Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-29 / 44. szám
1/BSárnBp 1995. október 29. RIPORT (j j) azonosság J identitás (¿létezés (¿ego ^ A hit „léptéke” A jóga feltétlenül nehezen definiálható fogalom - a szanszkrit nyelv szótárában tucatnál is több a meghatározása. Nyilván könnyebb körülírni, „kitapintani” lényeges jegyeit, esetleg megközelíteni folyamat, cselekménysor szintjén, semmint lakonikus tömörséggel summázva tálalni a mindenkori fogyasztó elé. Patan- dzsáli mester Jógaszutrájában (i. e. II. sz.) jógihoz illő könnyed nagyvonalúsággal, ugyanakkor aligha túlhaladható precizitással definiál: „Jóga csitta vrtti niródha. ” Nos, ennyi az egész! Négy szó, amelyet világszerte több könyvtárnyi szakirodalom kísérel meg népszerű-tudományos művekben „lebontani”, vagy éppen ellenkezőleg: filozófiává „nemesíteni” (Hegel, Schopenhauer). Patandzsáli aforizmája - „a jóga az ész, szellem, elme változásainak leállítása" — sem szolgai, sem a lényeget felvillantó, áttételes fordításban nem kelendő „portéka”. Pedig magában foglalja a jóga egész „tartalmát”. Kulcsszava a csitta, amely tulajdonképpen a gondolkodás „anyaga”, viszont a változás, amelyet le kellene állítani, maga a gondolat... A különböző interpretációk hosszú sora következhetne, ám nem ide óhajtottunk kilyukadni. A jóga - legalábbis korunk ,fogyasztója” ezt várja tőle - szolgáljon mindig valami szenzációval. A „jógi” naphosszat álljon fejen, temettesse el magát élve, majd „támadjon fel”, tegyen csodát ott, ahol erre egyébként semmi szükség, nyeljen vasszöget... satöbbi! Ajánlatos, ha minderről beszámolnak a folyóiratok, blikkfangos címek hirdetik: íme, ennyire nem vagyunk hétköznapiak... a kispolgár rajong, a sznob ámul... éppen a jógával komolyan foglalkozó ember nem tud semmiről, ő ugyanis képes magát elzárni az információs szmogtól, kiváltképp egy bulvárok nélküli ország „bulvárkodó” sajtótermékeitől... Nyilvánvaló, hogy a különböző értelmezések, félre- és belemagyarázások „áldozatokat” is követelnek. Az áldozat rendszerint nem más, mint a téves nyomon haladó kezdő. Itt kell megjegyeznünk, hogy az útkeresőnek nem éppen irigylésre méltó a helyzete. Nem könnyű jó mesterre, oktatóra, megfelelő szakirodalomra, nyomtatásban megjelenő útmutatásra bukkanni. Az első „tapogatózások” időszakában, de később is, rendszerint felbukkan a hit kérdése. Mégpedig olyan fogalomzavar képében, amely egyenlőségjelet tesz a hit és a vallás közé. Nos, hadd idézzük cikksorozatunkban ismét Weninger professzor urat: „Hangsúlyozzuk, hogy a jóga nem hinduista vagy egyéb vallás; nincs sem dogmája, sem kötelező világnézete, sem imái, sem szertartásai... jógatemplom nem épült, hacsak valamelyik nyugati rajongó nem épített közben egyet... ” Nehezen képzelhető el az élet a hit moz- I gósító ereje nélkül. Itt azonban nem vallási tételek rendszeréről van szó, hanem arról a hitről, amelyet Petőfi az elv mellé sorol, amelyet Ady valóság-óhaja fejez ki. Ez a hit erős, szinte emberfeletti akaratot képes produkálni, féken tartható vele az örökké köve- telező icipici „ego”, de pozitív hatást gyakorolhat belső energia-háztartásunkra, haté- konyabá teheti azt. Ezt a hitet óhajtja mozgósítani kezelőorvosunk, hogy könnyebben túljuthassunk egy-egy súlyos betegség krízisén, ezt a hitét mozgósítja gyermeke érdekében az édesanya, és ez a hit bátorítja az igazság mellett minden körülmény közepette kiálló embert. Patandzsáli szerint a helytelen ismeret téves magyarázaton alapszik (1,8). Egy-egy dologról olyan elképzelésünk alakulhat ki, amely nem felel meg „az adott dolog természetességének”, feleslegesen homályba burkolja azt, zavart okoz. A valóságot legalább helyes irányból megközelítő ismeret jól összepontosított figyelmet, ha úgy tetszik, „egyhegyű” figyelmet feltételez. Ebből az alapállásból kiindulva építhetjük be fogalomrendszerünkbe, értékrendünkbe a jóga lényegét felölelő és felvillantó aforizmákat. Ugyanakkor Patandzsáli segítségével megtakaríthatjuk a sok-sok időt, türelmet és energiát igénylő konfrontációt, nézeteink kimerítő szembesítését, illetve ütköztetését környezetünkkel. A hit méretarányáról, „léptékéről” kinek- kinek eltérő lehet az elképzelése. Magától értetődő, hogy a jóga útján haladó ember hisz a jóga erejében. Bruntonnal együtt vallja: „A nyomorúság a szellemi rövidlátásból ered. Gyógyulást a tudáson alapuló hit hozza meg. ” A jóga optikája elérhető távlatokat nyit a szárnyaló szellemnek, mindenkinek, aki a „magánvaló dolgot”, a. fogalom legbelső lényegi összetevőjét legalább ott sejti, ahol van... ahol Kant sejtette...! Polák Imre — Ha nem volnának a barátok... — mondja Almási Róbert német szobrászok nem jöttek el Pozsonyeperjesre. Azt üzenték, rossz időben nem tudnak kint dolgozni. Augusztus végén, szeptember első felében a képzőművészek nyugat-szlovákiai egyesülete negyedik alkalommal hívott vendégeket az alkotótáborba. A háromhetes szimpozion egyetlen programja az alkotás. Mindenki ott és akkor fest, rajzol, ahol és amikor neki tetszik. Rossz időben a műteremben, jó időben a szabadban. A lakás és a koszt helyben - a volt pionírtáborban. A művészeknek mindössze három időpontot kellett megjegyezniük: kilenckor reggeli, egykor ebéd és hatkor vacsora. Azon túl szabadon rendelkeztek az idejükkel. Tihanyi József egész nap rajzolt. A személyzet ceruzás festőként emlegette. Az ember többnyire egyedül van, mondta, néha jólesik a közösség. Nem is annyira a munka a fontos itt, hanem a viták, a beszélgetések. Eltart pár napig, amíg a résztvevők beilleszkednek és elkezdik a munkát. Sona Belanová-Herényiová ottlétét szomorú esemény zavarta meg. Meghalt az édesapja. Képeinek többsége sötét tónusú. Érzéseit színekkel fejezi ki. Egyik képén fekete felhőkből fehérség válik ki.- Azt próbáltam kifejezni, hogy apám talán megkönnyebbült. A lélek - a fehérség - az ismeretlenbe távozik. Egy kevés piros a szeretetet, az életet jelképezi. Én egyébként is sötétebb színeket használok. Ez nem függ össze a vidámsággal vagy a szomorúsággal. Ha erős kéket használok, nálam az az erőt jelenti. A legtöbbet Dolán György festett; szobája előtt, a folyosón, a földre rakta ki képeit. Molnár Jolán rendhagyó kellékekkel dolgozott. Szita és homok, apró kavicsok várták, hogy érzések, hangulatok kifejezőivé váljanak. Habda László először vett részt a találkozón. Kárpátukrajnából érkezett, Ungvárról. Arrafelé a művészek még nehezebben élnek, mint nálunk - derül ki a beszél- Az idén is olyan kevés pénzt kaptunk, hogy abból nem tudtuk volna kifizetni a szállást és a kosztot. Jaj, mindig panaszkodom! De mit csináljak? Ez van! Tudom, hogy most rákérdezel a szponzorokra... de ez is olyan dolog: kinek van? Ha nem lennének jó barátok meg ismerősök, akik ha pénzzel nem is, de másként segítenek, a tábort nem szervezhettük volna meg. A neveNemcsak ecsettel él az ember (Vlado Gloss getés folyamán.- Egy éve állásba mentem, hogy úgy festhessek, ahogy akarok. Egyébként hattyúkat kellene gyártanom, hogy megéljek. - Kárpátaljának erős a festőiskolája, a szövetségnek közel három és félszáz tagja van. A szimpozion szervezése Almási Róbertre hárult. • Í00
