Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-29 / 44. szám
Már a mérlegelés hetei telnek az atlétikában. Idén szokatlanul sok világcsúcsot könyvelhet el a sportok királynője: összesen harmincegy rekord született. Legtöbbjük két feltörekvő női számban, a rúdugrásban és a kalapácsvetésben. Ebben az esztendőben a göteborgi világ- bajnokság volt az atléták legrangosabb versenye, ám a skandináviai napokon túl is számos izgalmas viadalt láthattunk, sok-sok kitűnőséggel. Az alábbiakban négy olyan atlétáról lesz szó, akik közül ketten vb-címüket világcsúccsal koronázták meg, ketten pedig keserűbb szájízzel zárták az évet, meg kellett hajolniuk jobb tudású riválisaik előtt. _ Kravec repülése a világcsúcs felé Inkább a távolt kedveli, mégis hármasugrásban szerzett világbajnoki címet. És nem mindennapi, idegtépő csatában. Inessza Kravec ukrán ugrónő ráadásul világcsúccsal utasította maga mögé a teljes élmezőnyt. Két érvénytelen kísérlettel kezdett a döntőben. Ha a harmadik sem sikerül, véget ér számára a verseny, csalódottan utazhatott volna haza. Miután kedvenc számában, a távolugrásban gyengén szerepelt és csupán tizedik lett, újabb idegfeszítő próba előtt állt: csak biztonságra törekedni és egy közepes eredménnyel a döntőbe kerülni, vagy lesz ami lesz alapon beleadni mindent. Nos, Inessza inkább kockáztatott, és megérte, mert hatalmasat ugorva (15,50) rögtön az élre került.- Szó sem lehetett róla, nagy nevű riválisaimnak nem ajándékozhattam egy kísérletet, csak azért, hogy versenyben maradhassak. Még a selejtezőt követően apró naptárokat osztogattak a gyerekek a stadionban. Én is elvettem egyet, melyen Edwards képe volt. Harmadik ugrásom előtt elővettem táskámból a naptárt, nézegettem egy kicsit, aztán nekifutottam és megjavítottam a világcsúcsot. Két nappal a brit világra szóló eredményei után. Kravec már nemegyszer indult a pozsonyi atlétikai viadalon. Az idén hiányzott, később kezdte a szabad téri idényt. Azt beszélik róla, a fokozódó antiszemitizmus miatt Ukrajnából Izraelbe akar települni. Erről azonban Négy ismerős arc az atlétika színpadáról Akárcsak Göteborgban, Niyongabo felvételünkön is a harmadik, csak éppen a svéd városban mások végeztek előtte. nem kíván nyilatkozni, elutasítja a kíváncsiskodókat. Göteborgi teljesítménye kapcsán rendre arra kérdeztek rá, miként sikerült elérnie káprázatos javulását.- Technikailag teljesen tökéletes ugrást mutattam be, akárcsak kilenc- venegyben Moszkvában, ahol első világcsúcsomat (14,95) értem el. Különben stílusomon nem változtattam, csak jobban kihasználom erőtartalékaimat. Persze kísérletem még így sem volt ideális, mert hozzá sem értem az ugródeszkához, legalább húsz centivel messzebbről rugaszkodtam el. A törékeny szőkeség következő próbálkozásakor még távolabb fogott talajt. Becslése szerint 15,70-15,80 körül. Ám belépett, s így a piros zászló lendült a magasba. Versenyszámaiban derűlátóan ítéli meg a csúcsjavítások lehetőségeit:- Egyre rendszeresebbekké válnak a tizenöt méter fölötti eredmények. A női hármasugrás aránylag fiatal szám: a gyorsaság és a technika jobb összehangolásával, tapasztalatszerzéssel elérhető, hogy a legjobbak messzire repülhessenek. Távolban ennél összetettebb a helyzet: a hétszázötven centiig nagyon ritkán fognak eljutni. Máskor ugyenerről így vélekedett:- Ne beszéljünk az álomhatárokról. Minden téren keményen kell dolgozni, hogy előbbre jusson a hármasugrás. Akkor nem maradnak el a kiváló eredmények. Korábbi mestere, Anatolij Golub- cev az Egyesült Arab Emirátusokba távozott, így az idén annak tanítványa, Jurij Gorbacsenko segítette felkészülésében. De Inessza bevallása szerint hazájában nem nagyon akad szakember, aki csiszolhatná technikai tudását. S bármennyire is a hármasugrásban került a csúcsra, kitart a távol mellett.- Az a legkedvesebb számom. Mert szebb és nőiesebb, mint a másik. A jövőben abban akarok kiváló eredményeket elérni. Ha már a hármasugrásban sikerült... Jonathan káprázatai Babtista vallású lévén, sokáig megtagadta a vasárnapi versenyzést. Ki- lencvenegyben emiatt el sem indult a vb-döntőben. Két évvel később Stuttgartban már hagyta magát rábeszélni, és Jonathan Edwards bronzérmes Edwards, az atlétikai idény tán legnagyobb meglepetésembere lett. Egy esztendőre rá a brit hármasugró vírusos fertőzést kapott, amellyel szerinte a „vasárnap szentségének” megszegése miatt sújtották az égiek. Kihagyott egy teljes idényt, még a visszavonulás gondolata is foglalkoztatta. Állás nélkül maradt, s így végül is a folytatás mellett döntött. És jól tette! Már június végén felfigyelt rá a világ. Lille-ben kétszer is túlszárnyalta a tizennyolc méteres álomhatárt (18,39 és 18,43), de a megengedettnél erősebb hátszélben. Egy héttel később megint a tizennyolc méter mögött esett a homokágyba (18,03), ám a szélerősség újra túlságosan nagy volt. Harmadik kísérlete aztán sikerült: Salamancában egy centivel (17,98) magtoldotta Willie Banks tízéves világcsúcsát. És hogy kiváló sorozata folytatódjon, a göteborgi vb-n is világrekordot ugrott. Mindjárt kettőt (18,16 és 18,29).- Egyáltalán nem számítottam ilyen kimagasló eredményre. Pedig tudtam, képes vagyok a nagy ugrásra, előtte csak a hátszél fosztott meg tőle. Hihetetlen számomra, hogy éppen a világbajnokságon sikerült ennyire messzire repülnöm. Ráadásul kétszer is a tizennyolc méter fölé kerülve. Felfoghatatlan számomra. Aztán elárulja: negyedik kísérletekor már alig tudott koncentrálni, csak úgy, lezseren futott neki, és akkor még távolabb fogott talajt. Hát ez aztán végképp leeresztette. Csak kacagott, mint egy gyerek. Hatalmas fejlődésére (tavaly 17,44) maga sem talál magyarázatot. Számára is rejtély az egész, pedig kevesebbet edzett, mint korábban.- Értékítéletem ezután sem változik. A sport nem valami nagy dolog, ám arra jó, hogy eltartsam belőle a családomat. Járhatom a versenyeket, kereshetek, senki sem gátol ebben. Nem vágyom gazdagságra, csak egy kis otthonra, közös fészekre. Semmi sem fontosabb a családomnál, s jó keresztényként akarok élni. Tokióban még kihagytam a vasárnapi vb- döntőt, de aztán úgy gondoltam, Isten nem véletlenül áldott meg ilyen tehetséggel. Tisztességes, istenfélő ember maradok akkor is, ha vasárnap ver- senyzem. Mivel későn kezdte a komoly edzéseket, huszonkilenc évesen is vannak még tartalékai. Nem tervezi távoli jövőjét, inkább Istenre bízza magát. Teológiára készül Kaliforniába, hogy egyszer majd ő is taníthassa az embereket. Felesége, Alison asszony állítja róla:- Amikor ugrik, tökéletes. Különben mindig csak a hibákat keresi. Nekem csodálatosnak tűnnek kísérletei. Ráadásul az idén káprázatosán hosszúak is voltak... Brian világcsúcsra vágyott Annyit beszélt róla, hogy a viadalok szervezői sorra bedőltek neki. Brian Wellman bermudai hármasugró egy- re-másra azt hangoztatta: idén világcsúcsot ugrik. Jól kezdte az esztendőt, hiszen Barcelonában övé lett a szám fedett pályás aranyérme. Már akkor többet várt önmagától. — Bevallom, a győzelmet világrekorddal akartam megszerezni. Nincs semmilyen titkom, tapasztalataimból viszont jócskán merítek. Remélem, nyáron a tizennyolc méteren túlra kerülök. Nos, ez a vágya nem teljesült. Amíg arra számított, hogy a kubai Queseda és esetleg az amerikai Conley lesznek a legnagyobb ellenlábasai az álomhatár túlszárnyalásában, addig váratlanul Jonathan Edwards uralta egész nyáron a mezőnyt s a többieknek csupán a másodhegedűs szerep jutott. Wellmannak is. így a göteborgi világbajnokságon csak a dobogó második fokára állhatott, eredménye elmaradt a várakozástól. Mikor megkérdezték tőle: legalább edzésen ugrott-e már tizennyolc métert, váratlan nemmel válaszolt. Hát akkor miből következtetett csúcsjavító formájára? Felgyorsult rohamából. Ám hiába vártunk a rekordra. Pedig nemegyszer versenyzett számára ideális feltételek mellett: huszonhat-huszonhét fokos melegben, másodpercenkénti másfél méteres hátszélben. Erőltetett Wellman-mosoly. Pedig az idén nem neki volt igazából oka a nevetésre. (Archív fotók) Különben Bermuda az atléták paradicsoma. Brian decembertől januárig általában otthon alapozik. Karácsony idején homokban edz. Ez sokkal kimerítőbb, mint máshol, de mit ne tenne meg a remélhető csúcsokért. Nyolcvannyolctól él az Egyesült Államokban, ahol építészetet végzett, szakmáját viszont nem gyakorolja. Profi atlétaként készül az atlantai olimpiára. Pozsonyban is már jó néhányszor elindult. Előbb jelentéktelen versenyzőként olvadt a mezőnybe, az idén fedett pályás világbajnokként érkezett, jövőre pedig - feltéve, ha újra eljön - vb-ezüstérmesként készülhet kísérleteire a kiváló ugrószektorban. És ha még világcsúcsot is javítana? (Vlado Gloss felvétele) Venuste hiábavaló próbálkozása December kilencedikén lesz huszonkét éves, őt tartják napjaink legígéretesebb futótehetségének. Nagy fegyvertényre készült az idén, meg akarta verni a göteborgi világbajnokságon az 1500 méteres táv koronázatlan királyát, az algériai Nouredinne Morcelit. Addig kevés versenyen indult, csak a vb-re összpontosított. Mégsem jött össze. Amikor nagy nevű riválisa hajrázni kezdett, Venuste Niyongabo egyre inkább leszakadt, és a végén még a dobogó második fokáról is leszorult. Tehát a fiatal burundi fiú, aki melesleg májusban Pozsonyban is futott, egyelőre még nem tart ott, hogy Mor- celi trónjára üljön. Talán majd jövőre. Mert megvannak hozzá az adottságai, csak idő kérdése, mikor szerez elég tapasztalatot. Nem atlétikai világhírességnek indult, csak sokat akart utazni. Kosarazott, kézilabdázott, röplabdázott, de egyikben sem érezte, megnyílhatna előtte a válogatott kapuja. Ekkor lépett át az atlétákhoz. Kivételes tehetségét korán felismerték, s ez nagy lökést adott további fejlődésének. Tizennyolc évesen különösebb megerőltetés nélkül 3:45,71 perc alatt futotta az 1500 métert. Még mindig rejtély számára, melyik számban kellene versenyeznie: nyolcszáztól ötezerig valamennyi távval próbálkozik. Nyáron például három kilométeren gyakorolt, mert ez jó alapul szolgálhatott mind az ötezer, mind az ezerötszáz méterre. Többször jelezte, csak a vb-elsőség- gel lenne elégedett, mert arra lehet építeni, több pénzt kérhetne egy-egy fellépéséért. Szüksége van ugyanis a jó keresetre. Olaszországban vele él legidősebb öccse, aki tanul, és élvezheti Venuste gondviselését, akárcsak népes családja, köztük hat testvére. Van tehát kire elköltenie a bezsebelt összegeket. Naponta kétszer edz, amit elégnek tart. Másra nincs is ideje. Szeret olvasni, tévét nézni, barátaival szórakozni. És természetesen futni. Egyik álma a göteborgi világbajnoki aranyérem megszerzése volt, s mivel az nem sikerült, lassan készülhet a következő idény kicsúcsosodására, az atlantai nyári olimpiára. Furcsa lenne, ha nem az elsőségre pályázna. Emellett van még egy kívánsága: világcsúcsot szeremé futni. Abba viszont még másnak is lesz beleszólása. Morcelinak mindenképpen. Vagy Enrico Dionisi tanítványa éppen jövőre szakítja félbe az algériai uralkodását? Az oldalt írta: J. Mészáros Károly
