt esztendővel ezelőtt a Szovjetunió bajnokságán szinte üstökösként robbant az élvonalba. ,A verseny előtt rendkívül izgatott voltam. Például Mo- gilnijt szinte emberfeletti lénynek tekintettem. S nekem vele kellett megküzdenem. Szerencsére lámpalázam gyorsan elmúlt, csak a gyakorlatra összpontosítottam. Három alkalommal állhattam a dobogó tetején. ” Ezután, természetesen helyet kapott a rendkívül erős szovjet válogatottban, a lausanne-i kontinensbajnokságon három szeren diadalmaskodott. Majd Seattle-ben, a Jóakarat Játékokon meghódította az Egyesült Államokat is. „Életemben a torna játssza a főszerepet. Szeretek moziba járni, olvasni, szívesen hallgatok modern zenét. Természetesen tetszenek a szép lányok, egyelőre azonban nem gondolok családalapításra. Az aranyérmekért keményen meg kell dolgozni, de megéri. Fantasztikus érzés a himnuszt hallgatni. ” Az 1992-es barcelonai olimpia legeredményesebb sportolója, a játékok történetében egyetlen tornásznak sem sikerült egy helyszínen hatszor diadalmaskodnia. Tavalyelőtt az Egyesült Államokba költözött. Azonban a világversenyeken továbbra is Belorussziát képviseli. „Attól még lehetek jó hazafi, hogy külföldön telepedtem le. Kedvezőbb körülmények között dolgozhatom, persze az anyagiak sem mellékesek... ” Amerikában bőkezűen honorálják a bemutatókat, melyeken Scserbo rendszeresen részt vesz. Egy biztos: van mit a tejbe aprítania. Hazája szövetségével is hajba kapott, sokallta, hogy bevételeinek közel a felét levonták. Kerekperec kijelentette: ,Jia ezen nem változtatnak az illetékesek, más ország színeiben indulok!” Ez az érv hatott, azóta jóval kisebb összeget fizet a szövetség kasszájába. Az utóbbi időben vállsérüléssel bajlódik, egy hónappal a az októberi szabaei világbajnokság előtt még rendszeres gyógykezelésre járt. Ennek ellenére két aranyérmet, egy ezüstöt és bronzot nyert. Sikeresebb is lehetett volna, ám a pontozók nem értékelték kellőképpen gyakorlatait. „Ha egészségem engedi, Atlantában felkészültebb leszek. Csak azért imádkozom, hogy ne olyan részrehajló bírók értékeljenek, mint Japánban. Egyébként úgy tervezem, az ötkarikás játékok után befejezem aktív pályafutásomat. ”

Szabó Zoltán

Kóczán Mór

unokái,

balról

Jeszenszky

István,

Gyöngyvér

és Pál

nagyapjuk

olimpiai

bronzérmének

fából készült

másolatával

A HÉT RIPORTJA

nak. Biztosan megegyezünk. Mi azért vagyunk itt, hogy fennakadások nélkül sportolhassanak. ”

Vajon tud-e ebben közreműködni a falu egyedüli klubja, a Dunaj Zlat- ná sportegyesület? Hegedűs Sándor elnök egyben Csallóközaranyos polgármestere: „Kész tervünk nincsen, de a sportolási feltételek adottak. Külön szakosztályt sem kívánunk létrehozni. Az élsportot képviselő női kézilabda és a szép múltra visszatekintő labdarúgás tovább halad a maga ösvényein. Szintjüket szeretnénk megőrizni. Ezeket nem akarjuk a tömegsport elé helyezni, de mégis ott vannak, mert a szabadidőben végzett mozgás lassan fejlődik nálunk. De én reménykedem... Mert látom, hogy a régóta focizó öregfiúk példája feleségeikre is ráragadt: egy ideje önszerGyöngyszem a Csallóközben

összefonódások vannak a létesítmény közös kihasználásában, de a lényegre is rátér. „Megegyezésünk alapján a csarnokban tornaórákat is tartunk, lehetőségünk van az erősítő teremben való gyakorlásra, a labdajátékok űzé- sére. És így van ez elejétől fogva. Mióta bővült a szolgáltatás, megfordult már a fejemben, jó lenne a teke rejtelmeibe is bevezetni a gyerekeket, s talán később a felnőttek szintén kedvet kapnának rá. De ez akár fordítva is elindulhat. ” Pint Tibor a komáromi hajógyár személyzeti főnöke, mégis Aranyosra jár rendszeresen futballozni. „ Úgy érzem, ez a csarnok nem csak jelenleg, hanem a jövőben is kínál majd sportolási lehetőségeket. Tíz-tizenöt éve egy olyan folyamat kezdődött a faluban, amelynek elindítói még mindig ott vannak, aktívan tevékenykednek. Ők a sikeres folytatás zálogai. Mind a kézilabdában, mind a szabadidőközpont felvirágoztatásában. Gyárunk a környék sportegyesületeit is támogathatja, és amíg lesznek eredményei az aranyosi kézilabdának, addig élvezi a bizalmunkat. Ilyen reklámhordozó csapatra van szükségünk. Munkatársaim közül többen is ide járnak, ki teniszezni, ki focizni. Sportolnak kicsit, s közben jól érzik magukat. “ Jakab László

Csallóközaranyoson manapság virágkorát éli a női kézilabda, élvonalban szerepel a felnőtt és az ifjúsági csapat, s a takaros, minden téren helytálló csarnokban igazi otthonra talál a sport. A létesítmény hírneve már a távoli Japánba is eljutott. Európai portyájuk során a szigetország legjobb női kézilabdázói kétszer edzőtáboroztak falai közt. De játszott itt a világhírű osztrák Hypobank és kipróbálta szinte a teljes magyar élmezőny is. Akárcsak a cseh és a szlovák. Október tizennegyedike óta Kóczán Mór Szabadidőközpontnak hívják. Mit kínál látogatóinak? Ad-e többet, mint korábban? Miért viseli az egykoron kiváló gerelyhajító nevét ?

1.

Kóczán Mórról korábban kevesen hallottak. A református segédlelkész (1908-1914 között tevékenykedett Csallóközaranyoson) a századelőn szokatlan szórakozással lepte meg a falubelieket: súlyt lökött, diszkoszt vetett, majd gerelyt hajított. Ez utóbbiban vitte a legtöbbre, bronzérmes lett az 1912-es stockholmi olimpián. 1911-ben 60,64 méterre hajította a sportszert, ami akkor nem hivatalos világcsúcsot jelentett. De feljebbvalóinak nemigen tetszett sportolói tevékenysége, kifogásolták, hogy „pőrére vetkezve dárdát hajigái a vásári nép szórakoztatására”. Ezért számtalanszor álnéven versenyzett, így szerezte egyetlen érmét is az ötkarikás játékokon. Az első világégés kettétörte sportpályafutását. Ezt követően még a Csallóközben maradt, és csak negyvenöt után települt visz- sza Magyarországra. Haláláig Alsó- gödön élt családjával.

Unokái, Jeszenszky Pál, István és Gyöngyvér díszvendégek voltak a névadón. Nagyapjukról Pál mesélt nagy tisztelettel: „Gyermekkorunkban reggelente két testvéremet az egyik kezébe vette, engem a másikba, és úgy gyakorlatozott velünk. Egész idős korában is a sétapálcára kalapot akasztott, és az ujjai között meg tudta tartani, amire még a fiatalok sem voltak képesek. Olyan erős volt a keze, hogy az fantasztikus. Ebben egyedülálló lehetett, s nyilvánvalóan robba- nékonysága is sokat jelentett sikereiben. Hetvenévesen még ötven méterre hajította a gerelyt. Életkedve, fizikai ereje az utolsó percig megmaradt, egész öreg korában is kapált a kertben. Nagy öröm töltötte el, amikor máshova hívták kaszálni. Ingyen és bérmentve... Hálával tartozunk Aranyos lakosságának, hogy ilyen megtiszteltetés érte a családot és nagyapát személyesen. Itteni emlékszobájába a tulajdonomban levő írásos gyűjtött anyagból válogattak, fénymásolt változatban... Évente a magyar országos atlétikai bajnokságon Kóczán Mór emlékversenyen viaskodnak a legjobb gerelyhajítók. A serleget annak idején még ő ajánlotta fel a győztesnek. Éremkollekciója a Ferencváros tulajdona... Nagyapámról eddig még sehol nem neveztek el épületet vagy utcát. Mivel sportteljesítményének a tetőfokát itteni ténykedése idején érte el, ennél jobb helyet

nem is találhattunk volna. Az ajánlat a csallóközaranyosiaktól érkezett. ”

Tárt ajtók várják a szabadidőközpontban a mozgásra vágyókat is. Tóth Károly igazgató minden kertelés nélkül állítja: „Eddig a helybeliek nem használták ki teljes mértékben a csarnokot. Kész a tekepálya, rövidesen üzembe helyezzük a regenerációs részleget, a benne található szaunát s az edzőterem is rendelkezésre áll. Járnak már ide a fiatalok, de többen is jöhetnének. A önszerveződött testépítők és a tornázó nők a példamutatók egyelőre. Várunk másokat is, bármilyen, nálunk űzhető sportnak kívánnak hódolni. A társaság megszervezése már nem ránk tartozik, nekik kellene felvállalni. Ha összeáll a csoport, nyugodtan kopogtathathetek, játszhatok”- mondta elégedetten Somogyi Gyula, aki minden kedden focizik társaival.

Persze, fura lenne, ha éppen ő nem tehetné. Felhozza, kiváló munkacsoportja volt a szövetkezetnek, lépésről lépésre haladtak előre. Maga tudja miért, de túlságosan nem hitt abban, hogy álmuk egyszer megvalósul. Most annál büszkébben állítja: „Érdemes volt nekifogni!” Külön folyosó köti össze a szabadidőközpontot az alapiskolával, ahonnan egykoron útjára indult az aranyosi kézilabda, s ma is ez az utánpótlás bölcsője. Lovász Imre igazgató előbb abba avat be, milyen anyagi

Már kopik a tekepálya burkolata

(Vtado Gloss felvételei)

Eredeti felvétel az udvaron gyakorló segédlelkészről

képviselő a helyi önkormányzatban. Gyakran tartózkodik a természetben, méhészkedik, így se nem sportol a csarnokban, se nem jár a hölgyek mérkőzéseire. A kívülállók világába tartozik, mégis az alábbiakkal kezdi: „Szükség van erre a létesítményre. A fiatalok összetartásának forrása. Nem olyan helyre járnak a kézilabdázó lányok, ami kifogásolható lenne, hasznos időtöltésüket szolgálja. Hogy milyen fogadtatása van a faluban a szabadidőközpontnak? Az egyik tábor mellette teszi le a voksot, mert úgy véli, ez az egyedüli olyan dolog, ami a fiatalokat egybeköti és egészséges életmódra neveli. Mások viszont nem nézik jó szemmel, mondván, jobb lenne, ha nem csak erre áldoznának, hanem másra is. Jómagam a sport pártfogói közé tartozom, és Csak elfoglaltságom miatt nem élek a kínálkozó lehetőségekkel. ” Ifj. Farkas Lajos gimnazista Komáromban, az ottani ifiben focizik. „Korábban ide jártam edzésekre, most már inkább nézőként jövök. Környékünkön is van hírneve a csarnoknak, a szomszédos falvakból szintén eljárnak a kézilabda-mérkőzésekre. Osztálytársaim gyakran kérdezgetik, hogyan játszottatok, és ilyenkor nem csak a focira kíváncsiak. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen kis falunak első ligás csapata van. Nekünk, fiúknak inkább csak a foci marad, de már eljöhetünk ide súlyzózni, tekézni, asztaliteniszezni is... Amennyire időnk meg a kézilabdaedzések megengedik, kihasználjuk a csarnokot. ”

Hát csak élvezzék, kedves aranyosiak és környékbeliek! A csallóközi sportlétesítmények gyöngyszeme nyitva áll mindenki előtt.

J. Mészáros Károly

veződő alapon tornázni kezdtek. És őket a többiek követhetik. ”

3.

Találomra másokat is megszólítottam. Hogyan vélekednek azok, akik valóban ide járnak, járhatnának? Arra még véletlenül sem gondoltam volna, hogy a legelső éppen a csarnok egykori építésvezetője lesz. ,JJármikor bejö-