Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-11-05 / 45. szám
1995. november 5. MŰVÉSZVILÁG Ko ncsalovszkij görbe tükre Régi történet. Ezerszer elmondta már, de azért belevág. Hatéves lehetett, édesapja éppen fürdött, amikor telefonhoz hívták. Nem lehetne kicsit később, kérdezte a mama, ki keresi? Andrej Szer- gejevics, még mielőtt aludni küldték volna, háromkerekű bringáját taposta az előszobában, de azt azért látta, amint édesanyja furcsa, ijedt arccal elindul a fürdőszoba felé. Telefon, kiáltja. Mondd, hogy hívjon késeibb, feleli a papa. Nem lehet, Sztálin az. lyenek vagyunk. Oroszország sohasem volt Európa, és nem lesz az a jövőben sem. Nagy Péter cár is Európát akart csinálni belőle, de nem sikerült neki. Aztán jöttek a marxisták és Lenin hívei. Ugyanazt szerették volna elérni ők is. Európává változtatni Oroszországot. Nekik sem ment. Illúziókat kergettek. Oroszország sosem volt Svájc vagy Hollandia, de még csak Csehország vagy Magyarország sem. Az oroszok gondolkodása és érzelmi világa annyira sajátos, hogy értelmetlen és fölösleges más nép öntudatával, lelkűidével összehasonlítani. Ászja Kljacsina történetét huszonegy évig senki sem látta. Betiltották, mert a kolhozparasztokat és a szovjet hadsereget kritizáltam benne. 1988-ban vették elő a bakui filmfesztivál alkalmából. A Tyúkom, tyúkom ennek a filmnek a folytatása, de nem szeretem, ha a bosszúállást keresik benne. Én nem akarok visszavágni senkinek, én ezt a filmet nem azért készítettem el, hogy huszonötöt verjek a hatalom hátsójára, hanem hogy megmutassam, hogyan értelmezi az orosz falu a pénzgazdaság, a demokrácia, a „nyugatosodás” kérdéskörét. • Igaz, hogy íja Szavinna, az előző film Ászjája azzal utasította vissza a Tyúkom, tyúkom főszerepét, hogy a film sérti az orosz méltóságot?- Valóban így történt. Azt mondta, ő ezzel a filmmel nem tud azonosulni. Hogy az ő Oroszországa nem hülyült meg annyira, mint az enyém. Bevallom, nem sokáig győzködtem őt. Inkább felhívtam Inna Csurikovát, akit zseniális színésznőnek tartok és nagy örömömre el is vállalta azonnal a szerepet. • Több mint tíz évig külföldön, főleg Amerikában élt. Nem lehetett könnyít ilyen hosszú távoliét után újra orosz filmet forgatni. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bosszú nélkül Kicsoda? És úgy, ahogy volt, szappanosán, mezítelenül megjelent a papa, odament a telefonhoz, s csak annyit mondott: Igen, természetesen, nagyon köszönöm. Engem csak az lepett meg, hogy nem dadogott, folytatja Koncsalovszkij. Máskor ugyanis mindig akadozva beszélt. Most viszont simán, ahogy még sosem hallottam őt. Sokkhatás érte ugyanis. Sztálin várta a Kremlben. De nem akkor találkoztak először. Huszonöt éves korában Le- nin-rendet kapott tőle a verseiért. Azon az estén, amikor a fürdőszobából rángatta őt elő, valamikor 1943-ban, azért hívatta be, mert tetszett neki a szöveg, amelyet apám írt a himnuszpályázatra. Személyesen akart gratulálni neki. Sztálin ugyanis nagyon szívesen szórakozott írókkal, költőkkel. Itatta, etette őket. Egyszer apám is hajnali ötkor jött haza. Sztálin személyes futára támogatta, mert a sárga földig leitta magát. Andrej Szergejevics Mihalkov, vagy ahogy a világ ismeri: Andrej Mihalkov Koncsalovszkij 1979-ben forgatott filmjében, a Szibériádéban „szentelt” is pár percet Sztálinnak. A haláláról beszélt, de a szöveg nem juthatott messzebb, csak a cenzor füléig. Apellálni pedig nem lehetett. A képsort kivágták. Tizenkét évvel később, amikor a szovjet mozi „nagy generációjának” egyik legjelesebb képviselője már Amerikában él, Legbelsőbb körök címmel a sztálinizmusról és az orosz népről készít filmet. A történet alapjául egy Alekszandr Gansin nevű idős mozigépész élete szolgál, aki éveken át magának Sztálinnak vetített, bent a Kremlben. Ez volt a hetedik amerikai filmje Andrej Mihalkov Koncsalovszkijnak. 1984-ben, Nastassja Kinski és John Savage főszereplésével forgatta az elsőt Mária szerelmei címmel, majd ezt követte a Szökevényvonat (Akira Kurosawa forgatókönyve alapján Jón Voighttal és Eric Robertsszel), a Egyszemélyes duett, a Szégyenlős emberek, az Országúti vagányok (Ho- mer szerepében Whoopy Goldberg, Eddie James Belushi), majd a Tangó és Cash (Sylvester Stallone és Kurt Russel játékával). Kalandfilmek, lélektani drámák, s a Tóm Hulce főszereplésével forgatott Legbelsőbb körök esetében: egy nagyszabású történelmi produkció. Az „érem” másik oldala: Koncsalovszkij orosz filmjei. Az első tanító, a Sánta Ászja története, a Nemesi fészek, a Ványa bácsi, a Szerelmesek románca, a Szibériáda, majd tizenhat évvel később ismét egy igazi orosz darab, a Tyúkom, tyúkom. Tarkovszkij, Klimov, Koncsalovszkij. Ez volt a Goszkino nagy triumvirátusa. Tarkovszkij nem él már, Klimov leállt, évek óta nem forgat, Koncsalovszkij újabb filmje Moszkvában készül majd. Ott, ahol ükapja híres festő, nagyapja még híresebb impresszionista, apja neves irodalmár, édesanyja pedig elismert műfordító volt. Nyolc évvel fiatalabb öccse, Nyikita Mihalkov pedig az idén kapott Oscar-díjat Csalóka napfény című filmjéért. • Hatvanhetes filmjének hőse, Ászja Kljacsina, aki szeretett, de nem ment férjhez, Tyúkom, tyúkom című tavaly bemutatott rendezésében reggeltől estig a demokráciát szidja, s a brezsnye- vi éveket sírja vissza. Akkoriban ugyanis mindenkinek egyformán jutott, vagy egyformán nem, állítja. Csaknem harminc év telt el a két film között. A szép mosolyú vidéki lányból, aki törvénytelenül szülte meg kisfiát, lompos, izgága matróna lett, a kapitalista újgazdagok, a vidéki nagyvállalkozók felvágott nyelvű ellensége. Kemény, sokak számára idegesítő helyzetjelentést ad napjaink Oroszországáról.- Nem vagyok politikus, és továbbra sem fogok tribünökön szerepelni. Csak éppen látom, amit látok és hallom, amit hallok és azt, úgy érzem, kötelességem továbbadni. Persze, hogy nagyon sokan haragszanak most rám. Azt verik a fejemhez, hogy elárultam őket. Hogy kegyetlenül bánok „Oroszország-anyácská- val”. Én nem árultam el senkit és semmit, csak megmutatom, mi- Ami az anyagiakat illeti, sokkal nehezebb, mint régen, de minél kevesebb a pénz, annál nagyobb az alkotói szabadság. Ma már nem nagyon beszélnek bele az elképzeléseimbe. Arról készítek filmet, amiről akarok - ha szerzek rá pénzt. A körülmények természetesen nem olyanok, mint Hollywoodban. Oroszországban még nem ugorhatok medencébe a felvételek szünetében, Amerikában viszont szüntelenül harcolni kell minden képsorért. Ettől függetlenül mégis elmondhatom: kinti rendezéseim közül egyedül a Tangó és Cash volt igazi amerikai mozi, a többi kisebb- nagyobb mértékben szerzői film. Pontosabban: az én filmem. Erre nagyon büszke vagyok. Az amerikai rendezők többsége ugyanis csak egyszer képes személyes hangvételű filmet készíteni. Amikor először áll a kamera mögött. Amikor pár százezer dollár áll a rendelkezésére. Tíz-, húsz-, harmincmillió dollárból már olyan filmet forgat, mint bárki más a hozzá hasonlóak közül. Névtelenné válik minden alkotása. Tucatfilmmé. A nagy stúdiókban nagyon sokan elvesznek. Elnyeli őket egy óriási gépezet. Elvesztik a stílusukat, a kézjegyüket. Engem csak azért nem fenyegetett ez a veszély, mert a kisebb stúdiók foglalkoztattak. A stílusom sajnos ezt is megsínylette, de csak annyira, hogy mindig tudtam, legközelebb mire kell ügyelnem. Oroszországban tehát könnyebb megmaradnom annak, aki vagyok. Ellenségei pedig mindenütt vannak az embernek. Otthon is, külföldön is. De hát Michelangelo sem rajongott Raffaellóért és Tolsztoj sem szerette Shakespeare-t. Amióta világ a világ, minden alkotónak megvan a maga ellentábora. Egyiket a konformisták, másikat a konzervatív szárny, harmadikat a rendszer áldozatai szidják, ezt le kell nyelni. Minél magasabbra jut valaki, annál többen szurkálják. • Orosz kritikusai legutóbbi filmjével kapcsolatosan azt vetik a szemére, hogy hiányzik belőle a szeretet, a megértő szándék. Hogy Ászja csak egyszem kendermagos tyúkját, Rjabát imádja, de rajta kívül aztán senkit.- Mit feleljek erre? Kezdjem el bizonygatni, miért maradt magára? Nem igaz, hogy kérges a szíve. Nem igaz. Ászja még tudna szeretni, de ott, ahol él, abban a környezetben nem talál magához való férfit. A semmirekellő Sztyepán tetszene neki, de az sem érte bolondul, a fűrésztelep vezetője pedig térdre is borulhat előtte, Ászjának akkor sem kell. Ő az ügyetlen, elesett alakokhoz vonzódik, és ez is az orosz jellem sajátja. Oroszországban még ma sem szeretik a sikeres embereket. Nincs belőlük olyan nagyon sok, de azoktól is inkánbb elfordulnak. Nálunk az irodalmi hősök is olyan szerencsétlenek. Csakhogy a film kitalált dolog, hazugság, amelyben jó megkapaszkodni, mert segít életben maradni. Tükör, amelyben önmagunkat látjuk. De görbe tükör, mert attól érdekes. A Tyúkom, tyúkom tehát arról szól, hogy ne az arcunk miatt legyünk dühösek, hanem a tükröt szidjuk, amely komikussá tesz bennünket. • Mostanában hol tartózkodik többet? Moszkvában vagy Hollywoodban ?- Amerikát, tízéves házasság után, most csalom meg másodszor. De nem is annyira Moszkvával, mint Párizzsal. Moszkvában sokkal kevesebb időt töltök, mint Franciaországban. Legújabb filmemet, a Borzongást azonban a közeli hetekben Moszkvában forgatom. • Tehát orosz film lesz?- Nem. Ez az én filmem lesz. Se nem orosz, se nem amerikai. • Elárulja, miről fog szólni?- Egy Moszkvában élő amerikairól. A tovább változó Oroszországról. Rjabocskát, a tyúkomat felfalták és megemésztették már. Itt az ideje, hogy friss harapnivalót tegyek az asztalra. a parkett ördöge „A siker olyan, mint egy vadló. Meg kell szelídíteni, be kell törni, s nem szabad engedni, hogy ledobjon a hátáról. Huszonhárom éves voltam, amikor 1975-ben John Travolta barátommal sikerült felülnünk erre a mesebeli lóra. Csakhogy engem ledobott magáról, Johnynak viszont sikerült megülnie. Nekem erre több mint tíz évig kellett várnom” - mondja Patrick Swayze, aki nem véletlenül választotta ezt a hasonlatot, hiszen a vadlovak és vad lovasok hazájában, Texasban nőtt fel, s maga is kitűnő lovas és lótenyésztő. Travolta és Patrick Swayze 1974 végén, kezdő színész korukban találkoztak. Patricknak, a halk szavú, félénk texasi srácnak kevés barátja volt New Yorkban, az egyik a nála fiatalabb Travolta, a másik a nála három évvel idősebb Richard Gere, aki ismertebb volt mindkettőjüknél, fel-felbukkant már mozifilmekben. Bár abban az időben mindhárman inkább színházaknál dolgoztak, Travolta és Swayze elsősorban musicalekben. Swayze volt az újonc a csapatban, s a másik kettő mintegy „családtaggá” fogadta őt, hogy a vidéki fiúcskából előkelő, tiszteletre méltó New York-i úriembert faragjanak. Nagy, testvéri barátság volt ez akkor hármuk között. De aztán Gere egyre többet filmezett, s a munka eltávolította őt a nagy hármastól. Travolta és Swayze kapcsolatában viszont a rivalizálás hagyott nyomokat. A Broadway-re tervezett Grease főszerepére, vagyis Danny Zuko szerepére pályáztak mindketten. „Gyakorlatilag biztos lehettem volna abban, hogy én kapom a szerepet. Hiszen a tánctudás számított a legtöbbet, és én profi táncos voltam. John viszont még csak akkor tanult táncolni” - mondja Swayze. Csakhogy a fiatalabb Travolta érettebbnek tűnt, sokkal erősebb, kiforrottabb személyiség volt. Swayze meglehetősen labilis idegzetűnek, túlérzékenynek mutatkozott annak idején. Ez énjének kettősségéből adódott, melyet a szülői házból hozott magával. Apja kemény férfi, egykori rodeobajnok, aki fiát is keménységre nevelte, mert rodeo-, futball- vagy bokszbajnoknak akarta látni. Édesanyja tánctanár, aki gyengédségével művészt, táncost akart faragni belőle. „Apám és anyám, annak ellenére, hogy különböző személyiségek voltak, nagyon szerették egymást. Ha veszekedtek, akkor csak miattam. Apám az izmaimmal törődött, anyám a lelkemmel. Én meg megpróbáltam mindkettőjük kedvére tenni, hogy meglegyen a béke. így kettős énem alakult ki. Ez az tán kamaszkoromban elég súlyos lelki megrázkódtatást okozott számomra. ” Jövőjét végül is egy baleset határozta meg. Futballozás közben elesett, és úgy megütötte a térdét, hogy sportbajnoki címről többé nem álmodozhatott. Meg nősült, összecsomagolt, és ifjú hitvesével elindult New Yorkba, hogy táncosként hódítsa meg Amerikát. De a hódítás nem ment olyan könnyen. Mert a Grease főszerepét végül is Travolta kapta meg. De azért morzsák neki is hullottak. Miután Travolta berobbant a Szombat esti /azzal, a filmezés miatt nem vállalhatott minden fellépést a Broadway-n, a Grease plakátjára felkerült Patrick Swayze neve, és második szereposztásban játszotta Danny Zukót. „Több mint egy évig szerepeltem a plakáton, de ez már nem sokat jelentett, különösebb előrelépést nem hozhatott. Travolta volt a sztár, a szerep sikere az ő nevéhez fűződött. Én csak a beugró, a második voltam. ” Eltelt több mint tíz év, és újra riválisokként találkoztak a Dirty Dancing (Piszkos tánc) próbafelvételein. Mindketten ugyanazért a (fő)szerepért versengtek. Swayze-nek altkor éppen felmenőben volt a csillaga, mindenekelőtt F. F. Coppola 1983-as filmjének A kívülállóknak. köszönhetően. „Kellemes emlékeim vannak a Cop- pola-filmmel kapcsolatban - mondja. - A fiúk csapatában, Matt Dilon, Tóm Cruise, Emi- lio Estevez, Rob Lowe között a harminc évemmel én voltam az egyetlen felnőtt. Gyerekek voltak még, inkább játszani meg szórakozni akartak, elkövettek mindenféle csínyt, csakhogy kibújjanak a munka alól. Aztán Coppola azt mondta, legyek a dajkájuk, és rámbízta őket. ” Nyolcvanhétben Swayze- ben már lehetett reménykedni, Travolta csillaga viszont akkor tájt már nem ragyogott olyan magasan. És fordult a kocka. Ezúttal Swayze kapta meg a szerepet, s bebizonyította, hogy a parkett ördöge. A „piszkos tánc” harmincöt éves korára meghozta a sikert. Később „parkettet” cserélt, a tenger hullámain táncolt a Holtpont című akciófilm szörfbajnok bűnözőjeként. Ebben a produkcióban ismét apáskod- hatott, hiszen igencsak ifjú ellenfelet kapott Keanu Reeves személyében. Legutóbb pedig kosztümöt váltott. Női ruhába bújt egy kémtörténetben. Betörte a lovat. A Gentéből fordította: (tallósi)
