Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-29 / 44. szám
A Mezőgazdasági Újságírók Nemzetközi Szövetségének (IFAJ) a világ 27 országában van tagszervezete, amelyek közel ötezer újságírót tömörítenék. A szövetség negyvenéves fennállása alatt évente más-más országban rendezi meg kongresszusát. Az idén szeptember végén Szlovákiában és Csehországban először adott egymásnak randevút négy világrész több mint 120 újságírója, hogy miután megtárgyalta a szervezet működésével kapcsolatos kérdéseket, testközelből ismerkedjen meg a mezőgazdasági termelés átalakításának itteni feltételeivel. A résztvevők mezőgazdasági szövetkezetekben, állami gazdaságokban, magángazdáknál és élelmiszeripari üzemekben jártak, hogy a lehetőségek határain belül képet kapjanak az agrárágazat transzformációjának eredményeiről. S noha a nem egészen kétnapos látogatás során inkább csak a felszínnel ismerkedtek, itt-ott talán a lepel alá is sikerült betekintést nyerniük. Négy út áll előttem... A résztvevők négy útvonal közül választhattak. A Duna-menti körút elsősorban a nyugat-szlovákiai intenzív mezőgazdasági termelési körzetben próbálta meg bemutatni, milyen szintre jutott a rendszerváltás után az ágazat. A szüreti útvonal Bazinba és környékére, valamint a nyitrai borvidékre kalauzolta el az újságírókat; a Vág-menti útvonal elsősorban a feldolgozóipar szemléltetője volt, a negyedik útvonalon pedig a hegyaljai termesztési feltételek és a falusi turizmus kihasználatlan lehetőségeire próbálták meg felhívni a figyelmet a szervezők. Nemcsak Légből kapott információk Kissé fázósan húzzuk magunkat össze reggel a pozsonyi hajókikötő mólóján, a Duna-menti útvonalra jelentkezett külföldi újságírókra várva. Az alig pár száz méterre levő Danube szállóból autóbusz szállítja őket ide, de már félórát késnek. Állítólag a tegnap esti fogadás elhúzódott egy kissé. Nyilvánvaló, Július Binder nem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy élete főművét, a bősi vízi erőművet ne népszerűsítse a négy világrészből idesereglett toliforgatók előtt. így aztán az útvonal első szakaszát Pozsonytól a bősi hajózsilipekig szárnyashajóval tesszük meg. Az alig háromnegyed órás út, Július Binder és Jón Hrasko környezetvédelmi szakember tájékoztatójával, gyorsan eltelik, s csak miután kiszállunk, marad idő a kérdésekre, többek között a vizi erőmű, valamint a következő lépcsőfokát érintő nagymarosi gát körüli vitás kérdések rendezésével kapcsolatban. A Vízgazdálkodás Vállalat vezérigazgatója nem titkolja, hogy a nagymarosi gátat is felépítené - annál is inkább, mivel enélkül a bősi erőmű sem működhet teljes kapacitással - de csak miután a magyarok kifizették az eddig okozott kárt, állította. Utunk következő állomása a Légi Mezőgazdasági Szövetkezet. Az agrárszemlét valójában itt kezdjük, stílusosan az egykori szocialista nagyüzemi mezőgazdaság mintagazdaságában, amely az utóbbi évtizedek egyik legellentmondásosabb, de kétségkívül eredményeket is produkáló vállalata. A szlovákiai agrárágazat transzformációjának buktatóit itt is megjárták. Igaz, hogy nem kis áldozatok árán, de talpon maradtak. Várjuk, hogy az újságírók most majd kivesézik a gazdaság gondjait, de úgy tűnik, a kollégák meglehetősen kevés információval rendelkeznek az ágazaton belüli viszonyokról, sőt, a transzformáció eredményeként beállt helyzetet is eléggé felemásan értelmezik. Főleg a tulajdonviszonyok rendezéséből vannak hiányos és bizonytalan ismereteik. Kérdéseik ugyanis csak általánosak - mennyi a föld bérleti díja, értéke - s inkább a parciális összefüggések, a takarmánykeverékek összetétele, a terméshozamok, valamint a súlygyarapodások érdeklik őket. Veszprémi Imre, a szövetkezet alelnö- ke bevezetőjében hangsúlyozza, hogy a rendszerváltás után beállt helyzetben ők is kénytelenek voltak alkalmazkodni az új feltételekhez. Szerencsére, a transzformációban megfogalmazott célkitűzéseket eddig sikerült következetesen megvalósítaniuk, s azok kezdik meghozni gyümölcseiket. Légen ugyanis a saját termékek lehető legmagasabb feldolgozottsági szinten való értékesítését tűzték ki célul, s ennek rendelték alá termékstruktúrájuk átalakítását. Másik fontos stratégiai jelentőségű döntésük az ún. biotermelésre való átállás volt. A szövetkezet termőterületének jelentős hányadán már e környezetkímélő termesztési eljárással gazdálkodik, műtrágya és vegyszerfelhasználás nélkül. Meglepő volt, hogy a külföldi újságírók némelyikének el kellett magyarázni a biotermelés lényegét. Valójában csak a svéd, dán és a holland kolléga bólogatott értőn; nem csoda, hiszen például a légiek is Hollandiába exportálják biotermékeik jelentős részét. A röpke két és fél óra két termelési részleg és az agrolaboratórium megtekintésére volt elegendő. Annyit még sikerült megtudni, hogy a közeljövőben már a kávépiacba is beszáll a gazdaság, új kávépörkölő közös vállalatuk beindítás előtt állt, s a hazai piac ellátását vette célba. Az átalakítás emberi sorsokat mozgató, sokszor kitörölhetetlen sérelmeket okozó folyamata már nem került szóba. Pedig minden bizonnyal a légiek is sok mindent tudtak volna erről a folyamatról mesélni. Magángazdák panaszai Utunk harmadik állomása Kosút, egy, a Galántai járásban fekvő kisközség, ahol magángazdákkal találkozunk. A Stryéek és a Franciszti családok közvetlenül a rendszerváltás után vágtak bele a gazdálkodásba. Ma már meglehetősen jól kiépített géppark áll rendelkezésükre, ám helyzetük korántsem irigylésre méltó. Annak ellenére, hogy elvben mindenütt a tulajdonformák egyenrangúságát hangoztatják, a magángazdáknak sokkal nehezebb a helyzetük. A transzformáció után nagyon nehezen juthatnak hozzá a vállalkozáskezdés nélkülözhetetlen eszközeihez: gépekhez, épületekhez. Ez ugyan nevesített vagyonrészként, papíron a rendelkezésükre áll, a legtöbb esetben azonban a szövetkezetektől külön tortúrák után kapják csak meg. Nem beszélve a bankhitelekről, ahol az esélyegyenlőség valójában csak látszat, hiszen a hitelek garantálása során a magángazdának sem anyagi, sem műszaki háttér nem áll ehhez kellő mértékben rendelkezésére. Fejlesztésre is csak módjával gondolhatnak, hiszen például új istállók és gazdasági épületek a települések beltelkein nem épülhetnek. Sőt, a magángazdák közül jó néhá- nyan csupán ideiglenesen kimért területen gazdálkodnak, ahová szintén nem építhetnek. Marad tehát a küszködés, a megmaradásért. A Magángazdálkodók és Agrárvállalkozók Szövetsége által közreadott tájékoztatóból kiderült, hogy jelenleg 230 ezer hektárnyi művelt területen mintegy 17 és fél ezer magángazda küszködik az egyre keményedő ágazati megszorításokkal. A tőkehiány meghatározóan befolyásolja ennek a szférának a fejlődését is. Hozzá kell azonban tenni, hogy az alapvető mezőgazdasági termékekből napjainkban a magángazdák még nem képesek számottevően befolyásolni a hazai piacot; a gabonafélékből például mintegy 13 százalékos a részesedésük, a húspiac ellátásában 11-19 százalékkal vesznek részt. Noha tény, hogy például a burgonya- termésnek több mint háromnegyed része már a magántermelőktől származik, s a tojástermelésben is több mint 50 százalékos a részesedésük. A külföldi újságírókat elsősorban a farmok nagysága és szervezettsége, valamint az állami támogatások, szubvenciók mértéke és formája érdekelte. Amint az a válaszokból kiderült, a pályázatok útján elosztott támogatások ugyancsak fájó pontot jelentenek, hiszen a deklarált esélyegyenlőség itt is csupán hangoztatott. Bárminemű fejlesztéshez mindig saját forrásnak is rendelkezésre kell állnia, ez pedig náluk a „legkevesebb”. Szigorú követelmények Utunk következő állomása, az udvardi mezőgazdasági szövetkezet, az ország egyik legnagyobb falujának minden bizonnyal legnagyobb szövetkezete, hiszen az átalakítás után is több mint 5 ezer hektáron amerikaiaktól megvéve, egyenesen a párizsi Sima élelmiszeripari kiállításról hozattak ide a gazdaságba. Természetesen az eredmények is ennek megfelelőek, az 5 és 6 ezer liter körüli hozamok már garantálják, hogy a beruházás ne legyen ráfizetéses. A fejők itt az elnök állítása szerint havonta akár tízezer koronát is megkeresnek. Azt állítja: megérdemlik. Ha a termékstruktúra nem is változott alapvetően a szövetkezetben, az átalakítás után valóban tulajdonosi szemlélet és a fegyelem érvényesül. Napjainkban ugyanis már csak a követelmények szigorú betartásával érhetők el eredmények, állította az elnök. - S mit szól mindehhez a szakszervezet? - kérdezte kissé tájékozatlanul az egyik japán kolléga. - Mindnyájan tulajdonosok vagyunk, nincs szükségünk érdekvédelmi szervezetre - válaszolt Stanislav Becík. Másnap reggel a lévai Koopera társaság a vendéglátónk. A járás mezőgazdasági nagyüzemei által létrehozott egykori közös mezőgazdasági üzem a rendszerváltás után privatizált formában is fenntartotta tevékenységét. Szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztéssel, valamint lótenyésztéssel foglalkoznak, itt az idő rövidsége miatt csupán a lótenyésztő telepet és egy csirkefarmot néztünk meg. Utunk legutolsó állomásán, a Garamkálnai Mezőgazdasági Szövetkezetben Varsányi György elnök úgyszintén már csak a lényegre szorítkozhatott: hogy az átalakítás után a foglalkoztatottak létszáma felére csökkent; felszámoltak, illetve bérbe adtak olyan részlegeket, amelyekre a fő tevékenységek kiszolgálásán kívül nincs szükségük. Azt azonban még a legmodernebb nyugati gépcsodák közelében tevékenykedő nyugati kollégák is elismeréssel Ma már nemcsak Nyugaton, hanem nálunk is szigorú rend és fegyelem uralkodik a jól működő gazdaságokban. A lévai Koopera telepeiről készült felvételek akár nyugati farmoknak is beillenének. gazdálkodik. Késünk, így Stanislav Becík, a szövetkezet elnöke kíséretében egyenesen az istállókhoz megyünk, hogy megismerkedjünk az ország vélhetően egyik legmodernebb tehénfarmjával. Előtte azonban az elnök részletes ismertetőt tart. Elmondja, hogy a szövetkezet több mint 5800 hektáros területéből alig több mint 700 hektárt mértek ki a magángazdáknak. A jogosult személyek száma miatt a hagyományos évzáró értékelő taggyűlést az érsekújvári sportcsarnokban tartják, hogy zárt helyen elférjenek. Az udvardi szövetkezet az előző rendszerben is ismert volt jól felszerelt gépparkja, országos hírű gyümölcsöse révén, a mostani fejési eredmények hallatán azonban még a szakértőnek számító holland és dán kollégák is elismerően bólogattak. Az udvar- diak büszkesége, a fejőház a legújabb amerikai Bou- matic fejőberendezéssel van felszerelve, amit az állapították meg, hogy gépellátás tekintetében ebben a gazdaságban valóban adottak a feltételek a hatékony gazdasági működéshez. Mondják, a mezőgazdaság áttételesen egy-egy ország életszínvonalának is fokmérője bizonyos szinten. A termelés színvonala egyúttal az élelmiszerellátást is minősíti. Nos, a bemutatkozó agrárvállalatokban tapasztaltak alapján úgy tűnhetett a résztvevő külföldi újságírók előtt, hogy a szlovákiai agrárágazatban általában rendben mennek a dolgok. Ha néha egy-egy elejtett megjegyzésből következtettek is arra, hogy itt sem minden fenékig tejfej, egyöntetű volt a vélemény, nem kell félteni az ágazat jövőjét. Kétségtelen azonban, hogy a felszínen megjelenő eredményeken kívül vajmi keveset láttak és tudtak meg az ágazaton belüli erőviszonyokról. T. Szilvás sy László ÁSATÁSOK NYITRAN Bottyán atyánk pénzei Nyitra főutcáját, a Hosszú utcát - ma a Stefá- nik generálisról elnevezett sugárutat -, amely az új színházépület körüli tértől egészen az állomásig húzódik, már több alkalommal feltúrták és átalakították. Az idősebbek, de a még a középkorúak is nyüván emlékeznek rá, hogy micsoda szép utcája volt ez a városnak. Középütt virágágyak húzódtak. Tavasztól késő őszig ontották illatukat, és gyönyörködtették az emberi lelkeket. Ám jött egy rendelet, és a kőkockákkal szegélyezett virágágyak eltűntek a városból... Néhány esztendővel ezelőtt a sugárút egy részéből: a Kalmár utcától a Tátra kávéházig, illetve a Kalmár utcából is kizárták a gépkocsikat. Sétálóutcává avanzsált a sugárút eme darabkája; ide a múlt esztendőben jöttek a munkagépek, és újra felbontották a sétálóutcát. És a Kalmár utcát is, hogy helyet teremtsenek a közellátást szolgáló csőhálózatnak. Az ilyen alkalmak szinte tálcán kínálják a régészeti kutatások lehetőségét, noha az archeológusok joggal vallják, hogy a kattogó és zúgó erőgépek zajában bizony nem zavartalan a kutatómunka. A nyitrai ásatások ennek ellenére eredményesek voltak, s azt bizonyítják, hogy a város már időszámításunk előtt 1800 esztendővel is lakott terület volt, s ennek alapjaira épült a későbbi Nyitra. Az ásatások során előkerültek kuruc pénzek, a Rákóczi Ferenc által kibocsátott s Körmöcön vert rézpénzek is, amelyeket talán Bottyán atyánk katonái hoztak be a városba, költötték itt lányokra, borra, no és egyéb mulatságokra. Kevesen tudják, hogy a Kalmár utca sarkán levő, egyemeletes házat - ma gyorsbüfé üzemel benne -, Bottyán-háznak nevezik. Köztudott, ha a kurucok megszorultak vagy csatát vesztettek, oda Bottyán atyát küldték, hogy a csorbát kiköszörülje. Így került Nyitrára is, ahonnan azután Nagyszombatba, majd a Vág völgyében Trencsén felé vette útját. A Nyitrára látogató külhoni magyarok a puritán, sárgára festett Bottyán-ház láttán megkérdezik: miért nem a várban szállt meg a rettegett kurucgene- rális? A kérdést évekkel ezelőtt én is feltettem egy nyitrai barátomnak, aki szerint: „Nem szerette a szenteltvíz szagú férfiakat!” A csípős megjegyzés miatt, remélem, nem orrolnak meg ránk a mai lelkipásztorok, hiszen ez alatt azt kell értenünk, hogy Bottyán János generális nem szívesen emlékezett ifjú korának a sellyei jezsuita kolostorban eltöltött éveire... Van a kuruc időknek még egy jelentős nyitrai eseménye: Rákóczi és feleségének találkozása, és e találkozó megszervezésében részt vett Bercsényiné is. A találkozó úgy indult, hogy a fejedelemné 1706. április 30-án délután, a díszkíséretével elindult Bécsből, május 2-án este pedig már Semptén voltak. Nyitrára érve négy-öt napig maradt ott a fejedelmi pár, azután a kistapolcsányi várkastélyba utaztak. Tegyük hozzá gyorsan, hogy e találkozónak diplomáciai céljai is voltak, ám a fejedelemasszony, Charlotte hercegnő nem tudta elérni férjénél, Rákóczi Ferencnél a szabadságharc feladását és befejezését... Mindezek októberben, a csillogó, őszi napsütésben jutottak eszembe. Az emlékek ragyogtak, akár Vak Bottyán pénzei, amelyek az ásatások közben, évszázadok múltán kerültek elő. Motesiky Árpád VALÓSÁG___________________________________________________________ ______________________ 1995. október 29. HBSÉmap
