Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-22 / 43. szám
MÓRICZ ZSIGMOND S?l műveit fcutya (CSEH NÉPMESE)-m—f It egy faluban egy gazdag m—j ember. Nem tudott sem ír- 1 ni, sem olvasni. Buta és beképzelt volt. Azt szerette volna, hogy mindenki őt tartsa a falu első emberének. De a falubeliek nem szerették őt, mert rossz és kapzsi volt. A napszámosainak rosszabb élete volt, mint a kutyáinak. A gazdag ember a kutyáit sokkal jobban szerette, mint az embereket. Különösen Azort kedvelte, a szép fekete kutyát, és gyakran mondogatta, hogy ilyen kutyája nincs a világon senkinek sem, hiszen minden szót megért, éppen csak beszélni nem tud. Dolgozott a gazdag embernél egy Martin nevű napszámos. Gazdája mindig a kutyáival hencegett neki, különösen Azorral.- Tudod, Martin - mondta egyszer ha lenne valahol iskola a kutyák számára, oda elküldeném Azort, hogy legyen még okosabb. Martin nem volt buta ember. Sok rosszat látott ő a gazdájánál, de tűrnie kellett, mert más munkahelyet nem talált volna a faluban. Elhatározta, hogy megbünteti a gazdáját, amiért mindig henceg.- De hiszen már régóta léteznek iskolák kutyák számára. Maga ezt nem tudta? - kérdezte a gazdájától. Rácz Noémi illusztrációja Azorkát és vidd el oda! Adok még száz koronát, lehet, hogy előre kell fizetni a tanításért. „ Várj csak - gondolta Martin -, majd én megmutatom neked! Az embertől a lyukas garast is sajnálod, ilyen szamárságokra meg szórod a pénzt! ” A gazdag ember odaadta Martinnak a pénzt, és kenyeret is adott neki az útra, a kutya részére pedig- Ne beszélj bolondságokat — mondta bosszankodva a gazdag ember.- Ez nem bolondság - felelte Martin. - Az erdészünk mesélte nemrég, hogy létezik olyan iskola, ahol az okos kutyákat még beszélni is megtanítják.- Ne mondd! Nem tudod, hol van az az iskola? - kérdezte a gazdája.- Hogyne tudnám - felelte a napszámos. - Ott van, túl az erdőn. Húsz koronába kerül az út odáig.- Húsz korona, az nem sok - mondta a gazdája. - Fogd meg füstölt húst. A napszámos elvezette a kutyát az erdőbe az erdészhez, aki a barátja volt. Miután az erdész megtudta, miről van szó, jót kacagott.- Csak hagyd itt, nálam Azort - javasolta az erdész -, senki sem fogja megtudni, hogy itt van, hiszen nem jár erre egy lélek sem. A gazdádat pedig meg kell büntetnünk. Harmadnapra Martin hazaérkezett. A gazdája rögtön a kutya felől kezdte faggatni.- Kár, hogy nem volt ott, gazdám - mondta Martin. - Amint megérkeztünk, Azor rögtön beült a padba, mintha már korábban is járt volna iskolába. A tanító nagyon dicsérte őt, és azt mondta, hogy a kutya egy év alatt minden tudományt el fog sajátítani. Odaadtam a száz koronát. Egy év múlva megint kell száz koronát fizetni.- Erre még ötszáz koronát sem sajnálnék! - mondta a gazdája. - Majd megmutatom az egész falunak, milyen kutyám van nekem! Mindenki megnézheti majd! Fél év sem telt el, amikor a gazda elküldte Martint, nézze meg a kutyát. Martin elindult az erdészhez. Segített neki begyűjteni a szénát, és harmadnap visszatért. A gazdája nyomban érdeklődni kezdett, hogy van Azor.- Nagyszerűen, gazdám! - felelte Martin.- Nagyon jól tanul. A tanító azt mondja, hogy hamarosan beszélni is fog. Az év elteltével a gazda ismét elküldte Martint a kutyaiskolába. Adott neki száz koronát, hogy fizessen a tanításért, és még húsz koronát az útra. Martin elment az erdészhez, majd harmadnapra visszatért. — Hát Azor hol van? - kérdezte a gazdája.- Azor nincs többé, gazdám! Jól megtanult beszélni, de csak hallotta volna, miket beszélt! Azt mondta, hogy maga henceg, hogy az egész falut meglopta, hogy a saját nővérét is becsapta, és a saját apját is kisemmizte. Azzal fenyegetőzött, hogy elmondja majd az egész falunak, milyen jómadár maga, gazdám. Erre úgy dühbe gurultam, hogy követ kötöttem a kutya nyakára, és bedobtam a patakba. A gazdag ember egy ideig megkövültén állt, majd így szólt:- Jól tetted, Martin. Az ilyen kutya egy garast sem ér. Csak pletykákat fecsegett volna rólam. A zóta a gazdag ember már nem dicsekszik a kutyáival. „Művelt” kutyája pedig ott maradt az erdésznél, de beszélni nem tanult meg soha. Sági Tóth Tibor fordítása Jó a ropogó... Jó a ropogó piri mogyoró. Mackó uram szereti, bokrában felkeresi. Egy tenyere tele vele, a másikkal úgy csap bele. Meghámozza, lám, lám, és bekapja, hám, hám! Ha teleszed egy mancsot, vígan eszi és csámcsog. Jó a ropogó, Piri mogyoró. Gombóc Belefáradt mama, mire kész lett ' a gyúrással s formatervezéssel,- a nagyfazék tele lett egészen; végre megfőtt; nagyehű vitézek, nekiestünk; fikarcnyi kímélet nélkül faltuk, mintha ellenséget; Szdvay Edit rajza ha lekvárral, ha szilvával bélelt gülü gombóc pléh-villákra tévedt, cseréptálunk - ájn-cváj - üressé lett, máris végeszakadt az ebédnek; íratlan szabály volt: ki hány évet számlált, evett nyolcat, hatot, négyet;- ma sem értem, hogy az a tömérdek gombóc a bendőnkbe hogyan fért be. KUTYADOLOG A kutya számára a világ szagképek sokaságából áll - állítják a kutyaszakértők. Szaglásának kiválóságára jellemző, hogy például az ember által teljesen illat nélkülinek érzett sót is megszimatolja, méghozzá akár abban az esetben is, ha egyetlen kávéskanálnyit oldanak fel belőle akár ötezer liter vízben. A kutyának tehát jó az orra, sok mindent kiszaglászik, példa erre a rendőr- és vadászkutyák teljesítménye. Újabban más területeken is hasznosítják e kivételes képességet. Rájöttek például, hogy még az érckutatásban is sokat érhet egy kiváló kutyaorr. *** A kutya fülének érzékenysége is jóval felülmúlja az emberét. Laboratóriumi kísérletek bizonyítják, hogy akár egy foknyi pontossággal is meg tudja állapítani, hogy melyik irányból jön egy adott hang. Sőt - és ez a titka a számos bűvészmutatványnak - arra is képes, hogy olyan parancsnak is engedelmeskedjék, amelyet a leközelebb álló ember sem hall. Ez úgy lehetséges, hogy a kutya füle sokkal magasabb hangokat is felfog, mint az emberé, így meghall olyan sípszót is, amely ultrahangon szól. *** Kutyaszánt napjainkig használnak az északi tájakon, de találtak már az időszámításunk előtti hatodik századból származó leletet - kutyaszánhoz tartozó talpakat - is, ami azt bizonyítja, hogy e közlekedési eszköz már akkor is dívott. Általában az eszkimó kutyát használják szánhúzásra. Kész a torta! Lehet falatozni... - kínálja portékáját az állatka. Többféle tortaformája volt, de a „kezében” lévő zöld kis- kannával „sütötte” a legtöbb tortát. Hányat? Készítette: Miroslav Motyéík MEGFEJTÉS Az október 1-jei számunkban közölt feladat megfejtése: a toboz, mert tűlevelű fa termése. Nyertesek: Gelnicky Péter, Hidaskürt; Konkoly Jutka. Gő~ mörhorka: Budai Gabriella és Ingrid, Fülek; Csízi Orsolya, Velkenye; Czafrangó Sylvia, Gyulamajor. Szerkeszti: Tallósi Béla
